Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-14 / 36. szám
XVIII. ÉVFOLYAM. 36. SZÁM. Még mindig madártávlatitól fáUFW'límm %\ Éhségsztrájkba lépett kétezer bányamunkás az aninai tárnák mélyén Katonai csapa'oVat összpontosítottak, mert a munkásság körében igen nagy az lz?atottság Kék erdélyi napilap egyszerre közli Fazekas Sándor blaji református lelkész meglehetősen Ingerlékeny Hangú válaszát árra a cikkre, amelyet „Helyzetkép madártávlatból'' elmen Írtam a Keleti Újság elmúlt vasárnap megjelent számában, Cikkemet egy ottani bennszülött úrral folytatott, órákig tartó beszélgetés alapján Írtam és most utólag bevallom, hogy csak hosszas töprengés után jutottam arra ac elhatározásra, hogy a benne foglaltakat közzétegyem. Olyan ember volt az Informátorom, aki a városka 43(10 lakóját személyesen ismeri, amit mondott, azt nem Is szánta a nyilvánosságnak és beszélgetés közben -ekem sem jutott ilyesmi az eszembe. Informátorom nevét wirst sem említem meg, aminthogy megbocsát Fazekas tisztelete» ur, de annak a református papnak az iakognitoját sem vagyok hajlandó felfedni, akinek ft, mint cikkében írja, szeretné a kezét megszorítani, tálé tanulni, hitet és erőt meríteni törhetetlen magyarságából, lelkes kötelességteljesttéséböl. Talán meg fogja érten! a polémikus cikk írója és az olvasó Is, hogy ml a hallgatással a célom. A vitának ezt á részét tehát ezzel le is zárom, A tisztelet«« ur négy kedvelője a szójátéknak. Többszörösen is összefüggést keres az áruló cün és a tartalom között, pubttcisztlkai merényletről beszél, aminek a felületesség volna a gyujtózslnórja. Holott én ezt a vádat a leghatározottabban visszautasítom és megmagyarázom a bláji paróchla lelkészének, hogy az újságíró Információszerzésének a forrása! mindig a helyzettel alaposan ismerős helyi polgárok, akik Bla- jon is nyilván ugyanazt mondják, mint Clujon, ha egyáltalán szavahlhetftek, En pedig feltétlenül szavahihetőnek, megbízhatónak, logikusan gondolkozónak ítélem az ottani állapotok kemény, de jóhiszemű és őszinte aggodalmait nyílt sziwel feltáró kritikusát. A „madártávlatból“ Jelzőnek gúnyos és hitetlen éltei valft rámfordltását tehát Illetéktelennek és személyi sértödékenységböl eredőnek tartom. Mit is Irtani én voltaképpen, ami indokolttá tehetné a harcias nekirugaszkodást, írtam egy zsidó családról, amelynek családfője az impériumváltozás- sal sem módosította érzelmeit a magyarsággal szemben és aki bizonyos rezlgnáelóval állapította meg, hogy a most dívó nevelési szellem máris ellenszenvessé tudta tenni a magyarságot leánya előtt, úgyis mint kai turforrfist, úgyis mint a zsidóság kisebbségi sorstestvé- rét. Aztán irtain egy református presbiterről, akinek gyermekei még egymás közötti beszégetés közben sem Használjak anyanyelvűket s akik közül egy gimnazista leány apai beleegyezéssel görögkathollkus vallásra tért fit Fazekas tiszteietes ur, ha nem is határozottan, de óva:’S tonnában cáfolja az áttérést. Ha Így volna, boldogan venném ezt tndmásul, de még akkor sincs megcáfolva a másik állítás, mely szerint a magyar családi kból kezd kikopni az anyanyelv. Hajnos, ez a tünET nemcsak Blajon, hanem sok helyen, elsősorban pedig a szórványokon Jelentkezik, aminthogy magam Is tanúja vo'tam annak, hogy egy somesmegyel községben a romai katholikus magyarok szénahorrtás közben csak románul beszéltek. Ez ténymegállapítás és n«m vád volt. Éppen ezért tartom én nagyjelentőségűnek a grot vény-mozgalmat, ami ez ellen az ijesztően gyors citomönosltás ellen harcol. A tisi teletcs r.r polemikus cikke keretében a magyarság más bajait és veszedelmeit Is felöleli. Beszél a magyar ifjúság családalapítás! nehézségeiről, „a múltak bíinel'-tiil és felhasználja óz alkalmat arra la, nogy politikai számonkérést társon és nagy ftiagá- rahagyottságát panaszolja. Ami az általános, az egész erdélyi magyarságot illető csakugyan „veszedelenr*- nek minősíthető és helyzetünkből folyó tragikus folyamatot illeti, egyrészt