Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-11 / 34. szám

8 KUlTlUlSPLG XVIII. ÉVFOLYAM. 3d. SZÁM. Miniatűr börze spekulánsok Látogatás a pesti autogramm-börzén a Tisza Kálmán-téren előidézni. Felnőttekkel szemben általában és érthető 'módon bizalmatlanok. Akiket nem lehet becsapni Kiveszek a tárcámból egy előre elkészített, szép hamis aláirásu „Bethlen‘‘-t és próbálók üzletet kötni. — Ezért kit adsz? Tágranyut szemmel böngészik a cédulát, végül aj egyik legyint a kesével. (Budapest, febr. 9.) A „Daily Mail“ egyik minapi számában pár soros hir állt arról, hogy Bemard Shaw, a világhírű irő és világhírű különc az autogramm-bőr- zén megkezdte saját aláírásainak a visszavásárlását. A világsajtó — az események legérzékenyebb szeizmog­ráfja — már erre a néhány szóra is fölfigyelt és mind­járt kommentárral kisérte a jelentést, részint az iró különcködésével, részint legendás hirü üzleti lelemé­nyességével magyarázva dolgot. Apró spekulánsok. Gondoltam hát erre egy merészet, miért ne játsza­nánk meg á la hausse Mister Bemard Shaw-ot a pesti autogranimbürzén? Mert hát ilyen Budapesten is van, ha még nem is annyira hires és ismert, mint a párisi bélyeg, a winnipegi gabona, vagy az aussigl cukor­tőzsde. Pedig ez a budapesti tőzsde valamiben mégis eredetibb, mint bármely más hasonló intézmény a vi­lágon. Először is azért, mert a börze kizárólag szabad­téri, tehát csak kedvező időben van „forgalom“ és „üz­letkötés“, másodszor pedig, mert az „alkuszok“ és „vásárlók“ a pubertás korát még el sem ért nagyvá­rosi koravének. A szó kedves értelmében vett csirke­fogók, kis pesti gaminok. Régi tanyájukat, a parlament melletti nagy üres telket — ahol a rongylabdás focimeccsek félidői szol­gáltak a tőzsdei üzletkötés hivatalos óráiként — ma már a Palatinus társaság teniszpályái foglalják el. Az uj „tözsdehelyiség" a Tisza Kálmán-térre költözött, amely a megnövekedett forgalomnak már jobban meg­felel. Tágasabb. A kényszerű csere azonkívül bizonyos demokratikus előnyökkel is járt, amennyiben az üzleti vérkeringésbe a nagykörút és külső Rákóczi-ut olyan kiváló elemeit is belevonta, akik legföljebb csak ár­nyalatban különböznek a ferencvárosi „srácoktól" s akik eddig az előkelő dunaparti tőzsdéről csak a tér­beli nagy távolság miatt voltak kizárva, Ami már most a „tőzsdei forgalmat" illeti, az két igen ellentétes mozzanatból áll. Az első rész az „áru- beszerzés“, a lehető legizgalmasabb foglalkozások közé tartozik; a másik rész pedig az üzletkötés már csak egy békés értékelési folyamat. Persze szigorúan elfogult értékelés. Mindenekelőtt tudni kell azonban, hogy ezen a tőzsdén helyettesíthető áruk nem szerepelnek, hanem kizárólag csak eredeti és „egyedi" jellegű értékek — hires emberek autogrammjai csupán. Azonkívül nin­csen bizományi üzlet sem, mert mindenki a saját szen­vedélyéért üzletember. Mindenütt otthon vannak. Az üzlet legfontosabb része — az aláírások meg­szerzése — a tőzsdén kívül történik. Nincsen jelentő­sebb társadalmi, művészi, politikai, vagy sportese­mény, ahol címek a börzének kis hiénáit ott ne talál­nánk. Vagy az ajtók és küszöbök közül ólálkodnak vagy — ha rendesebben vannak felöltözve — még az előcsarnokba is bemerészkednek, ök a budapesti nagyszállók, illetve portások elsőszámú ellenségei. El­sőrangú információik vannak, hogy kit érdemes „meg­fogni“ és kit nem. Ez utóbbiaktól el sem fogadnak aláírást. Ha valakire kimondták, hogy „niemand“, ak­kor szégyen autogrammot még csak elfogadni is. Azonkívül kiváló psychologusok is. Ha külföldi nagy­ságról van szó, akkor előbb egy közvetítőt fognak akit a kiszemelt áldozattal már együtt láttak. — Keszcsókolom. Bácsi kérem legyen szives attól a bácsitól