Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-06 / 53. szám

Kuttt'Oţstts nt* mmm XVIII. ÉVFOLYAM. S3. SZÁM. BW&maz&amMsmsamemmmgmueufiim Át est után alig lehetett bírni a tömeggel. Ismét megkezdődött az ostrom: autogrammké- rés, fény képaláírás. * Az előadás utáni banketten valaki megkér­dezte Mécs Lászlót, hogy nem fárasztja-e a szüntelen ünnepéltetés. —* Nem, — felelte, — mert az életelemem. Nagyon szeretem az embereket. Szeretnék egé­szen közéjük vegyülni és életem minden pilla­natában együtt lenni velük. Mindegy, hogy szegény, vagy gazdag, mindenkit szeretek, aki ember. Az ünneplés1 Nem bánt és a lelkem mé­lyén élő nagy alázatosságot sem sérti, mert tu­dom, hogy nem nekem szól, hanem világnéze­temnek, küldetésemnek, a szeretetnek. Amit mondok, nem magamtól mondom. „Én, Mécs László, Isten magát. trombitája* ■ — idézte saját * Mikor búcsúzóul kezet fogott velünk, sze­reltük volna átkarolni és úgy kérlelni: Ne menj még! Te olyan jó vagy, te olyan igaz és tiszta és gyermeki vagy. Örömmel dobogott fel o szivünk, mikor meghallottuk, hogy Mécs László ismét közénk jön és hushagyókedden ismét szavalóestélyt rendez a Icatholikus gimnázium dísztermében. A siker, az élmény most sem lesz kisebb. Erre mutat az is, hogy a Minerva-könyvkereskedés ben elővételben árult ’jegyek jórésze máris el­fogyott. Ma érkezik Mécs László. Alig várjuk, hogy itt legyen. (d. j.) Nálunk olyan törvényeket hoznak, amelyek a gyakorlati életben alkalmazhatatlanok! w — állapította meg Mircea szenátor az UGIR közgyűlésén Megválasztották a tisztikart — Diamant elnök a nyersanyag­behozatal nehézségeit tette szóvá á Feljegyzések Mécs Lászlóról Abból as alkalomból, hogy Mécs László, « nagyszerű költő és szavalómüvész ismét Er­dély vendége, néhány kis emléket vetek pa­pírra. Január végén mult két éve, hogy Mécs László nálunk járt. Néhányon vártunk rá az állomáson. Este volt és a téli hónap ellenére szakadt az eső. Mikor felizzott a közeledő moz­dony két parázsló szeme, valaki azt mondta: —■ Félős, hogy nem fogjuk felismerni a nagy tülekedésben. Még egyikünk sem talál­kozott vele. És felismertük abban a pillanatban, amint kilépett a vonat lépcsőjére. — Szervusztok. Mécs vagyok. Kézfogások következtek, meleg üdvözlő szavak. Mécs László másodpercek alatt hódí­tott meg mindenkit. Akinek bemutatkozott, akivel kezet fogott, akinek szemébe nézett, azt érezte, hogy ekkora figyelemmel, ennyi kizáró­lagos feléfordulással, ilyen közvetlenül barát­kozó szeretettel „csak neki“ mutatkozott be Mécs László. Elindult a kijárat felé. Szép termetén kar­csú, fekete kabát feszült, nagykarimáju fekete kalapja alól makrancosán buggyantak ki a gesztenyeszinü, hosszú fürtök, Aki nem is­merte, moziszinésznek, vagy piktornak néz­hette volna. Volt benne valami a gyermekből is, aki felnőttet játszik. Hajlong, jobbra-balra lengve jár, mintha valami néma, csak ő általa hallott dallam ütemére hajladoznék belül a szive. Több volt mint vidám, egyenletesen de­rűs volt és belülről világitó. # Reggel korán kelt Mécs László. Mire lejött a piarista rendház emeleti kápolnájából, ahol misét mondott, szobája megtelt látogatókkal. Deputációk, régi barátai, tisztelői, újságírók és érdeklődők .vártak rá. Az ezután következő pillanatok a „világfi“ tökéletes művészetével alakított pillanatok voltak. Reggelijét úgy fo­gyasztotta él, hogy közben barátaival beszél­getett, deputációknak válaszolt tréfás és ko­moly szavakkal, autogrammókat irt, újság­íróknak nyilatkozott és anekdotákat mesélt az életéből- Tömegesen kapta a meghívásokat. Akikhez