Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-10 / 33. szám
XVIII. ÉVFOLYAM. S3. SZÁM. RElETfUfSm 7 Megindult az eljárás a véres covasnai választás megsemmisítésére Szenikereszthy Béla báró a miniszterelnökségen és a beltigy» mín'sztérmmban is megtette panaszát (Bucureşti, február 8.) A covasnai véres választás panaszairól megkapta a jelentést a Magyar Párt parlamenti csoportja. Szentke- reszthy Béla báró magyar képviselő, a megyei magyarpárti tagozat elnöke, megtette as illetékes kormányhatóságoknál a megfelelő lépéseket. Megjelent előbb a miniszterelnökségen, azután a belügyminisztériumban és mindkét helyen előadta a történteket. Szerzett információi alapján annak a benyomásának adott Szentkereszthy Béla képviselő kifejezést, hogy a szinte hihetetlen Kijátszással lezajlott községi választást Bidu megyei prefektus rendez- tette, ügy a miniszterelnökségen, mint a belügyminisztériumban a vizsgálat megejtését Ígérték. A választás megsemmisítése érdekében megindították az eljárást a rendes törvényes utón is. MfeţpSiall Kovácsi Andrási rejf. főqondnok , (Cluj, február 8.) A református egyházközségnek nagy gyásza van: meghalt Kovács András íógondnok, volt városi főszámvevő. A magyarság közéletében komoly munkássággal vett részt. Az a férfiú volt, aki dolgozni szeretett s ritka munkabírásával a legértékesebb munkát áldozta. A magyar polgárságnak az ügyét igazán szivén viselte. hivatásszerűen. A háború előtti békevilágban a régi kincses város pénzügyi helyzete, költségvetési viszonyai kuszálódni kezdtek. Akkor még a tiszta polgári képviselet kezében volt a városi közigazgatás és a felmerült aggodalmak között a közügyek iránti önzetlen lelkiismeretesség keresni kezdte azt az embert, aki a pénzügyi rendet nemcsak megteremteni, hanem személyi garanciájával állandósítani is tudja. Ez a férfiú Kovács András volt. öt választották meg a város főszámvevőjének, s ő aztán a pénzügyi számvitel addigi, az idők folyamán kissé elavult rendszerét teljesen átváltoztatta és ezzel a város gazdasági viszonyait újból feljavította. A költségvetési egyensúllyal természetesen nem volt semmi baj azután s Kovács Andrásnak, mint a puritánság mintaképének s a közigazgatási számvitel kiváló szakemberének messze elterjedt a hire. Ezt a rendkívüli képességű szakembert hivatalfőnöki állásában találta a román im- périum is és egyideig még igyekeztek ebben a nagyon fontos hivatalban visszatartani, De nem sokáig. A legújabb számviteli rendszerbe már nem tudott volna beleilleszkedni. Amikor mint volt magyar tisztviselő visszavonult a hivatali működéstől, a magyar polgárságnak a legjobb tanács-_ adója lett mindazokban az ügyekben, amelyek a várossal szemben, vagy a városházán felmerültek. Amikor a magyar polgárság először vett részt közigazgatási választásokon s jelölteket kellett állítania a városi tanács részére, az egyik legelső jelöltje természetesen Kovács András volt. Be is került a városi tanácsba, sőt a magyarságot az állandó választmányban is képviselte egy ideig. Különösen a város gazdasági ügyeinek az intézésébe igyekezett belefeküdni s olyan férfiú volt, aki meggyőződéséből, észrevételeiből, úgy a legkisebb, mint a legnagyobb ügyekben, soha egy hajszálnyit sem volt hajlandó engedni. Érthető, hogy állandóan súlyos összeütközései voltak s bár a város iránti legjobb szeretet vezette, nem nyúlhatott hosszú időre az ő városházi működése. Ismét visz- szavrnult s megmaradt