egy aláírást kérni. Amikor pedig már megvan az Írás, akkor nagy gaudlummal rendesen köszönés nélkül elrohannak, hogy a többieket „húzzák", bosszantsák. — Nekem, már van attól a bácsitól, — sokszor még a nevét se tudja az illetőnek, mire a többiek vagy iri­gyelik, vagy inkább ócsárolni kezdik hivatalos tőzsde­nyelven a szives aláírót — Erigy a pokolba, ez is valaki! nekünk akarsz ilyet bedumálni? Az idegenek meg ezalatt —■ majdnem kivétel nél­kül — egyforma szívességgel szolgálják ki az ifjú gyűj­tőket Az egyik nemzetközi kongresszuson láttam, mi­dőn lord Blanesburgh a legfelsőbb angol bíróság elnöke egy autogrammért ostromló srácnak csipkésen kité­pett irkalapjára ritkán tapasztalható humorral irta: „Your sincere friend Lord Blanesburgh.“ A lord mosolygott és nem lehetett észrevenni rajta, hogy méltóságán csorba esett volna. Hasonló állású itteni embertől már nem is kérnek a gyerekek alá­írást. Minek? A tekintély mindent visszaverő ködfel­hői megtudják bosszulni úgyis, hogy őexcellenciáját nem koţirozzâk tőzsdéjükön. Az ifjú tőzsdetagok egyébként gyakran tesznek tanúságot fejlett közgazdasági érzékükről. Az ősz fo­lyamán Budapesten járt máltai miniszterelnök Sir Hugó Mlfsud pl. nagyon érzéketlen arccal adott egy autogrammot, mire magyar vezetője, hogy a további zaklatást elkerülje, félrehivta a boldog kölyköt és igy szólt hozzá: — Most pedig menj el szépen és ne szóljál senki­nek, hogy te kaptál autogrammot, mert akkor a töb­biek is idejönnek, ők is kapnak s akkor a tied nem lesz olyan értékes és ritka. A gyerek úgy eltűnt, mint a kámfor. Délben azon­ban már ott volt „a piacon“ alkudott és rábeszélt. Úgy látszik „sürgős kötelezettségei" voltak. Az üzleti forgalom ugyanis — ha nem is mindég prompt — de szigorúan csereüzletből ál!, ahol az egyéni rábeszélőképesség és letorkolás, esetleg a tájékozatlan fél lesajnáló kinevetése hihetetlen árhullámzást tud — Semmit. Ez nem kell. (A papa nyilván ellen­zéki.) „Mussolinit hozzon, dzér adok öt Sárosí Gyur­kát,“ (Erre azt hiszem sokan adnának még néhány ráadást is.) Újabb kísérletet teszek. Benyúlok újból a zsebembe és kiveszek egy Gömbös cédulát. Ez már gyanús volt — „Hamis“ — állapítják meg egyszerre hárman is — Dehogy hamis, védekezem, de már késő volt A bizalom el volt játszva. Úgy látszik egyszerű logi­kával rájöttek, hogy Bethlen és Gömbös együtt akái csak egy zsebben is, — valódi nem lehet. Kértem egy eredetit, hogy összehasonlithatsuk, mire kategorikusan kijelentették hogy politikusokat e tőzsdén nem jegyeznek. Forgalomba hozni őket — még zugban is — tilos. Ilyen szakértők a pesti börzespekuláns fiókák, Mi lesz belőlük, ha megnőnek? Dr Vapp Etele ........................................ A vak hadirokkant kálváriája Lehetetlen indokolással vélték el a nyugdíját a százszázaié uos hadirokkantnak (Mcrcurcci*Ciuc, február 9.) Nemrégen hi­vatalos adatokkal mutatott rá a Keleti Újság arra, hogy az 1932 szeptember 10-én hozott ha- dinyugdij egységesítő törvény ellenére, mi­csoda eltérések vannak az erdélyi és a regáti hadinyugdijak között. Azt is megírta akkor, hogy a hadinytigdijasok jórésze már addig elpusztul, mielőtt a nyugdiját megkapta volna. Most egy megdöbbentő tragédia tükrében mu­tatunk be egy esetet a Székelyföldről, amely nem magéiban álló és csak a székelyföldi ma­gyar parlamentárokhoz naponkint befutó le­velek tömege mutatja meg kellőleg, milyen mostoha, hogy úgy mondjuk, hálátlan elbá­násban részesítik a hadirokkantakat» özvegye­ket és árvákat. Dr. Pál Gábor, aki ennek a kérdésnek, többek között, a legalaposabb és leglelkiismeretesebb isimerője, naponkint kér­vényez, kilincsel, falvakról rokkantakat, özve­gyeket és árvákat idéz be, hogy