Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-13 / 35. szám
h KntnUjsm XVIII. ÉVFOLYAM. 35.. SZÁM. A iávita, ali renegátnak jelentkezett J. Comsa püspök azzsl uiasiíoita el, ho ”y egyházának n ncs szüksége azokra, akik anyagi előnyökért vallást akarnak váttőztaini (Valcau, február 11.) Azok a szomorú viszonyok. amelyek különösen a szórványokon és végeken uralkodnak, már sok megdöbbentő dolgot termeltek ki, de kevés olyan elkeserítő!, mint amilyenről mostanában sok szó esik a bánsági magyar körökben. Kulin Zoltán valcaui lévita, a nehéz időknek megfelelően sok gond mellett végezte teendőit. Mint segédlelkész és tanitó egyszemélyiben bizony sok munkával volt. elhalmozva, ami talán nem is állott arányban azzal a jövedelemmel, amelyet ezért a kétirányú munkásságáért kapott. De ha végignézzük azt a számtalan tiszteletes lakot és parókiát, amelyeknek jövedelme nincsen és a pásztori munka mellett a két kéz munkájának erejével kell a lelkészek megélhetését biztosítani, akkor a valcaui levita lépéséhez nem találunk szavakat. Mert Kuhn Zoltán valcaui lévita úgy találta, hogy az a mód, amiben ő él, nem felel meg igényeinek és jelentkezett Cornşa Gergely aradi görögkeleti püspöknél, hogy hajlandó volna áttérni a görögkeleti vallásra, magát románnak vallani, egy görögkeleti papi stallumért. ö a lévita, kit a sors rendelt a legsúlyosabb időkben fajának tanítójául, lelkiüdvének irányítójául, példaképül az egyszerű, nehéz sorban élő emberek számára, faját, őseit megtagadva, atyái vallását eldobva, nem meggyőződésből, nem az igazság utján talált eredmény felismeréséből, hanem azért, hogy jóllakjon. Comşa Gergely püspök azonban az alantas okokból hozzáfolyamodót a legszégyenteljesebb módon elutasította. Azt mondta a főpap, hogy nincs szüksége a görögkeleti egyháznak renegátokra. És reámutatott arra is, hogy a görögkeleti egyház elsősorban arra törekszik, hogy saját, tanult és képzett papjait helyezze el, akikről tudja, hogy azok nem a vagyonért, hanem a lélekért mennek a nép közé. Nem várhat többet ő sem Kuhn Zoltántól, mint az a szegény egyház, melyet hitvány anyagiakért magától eldobott, A méltó választ tehát Kuhn Zoltán ott kapta meg, ahonnan azt a legkevésbé várt! volna. Az erdélyi magyar Ura tizenöt éve A romániai magyar írók egyetemes értékelése és munkásságának feldolgozása magyar nyelven mindezideig nem történt meg. Egyedül Chinezu román tanár „Aspecte din Literatură maghiară ardeleană“ eimü 1930-ban megjelent románnyelvii munkája dolgozta fel az erdélyi magyar irók munkásságát. Részletmunkák György Lajostól, Kristóf Györgytől, S- Nagy Lászlótól és Tabéry Gézától jelentek meg könyvalakban is, azonban ezek csak általánosságban és főleg egyes korszakokkal, kérdésekkel foglalkoznak. Jelentek meg ezenkívül erdélyi és magyarországi folyóiratokban erdélyi Írókról és irodalmi mozgalmakról ismertetések, tanulmánjmk, kritikák, de átfogó, egész napjainkig terjedő irodalomtörténetünk még nincs. „ Dr. Jancsó Elemér két éve dolgozik irodalomtörténetén, amely minden valószínűség szerint még ennek az évnek folyamán megjelenik. Mostani könyve „Az Erdélyi magyar lira tizenöt éve" csak szemelvény, rövid bepillantás akar lenni az erdélyi költők tizenötéves munkásságához. A könyv írója megállapítja, hogy 1918. forduló pont a magyarság politikai életében, amelynek erős kihatása van a Romániába szakadt magyar költők munkásságára is. Foglalkozik a transylvánizmus kérdésével, megteremtőivel, a különálló erdélyi költészet kezdetével, hajnalkorával. A budapesti irodalomtól elszakadt erdélyi lírikusok lépnek először nyilvánosságra, mint az erdélyi irodalom képviselői. Aprüy Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Szombati-Szabó István, Olasz Lajos, Walter Gyula, Bartalis János, Szentimrei Jenő. és Finta Zoltán szerepelnek először. Méltatások, hosszabb tanulmányok találhatók Reményik Sándorról, Áprily Lajosról, Szombati-Szabó Istvánról, Bárd Oszkárról, Finta Zoltánról, Walter Gyuláról, mig az im- imperiumváltozás után feltűnt többi költőkkel csak általánosságban foglalkozik. Itt találjuk a szabadverselők közül Bartalis János, Szentimrei Jenő, Olosz Lajos neveit, költészetük