továbbra is a magyar polgárság városházi és városi ügyeinek tanácsadójául. A legutolsó évtized a legsúlyosabb pénzügyi nehézségek közé sodorta a kisebbségi egyházakat s igy fehornyosultak a gondok, aggodalmak, megoldhatatlannak látszó pénzügyi feladatok a református egyházközség fölött is. Az egyházközségnek vannak igen jelentős vagyontárgyai, van nagy fcivőserege, de a sok iskola, amelyek nem kapnak semmiféle külső segítséget, a parochiák, amelyek szintén az önfentartás feladatára vannak utalva, olyan költségvetést tesznek szükségessé, hogy a kiadások fedezéséről nem könnyű gondoskodni. Az egyház híveinek jelentékeny része nagymértékben leszegényedett, egyházi adójának jórésze mindig csak hátralékban maradt. Már- már úgy állott a helyzet, hogy szinte lehetetlennek látszott a pénzügyi egyensúly megteremtése. Ekkor merült fel az a gondolat, hogy a református egyházközség gondjainak a viselését erre a hűséges férfiúra kell bizni s 5 a szinte példátlan munkabírásával megteremti a fedezeteket, az egyensúlyt r azt a nyugalmat, ami szükséges a kulturális feladatok és lelki összetartás munkájának a végzéséhez. Ekkor választották meg az egyházközség főgondnokává, Dísznek és méltóságnak is tiszteletet adó tekintély jár ezzel a rendkívüli tisztséggel, amelynek a betöltéséhez odavitte Kovács András a munka határtalan áldozatkészségét. Eveken át, reggeltől késő estig dolgozott minden áldott nap a lázas munkára berendezett főgondnoki hivatalában és sokszor feláldozta még a késő esti, éjjeli óráit is, ha ennek szükségét látta. Mem a tekintélyt, nem az őt körülövező tiszteletet tartotta fontosnak, hanem azt a munkateljesítményt, amivel gyökereket vert a kisebbségi egyház jeleim és jövendő sorsa alá. Egyházi körökben mindig álmél- kodó csodálkozással beszéltek arról, hogy mennyi időt tud a legnagyobb önzetlenséggel áldozni egyházának s milyen lankadatlan fáradtsággal tud érette dolgozni. Ebben a tisztségében ő valóban példát mutatott arra, hogyan kell megalapozni a kisebbségi jövőt. Törhetetlen nkaraterejíi férfiú vilt, aki az elérendő és reális számításokkal jól megfontolt cél előtt nem ismert sem megalkuvást, sem lankadást, sem meggörnyedést. A város egész magyarságának körében megdöbbentően hat az a hír, hogy Kovács András fö- 'gondrok rövid betegség után, váratlanul meghalt. Hatvanhárom éves volt, de úgy dolgozott s olyan önzetlen lelkesedés tüze fűtötte, mint aki sohasem akarja abbahagyni a munkát. Nem is hagyta volna most sem, főgondnoki hivatalából már elhatalmasodott influenzás betegségével ment haza s csak akkor maradt ágyban, amikor már nem birt felkelni. Munkás életét úgy fejezte be, hogy a munkának «ni.;, áldozatául. Pénteken délelőtt 11 órakor halt meg. Az egyházi épületekre kitűzték a gyászlobogót. Ravatalát a reformátusok belvárosi nagyti taplóméban állítják fel s onnan temetik el hétfőn délután. Az ő emléke a puritánságnak, önzetlenségnek, a közéleti purifikáciő lelkiismeretességének s a szerető jóléteknek a mintaképét jelenti. Bátor, törhetetlen magyar egyéniség volt. Halála nagy csapás egyházára, de nagy gyász városunk magyarságára. Példás családi élete után özvegye, gyermekei s kiterjedt közeli rokon- sága maradt méiy gyászban. Mines rossz iâzSeîmemel, Kaa a MeSeti Újságban fiirilel aainifwiiin miiii>iMitfiiiijmiH^iiiBgwa—8wat—hb BJC CsödUlet Ha rendőrségi riporter öntené újságírói formába az „anyagot", igy kezdené: Pénteken este 7 órakor