a családalapítás kritikus volta, másrészt a vegyesházasságok térvesztesége miatt, ezt a kérdést talár a vitából ki Is kapcsolhatom. Ennek talán sem en, sent az erdélyi magyar politika nem az oka. Ellenben a bűnbak-keresés és magyar vezetői céltalan é t divatos megvádolása tipikus kisebbségi betegség, amibe úgy látszik a tiszteietes ur is beléesett, A magyar politikai szervezet vezetőségének dolga és kötelessége az irányítás, a többi a helyi vezető emberek rátermettségén és bátor kiállásán malik E tekintetben nem is hJÜlottam panaszról. De igenis rendkívül nagy az egyház! vezető emberek felelőssége, súlyos és nagyjelentőségű az a munkakör Is, aminek a betöltése rájuk hárul, itt M M egyházi és világi Vezetőemberekre (Oravica, február 12.) A steierdorf—aninai szénbányák több mint kétezer munkása sztrájk- balépett és a tárnák mélyén éhségsztrájkot kezdett. Hir szerint a bányamunkások szervezete seta tudott volna a sztrájk megkezdéséről s a szervezeti központ csak utólag értesült. Hétfőn reggel Aninan 309 munkás lépett sztrájkba, délben még 218 társuk csatlakozott hozzájuk. A nap folyamán a sztrájkolók száma egyre nőtt, úgyhogy estig 1190 munkás hagyta abba a munkát. A sztrájk oka bérdiffereneia, a munkások bérüknek felemelését követelik. A bánya belsejében tartózkodó mintegy 600 munkás kijelentette, hogy addig nem jönnek fel a tárnák mélyéről, mig követelésüket nem teljesítik. A bányavezetőségnek és a bányamunkások szövetsége veeztőségéuek minden kérése hiábavaló volt. A hatóságok rendelkezésére katonaság érkezett a helyszínére, hogy az esetleges rendzavarásokat megakadályozzák. Miután a munkások nem vittek magukkal a tárnába élelmiszereket, az igazgatóság azt hitte, hogy a munkások túlságosan sokáig a föld alatt nem maradhatnak. Ezt a feltevést azonban nagy meglepetés cáfolta meg. Estére köztudomásúvá vált, hogy a tárnákban maradt bányászok tömege éhség- és szomjúság-sztrájkba lépett. Ekkorra kétezerkétszázra szaporodott a sztrájkolok száma, akik eltorlaszolták magukat nyolcszázméteres mélységben. A sztrájkolók családtagjai ep éjjel folyamán a bányák lejáratai köré gyűltek, mig a bányász-szindikátus vezetői lemerészkedtek a tárnákba, hogy érintkezésbe lépjenek a sztrájkolókkal és hogy rábírják a sztrájk beszüntetésére. A sztrájkolók azonban kijelentették, hogy addig nem jönnek fel a tárnából, mig a munkabérre és időre vonatkozó kéréseiket néni teljesítik. A bányászmunkások országos szövetségének vezetői Aninára érkeztek. A hatóságok azt remélik, hogy a megegyezést sikerül hamarosan létrehozni. Azonban számolni kell a sztrájk továbbterjedésének kilátásával, mert a föld felszínén maradt munkások nem mehetnek le a bányákba, felváltás nem lehetséges és igy azok is, kénytelen-kelletten is sztrájkban vannak. A hatóságok minden eshetőséggel számolva intézkedtek, hogy két timişoarai és oravitai katonai kirendeltséget Aninara küldjenek. A bányába le nem ment munkások rendkívül izga tóttak és csak az épltőtminkások vették fel ma a munkát, A bányászszervezet vezetőinek minden erőfeszítése dacára sem akarják felvenni a munkát és a pécsi munkások példáját akarják követni. egyaránt, En a tlszteletes urat már azért sem aposztrofáltam, mert tisztában vagyok azzal, hogy nem jo, — amit On alkalmazott — a bilnbak-keresés möU- szore, Szerényén csak annyit Jegyeztem meg, hogy a veszélyeztetett pontokra erős egyéniségek, nagy lelkek kellenek és csakugyan ezért Idéztem a tlszteletes ur tiszteletreméltó lelkésztársának á példáját. Most sem esem abba a hibába, hogy a* én bipji toforrnátoroirnnak MWItWtWHWWWWI t 9 az egyházi vezetésre vonatkozó kritikáját megismételjem. Ámbár On, tlszteletes nr, ezt majdnem kiprovokálta betelem. Adja Isten, hogy az eljövendő esztendők Önnek adjanak igazat. Az a véleményem azonban, akkor sem fog megváltozni, hogy a romanlzátásnak erősebben kitett pontokra a lelkész! kar legerősebb, logger’ eresebb és legmunkásabb tagjait kell odaállítani. JSKItKKL