hosszabb ismertetését, egyéniségük, beható feltárását Az uj utakon járók közül, mint aktivista költőket Gyárfás Endrét, Dobol Ja- jost, Antal Jánost, Becsky Andort idézi. Az egyes irányvonalakba tartozó legtöbb költőnél megelégszik csupán a nevük felsorolásával s azzal, hogy általános képet nyújt céljaikról, értékelésükről. Rugóssal icnijcgdfc $ a cscnflö'sígrc Kisírt :flc a halalmashsűó jegyző az eráőgazdá , ahi nem aharf lürvenylcica crdölísl bârcât Klâl Jurat (Târgumureş, február 11.) Pop Báldi Imre sänsimioni jegyző neve nem ismeretlen olvasóink előtt, A szomszédos Cetafuia község felekezeti iskolájának karhatalommal történt elfoglalásánál már találkozhatunk e névvel. Az alábbi falusi történet följegyzésével csak arra akarunk rámutatni, hogyan gondolkozik a jegyző ur sajájt hatáskörét illetőleg és hogyan tiszteli a törvényt, mint a közigazgatásnak első tisztviselője a faluban. A napokban Pop Báldi jegyző Szép Péter községi szolgát azzal az utasítással küldötte Fazakas Béla erdőgazdához, hogy az ő számára 8 napos erdőltetési bárcát állítson ki. Az erdőgazda azt üzente vissza, hogy ilyen bárcát ő csak egy napra adhat és ezt a napot nevezze meg maga a jegyző ur, Fazakas válasza nem tetszett a jegyzőnek, aki durva megjegyzés kíséretében (rúgással fenyegetőzve) küldte vissza a szolgát Fazakashoz. A szolga többek jelenlétében szóról-szora elmondta a jegyző fenyegetését, mire a békés természetű erdőgazda erélyes hangon azt felelte: —- Péter, mondd meg a jegyző urnák, hogy a közvetlen hozzátartozói közül megrughatja Isaacs rossz üzletmenet, iaa a fielet* Ujságfsasi Itlriiel azt,’akit akar, de engemet nem s máskülönben tudhatja nagyon jól, hogy bárcát nem adhatok nyolc napra. A jegyző ezért az üzenetért a csendőrségre kisértette Fazekast és ott kérdőre vonta, hp- gyan merte neki azt üzenni, amit üzent. Fazakas erdőgazda az egyszerű falusi ember természetes logikájával azt felelte, hogy a jegyző durva üzenetére más választ nem adhatott s most itt áll és várja, hogy a jegyző végrehajtsa előbbi fenyegetését. A jegyző azonban, látva az izmos székely gazda mély sértődöttségét, jónak látta rúgás helyett birkózást emlegetni s a végén arra terelte a beszédet, hogyha akar, ő tud cédulát irni, reá pecsétet nyomni és ezzel aztán addig erdőltet, amig akar. Máskülönben most elmehet, de vigyázzon magára stb. szavak kíséretében engedték el a csendőrségről Fazakast, akinek egyedüli bűne csak az volt, hogy a törvény rendelkezésétől nem tért el, még a jegyző ur kedvéért sem. Sánsimion községben az erdőltetés be van tiltva s igy Fazakas tényleg nem volt feljogosítva arra. hogy a jegyzőnek nyolc napra erdőltetési bárcát állítson ki Pop Báldi Imre jegyző előtt, — úgy látszik, — nincs tiltott dolog s ő azt hiszi magáról, hogy neki nemcsak halászni szabad négy napig, hanem nyolc napig erdőltetni is, mert az Olt összes halainak s a Hargita minden fájának ő az ura. A legújabb generációról, a busz és harminc év között levő fiatal lírikusokról bő ismertetést ad. Itt találjuk I. Szemlér Ferenc, Dsida Jenő, Koós-Kovács István, Kiss Jenő, majd utánuk rövid ismertetésben Szabédi László, Varró Dezső, Makkal László, Flórián Tibor, Bélteky László, Dánér Lajos, Sefeddin Sefket bey, Hobán Jenő és Bözödi Jakab György nevei. A baloldali fiatal lírikusok közül Szilágyi András, Kibédi Sándor, Méliusz József, Korvbi Sándor, Babos Antal és 'Bányai László nevei szerepelnek. Mindent összevéve: Jancsó Elemér becsületes és értékelendő munkát végzett ezzel a kis irodalomtörténetével, amely hézagpótló és az a hivatása, hogy könnyű hozzáférhetőségével a magyar olvasóközönség széles rétegeit ismertesse meg az imperiumváltozás utáni erdélyi lírikusokkal. Hibájául róható fel, hogy egyes neveket (Ormos Iván, stb.) kihagy és több jelentéktelenebb Íróval bőven foglalkozik. A munka érdemei azonban jóval túlszárnyalják ezeket az apró hibákat- (Cs.) Berlinben, Becsben végzett szakra ztau- folyamo tkal, többévi varrás, szabás gyakorlattal bécsi varrólány §i-zjioz ajánlkozik a lezfino Tabb ruhák, kab tok elkészítésére. Szives megkeresést Katbonay szaktanár (huj, Maniu ucca 21 címre k r tiszteletiét’ .... We imamt Halén