el tudott menni, azoknak címét note­szébe, a többieknek pár soros levelet küldött a szolgálatára álló cserkészekkel. A folyosón tö­mött sorban szerényebb. tisztelők álldogáltak, akik csak látni kívánták, vagy eay-egy papir- szeletkét óhajtottak aláíratni vele. — Kérem érezzék magukat otthon, — mon­dotta déltájban vendégeinek Mécs László, — én ugyanis most elmegyek, Reményik Sándorhoz autózott a Dónáth- utra * Délután gyalog sétált a városban. A lelkes kíváncsiak véle menték, kisérték az uccán és bárhová ment, sarkában voltak. Emlékszem, egy fényképészhez mentünk. Feledhetetlenül mulatságos, kedves pillanatok voltak. Mécs László egészen gyermek lett. Állt a tükör előtt, fésülködött. Leült a gép élé, fintorokat vágott, kamaszkodott és kacagtatta a körülötte le­vőket. — Most férfias komolyság, — igy ni! —- vezényelt sajátmaaának. -- Most tessék barát­ságosan mosolyogni. Hétszer kattan el a masina s egy óra múlva már a kirakatban is volt a kitünően sikerült fénykép. Ez azonban csak megnehezítette Mécs László helyzetét. Ettől kezdve ugyanis mégin- kább megszaporodtak a látogatók, akik — a fényképeket hozták aláíratni * Este fél kilenckor már sem ülő, sem álló­hely nem volt a katholikus gimnázium hatal­mas dísztermében. A zsúfolt teremben min­denki ott volt, minden fajta, minden felékezet, minden kor, minden rang és foglalkozás. Mikor Mécs László szép, férfias alakja megjeleni a dobogón, szűnni nem akart a lel­kesedés. A taps ilyen orkánját még soha sem hallotta eddig a gimnázium díszterme. Jöttek a versek egymásután. A. zengő, mély orgánum, amely valóságos orchestert szólaltat meg és muzsikáltat egyszerre, meleggel és lé­lekkel töltötte meg a termet és a lelkeket. Cso­dát müveit az emberekkel. Könnyes szemeket lehetett látni mindenütt. Tiszta emberré és gyermekké változott mindenki, aki szégyélte gondjait, kishitűségét és rengő lélekkel bánta élete minden eddigi rosszaságát. tCluj, március 4. Saját tud.) A Romániai Nagyiparosok Szövetsége, az UGIR erdélyi körzete március 3-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor tartotta meg az iparkamara dísztermében rendes évi közgyűlését. A nyersanyagbehozatal nehézségei A közgyűlésen Diamant Izsó, a Sodrony- ipar Rt- vezérigazgatója elnökölt, aki üdvö­zölte a megjelenteket, majd örömmel állapí­totta meg, hogy a belföldi fogyasztás jelentő­sen emelkedett, számos olyan cikket gyárt ma már a belföldi ipar, amit eddig kizárólag kül­földről importáltak­— .Joggal panaszkodik azonbaD a belföldi ipar amiatt, bogy olyan termékeket, amelyek­nek nyersáru anyaga nincs az országban, beho­zatali engedélyek hiányában nem tud ter­melni. Hisszük és reméljük, hogy végül a kor­mány is meggyőződik arról, hogy az UGIR ke­belébe tartozó iparosok hasznos polgárai az or­szágnak, jelentős gazdasági tényezők, akik munkájukkal, az ország hatalmas természeti kincseinek felhasználásával hozzájárulnak az állam gazdasági felvirágoztatásához, a hatal­mas munlcástömegek foglalkoztatásával pedig szociális téren töltenek be fontos szerepet­Böszörményi Sándor dr., az UGIR kerü­leti igazgatójának a szövetség mult évi műkö­déséről szóló jelentését, valamint az UGIR uj munkaprogramját, — amelyet lapunk egyik legutóbbi számában részletesen közöltünk, ~ egyhangulag tudomásul vette a közgyűlés, majd Kelemen Bemát szövetségi pénztáros je­lentését és az előterjesztett uj költségvetést hagyta, jóvá. Az uj vezetőség. A tísztujitás során egyhangúlag, közfelkiáltással kerületi elnökkfi újólag megválasztották Diamant Izsót, a Sodronyipar Rt, vezérigazgatóját, társelnö­kökké Friedmann Hermant, a Dreher Kaggenmaher vezérigazgatóját, Lázár Simont, az Agyagipar Rt ve­zérigazgatóját és Weiser Oszkárt, a Phönix vegyigyár vezérigazgatóját. Alelnökökkiil megválasztották dr, Barbtrt Carolt, az Unió vagongyár vezérigazgatóját, Baggo Pétert, a Cementgyár vezérigazgatóját, Erdős Zsigmondot, a Phoebus vagongyár vezérigazgatóját, dr. Hatieganu Emil egyetemi tanárt, Bechtholdt Gusztávot, a Solvay Müvek igazgatóját, 'JPrinez Ármin vezérigazgatót és dr, Tllea V. Viorel volt alminisztert. a Forestiera vezérigazgatóját. Osztályelnökökké megválasztották Besa Eugent, blstral Farkas Imrét. Fischer Rudolfot, Glücklich Richard mérnököt, Hexner Béla mérnököt, Katona Mórt, Kemény Vidát, László Jenőt, Manoilescu Gligo- ret, dr. Manouschet L. Ottó főmérnököt. Munteanu Eugent, ä villamosmüvek vezérigazgatóját, dr. Nico- lau Sebastiant, Rippner Farkast, Schapira bőrgyári igazgatót, Sennesieb Hermant, Steiner Jenőt, dr. Szir­mai Lajost, dr. Weiser Arthur vezérigazgatót és Wertheimer Miksát, A szövetség pénzt árnokft újólag Kelemen Bemát igazgató lett, ellenőrök pedig dr. Gzell Konrád és Weisz Béla, Megválasztották ezenkívül a választmány 32 tagját és az UGIR központja választmányának állandó tagjait. Diamant elnök megköszönte a maga és a vezetőség tagjai nevében a személye iránt meg­nyilvánuló bizalmat, Bürger Albert a Székely­föld nagyiparosainak szerencsekivánatait tol­mácsolta, további sikeres munkát kívánva, majd a közgyűlésen az UGIR központja képvi seletében résztvett Mircea Constantin központi vezérigazgató, ipari szenátor tartott nagyha­tású beszédet. Mircea szenátor: Hagyjanak ne­künk békét az nj ideológiákkal, hagyjanak békében dolgozni! — Az UGIR központja nagyra értékeli az erdélyi gyáriparosok tiszta célkitűzései, civili­zált formában megnyilvánuló tevékenységét, -r—. mondotta Mircea szenátor. — Hagyjanak nekünk békét az uj eszmék­kel, hagyják szabadon dolgozni a termelő réte­geket, az ipart, a kereskedelmet, a. mezőgazda súgót, mert ezek az ország lakosságának érde­keit szolgálják. — A divatos uj jelszavak ellenére derűlá­tással nézek a jövő elé, mert az elméletek sorra megbuktak, a fantasztikus ideológiákat nem tudtálmegvalósit-ani és én bízom abban, hogy az emberi sorsközösségben, az együttélésben a jó érzés fog érvényesülni. — A politikai vezetők mindig uj rendsze­rekkel kísérleteznek és konstruktiv építés he­lyett régi, nemes tradíciókat áldoznak fel, az uj elméletekről pedig hamar bebizonyul alkal- mazhatatlanságuk. — Az egész világon krízis van, minden ál­lam nagy nehézségekkel küzd, de ha összeha­sonlítjuk a gazdag Franciaországi helyzetét a szegény Romániáéval, tárgyilagosan kell megállapítani, hogy a sok nehézség ellenére, nálunk még mindig enyhébb a helyzet. Fran­ciaországban évente 6—8 milliárd a költségve­tési deficit, amelyet minden évben újabb és újabb belső kölcsönnel igyekeznek csökkenteni. Szörény életmód, vállvetett, közös munka és szolidság mellett a romániai krízis enyhülni fog. mert nálunk nem annyira anyagi válság van, mint inkább értelmi intellektuális krízis. nálunk az ország szerencsétlensége az, hogy olyan törvényeket hoznak, amelyek a gyakor­lati életben alkalmazhatatlanok. Derűlátással nézek a jövő elé, mert a közös jólétért és egy­ben magunk boldogulásáért dolgozunk, a türe­lemnek le kell győznie a nehézségeket és én rendíthetetlenül bizom a jobb jövőben. — fe­jezte be nagy tetszéssel fogadott, hatásos be­szédét Mircea szenátor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom