Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-03 / 51. szám
:XVIII. ÉVFOLYAM. SHAM. KEIETIUJSKQ Ki ferdített ? Hadakozni a rosszhiszeműséggel voltaképpen haszontalan dolog és nekem különösen nem kedvemre való. De már másodízben ‘kényszerít rá Kacsó Sándor, a Brassói Lapok munkatársa, hogy a fejére olvassam immár patológlkusnak minősíthető és makacsul ismételt ferdítéseit. Ez az ur immár másodszor köt belém az atyáslcodásnak és az álfölénynek olyan pökhendi hangján', hogy minden jogom megvolna válasz nélkül hagyni. Még sem fordulok ehhez a talán egyedül logikus és méltó eljáráshoz, mert a Kacsó urnák támadására adott feleletem újabb alkalmat adott a Magyar Pártra szórt rágalmak megismétlésére, úgy számomra Is jő alkalom kínálkozik arra, hogy a magam esetéből általánosító következtetéseket vonjak le. Kacsé ur, igy nem lehet Erdélyben magyar újságot iml! önökhöz ugyan közel vannak a bucureştii redukciók, a Curentul és az Universul, (meg a Tempo), amelyek egészen uj publicisztikai irányt terjesztettek el a ml sajtónk tanulékonyabb orgánumaiban, azonban ezt a modort én a mai napig sem tudtam megszokni. Tiltakozom és lázadozom ellene mindannyiszor, amikor a bucureştii „irányt“ felfedezem lapjainkban és akármennyire is ízlésem ellen való, le kell már egyszer számolnom ezzel az üzleti szempontból valószínűleg kitünően bevált, de a magyar újságírást baeillusokkai mérgező taktikával. Két állítás áll szemközt egymással. Hiába mondja ön, Kacsó ur, hogy engem csak mellékesen említett, velem önnek semmi baja sincs, a tény mégis csak az, hogy Valda numerus claususának „gyöngéd" és „megértő" kommentálásával vádolt olyan liátmögötti okokat keresve, amelyek csak idegbeteg ember fantáziájában születhetnek meg. Én az ön eljárását légből kapottnak, tudatosan ferditőnek, de legalább Is felelőtlennek és könnyelműnek bélyegeztem és arra szólítottam fel: cikkemből vett idézetekkel bizonyítson. Második cikkében a vádat anélkül ismétli meg, hogy dokumentumait előterjesztené s megtoldja lelkiismeretlen felületességének újabb kitalálásával. Azt állítja, hogy „Búcsú Kolozsvártól“ cimü cikkem meghökkenést és clképpedést okozott. A leghatározottabban állitom, hogy ön ezt a cikket nem olvasta és ha a helyet nem sajnálnám, szórul-szóra lenyomtatnám ismét. Ezt a cikket ugyanis a magyar helységnevekről szóló tilalom megelőző napján Írtam abban az utolsó számban, amikor még szabad volt helységneveinket magyarul Imi, Azt a reményemet fejezem ki benne, hogy a törvényszék és a tábla elvi jelentőségű Ítéleteinek megfelelően vissza fogják vonni a rendelkezést s addig Is, amíg ez megtörténik, elbúcsúztam az erdélyi város- és község- nevektől, amelyek kitörülhetetlen alkatrészei a magyar szókincsnek. Felsoroltam ősmagyar városneveink egynéhányat és sóhajjal emlegettem, hogy ezek a nevek apáról-flura szálltak és mi is sértetlenül szeretnénk átadni őket fiainknak és unokáinknak. Kiben kelthetett ez a cikk kellemetlen recenzust? Magyar emberben semmiesetre sem. És bizonyára önben sem keltett volna visszatetszést, ha egyáltalában elolvasta volna, De milyen könnyű kiragadni egy cikk-címet és azt mondani, hogy az alatta sorakozó betűkben vértforraló Rzervillzmus lappang. Ismét csak azt mondom: ebből a cikkből Is szakítson ki, hacsak egyetlen mondatot is, amely önt igazolni fogja. Akkor aztán én is hajlandó leszek elismerni azt az „újságírói hibát“, amit ön a szememre vet. De mivel ön nem bizonyított, csak állított, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem mondott i igazat. Ennél enyhébben nem tudom kifejezni felháborodásomat az üres és méltatlan ferdítéssel