Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-22 / 43. szám
XVIII ÉVFOLYAM, ás. S7/AM. HEisnUjsm 7 mumm a DiicarcsM inspektor £§ i város iüan lesz, mint a ieMgüilot! DsnűuaDolg • * • Lepecsételt áriak, Werliaeim-szekrények, botrányok között elszállított (tutorok jelzik az ,.uj rithnaus^ útját — Három jellemző eset a sok közöl (Chş, február 20.) Erdély fővárosa olyan most, mint a megbolygatott méhkas. Az emberek tőbeverten, félőrülten sereglenek ki üzletekből, irodákból, műhelyekből s nyelvükön közös keserűség ég: _ Jönnek a végrehajtók!... Itt voltak a végrehajtók!... Jönnek, kifogyhatatlanul és megállíthatatlanul. Rendőrökkel, társzekerekkel jönnek, elszállítják a fekete listával rémitgetett adóhátralékosok bútorait, magántulajdonait... Kezükben Ítélet, vagy spanyolviasz. ítélet: jogalap foglalásra és lefoglaltak elszállítására. Spanyolviasz: gépek, Wertheim-kasszák, áruk le- pecséteiísére... Bucureştii vezér’nspektor vezeti a végrehajtásokat. Három nap óta hangos a város. Három nap előtt érkezett hozzánk Bucurestiből a behajtásokat helyszínen vezető vezérinspektor s azóta alig található ház, ahol módszeres nyomása alatt, fel ne hördülnének az emberek. Hétfőn és kedden 300 ezer lej adóhátralék folyt be a kemény adóprésből a pénzügyigazgatóság kasszájába, szerdán álli tólag meghaladta az összepréselt summa a félmilliót... íla igy megy, amilyen kevés pénz nálunk talál! aló, két hét múlva pályázatot kell hirdetni azok számára, akiknek váltópénz találtatok a tárcájukban... Végrehajtói pecsét gépeken, Wert- heim-kasszákon, árukon. A végrehajtók nem sokat, teketóriáznak. Rendőrrel a hátuk mögött bekopognak az üzemekbe, irodákba, különösebb közlés helyett kijelentik: — Lepecsételjük a "Wertheim-ezekrényt... Az már nem érdekli őket, hogy mennyi pénz található benne, vagy hogy a tulajdonos nem jelent -e be különvéleményt., mert már sercen ujjaik között a gyufa, lángjába nyomják a spanyolviaszt s a szakértelemmel gépre és Wertheim-kasz- azára hurkolt cukorspárgára rányomják az adóhivatal bélyegzőjét, ami azt- jelenti: „Amig ki nem jön belőled a pénz, kivonat- tatsz a forgalomból s öt darab Marasestire valót sem vehetnek ki belőled." Azzal köszön is, a rendőr szalutál. Elvégeztetett... Egyik belvárosi vállalat irodájába kukkantunk be, ahol még érzik a végrehajtói szag. JNIem sokkal előttünk járt itt: köszönt, pecsételt, aztán megint köszönt. Most ott fityeg a Wertheim-kasz- szán a hivatalos pecsét. Nem lehet kinyitni. Es nem lehet a műhelyben a gépet sem megindítani, mert azon is piros pecsét lóg. Köröskörül halomban áll a végzésre váró munka, a gépről azonban ledobva a szijj: elindíthatni lanul fogja a pénz- ügyigazgatósági pecsét, ’ Álljunk meg itt egy szóra. Ennek a vállalatnak az állam közel másfélmillió lejjel tartózik. A vállalatnak 51 ezer 750 ej adóhátraéka van és október 24-én 135755. iktatási számmal leérték, hogy mt a hátralékot írja le az állam a náluk levő követelésből. Természetesen: semmi sem történt, Van itt még egy érdekesebb számla is. 12 ezer 660 lejjel tartozik a pénzügyi kaszárnya a cégnek s már január 16-án kiküldték a számlát s most ugyanez a hivatal megjelent foglalni... Az embernek akkor is el kell gondolkoznia, hogyha nem tud és nem is akar... A ház előtt hatalmas embertömeg. A kapu alatt pokróccal letakart szürke gebe, a sokat átkozott végrehajtói társzekér elé fogva, amelyen kocsis helyett egy reverendás katholikus pap, a Kolping legényegylet igazgatója, Bálint József áll. Éppen az íróasztal rollóját húzza le, nehogy baja essék a rákövetkező bizonytalan utón. Félig mondott mondatokból, izgatott szavakból értelmesen ki lehet venni, hogy különös színjáték folyt itt, amit az adóhivatal irt a Kolping legényegylet vezetőjére kényszeritette a szerepet, a nézők pedig azok voltak, akiket éppen a kapu előtt állított meg az ordibálás, hangos csete-paté. összegezzük a történteket. Szerdán délben 12 órakor egv végrehajtó, a 93-as közrendül* és a 115-ös rendszámú társzekér kocsisával megjelenik a Kolping legényegylet Baron L, Pop uceai 3-as szám alatti helyiségében. _\ isszuk a lefoglalt bútorokat — recsegi a végrehajtó. Stampf Gábor, a legényegylet gondnoka, hamarosan átlát a rövid bejelentésen és beszélni kezd: Kérem, most nines itt senki, várjanak, amíg elmegyek Bálith József igazgató ur után. A végrehajtó nem vár. A kocsissal s a rendőrrel bemegy a legényegylet helyiségébe, vállra kapják az Íróasztalt, viszik a társzekérre s m asztal után szépen sorjában jönnek a székek. Közben megérkezik Bálinth József igazgató, akiért küldönc