Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-01 / 25. szám
Péntek, ţm5, fébruür i, - Ara 3 'visel 6báz BUDAPEST V. Taxa postaié píiötá, sa Bemar*. Ke. 24,236—1927 Előfizetési árak bellöldöu: Egész évre 800, félévre 400, aegyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 80, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az lbusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAG 1 AKi'AüXi. cujá XVIII ÉVFOLYAM. — 25. SZÁM Felelős szerkeszt»: SZÁSZ END BE. szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cluj Baron L. Pop-ucc-a S. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 10L szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A magyarság választ vár Gyárfás Elemlr szcnátasl besztdlrc A Hl afj var S*árl gExaţgatar&âsia <ej wm mIí Is &. au, a jelenben csjöyődeií oÍYaB*j> nincs olt; vetlloarlaîn* Eíváirjulc eirf a bánásmódíoV, ami! ©rdemlilsilc Sm ami megillet (Bukarest, január 30.) Jelentette a Keleti Újság, hogy Gyárfás Elemér a szenátusban nagyjelentőségű beszédet mondott a Magyar Párt kisebbségi magatartásáról, szemben a kor mânyok kisebbségi politikájával. Gyárfás Elemér szenátor mindenekelőtt helyreigazította Popescu Necsesti beszédének a Magyar Párt politikájára vonatkozó állításait, majd a lamandi miniszter kisebbségi politikájává! foglalkozott. Gyárfás bestédét nagy figyelemmel hallgatta a szenátus és többször tapssal kisérték azokat a kijelentéseket, amelyek a kényes kérdést magyar önérzettel, de mégis lojálisán tárta fel. A beszédben a következőket mondotta: Alapos íévetlésí — Szenátor Urak! A képviselőház egyik legutóbbi ülésén Popescu Necsesti azt a kijelentést tette, hogy én itt a szenátusban, deoemlYäncs mil változie assn talk — Én solia semmiféle formában nem ismertem be, hogy a magyar kisebbségi poli tika valaha is a Budapest felé való tekintge- íésből állott volna. Nem ismertem be. hog5r a. mi politikánk széthúzó és Budapest felé irányuló centrifugális jellegű lett volna , / és sem december 10-i beszédemben, sem más- kór nem állítottam, hogy szükségesnek láttam a magyar kisebbségi politika megváltoztatását. 'December 10-i beszédem írásban megvan bér 10-én elmondott beszédemben, olyan beismerést tettem volna, mely szerint a romániai kisebbségi magyar politika eddig a Budapest felé való tekintgetésből -állott. Szó szerint ezeket mondta: „A kisebbségek képviselője, Gyárfás Elemér szenátor beismerte annak szükségességét, hogy a magyar kisebbség változtassa meg politikáját, hogy ez ne legyen többé széthúzó és centrifugális erejű Budapest felé, hanem illeszkedjék bele a román nemzeti államélet ütemébe és érdekközösségbe s ne legyen függvénye azoknak a súrlódásoknak, melyek Románia és a magyar állam között fennálla- nak.“ — Tekintettel arra, — folytatta Gyárfás Elemér, — hogy ez és ehhez hasonló állítások szinte naponként jelentkeznek parlamenti beszédekben, sajtóban és másutt s kétértelmű magyarázatokra adhatnak alkalmat, melyek senkinek sem használnak, szükségesnek tartom innen a szószékről kijelenteni a következőket: és bárkinek rendelkezésére all. Ha elolvassák, senki sem fogja benne ilyen beismerésnek még nyomát sem találni, sőt kijelentettem, hogy mi levontuk az összes következménye, két, mikor ennek az országnak polgárai lettünk. — Ez azt jelenti, hogy nemcsak 1934 december 10-i beszédemkor, hanem már a romániai közéletbe való belépésünkkor tudatában voltunk annak, hogy ennek az országnak keretei között kell keresnünk és megtalálnunk népünk Tapsvihar a szenátusban A szenátusban megtapsolták Gyárfás Elemérnek azt a beszédét, amelyben a magyarság álláspontját leszögezte, megállapítván, szemben a különböző gyanúsításokkal, hogy a romániai magyar kisebbség minden következményét levonta annak a ténynek, hogy az imr