szemben. így áll a dolog az ön ferdítéseivel. De lássuk, hol követtem el én — mint ahogy ön Írja — az otromba ferdítést? Lapom, a Keleti Újság háta mögött a Magyar Párt áll. Elnöke Bethlen György gróf, akinél én felelősségteljesebb, tisztább lelkű, jobb szándékú magyar politikust nem ismerek. Nem szégyenlem, hogy pártelnököm és lapom legfőbb Irányítója Bethlen György gróf, mert szivemből mondom, hogy becsületesebb lélek nem őrködhetik az erdélyi magyarság sorsa fölött. Az ön lapvezére Kahána ur. Bizony a keresztnevét nem tudom. Azt állítottam róla: — ámbár egy olyan magyarnyelvű politikai lapot ad ki, amelyben ön fel- lebbezhetetlen szentenciákat zeng az erdélyi magyarság felé és agy ön, mint lapja arrogálja magának, hogy a magyar közvéleményt irányítsa, — a színváltozásoknak olyan elképpeszto fokozatait produkálta néhány éven belül, ami még a ml szomorú közéletünkben is teljesen példátlan. Állítottam, hogy hónapokon keresztül minden tevékenységét a cionista zsidóság lapjának felvirágoztatására forditóttá, állítottam, hogy Bucureşti ben olyan radikális irányú lapot adott ki, amelynek politikája merőben eltért a Brassói Lapokétól, állítottam, hogy ugyancsak Bucurestiben románnyelvü napilapot alapított és ez a lap célkitűzéseiben homlokegyenest ellenkező vágányokon halad, mint a magyar sajtó bármelyik orgánum». Én tudniillik összeférhetetlennek tartom azt, hogy a magyar közvéleményt olyan lap- vállalat lásson el iránymutatással, sőt egyszerű hírekkel Is. amely egyidejűleg a cionista zsidóságnak és a románságnak akar mérföldmutatója leírni \ szerencse intézménye ▼a«Y a vagyon legjobb receptje... Az Állami Sorsjáték február 15-iki húzása az előbbieknél sokkal nagyobb érdeklődést váltott ki. Lett legyen ennek oka, hogy ezúttal a játékosok száma nagyobb volt, vagy hogy az új terv kétszeres nyerési eshetőségeket biztosit a játékosoknak, avagy, hogy kisorsolásra szinte egynegyed mhliárd került, a húzás napját a közönség lázas idegességgel várta. A Carol-alapitvány nagy kupola terme, az ucca már egy órával a húzás előtt zsúfolásig megtelt — Emberek jöttek abban a biztos reményben, bogy a szerencsések közé kerülnek, mintahogy sokan oda is kerültek. Feszült figyelem a húzás alatt és különösen a nagyobb nyereményeknél lelkesedés. Hiszen a jelenlevők a játékosok óriási táborát képviselik. De ki Is ne lelkesednék és ne izgulna a kettős 12 milliós nyerővel együtt? Ki ne gondolt volna arra, hogy — ami könnyen lehetséges — őt éri a szerencse. Kit nem lepett meg kellemesen, hogy a kihúzott milliók a játékosok legváltozatosabb osztályai között oszlottak meg? Tény, hogy meggyőződést szereztek arról, hogy a nyeremények a sokaság között minden megkülönböztetés nélkül lettek kiosztva. A nyertesek A nyertesek egy fiatal növendék hadi árva, az ő negyedes sorsjegyével az egyik milliós nyereményben részesült; egy kőműves, akinek a megélhetésért keservesen kell dolgozzon eb en a hidegben is, szintén negyed milliót nyert. — Képzelhető ennek az embernek elragadtatása, amikor reggeltől estig ily szerencse éri. A ragyogó, önműködő készülék az ő sorsjegy számát dobta ki, egyidejűleg azzal a borítékkal, amely egymilliós nyereményt tartalmazott. De kinek nem fog jól a mai nehéz és váltságos pénzvilágban egy nyeremény. — Ki volna az, aki az ő gazdaságában fel ne tudná azt használni? Ezek a körümények kötelességévé teszik mindenkinek, hogy ambicionálva legyen, nehogy hanyagul napirendre térjen az Állami Sorsjáték nagy előnyei fölött. A sorsjáték Intézménye A sorsjáték intézménye ku földön is a legáltalánosabb érdeklődés mellett működik és minden évben nagyon sok ember megmentő ja. — Nálunk a háború után ismét be lett vezetve és a felosztott nyeremények, köztük a 12 milliós nagy nyeremény is, minden négy hónapban megismétlődnek. — megszerezték a játékosok bizalmát. Amint egy sorsjáték befejeződ k, megindul az újabb játék és ez év junius 15-én a milliós nagy nyeremények mellett 203.7461000’— Lei lesz ismét kisorsolva. A közönség érdeklődése nap-nap mellett növekszik és ez a közönség mind szélesebb rétegeket von a sorsjátékba, mely különösen az új terv óta, a külföldi sorsjátékok mintájára, mintaszerűen működik. A sorsjáték a közönség teljes bizalma mellett működik tovább, amelynek soraiból kerülnek ki azok. akiket gazdaggá tesz. Nem is lehet csodálkozni, ha már a VII-ik sorsjáték kezdeten az elárusítókat a fővárosban és az egész országban m ’grohamozták sorsjegyekért, mivel a szerencsés nyeremények feloszlottak minden válogatás és megkülönböztetés nélkül. 1935 március 1. A „Keleti Újság“ szórvány •akciója a hunyadi református egyházmegye közgyűlésén Apathy Árpád fögondnok hívta fel u közgyűlés* tagok figyelmét a nemescélu mozgalomra (Deva, március 1.) A hunyadi reforma tus egyházmegye Bacsó Lajos esperes elnökletével majdnem az összes egyházi és világi képviselők résztvételével rendkívüli közgyűlést tartott Hategen. A közgyűlés egyházmegyei tanácsosnak dr. Szőts Gerő dévai nagy- kereskedőt, aljegyzőnek Magyary Albert igazgatót és levéltárnoknak Csutak Ferenc hategi református lelkészt választotta meg, majd különböző egyházi ügyeket intézett el. Az indítványok során Horváth Jenő ani- noasai lelkész a szórványok magyarságáért emel szót és tesz indítványt, kérve, hogy a szórványok magyarsága ne csak számszerűit, de megélhetés szempontjából is vétessék statisztikába, a szórvány magyarok részére alapot létesítsenek. * A javaslathoz dr. Apáthy Árpád huneo- doramegyei főigondnok szól hozzá, kiemelve, hogy a „Keleti Újság“ már megindította ezt Ön Kacsó ur saját állításait nem tudta bebizonyítani, az én állításaimmal pedig még vitába sem volt hajlandó szállni. Ellenben tirannusi dölyfícl, oiimpuszl magaslatról rendre int engem, hogy álljak félre, ne beszéljek bele a két méltó ellenfél, a Magjar Párt és Kacsó Sándor dolgába. Mert erre az egész magjar sajtóban egyedül ön illetékes. Nos, én ezt az illetékességet kétségbevonom, Ellen* a nemes akciót s igy a javaslattevő csupán nyitott kapukat dönget. Tekintettel azonban arra, hogy valóban az egyháznak is elsőrangú kötelessége a szórvány magyarság; ügyével foglalkozni, kéri a közgyűlést, hogy a javaslatot küldje fel az egyházkerületi közgyűlésnek további tárgyalás végett, amit a közgyűlés egyhangúlag; elfogad és felkéri a megyei egyháztanácsot a javaslat részletes kidolgozására. Itt Írjuk meg, hogy a közgyűlést megelőző napon, február 25-én, hétfőn este a hategi ref. templomban vallásos estély volt, amelyen Haţeg egész reformátussága résztvett a megjelent vendégekkel együtt, úgy, hogy a hategiek szép kis temploma zsúfolásig megtelt- Soó Sándor vulcani lelkész megrázó erővel hirdette az igét, kiemelve, hogy nem szabad elhagynunk azokat az értékeket, amiket őseinktől örököltünk. Az érdekes és nagyszinvonalu műsort Baczó f ajos imája s a gyülekezeti ének zár*a be. ben felajánlom önnek, hogy vigyük pártatlan döntőbíróság elé a kettőnk állításait, a legtágabbkörü bizonyítási eljárás biztosításával. Mert abban téved ön, Kacsó ur, hogy vádemeléseiben csak a Magyar Párt felelősségre vonása a fontos, az újságírói becsületet szabadon lehet pelengérre állítani. Kacsó ur, ez nem a hiúság, hanem az emberi méltóság, az újságírói megbízhatóság kérdése. Szász Endre,