könnyen végzetessé válható sze* rencsétlenség történt a 4' ’ vasúthoz vivő oldalán. X■ Y. jólöltözött, negyvenkörüli uri- asszony át akart haladni az útkereszteződésnél, amilcor szélsebes vágtatással odaérkezett a város kétlovas szánja, melynek lovai maguk alá taposták... A forgalmirendőrnek nincs elég ideje leinteni, vagy tilosra állítani a Stop-ot, különben is: a kétlovas szán a város magántulaj dona s mint ilyen, különleges apró előnyökben részesül, akár a mentők gépkocsija, melynek búgó szirénája utat hasit a legösszetorlódot tabb forgalomban is. Tehát, a kétlovas szán vihar ózva befordul a '* ' pár méter és kész a baleset. A két ló, mintha lábaikat markolnák meg, egyszerre megáll, fuj, tajtékzik. toporzékol s a bundás forgalmibalesethősnő kissé értelmetlenül, elfogódottan kikászolódik a lovak alól. A lélegzete gyors, rendetlen még, meglepett szája keresi az alkalomhoz illő szavakat, de a njői ösztön már lódítja karjait; csapdossa Öltözékéről a porhavat, hiszen otthonról nem igy indult el; gondos aprólékossággal szorította az ízléses és társadalmi keretbe ruháját, a tükör előtt húzott még egy picikét kalapján, hogy oldal-abbra álljon, bundagallérját is végigsimitotta, hogy tetszetősen feküd jék alatta a sál. Negyedperc alig fut el, kétszázas ember gyűrű fonja körül s a kocsistól le- tompított, alsóhatósági közegeknek fenntartott hangon beveszi a rendőr az adatokat. Az emberek, akiknek izgalma kizárólag abban keresett kiélési lehetőséget az utolsó 48 órában, hogy 37.4, vagy 37-0 fokot mutat a lázmérő, vadabb, mélyebb és emberibb izgalmakra lesnek s ahogy sorra megnézik maguknak a hősnő szemét, lábát, száját, kezét, lehangolva és lekicsinyelve legyintenek: Eh! semmi, még a bokája sem ficamodott ki! Szemükben gyűlölet, az ínyenc falattól megvonás dühe izzik s valószínűleg sokan arra is gondolnak: színház, megrendezett kis komédia! Ha már valaki lovak alá kerül, legyen is valami baja, legalább a lába menjen ki helyéről, vagy legvégső esetben horzsolódjék fel a bőre. Megállapítják: a ló okosabb az embernél, kétlőbra ágaskodott, megtorpant és kikerülte patáival az emberi testet. A ló rovására senki nem gondol arra, hogy mindazokat a kocsisokat is meg kellene dicsérniök, akik kikerülik a járókelőket, nem gázolnák, hiszen ha a lónak joga van az elismerésre, amikor lovagiasan jár el, ugyanez kijárhatna a kocsisnak is. Lassan oszladozik a csődület s ugyanolyan megjegyzések hangzanak el, mint színház után, mikor a darab csalódást kelt és az előlegezett izgalmakat nem elégíti ki. Megindul a két ló is. Fejük felszegve,, lábuk kényesen mélyül a hóba, csali éppen, hogy nem hajolnak meg, mint felvon/ után a közönség Kedvencei, pedig az emberei; csaknem tapsolnak nekik. Csávokl. — Néhány zsebtolvaj, akiknek nem adnak vaöuti bérletjegyet. A vasút vezérigazgató sága körrendeletét adott ki az összes vasúti állomások számára, amelyben megtiltja, hogy néhány, a rendeletben nóvszerint felsorolt embernek, vasúti bérletjegyet adjanak ki. Ezek a nevek a “következők: Gutman Sámuel, Cotes Sándor. Cotes Jenő és Hanzon tíheorghe. Valamennyien olyan vasúti zsebtolvajok, akik állandóan veszélyeztetni szokták az utasok biztonságát és pénztárcáját. Kérdés azonban az. hogy az ilyen megrögzött gonosztevők nem tudják-e kijátszani az ilyen rendeleteket is s nem tudnak-e álneveken váltani maguknak bérletjegyeket? Hathatósabb eszközök is szükségesek ezeknek az ártalmatlanná tételére.
