Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-03 / 51. szám

:visel &ház BUDA PEST V. Tu* po«taiA plAtltá to numera: Na M-256—1927. / r-7 í-'~í Vasárnap, mítrcím 3, ~ 4m 3 lel Előfizetési árak belföldön; Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon; egy évre 50, félévre 2ö, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. - 51. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: GaJ Baron L. Pop-ucca 5. szám. Telefon: 50S. — Lóvéidra: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. A Magyar Párt kiáltványa A parlamenti csoport a korxnányelnökhöz viszi az égető sérelmeket — A numerus valacliicus megkísérlése ese* tén a világ közvéleményéltez fordul A Magyar Párt parlamenti csoportját február 27*re értekezletre hivta össze Bethlen György gróf pártelnök, a párt bucureştii irodájának helyiségébe. Az értekezleten gróf Bethlen György elnökölt, azon a parlamenti csoportnak minden tagja megjelent. A tanács hozásokat a következő napokon is folytatták s a folytatólagosan tartott értekezlet március 1-én a késő délutáni órákban ért véget. Megvitatták a magyar kisebbségnek a rendkívüli súlyos helyzetet s megbeszélték a legsürgősebb teendőket s azoknak a módjait. Az éríekez* létről a következő hivatalos kommünikét adták ki: Alkalom a hátsó támadásra Egyáltalában nem meglepő már, hogy vala­hányszor komoly próbatételt kell kiállania az er­délyi magyarság népi ellenálló erejének, mind­annyiszor jelentkezik a soraink mögött valamelyik magyarnyelvű sajtó-lesipuskás, hogy hátulról el­süssön egy-egy riasztó pisztolyt. Vannak vállal- i kozások és alakulatok, amelyek kedvező alkalma­kat keresnek a riasztásra, gyöngitésre. Ha rést nem tudnak ütni a sorainkon s még léket sem si­kerül iynkasztaniok, akkor pánikot szeretnének felgyújtani, vagy az egymásközti hajbakapás uszító csóváit eldobni. Vannak ilyen lesbenállások s amikor bajban vagyunk, akkor megmutatják a kajáni vigyorgásukat, amely azonban, szerencsére mindig elhamarkodottnak bizonyul. Nem rajtuk mukk, hanem az ezer oldalról megtámadott ma­gyar népnek a komolyságán s az ezer sebtől vérző testű magyarságnak a szomorú komolyságán, hogy eredményt nem tudnak felmutatni s a lesál­lásba a korai káröröm alaptalan elvigyorgásával kell visszavonulniok. Most, amikor ugylátszik, hogy a kisebbségi létünk elleni támadásokat, támadó erőket és tá­madó hajlandóságokat a végsőnek gondolt beke­rítő mozdulat tervszerűségére szervezik, felütik fejüket ismét a soraink mögötti rejtekhelyekből a lesbenállók. Ha ilyen nagy a veszedelem, akkor most látják igazán kedvezőnek az alkalmat arra az eredményre, ami eddig mindig elmaradt. Ami­kor annyi magyar egzisztenciát terítettek le s annyi magyar intézménybe bombáztak bele, akkor sebe sültjeinknek a hordagyakon való mentő hor­dozása, minden megtámadott magyar egziszten­ciának a külön-külön védelmezése, az intézmények és élet jogok megtartásának a munkája rengeteg gondot, aggodalmat és dolgot ad. Vájjon ki végzi, ki viseli mindezeket? S amikor ennyire az egész létünk ellen nyilvánul meg a felizgatott bekeri- tési szándék, akkor minden szónak és minden lé­pésnek, ami a komoly védelmi munkához tarto­zik, ^ezerszer megfontoltnak kell lennie. Azok, akik a csárdabeli duhajok legénykedését szeretnék ki­provokálni, annak az. ürügynek a magvait hintik, ami megadja az alkalmat a magyar önvédelem küzdelmi ellenállásának a rajtaütésszerű szétmor- zsolására. Vájjon kire nehezedik a megfontolás­nak a feladata s kik állják éjjel-nappali állandó odaadással ezt a feladatot? Mert azok a támadá­sok, amelyek a Magyar Pártot a megpróbáltatás­nak ezeken a zord napjain belülről, hátínögiil érik, a védelmi művelet tervszerűségét szeretnék robbantani. Bármilyen a szándéknak a forrása és bárki legyen a szándék előretolt szélkakasa, az egyetlen elérhető hatás és az egyetlen számításba vehető siker csak az lehetne, hogy a minden oldal­ról felvonultatott külső támadások kilátásait erő­síthetik. Aki látja ezt a munkát, annak észre kell vennie azt is, hegy az ilyen tevékenységnek