Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-04 / 28. szám

8 Kntnütsm XVIII. ÉVFOLYAM. 28, SZÁM. •mm AZ IFJÚ OLASZORSZÁG Sohasem láttam Mussolinit. Akik ismerik.’ azt mondják, hogy az életben egészen más, mint amilyennek a fényképei mutatják. De hogy milyen, azt még senkisem tudta megmondani he kém. Már ez is mutatja, hogy a Duce való­ban rendkívüli egyéniség. Valaki azt mondta alacsonyabb, mint az ember elképzeli magá­nak. Egy hölgyismerősöm azt a megfigyelést tette, hogy Mussolininak, ha ránéz az emberre, a szeme fehérje nemcsak a szembogara alatt, hanem a szembogara fölött is látszik. Ebből már többet sejt az ember így messziről, — ha­talmas, erős, belső lángoktól fütött tekintetre gondol, amely mint a dárda fúrja át azt, aki előtte áll. A napokban egy magyarszármazasu olasz fényképésznővel beszélgettem, aki Mussolini egyik legnépszerűbb és közismert képét készí­tette, amelyen a Duce arcához támasztja az uj­ját és ezen a vasból kovácsolt ős-római arcon szinte kivételesen valami egészen lágy és ha- miskás mosoly ömlik el. Ezen az arcon semmi nincs abból a kissé ijesztő fatia ncgrából, amely néhány évvel ezelőtt az olasz falvakban minden ház falára patronnal volt felfestve s amely nem minden ok nélkül keltett némi bor­zongást a külföldi autók utasaiban. Az olasz fényképésznő azt mondja, hogy mikor először ment Mussolinit lefotografálni, maga is meglepődött, hogy a palota kapujában és a folyosókon senki sem állta útját, senki sem igazoltatta. Noha gyanús külsejű bőrlá­dákban vitte magával a szerszámait. A Duce, akinek pedig azonkívül, hogy fotografálják, egyéb dolga is akad, nem sokáig váratott ma­gára, felcsapódott az ajtó, Mussolini a már felállított gép elé állott, összecsapta mellén a karjait, szigorúan a lencsébe nézett és úgyne­vezett D&ce-arcot vágott. Ez sehogysem tetszett a fényképésznőnek, aki hires művésze a mesterségének és szeretett volna valami rendkívüli, valami emberien köz­vetlen felvételt csinálni. De a feladat nem volt könnyű: eloltani, elfujni a .Mussolini arcán a dúcéi lángokat és kicsiholni ebből az arcból valami puha kis mosolyt, amilyenről egy ilyen széplelkü hölgy álmodik. Nem könnyű feladat különösen az alatt a pár pere alatt, amely a Duce részéről egy ilyen felvétel számára ki van számítva. irta : ZILAHY LAJOS nak rendszerint nincsenek álmai. Mussolini­3 w N s N $ % «S «5 N 6&micLt Progress Vacusm — , [ transparent Ä> 20,or 0 szó, vagy 63 levél egyetlen töltéssel' Special iei 500 Normal - 600 SupraSpeciai 700 SüpraNormai 800 UapSiattf minden taton,yv­Kcreshtidéítbfii cm » vezérképviselet. Cl; vö ft, e * a ft ** ff* N & » & jnak adott időt is, álmokat is, ! Olaszország népszerűsége már most is igen magas arányszámot mutat. Négyszögm értföl­denként háromszáznegy vennégy lélek. A jó fasiszták között is sokan vannak, akik ezt a népsűrűséget túlságosan nagynak találják. Olaszországban is vannak szegény emberek, vannak éhezők és Olaszországban is súlyos kérdés a munkanélküliség. De Mussolinit mind ez nem zavarja álmaiban. Sok olaszt akar, sok domborumellü, erős kis olaszt, — gyermekeket, gyermeket és újra gyermeket — még azt se na­gyon bánja, ha törvénytelen a gyermek, hi­szen a leányanyák a mai Olaszországban, — ahol különben a házasság igen nagy erkölcsi magasságba van emelve — három esztendeig ellátási segélyt kapnak. Mussolinyi eszménye az olasz nőkről olyan, mint a renaissancefestőké. Ö is nagytestű, érett, termékeny nőket akar, széles csípővel, erős medencecsontokkal, amelyek az olasz jö­vendőt hordják. Millió és millió balillát. Gyer­mekeket és újra gyermekeket, akiket nyolcéves koruktól kezdve szigorú katonai fegyelemben nevelnek a fasiszta tisztek. És a gyermeklá­nyok nevelési rendszerében is első helyet fog­lal el a sport és az atlétika, anyákat, friss, erős anyákat az uj Olaszországnak, i Ezek a gyerekek, ezek a balillák és a Pic- cole Italiane kislányai, ezek már a Mussolini gyermekei. Ezek az ő álmaiban fogantak, szü­lettek és nevelkedtek. És egyre harsog a Mus­lim szava: gyermeket, gyermeket adjatok- ti olaszok Olaszországnak Adótörvények sújtják az agglegényt. Adó- kedvezmény segiti a sokgyermekes apát. Ál­lami ajándék várja a templomból kilépő ifjú párt. Az ember azt inné, hogy néhány évtized és Olaszország, mint valami gyümölcstől ter­hes fa, ágaival beleszakad a tengerekbe. Vagy kifut, mint a tej a fazékból, * hiszen a Duce lelke forralja. Pedig nem így van. Az 1930-as év kivételé­vel Olaszország születési statisztikája is ked­vezőtlen. De milyen lett volna Mussolini nél­kül! TJgylátszik, nem az