segítsen, mert a törvény tekervényes labirintusában még a hatóságok sem ismerik ki magukat kellőkép­pen­Erdélyi Ferenc armăţeni gazdálkodó 1917. évben, a világháború folyamán, elvesztette a harctéren mindkét szeme világát. A ,,K. u. K. Intendanz de Militärkomando in Nagyszeben“ még a magyar uralom alatt 13014. számú ok­mányával százszázalékos hadirokkantnak nyil­vánította és megfelelő nyugdijat folyósított részére. Az impériumváltozás alkalmával a román állam is elismerte a hadinyugdij igé­nyét és 46.927. szám alatt havi 1200 lej nyug­dijat állapított meg, százszázalékos munkakép­telenséget véve alapul- Ezt az összeget a 923'3. szám alatt kiadott nyugdijkönyvecske alapján negyedévenkiut rendesen is fizették 1934 már­cius 31-ig. Akkor rendelkezés érkezett a nem­zetvédelmi minisztérium egészségügyi osztá­lyától 10079/1934. szám alatt, hogy a nyugdi­jat 1933 október elsejével beszüntetik. Indoko­lás: nem tudta az 1933 augusztusában Bucu- reştiben megtartott felülvizsgálaton okmány­nyal igazolni, hogy mindkét szeme világát a harctéren vesztette el. Ennél az indokolásnál álljunk meg egy pillanatra! Száz és száz hasonló eset van az országban, tehát országos érdeklődésre tarthat számot ennek az esetnek nyilvánosságra hoza­tala. Erdély Ferencnek u. n. bilet de reformă definitiva-jét (a rokkantság mérvét megálla­pító piros cédulát) elvették akkor, amikor az­zal az ő nyugdijmegállapitási jogát elismer­ték, vagyis, amikor az elvett és az iratokhoz csatolt okmány alapján, amely azt is feltün­tette, hogy a sérülését a harctéren szerezte, a nyugdíj megállapítási végzést számára kiad ták. Tehát nem is igazolhatta a felülvizsgála­ton a háborúban szerzett rokkantságát. De nem is kellett, mert egyszer már elismerte az osz­trák-magyar hadsereg, elismerte a román ál­lam is, amikor részére hadinyugdijat állapí­tott meg. Ezt nem tette volna, ha a kellő in dokok nem forogtak volna fenn. Azonban a beszüntetés nem volt olég. Ren­delkezés érkezett a minisztériumból — attól, amelyik a nyugdíjjogosultságot már egyszer elismerte a birtokában lévő és a jogosultságot tanúsító okmány alapján —■„ a számot is ide­írjuk: 38/ din 1. Apr. 1934, 10.079/1934, hogy az 1933 októbertől 3934 március 31-ig jogtalanul felvett nyugdijat fizesse vissza. Hiába volt az újabb kérelmezés. Hiába újabb okmányok be­csatolása- Jött a végrehajtó és egy szeren­csétlen, mindkét szemére vak, tehetetlen, gon­dozásra szoruló hadirokkant összes ingóságát lefoglalta. Hihetetlen, de igy van. Itt a fogla­lási jegyzőkönyv dátuma és száma: 1934 no­vember 30, 10296/1934. Azóta a vitéz katona, aki életénél többet áldozott a hazáért családjával együtt, állandóan remeg: mikor ütik dobra szegényes holmijukat, állatjaikat... A hadinyugdijak egységesítéséről szóló és fenthivatkozott törvény népjóléti szempontok figyelembevételével volt megalkotva. Mit ér az, ha a paragrafusok jószándékai elsikkad­nak a bürokratizmus és felületes kezelés hí­nárjaiban? Mit ér az, ha a nyugdíjasok szer­zett jogait sem respektálják és az abszolút jogi következetességet nem ismerő törvény- végrehajtók miatt holnap éhenhalnak a rok­kantak — a törvény jószándékai mellett? Erdély Ferenc hadirokkant már könnyezni sem tud... Üres szemüregeiben nem tükröző­dik a meglepetés, a csodálkozás, a hálátlanság érzése... Azonban szive még az vau: érzi és tudja, hogy az utókor nem becsüli meg a be­csület és vitézség mezején elesett katonát. Vád sziilethetik a lelkében: az én példám azért ne rettentsen vissza senkit, bár az éhhalál küszö­bén állok —- sok-sok vitézi kitüntetéssel... Kevés II pénzért GÎSF Jót és *?HH W 1 v 1 sokat!? hír Ez a valódi Kill mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom