Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-04 / 52. szám
K tien-ujsm Gyermekek és felnőttgyermekek álmokról, amiket megcáfol az élet A §ţNttgţs W&nök6* diktátor szeretne lenni — A felnőttek is vallanak : ők. mar leszámoltak a nagy rátörő reményekkel (Cluj, március 2.) Hátulgombolős gyermek- korunkban arról álmodtunk, hogy nagy emberek, költők, hadvezérek, esetleg tűzoltók, vagy cowboy ok leszünk. De minél közelebb rohant felénk hétmérfökles vasesizmáival az élet, annál jobban fakultak, halványodtak a szines gyermekálmok, és megtörtént egy szép nap, talán akkor, mikor felvettük az ekő kalapot, vagy keménygallért, hogy már nem az elérhetetlen hadvezérség álma lebegett előttünk, hanem boldog, szürke, nyárspolgári esiszteneia • . . Ami azonban épp olyan lehetetlen ábránd. A riportert mégis izgatta, hogy mégis mire vágytak és vágyaikból mennyit valósított meg az élet a tegnap gyermekeinek, a felnőtteknek! Mozdonyvezető. Szin: egy helyi középiskola udvara tiz- perc közben. Zsivaj, orditás, kavargó porfelhők, a kezekben könyvek és papírban nagy karéj vajaskenyerek. Megállók és körülnézek. — Szervusz! — Szervusz! , Egy apró karikalábú, göndör szőkehaju, kékszemü gyermek nő ki előttem a földből éf nagy osan kezet nyújt. Régi ismerősem. Beszélgetni kezdünk. Tanárokról, osztálytársairól, és a sok tanulnivalóról. Világos, értelmes feleleteket ad. Közben élénken ide-oda forgatja a fejét, egy pillanatra sem nyugszik. Nagyon eleven gyermek- Hirtelen, minden bevezetés nélkül megkérdem: — Mond csak, mi szeretnél lenni? Nem érti mit akarok tőle. Megmagyarázom. Elkomolyodik. Mielőtt megszólalna, hosz- szan elgondolkozik, aztán lassan, megfontoltan mondja: — Mozdonyvezető .. . Kék szemeivel rám néz, várja a hatást- Újabb kérdéssel felelek: — Miért? —- Nem tudom. De valahogy olyan szép lehet! A Pityu, akinek az apja mozdonyvezető, sokat mesélt nekem arról, hogy egyszer ebédet vitt az apjának. Ez aztán felvette, leültette a fék mellé, és magával is vitte. Igaz, hogy nem nagy mozdony, csak tolató mozdony volt, de én mégis nagyon irigyeltem a Pistát • ■ • Megint kutatva nézett rám, és figyelte, hogy nem nevetem-e ki? Álltunk komolyan, elgondolkozva egymás mellett. Szerettem volna megsimogatni ragyogó haját. Gyermekkoromban én is mozdonyvezető szerettem volna lenni . - Ate» Diktátor, — Hivány, sápadt arcú! Bemerészkedtél a komanesák földjére, elejtetted vadjainkat, megölted a Gyorslábú Szarvast. Ezért halált érdemelsz! Beszéltem! Hosszú Kígyó, Vadöiő, végezzetek vele . . . Két „vörösbőrü“ lépett a kör közepén álló „sápadt arcukhoz, és öles fakéseikkel elkezdték szurkaim. Egy ideig tűrte, de aztán, elkezdett csiklandósan nevetni. A kör erre egy- másb&gomolyodott és vörösbőrü, sápadtareu irtózatosan püfölni kezdték egymást. Csak a vöröshaju, szeplős „Nagy Főnök“ ült a fatönkön, mozdulatlanul, sötéten, vósztjóslóan . . . Szinte félve álltam melléje, és tettem fel neki néhány bevezető szó után a kérdést: — Mi szeretne lenni, ha megnő? Látszott rajta, hogy gondolkozik: vakmerőségemért elevenen elégessen, vagy felnégyeltessen! Ebben a pillanatban megszólalt a csengő: — Diktátor — válaszolta méltóságteljesen. Aztán kabátja alól kirántott egv hatalmas fakést, leugrott a tönkről, rávágott egy előtte elvonuló fehérbőrűre, és a sápadtarcuak bősz hadától üldözve, nyargalt a lépcsők felé . . . Pilóta. Hófehér modelirepülőgép libeg a levegőben. Néhány kör után meginog, aztán m urea felől siklórepüléssel leereszkedik az udvarra. Egy aggódó gyermekare jelenik meg a rács mögött. Udvariasan megszólít: — Lesz szives kérem kiadni a gépemet? Felemeltem a gépet. Légiesen finom, ügyes munka volt. Látta, hogy érdekel a modell, minden felszólítás nélkül beszélni kezdett: — En csináltam. Ezelőtt egy órával készültem el vele. Most próbálom ki. Elég jól megy. — Ki tanított erre? — Senki! Könyvből tanultam. Nagyon szeretek ilyen dolgokkal foglalkozni. Pilóta szeretnék lenni .. . Felnézett az égre. Gondolataival valószínűleg a felhők között kódorgóit. —■ De abból nem lessz semmi — folytatta. — Miért? . — Apukáért, ö azt akarja, hogy tanár legyek. Nem szereti, ha repülőgéppel játszom. Mindig kikapok érte . . . Zavartan hallgatott. Aztán újból felém fordult: — Kapom a repülőgépemet? — Nesze. — Köszönöm! Katonásan szalutált, aztán egyik kezét nadrágzsebébe dugva, másik kezében a gépet lóbálva, komolyan elballagott. ■& Ezek voltak a. gyermekálmok. Hogy belőlük mennyit teljesít az ólet? íme! * Az első, akit megkérdeztem igy felelt: , — Határozottan emlékszem rá, gyermekkoromban arra vágytam, hogyha felnövök, ünnepelt iró legyek. Rengeteget olvastam és az önképzőkörben egyszer felolvasták a novellámat. A fiuknak szörnyen tetszett, a tanárom megsimogatta fejemet és azt mondotta: — Fiam belőled lesz valami! _Aztán kereskedelmibe kerültem. Hogy mi lett belőlem? Nevetni fog uram! író! írok reggeltől estig, könyvelek, és rakom a számoszlopokat egymásután, úgy, hogy majd megőrülök belé. Estefelé, mikor kivörösödött szemekkel hazamegyek, a sötét, homályos uccákon, lefog valami vad, keserű fájdalom, megtapogatom őszülő homlokomat és keserű mosollyal állapítom meg, hogy valahol eltévesztettem az életet , - • „ Bocsásson meg, hogy ennyire elragadtattam magam, de jól esik. ha kipanaszkodhatom magam. Remélem nem haragszik? V Megnyugtattam. Erőt vett magán. Férfiasán, keményen kezet fogott, aztán elváltunk- Bizonytalan, lassú léptekkel vitte magával összetört, kigunyolt gvermekálmait. Az autóból — bicikli, — ügy homályosan rémlik nekem, hogy gyermekkoromban ur szerettem volna lenni, aki elegáns autón száguld ide-oda. Nem volt fontos, hogy gyárigazgató, vagy nagykereskedő legyek, csak az autó volt lényeges. KözÉrdemes meglátogatni üzletünket S Angol butorkretont, Bútorszövetet, Matráchúzatot, Linóleumot. Függönykarnísokat, előnyösen vásárolhat: Bf>sk»vies Testvérek Cluj» Regina Maria 15 3ami ÉVFOLYAM. 