a szá­mára olyan nagy szabadság áll rendelkezésére, amilyenhez fogható a magyar ellenállás népi egy­ségén őrködő sajtónak a számára nem adódik. Aki csinálja ezt a munkát, abban meg kellene döbbennie az emberi belátásnak affölött, hogy olyanokra süti rá a kedvező alkalmak pisztolyait, akiknek a kezük van lekötözve. Azért van meg­kötözve, bogy a külső és belső támadók kihasználni 1. Az értekezlet behatóan megvitatta a romá­niai kisebbség helyzetét s megállapította, hogy a román sajtóban és gyülekezetekben hosszú idő óta a magyarság elleni uszítás sorsunkat egyre elviselhetetlenebbé teszi. Ez az uszítás már olyan közhangulatot teremtett, mely a legkíméletlenebb közigazgatási túlkapásokat eredményezte, annyira, hogy népünk gazdasági megélhetését, általá­nos műveltségi színvonalát és nemzeti érzését is a legkomolyabban veszélyezteti. A Magyar Párt összes képviselői és szenáto­rai kénytelenek a legnagyobb megdöbbenésüknek kifejezést adni afölött, hogy a kétségtelen nemzeti­ségi izgatást jelentő uszítás ellen az ügyészség egyetlen egy esetben sem inditott bűnvádi eljá­rást, a kormányzat pedig e cselekmények meg­ismétlődésének megakadályozására nem intézke­dett. 2. A magyar kisebbség kötelékébe tartozó közalkalmazottaknak a szolgálatból való elbocsá­tása egyre tovább tart. Az államnyelv tudásának hiánya ma már bevallottan is ürügy a magyar származásúaknak az uccára való kitételére. Hiva­talos iratokból megállapítható, hogy számos eset­ten a nyeh vizsgák mellőzésével csupán magyar származásuk miatt fosz­tanak meg közalkalmazottakat állásaik­tól. 3. Az az áramlat, mely legújabban a magán- gazdaságok keretén belül a boldogulás lehetőségét elvenni törekszik és amely Vaida Sándor volt miniszterelnök •nyi­latkozatával jutott kifejezésre, a romániai magyarság körében mély megdöbbe­nést keltett, mert mindezideig komoly számbavé­telt igénylő politikus részéről ilyen állásfoglalást nem tudott elkép­zelni. igyekezzenek ezt a vasszögekkel bélelt hendikepet, ahogyan tudják. Még nem olyan nagy azonban a magyar élet feje fölé tornyosult veszedelmeknek a mai renge­tege sem, bőgj- a kedvező alkalom látszatának a Mindig határozottan követeltük és követeljük az aránylagosságot a közhivatalokban, de a sza­badfoglalkozások terén nem állíthatók fel ilyen korlátok. Annál kevésbé, mert a kormányzat év- ről-évre minden elképzelhető eszközzel apasztotta a magyar származásúak létszámát. Minden olyan törekvés ellen, mely a szabadfoglalkozások terén is az életle­hetőségek korlátozására irányul, a leghatározottabban tiltakozunk, mert nemcsak az emberi jogokba ütközik, hanem egyenes ellen­tétben áll az alkotmány és a nemzetközi szerződé­sek világos rendelkezéseivel úgy, hogy annak már a megkísérlése esetén is kény­telenek lennénk a világ közvéleménye elé tárni a magyar kisebbséghez tartozó ro­mán állampolgárok életfeltételeit meg­támadó törekvéseket. ' Az a még tovább menő követelés, hogy a magán- vállalatok köteleztessenek a saját tőkéjükkel ala­kított, saját munkájukkal és szakértelmükkel ve­zetett ipari és kereskedelmi üzemekben kivülr"1 reájuk erőszakolt munkaerőket alkalmazni, a magyar munkásság és magánálkalma- zottak kenyérkeresettől való megfosztá­sát célozza, ami ellen a legünnepélyesebb tiltakozásunkat fe­jezzük ki. Aki ipari és kereskedelmi üzemeik bol­dogulásának vagy kudarcának kockázatát hor­dozza, aki ezekbe nagy energiáját, tudását bele­fekteti s a végeredményben még egyéni becsületét is kockára teszi, semmiképpen sem korlátozható belföldi állampolgárságú munkatársainak a meg­választásában. Minden erre irányuló kísérlet a vállalkozási szellem és termelő munka­lehetőség megfojtásával egyértelmű. Ezért is fokozott mértékben elítéljük, hogy á mai válságos helyzetben ilyen gondolatok hirdetésével kihasználói sikert érjenek el. Elég nagy azonban a megpróbáltatás komolysága ahhoz, hogy a riasztó pisztolyok pártellenes támadásai, az egymás ellen uszító kísérletek visszapattanjanak a magyar nép józanságának páncéljáról. MHH s

Next

/
Oldalképek
Tartalom