riumváltozással Románia alkotó elemévé vált, lorga külön beszédében üdvözölte Gyárfást, a Magyar Párt szónokát és kifejezte megelégedését afölött, hogy a magyar kisebbség nevében ilyen szép és lojális kijelentés hangzott el. Az ember megdörzsöli a szemeit és csodálkozva kérdi: ennyire nem érdekli az államalkotó többséget a kisebbségi kérdés, hogy mind- ezideig még tudomást sem volt hajlandó szerezni sohasem titkolt álláspontunkról? Mintha •mostariig egy más világrész, mondjuk Ázsia bennszülöttei lettünk volna és úgy cseppentünk volna a romániai viszonyok közé, hogy hitt rítejknek és misszionáriusoknak kell szólásra hírni és kiszedni belőlünk a magyar lélek tit kait. Pedig mi egy pillanatig sete titkofőfctunk- Lapjaink és parlamenti szónokaink számtalanszor megmondották, hogy történelmi múltúnk minden tapasztalatát, nehéz időkben bevált munkabírásunk egész erejét felajánljuk a köz szolgálatának és becsületes hűséggel végezzük el a magunkravállalt feladatokat. Amit mondtunk és amit Gyárfás Elemér megismételt, azt teljes szívvel álljak és vállaljuk. Mint Románia állampolgárai, viseljük a terheket, ugyanakkor azonban számon kérjük a jogokat Is, A szerződés nem lehet egyoldalú. Hiába állunk munkára készen, hogyha ezt a munkát igénybevenni nem akarják. Néhány lappal beljebb megtalálja az olvasó a postaigazgatóságnak azt a rendeletét, amelyben kategorikusan közli, hogy áprilisig minden magyar postást ki kell takarítani a közszolgálatból és addig is figyelni kell őket a hivatalok vezetőinek teljes felelősség mellett. A munkakészség megvan a magyar postásokban is, de nemcsakhogy nem metányolják, hanem egyenesen elutasítják. A tapsoknak, lorga méltányló szavainak tehát csak akkor lesz súlya és értelme, hogyha a magyar postások proszkribálását visszavonják és a mondvacsinált fegyelmi eljárásokat egyetlen tollvonással megszüntetik. A másik időszerű kérdés a kolozsvári meghiúsult ipartestületi választások dolga. A kolozsvári magyar iparosok, noha ötszörös, hatszoros többségük van a román iparosokkal szemben, a béke kedvéért elmentek odáig, hogy paritásos listában állapodtak meg román iparostársaikkal. Akadt azonban egy túlzóan nacionalista csoport, amely teljesen román listát adott be s mivel tudta, hogy semmi reménye nem lehet a győzelemre, szervezett terrorakciót folytatott a magyar iparosok megfélemlítésére és a szavazástól való .visszatartására. Elállta az ipartestületi székházhoz vezető uecákat, szóval és bottal támadt öreg iparosokra és amellett a közgyűlési terem megszállásával is befejezett tényeket akart teremteni. És ezt a terrorakciót annak ellenére is végre tudta hajtani, hogy Kolozsvárra mai napig is érvényesek az ostromállapot szabályai. Igaz, hogy az ipartestületi kormánybiztos a tisztújító közgyűlés elhalasztásával megakadá- iyozta a terrorhadjárat célját, az elenyésző kisebbség igazságtalan győzelmét, azonban szerintünk ez a félmegoldás a kérdést még nem oldotta meg. Hogyha a hatóságok sarkukra állottak volna, végre már legálisan megválasztott vezetősége lehetne az ipartestületnek. Annál lehangolóbb, hogy a hatósági közbelépés elmaradt. mert ez is csak azt a jogos feltételezést erősiti meg, hogy a magyarság munkavállalását hivatalos helyeken nem akarják elfogadni. A magyarság nem pályázhat a hatalomra, kormányzási aspirációja a magyarság pártjának nem lehet, épp ezért be kell érnie a deklarációkkal De a parlament nem állhat meg a tetszés tapsainál, hanem siessen a gyakorlatba is átvinni azt, amit helyeslésével kilátásba helyezett Adjon módot a magyarságnak ne csak álláspontjának elmondására, hanem a becsületes munkára és egzisztenciájának biztosítására is Akkor a szenátusban elhangzott tapteo-kra az egész romániai magyarság békét hirdető üdvrivalgása fog visszhangozni.
