Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-11 / 34. szám
8 KUlTlUlSPLG XVIII. ÉVFOLYAM. 3d. SZÁM. Miniatűr börze spekulánsok Látogatás a pesti autogramm-börzén a Tisza Kálmán-téren előidézni. Felnőttekkel szemben általában és érthető 'módon bizalmatlanok. Akiket nem lehet becsapni Kiveszek a tárcámból egy előre elkészített, szép hamis aláirásu „Bethlen‘‘-t és próbálók üzletet kötni. — Ezért kit adsz? Tágranyut szemmel böngészik a cédulát, végül aj egyik legyint a kesével. (Budapest, febr. 9.) A „Daily Mail“ egyik minapi számában pár soros hir állt arról, hogy Bemard Shaw, a világhírű irő és világhírű különc az autogramm-bőr- zén megkezdte saját aláírásainak a visszavásárlását. A világsajtó — az események legérzékenyebb szeizmográfja — már erre a néhány szóra is fölfigyelt és mindjárt kommentárral kisérte a jelentést, részint az iró különcködésével, részint legendás hirü üzleti leleményességével magyarázva dolgot. Apró spekulánsok. Gondoltam hát erre egy merészet, miért ne játszanánk meg á la hausse Mister Bemard Shaw-ot a pesti autogranimbürzén? Mert hát ilyen Budapesten is van, ha még nem is annyira hires és ismert, mint a párisi bélyeg, a winnipegi gabona, vagy az aussigl cukortőzsde. Pedig ez a budapesti tőzsde valamiben mégis eredetibb, mint bármely más hasonló intézmény a világon. Először is azért, mert a börze kizárólag szabadtéri, tehát csak kedvező időben van „forgalom“ és „üzletkötés“, másodszor pedig, mert az „alkuszok“ és „vásárlók“ a pubertás korát még el sem ért nagyvárosi koravének. A szó kedves értelmében vett csirkefogók, kis pesti gaminok. Régi tanyájukat, a parlament melletti nagy üres telket — ahol a rongylabdás focimeccsek félidői szolgáltak a tőzsdei üzletkötés hivatalos óráiként — ma már a Palatinus társaság teniszpályái foglalják el. Az uj „tözsdehelyiség" a Tisza Kálmán-térre költözött, amely a megnövekedett forgalomnak már jobban megfelel. Tágasabb. A kényszerű csere azonkívül bizonyos demokratikus előnyökkel is járt, amennyiben az üzleti vérkeringésbe a nagykörút és külső Rákóczi-ut olyan kiváló elemeit is belevonta, akik legföljebb csak árnyalatban különböznek a ferencvárosi „srácoktól" s akik eddig az előkelő dunaparti tőzsdéről csak a térbeli nagy távolság miatt voltak kizárva, Ami már most a „tőzsdei forgalmat" illeti, az két igen ellentétes mozzanatból áll. Az első rész az „áru- beszerzés“, a lehető legizgalmasabb foglalkozások közé tartozik; a másik rész pedig az üzletkötés már csak egy békés értékelési folyamat. Persze szigorúan elfogult értékelés. Mindenekelőtt tudni kell azonban, hogy ezen a tőzsdén helyettesíthető áruk nem szerepelnek, hanem kizárólag csak eredeti és „egyedi" jellegű értékek — hires emberek autogrammjai csupán. Azonkívül nincsen bizományi üzlet sem, mert mindenki a saját szenvedélyéért üzletember. Mindenütt otthon vannak. Az üzlet legfontosabb része — az aláírások megszerzése — a tőzsdén kívül történik. Nincsen jelentősebb társadalmi, művészi, politikai, vagy sportesemény, ahol címek a börzének kis hiénáit ott ne találnánk. Vagy az ajtók és küszöbök közül ólálkodnak vagy — ha rendesebben vannak felöltözve — még az előcsarnokba is bemerészkednek, ök a budapesti nagyszállók, illetve portások elsőszámú ellenségei. Elsőrangú információik vannak, hogy kit érdemes „megfogni“ és kit nem. Ez utóbbiaktól el sem fogadnak aláírást. Ha valakire kimondták, hogy „niemand“, akkor szégyen autogrammot még csak elfogadni is. Azonkívül kiváló psychologusok is. Ha külföldi nagyságról van szó, akkor előbb egy közvetítőt fognak akit a kiszemelt áldozattal már együtt láttak. — Keszcsókolom. Bácsi kérem legyen