olaszokban, hanem a fehér emberfajtákban rejlik a hiba. És függetlenül a nacionalista szempontok­tól, amelyek ebben a népszaporodást hajszoló politikában feltétlenül jelen vannak, talán a fehér faj ösztönös védelme ez a frissebb és erő­sebb ázsiai fajok ellen, hiszen nemcsak Olasz­ország, hanem az oroszok és most már az uj Németország is rengeteg figyelmet fordít a gyermekhadseregekre. Ezek a fapuskával masírozó gyermekmil­liók persze nem abba az irányba mennek, amerre a világbéke álmodozói szeretnék. De mennek valamerre, úgy kavarogva, mint a vi- rágfergeteg a szélben. A nagy nemzeteknél a katonai kiképzés szinte már az óvodában kezdődik, ezeknek a gyermekeknek a testük, a csontjuk, a mellbő- vSégíik a fontos, szellemük egyelőre csak annyi­ban, hogyha majd felnőnek, vakon tudjanak engedelmeskedn i. A születési szabályozásnak és a sterilizá­ciónak rengeteg okos érve szól a népszaporodás korlátlan fokozása ellen. De Mussolini azt mondja, hogy Itália földje kétszerannyi olaszt is elbír, csak a gazdasági viszonyokat kell rendezni. A esodatétel első részét Mussolini befejezte. Ifjúságában, csontjaiban, busában teremtette újra az olasz népet. De a csodatétel második és nehezebb része még megoldatlan. Megoldatlan az egész vi­lágon. Kun Béla lemondott angliai uü áról s helyette Romániába szándékozik utazni A román hatóságok wé% nem döntöttek a beutazási engedélyről De mégis nekilátott. Először is meg kellett igazítania a Duce nyakkendőjét, amely termé­szetesen mindig' félre van csúszva, hiszen Mus­solini olyan, mint egy emberi mozdony. Hal­kan és lábujjhcgyen odalépett tehát a Dúcé­hoz és a nyakkendőt szépen elrendezte, olyan kézmozdulatokkal, ahogy ezt csak fényképé­szek tudják. És a kabátját is el kellett ren­dezni, mert Mussolini félig mindig kint van a kabátjából. Ahogy rohan, ahogy repül, valami belső tüztől hajtva. És valaki azt mondta, hogy j a Palazzo Veneziában mindenki, még az állam­titkárok is futólépésben közlekednek. A fasizmus tizenkétéves évfordulóján Mus­solini újra a világ érdeklődésének középpont­jában áll. Ki ez az ember? Egy felemelkedő nemzet emelte magasra, vagy ő maga emelt fel egy lehanyatló nemzetet? Abból, amit ed­dig tudunk róla, ez az utóbbi látszik valószínű­nek. És ezzel rendkívül megnehezíti vala­mennyi államférfi helyzetét, mert öt látva, minden nép rendkívüli teljesítményeket vár vezetőitől. Lehet, hogy ezen a ponton Mussolininak sokkal nagyobb küldetése van az elöregedett, hitetlen világpolitikában, sokkal nagyobb át­alakító hatása az egész emberiség jövendőjére, amint azt ma még fel lehetne mérni. Róla száz év múlva is sokat fognak Írni. Valószinüleg sokkal többet, mint mostanában, legalább is a szavak súlyát értve. A világtör­ténelem kevés embernek ad időt arra, hogy ál­maikat megvalósítsák. Akiknek időt ad, azok­(Stockholm, február 2.) Hirt adtunk arról, hogy Kun Béla, az egykori magyar tanácsköz­társaság népbiztosa Angliába szándékozott •utazni, ami londoni politikai körökben nagy nyugtalanságot keltett- Az angol alsóházban interpelláció is hangzott el az ügyben s Simon külügyminiszter a kedélyek megnyugtatására kijelentette, hogy a Kun Béla beutazásának megakadályozására megtették a szükséges lé­péseket. Kun Béla Angliában részt akart venni a György király uralkodásának ezüstjubi­leuma alkalmára tervezett muskástüntetéseken és kezébe akarta venni a bányamunkások szer­vezési munkálatainak irányítását. Miután azonban az összes angol kikötőhatóságok szi­gorú utasítást kaptak arranézve, hogy Kun Béla partraszállását tegyék lehetetlenné, a volt külügyi népbiztos lemondott tervéről. A „Svanska Dagbladed" című svéd lap kül­ügyi munkatársa beszélgetést folytatott Kun Bélával, aki kijelentette, hogy nem utazik Angliába, hanem Romániába jón, hogy Oradean és Clujon lakó rokonságát és régi jó ismerősei t meglátogassa. — Rendkívül örvendek annak, — mondotta Kun Béla, hogy Románia felvette a diplomá­ciai kapcsolatokat Szovjetoroszországgal, mert ez a diplomáciai egyezmény számomra is lehe­tővé teszi a rokoni látogatást. Romániai utam alkalmával politikával nem szándékozom fog­lalkozni, látogatásom egészen magánjellegű lesz. A hir román politikai körökben is elter­jedt már, de még nem határoztak arranézve, hogy engedélyezik-e Kun Béla romániai láto­gatását. Végrehajtási utasítás a román személy­zet alkalmazásáról (a némzeti munka védel­méről) szóló törvényhez magyarul és román szövegben kapható Dr. Manciéi Fordító Irocia, Cluj, Str. Memorandu uí No. 24- Ara 20-~, vidékre 30 lej. A törvénnyel 40, ill. 50 lej.

Next

/
Oldalképek
Tartalom