52. SZÁM. ben teltek, múltak az évek. Letettem az érettségit, egyetemre nem volt pénzem, szétnéztem állás után. Már úgy volt, hogy napokig nem ettem, mikor csoda történt velem- Állást kaptam, bejutottam a bőrgyárba. Most itt vagyok és rakom naponta nyolc órán át a gépbe a bőröket . . . Tehát az autóból nem lett semmi. Most más foglalkoztat. Messze lakom a gyártól- Jó volna egy megbízható, öreg, erős kerékpár... Ha tud valahol egyet, szóljon ... Moziszinész helyett — mozilátogató. Elromlott a vízcsap. Egy fiatal gyermek- arcú szerelőt küldtek ki. Illedelmesen kopogott, belépett csendben, elővette szerszámait és dolgozni kezdett. Megpillantott az asztalon egy képeslapot, címlapján egy filmsztár képe díszelegett. — Clark Gable — mondotta, anélkül, hogy megnézte volna az aláírást. Jól ismerem őket. Mindegyikről van egy képem. Beszélni kezdett. — Moziszinész akartam lenni. Meg is szöktem egy barátommal, hogy eljussak Hollywoodba. A harmadik városban elfogyott a pénzünk és egy hétig krumplin éltünk. Elfogtak a rendőrök, haza hoztak, és itthon olyan verést kaptam, hogy egy ideig minden kedvem elment a mozitól. Ráadásul kivettek az iskolából, és inasnak adtak, így aztán fuccs lett a moziszinészségnek. -sép • — Ennek a csapnak a'gummiját ki kell cserélni — folytatta minden bevezetés nélkülGyorsan végzett is. összecsomagolta holmiját, aztán kérdően megállt a szoba közepén. Megértettük. Pénzt nyomtunk a markába, borravalót. — Jő lesz — mozira— mondotta, és boldogan, vigyorogva húzta fülére olajos sapkáját . • . Minden gyermek álmodott „merészet és nagyott“, és mindegyik hitt álmában rendületlenül. Csak hosszú évek múltán, mikor meghajszolt ember lesz belőlük, jönnek rá arra, hogy ezek az álmok százezrek közül csak néhány boldotgi kiválasztottnak teljesülnek. Aki autóra vágyott, annak most bicikli az álma és ez az álom is bizonytalan. A moziszi- nész-jelöltnek pedig meg kell elégednie egy vasárnapi mozijeggyel . • • Mátrai Béla Ujj bélyegzőié van a postának r Sok munkát adunk mi kisebbségek mindenféle állami igazgatásnak, állami üzemnek s köztestületnek. Egy idő óta, mintha mindenki azzal foglalkozna, hogy mi miért vagyunk s hogyan legyünk, vagy hogyan ne legyünk. A postán a nyelvvizsgák után, a faji, fegyelmi vizsgák következtek, szerződések felbontása, alkalmazottak kicserélése, altiszti és szolgai személyzet faji ellenör- (zése elég munkát adott. Most megkezdődött a leveleknek és egyéb küldeményeknek az egyenkénti szigorú vizsgálása, abból a szempontból, nemi ir-e bele a címzésbe valamelyik kisebbségi feladó a saját anyanyelvén ucca- • nevet, vagy ehhez hasonlót. Vagy a román elnevezés mellé nem irja-e oda, a pontosabb megjelölés végett, zár jelben a magyar elnevezést is. Ha igen, akkor szigorúan állapítják meg a tettenérés esetét és megbüntetik a levelet. Elitélik, megbélyegzik. Arra ítélik, hogy nem továbbítják. Vissza a feladóhoz, ügy bélyegzik meg, hogy az újonnan bevezetett bélyegzőt nyomják rá, amelynek a szövege magyar fordításban igy hangzik: ÍRJÁTOK A MEGYE-, HELYSÉG- ÉS UCCA NEVEIT KIZÁRÓLAG CSAK A HIVATALOS NYELVEN. Est a bélyegzőt használják a posta helybeli hivatalaiban. Az uccanevek mellé asért szokták zárjelben odaírni a magyar elnevezést is, hogy könnyebbsége legyen a kézbesítőnek is. Most nem kézbesítik az ilyen leveleket. Mennyi munkát ad a postának ez a cimcenzura s vájjon van-e ebből valakinek gyakorlati haszna%