szives attól a bácsitól egy aláírást kérni. Amikor pedig már megvan az Írás, akkor nagy gaudlummal rendesen köszönés nélkül elrohannak, hogy a többieket „húzzák", bosszantsák. — Nekem, már van attól a bácsitól, — sokszor még a nevét se tudja az illetőnek, mire a többiek vagy irigyelik, vagy inkább ócsárolni kezdik hivatalos tőzsdenyelven a szives aláírót — Erigy a pokolba, ez is valaki! nekünk akarsz ilyet bedumálni? Az idegenek meg ezalatt —■ majdnem kivétel nélkül — egyforma szívességgel szolgálják ki az ifjú gyűjtőket Az egyik nemzetközi kongresszuson láttam, midőn lord Blanesburgh a legfelsőbb angol bíróság elnöke egy autogrammért ostromló srácnak csipkésen kitépett irkalapjára ritkán tapasztalható humorral irta: „Your sincere friend Lord Blanesburgh.“ A lord mosolygott és nem lehetett észrevenni rajta, hogy méltóságán csorba esett volna. Hasonló állású itteni embertől már nem is kérnek a gyerekek aláírást. Minek? A tekintély mindent visszaverő ködfelhői megtudják bosszulni úgyis, hogy őexcellenciáját nem koţirozzâk tőzsdéjükön. Az ifjú tőzsdetagok egyébként gyakran tesznek tanúságot fejlett közgazdasági érzékükről. Az ősz folyamán Budapesten járt máltai miniszterelnök Sir Hugó Mlfsud pl. nagyon érzéketlen arccal adott egy autogrammot, mire magyar vezetője, hogy a további zaklatást elkerülje, félrehivta a boldog kölyköt és igy szólt hozzá: — Most pedig menj el szépen és ne szóljál senkinek, hogy te kaptál autogrammot, mert akkor a többiek is idejönnek, ők is kapnak s akkor a tied nem lesz olyan értékes és ritka. A gyerek úgy eltűnt, mint a kámfor. Délben azonban már ott volt „a piacon“ alkudott és rábeszélt. Úgy látszik „sürgős kötelezettségei" voltak. Az üzleti forgalom ugyanis — ha nem is mindég prompt — de szigorúan csereüzletből ál!, ahol az egyéni rábeszélőképesség és letorkolás, esetleg a tájékozatlan fél lesajnáló kinevetése hihetetlen árhullámzást tud — Semmit. Ez nem kell. (A papa nyilván ellenzéki.) „Mussolinit hozzon, dzér adok öt Sárosí Gyurkát,“ (Erre azt hiszem sokan adnának még néhány ráadást is.) Újabb kísérletet teszek. Benyúlok újból a zsebembe és kiveszek egy Gömbös cédulát. Ez már gyanús volt — „Hamis“ — állapítják meg egyszerre hárman is — Dehogy hamis, védekezem, de már késő volt A bizalom el volt játszva. Úgy látszik egyszerű logikával rájöttek, hogy Bethlen és Gömbös együtt akái csak egy zsebben is, — valódi nem lehet. Kértem egy eredetit, hogy összehasonlithatsuk, mire kategorikusan kijelentették hogy politikusokat e tőzsdén nem jegyeznek. Forgalomba hozni őket — még zugban is — tilos. Ilyen szakértők a pesti börzespekuláns fiókák, Mi lesz belőlük, ha megnőnek? Dr Vapp Etele ........................................ A vak hadirokkant kálváriája Lehetetlen indokolással vélték el a nyugdíját a százszázaié uos hadirokkantnak (Mcrcurcci*Ciuc, február 9.) Nemrégen hivatalos adatokkal mutatott rá a Keleti Újság arra, hogy az 1932 szeptember 10-én hozott ha- dinyugdij egységesítő törvény ellenére, micsoda eltérések vannak az erdélyi és a regáti hadinyugdijak között. Azt is megírta akkor, hogy a hadinytigdijasok jórésze már addig elpusztul, mielőtt a nyugdiját megkapta volna. Most egy megdöbbentő tragédia tükrében mutatunk be egy esetet a Székelyföldről, amely nem magéiban álló és csak a székelyföldi magyar parlamentárokhoz naponkint befutó levelek tömege mutatja meg kellőleg, milyen mostoha, hogy úgy mondjuk, hálátlan elbánásban részesítik a hadirokkantakat» özvegyeket és árvákat. Dr. Pál Gábor, aki ennek a kérdésnek, többek között, a legalaposabb és leglelkiismeretesebb isimerője, naponkint kérvényez, kilincsel, falvakról