szaladt. Tárgyalni kezd a végrehajtóval, de az egyszerűen kiabálni kezd, hogy az 5 keze alá ne szóljon senki, ő okos ember, ő tudja mit csinál. Ekkor Bálinth József kijelenti: _Az íróasztalt viheti, de a szék az enyém, azt hagyják itt. Azzal leveszi a székeket a társzekérről. Ebből keletkezik a bonyodalom. A végrehajtó utasításokat ad. Stampf veje segít vinni a székeket, mire a társzekér kocsisa ki akarja ragadni kezéből. Szóváltás következik, majd a kocsis néhányat rávág a fiatalemberre ostorával, aki kikapja kezéből és visszaüti. Erre a kocsis az udvar közepére szalad, egy hárommSteres dorongot kap fel s úgy rohan Stampf vejcnek. Lefogják, de azt már nem lehet megakadályozni, hogy a fiatalembert' fel ne döntse, akinek keze. véresre zúzódik a jeges udvaron. A dulakodásba beleveEgy P. Unirii drogériában lepecsételték a forgókasszát. Egy szintén P. Unirii textilesnél lepecsételték as árukat. Egy-két kiragadott, példa csupán a siralmas tények tömkelegéből. Afféle kitenyésztett mutaványpéldányok, amikből következtetni lehet száz és száz más társukra. Házhozszállitott anyag, Szerdán délelőtt 12 óra tájban egy színéből kikelt asszony ront be szerkesztőségünkbe és akadozva fuldokolja: — Kérem, siessenek, a szomszédban veTik a katholikns i>apot 1... Ennyiből nem sokat értünk, röviden meg., magyarázza hát: — A Kolping legényegylet udvarán áll a végrehajtó társzekérrel, rendőrrel. Lökdösik a papot, a kocsis pedig doronggal támadt a háziakra. Az újságíró bizonyos mértékig örül, hogy saját szemével láthatja, saját fülével hallhatja, mint néz ki 1935. februárjában városunk kellős közepén egy hamisítatlan adóbehajtás végrehajtóval, rendőrrel és doronggal felfegyverzett kocsissal. gyűl a rendőr is, aki alaposan megtaszîtja Bálintit József igazgatót. Most már csak arra. vagyunk kiváncsiak: mit fognak mondani az aktív főszereplők ? Velünk vagy egy helybeli lap tula jdonos- szerkesztő s együtt közösen tesszük fel a kérdést a kocsisnak: — Hegy hívják magát? _ Mi köze hozzál... Kicsoda maga, az atyaisten, hogy engem kérdez?,.. Menjen a... Természetesen nem mentem, Usatk a rendőrhöz, aki azonban egyetlen szót sem akar mondani a kocsisról és hiába kérdezzük a végrehajtó nevét, az sem árulja el. Mindössze annyit tudunk, hogy a rendőr száma 93, míg a társzekér 115-ös rendszámú. Forduljunk a végrehajtóhoz. — Szabad lenne a nevét Végrehajtó ur? — Vasilescu, Popescu, Jonescu, Borozeseu... Minden román név, amit csak akar, én vagyok. „Szidta n románokat!“ Udvariasan megmondom nevem, foglalkozásom s hogy csak innen jöttem a szomszédból, mert hallottam, hogy szives volt egy kis parázs közbotrányt kirobbantani a város kellős közepén. Annyira ordít, hogy hátrább kell állnom. _ Szidta a románokat, _jelenti ki. __ Hazudik, egy szava sem igaz, __ zúgják rá kórusban a körüláliók. Most Bálinth József főtisztelendő úrhoz fordulok, — Jgaz-e az, amit a végrehajtó mond? A pap helyett ismét a körüláliók mondják, hogy egyetlen szó sem igaz, A végrehajtó azzal fenyegetőzik, hogy hatósághoz viszi az ügyet. Megszületik hát az irredenta vád a katholikus pap ellen, amit a végrehajtó hallucinált, mert a körüláliók közül egyetlen fül sem hallotta Nem tudjuk, megteszi-e a feljelentését, vagy sem, de tanúi nehezen lesznek a kocsison kívül, aki á 150 lej fuvardíj védelmében csendesen bólongat és szájából tovább ömlik a pálinka-büz. Kérdezzük, az adóhivatalt, a rendőrséget, a kocsis gazdáját: ez a rend, az egyetlen ut, 'amivel hivatásukat akarják teljesíteni? Mi jól tudjuk: nem! Sürgős orvoslást, vizsgálatot kérünk, mert. a szomszédban történt botrány nem maradhat befejezetlen egyoldalúságában. Csávóid. — Az Erdélyi Szemle XX, jubiláris évfolyamának hatodik száma rendkívül gazdag és választékos tartalommal jelent meg. Tamássy György Goga Madách fordításának jelentőségét méltatja, Tövisi Géza Erdély és az irodalcmtörténetirás viszonyát tárgyalja. Az illusztrációkban bővelkedő számot rajtuk kívül többek között még dr. Gyalul Farkas. S, Nagy László, Benczédy Pál, Török Sándor Walter Gyula, Sztrójka László^ Wojticzky Gyula, B, Adorján Jenő, Ferenczy László, Marcella és mások érdekes közleményei gazdagítják. Ha, csütörtökön, az UjságiróklubSian OPERETT-EST Leányvásár, Csárdáskirálynő. Elvált asszony, Luxemburg , grófja, Vigözvegy, Cigányszerelem, SzíbiÜ, Varázskeringő, Előadja. Koldusgróf stb, operettekből a legszebb áriák és keringek. DcnlÁw RzlojlrA Körösi Dtidus l^lllî©^ fiSOÄK© zenekari kíséretével. Végrehajtó, 93-as számú közrendőr, 115-ös számú társzekérkocsSs, akik névtelenül „dolgoznak“