rokkantakat, özvegyeket és árvákat idéz be, hogy segítsen, mert a törvény tekervényes labirintusában még a hatóságok sem ismerik ki magukat kellőképpenErdélyi Ferenc armăţeni gazdálkodó 1917. évben, a világháború folyamán, elvesztette a harctéren mindkét szeme világát. A ,,K. u. K. Intendanz de Militärkomando in Nagyszeben“ még a magyar uralom alatt 13014. számú okmányával százszázalékos hadirokkantnak nyilvánította és megfelelő nyugdijat folyósított részére. Az impériumváltozás alkalmával a román állam is elismerte a hadinyugdij igényét és 46.927. szám alatt havi 1200 lej nyugdijat állapított meg, százszázalékos munkaképtelenséget véve alapul- Ezt az összeget a 923'3. szám alatt kiadott nyugdijkönyvecske alapján negyedévenkiut rendesen is fizették 1934 március 31-ig. Akkor rendelkezés érkezett a nemzetvédelmi minisztérium egészségügyi osztályától 10079/1934. szám alatt, hogy a nyugdijat 1933 október elsejével beszüntetik. Indokolás: nem tudta az 1933 augusztusában Bucu- reştiben megtartott felülvizsgálaton okmánynyal igazolni, hogy mindkét szeme világát a harctéren vesztette el. Ennél az indokolásnál álljunk meg egy pillanatra! Száz és száz hasonló eset van az országban, tehát országos érdeklődésre tarthat számot ennek az esetnek nyilvánosságra hozatala. Erdély Ferencnek u. n. bilet de reformă definitiva-jét (a rokkantság mérvét megállapító piros cédulát) elvették akkor, amikor azzal az ő nyugdijmegállapitási jogát elismerték, vagyis, amikor az elvett és az iratokhoz csatolt okmány alapján, amely azt is feltüntette, hogy a sérülését a harctéren szerezte, a nyugdíj megállapítási végzést számára kiad ták. Tehát nem is igazolhatta a felülvizsgálaton a háborúban szerzett rokkantságát. De nem is kellett, mert egyszer már elismerte az osztrák-magyar hadsereg, elismerte a román állam is, amikor részére hadinyugdijat állapított meg. Ezt nem tette volna, ha a kellő in dokok nem forogtak volna fenn. Azonban a beszüntetés nem volt olég. Rendelkezés érkezett a minisztériumból — attól, amelyik a nyugdíjjogosultságot már egyszer elismerte a birtokában lévő és a jogosultságot tanúsító okmány alapján —■„ a számot is ideírjuk: 38/ din 1. Apr. 1934, 10.079/1934, hogy az 1933 októbertől 3934 március 31-ig jogtalanul felvett nyugdijat fizesse vissza. Hiába volt az újabb kérelmezés. Hiába újabb okmányok becsatolása- Jött a végrehajtó és egy szerencsétlen, mindkét szemére vak, tehetetlen, gondozásra szoruló hadirokkant összes ingóságát lefoglalta. Hihetetlen, de igy van. Itt a foglalási jegyzőkönyv dátuma és száma: 1934 november 30, 10296/1934. Azóta a vitéz katona, aki életénél többet áldozott a hazáért családjával együtt, állandóan remeg: mikor ütik dobra szegényes holmijukat, állatjaikat... A hadinyugdijak egységesítéséről szóló és fenthivatkozott törvény népjóléti szempontok figyelembevételével volt megalkotva. Mit ér az, ha a paragrafusok jószándékai elsikkadnak a bürokratizmus és felületes kezelés hínárjaiban? Mit ér az, ha a nyugdíjasok szerzett jogait sem respektálják és az abszolút jogi következetességet nem ismerő törvény- végrehajtók miatt holnap éhenhalnak a rokkantak — a törvény jószándékai mellett? Erdély Ferenc hadirokkant már könnyezni sem tud... Üres szemüregeiben nem tükröződik a meglepetés, a csodálkozás, a hálátlanság érzése... Azonban szive még az vau: érzi és tudja, hogy az utókor nem becsüli meg a becsület és vitézség mezején elesett katonát. Vád sziilethetik a lelkében: az én példám azért ne rettentsen vissza senkit, bár az éhhalál küszöbén állok —- sok-sok vitézi kitüntetéssel... Kevés II pénzért GÎSF Jót és *?HH W 1 v 1 sokat!? hír Ez a valódi Kill mm
