Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-02 / 1. szám
12 KmnajssG XVIII- ÉVFOLYAM, 1. SZÁM mi I ,i,» A ZÖLD NOTESZ Irta: KULINYI ERNŐ , . i. Mr. Kövessy hatvan évvel a vállán és az angol király őfelsége kitüntetésével a mellén, meghatottan köszönte meg a szerenesekivána- tokat, amelyekkel nyugalomba vonulása alkalmából a melbournei kereskedelmi kamara lakomáján el halmozták. A lakoma után hazament legénylakására és igy szólt öreg inasához: —- John, nyugalomba vonultam. Nem építünk több házat. Az üzletemet feladom. Dől-, goztam negyven évig sznkadtlan. Eztán csak pihenni akarok. És utazni a nagyvilágban. Talán haza is nézek egyszer Magyarországra. Mindenesetre csomagoljon John meghajolt és csak annyit kérdezett: — Mikor szándékozik utazni, Mr. Kövessy? — Holnap, vagy holnapután. Csak előbb rendezerh az Irataimat. 2. És mert világéletében határozott ember volt, azon nyomban neki látott a munkának. Kinyitotta az iróosztalát, amelyben évek óta nem turkált és belenyúlt találomra az egyik fiókba. Poros levélkötegeket talált benne és égy megfakult rózsát. A rózsa alatt pedig egy vékony zöld noteszt. Mr. Kövessyt annyira meglepte a lelet, amelynek eredetére sehogy so tudott visszaemlékezni, hogy abbahagyta a további rendcsinálást és lapozgatni kezdett a levelek közt. De akárhányat olvasott is el belőlük, csak annyit tudott kisütni, hogy egy Bessie nevű nő irta a rózsaszín lapokat Hobartból, ezelőtt harminc-harmincöt esztendővel. Szórakozottan, kissé mól a busán lapozgatott a zöld noteszben, amikor egyszer csak ámulva kapta fel a fejét. Az egyik oldalon, szép pedáns rendben női nevek sorakoztak egymás alá, Női nevek és lakcímek, Pontos lakcímek: város, utca. házszám. Bessie Warwick. Hobart, jasm'anui, Victoria-street '58a. Matild Murrman, Now-South Wales, Sidney, Croimvcll-av. 25. Cecilé Colbert, Queensland. Brisbane, Cook- street 6. Mafalda Brindisi, SouUi-Anstralia, Adelaide, Queen-av 8. Evelyn Fennimoore, West-Australia, Perth, Flinders street 85, Mr. Kövessy eltűnődve nézegette a zöld Üo- tesz megfakult lapját. Persze... persze... Bessie Warwick volt a szőke hobarti lány, akit feleségül ajánltak neki. mikor fiatal mérnök korában Ausztráliába vándorolt és állásnélkül tengődött Melbournebau. Amikor háztüznézőbe akart menni, véletlenül épp aznap kitűnő állást kínáltak neki és ő rövid habozás után — az állást választotta. Feléje se nézett többe se Hóbortnak. se a menyasszonynak. Valahogy igy végződött a többi házassági terve is. Mindég közbejött valami és ö mindig örömmel kapaszkodott a véletlenbe, csakhogy ne kelljen meg- házasodnia. ■ Azért most mégis bánta kissé a dolgot. Vájjon jól cselekedett-ef Ki tudja, mit szalasztott el! Milyen boldogságot? Ez a bizonytalan érzés, ez a kései lelkiismeretinrţlalâs, épp élete mér- legcsinálásának napján, valósággal feldúlta. Rövid gondolkozás után határozott: utána fog járni a dolognak. Felkutatja volt szerelmeit ős személyesen győződik meg róla: jól, vagy rosz- şzul cselekedett-e, amikor a házasság helyett következetesen az agglegénységet választotta. 3. Elhatározását röviden közölte Johnnal és másnap reggel már útnak indult Hobart felé. Csillagos, szép áprilisi este érkezett Lonnceston kikötőjébe, ott nyomban vasútra ült és hat óra múlva már Hobartban volt. A szállóban érdeklődött Bessie Warwick címe után. A véletlen segítségére volt: a szálló portása jól ismerte Bessiet: férjhez ment Mr. Banningtonhoz, a gazdag almatermelőhöz és a leányának, Joam nak épp Jackie, a szállótulajdonos fia udvarolt. Mr. Kövessy pihenőre tért s másnap dél felé zsakettben és cilinderben, fehérszokfüvel ». gomblyukában felkereste Mr, Bannington házát Mr, Ban ning ton meglepődve fogadta az idegent. í — Mi járatban van, uram? — Kissé szokatlan ügyben kerestem fel önöket. Én harmincöt vvel ezelőtt megkértem az ön felesége kezét. A házasságból az én hanyagságom miatt nem lett semmi. Most tudni szeretném: bolond voítam-e akkor, amikor elszalasztottam a menyasszonyomat. Mr. Bannington megíitődve nézett a különös vendégre. De aztán szárazon felelte: — Well. Győződjék meg róla személyesen. Nem volt hajlandó további beszélgetésbe bo csátkozni. Szótlanul ült az ódon karosszékben a papagáj kalitka és a rádió között és némán figyelte az órát, amelynek mutatója egyre jobban közeledett dél felé. Pont tizenkét órakor kinyílt az ajtó és besuhogott egy termetes szőke hölgy, rikító ruhában, karján félelmesen csörgő bilinesszerii férii- karperecekkel. — William, — kiáltotta köszönés helyett — már megint lustálkodsz, ahelyett, hogy megetetnéd a papagájt!! Bannington nr kissé apathikusan nézett a feleségére — No izgulj, drágám. Egy órára cseréltünk Mr. Kövessyvel. Most ő a férj, én csak vendég vagyok. Etesse meg ő a papagájt. Mrs. Bannington, azaz Bessie Warwick szó nélkül fölkapta a porcellán hamutartót, amely leginkább a kezeiigyébe esett, hogy a férje fejéhez vágja, — De szivem, — védekezett Bannington ui, ez-az ur itt az első vőlegényed, Mr. Kövessy és csak azért jött, hogy... — A í! Az a csirkefogó, aki cserben hagyott?! -—kiáltotta Mrs. Bannington és földhöz vágta a. hamutartót. És még a szemem elé mer kerülni!! Kifelé, gazember! Kifelé! 4. Mr. Kövessyt nem sújtotta le a barátságtalan fogadtatás, amelyben része volt. Sőt inkább megkönnyebbülést érzett, bogy annak idején, harmincöt év előtt helyesen cselekedett. Kék- plajbásszal áthúzta a noteszben Bessie War wick nevét és még aznap tovább utazott Sid- neyhe, ahol Matild Murrman lakott egykor. Esze ágában sem volt gyönyörködni a Csen- des-Öceán végtelen panorámájában, a roppant kertváros pálmafáiban, kaktuszaiban és fiku- szaiban, ment egyenesen a célja felé „Cromwell avenue 25“ — mondta a sofőrnek és szivarra gyújtva, hátradőlt a kocsiban, Bolond dolog. •— gondolta magában. — Ha agyonütnek, akkor se tudok visszaemlékezni erre a leányra, Matild Murrmann!.., Matild Murrman?... Milyen is volt?.,. Mintha fekete haja lett volna... vagy inkább vörös... Nem, nem, a vöröset soha sem szerettem... Fekete volt és kekszemü. Kicsit, de nagyon kedvesen bandzsított és nagyon szép kis füle volt... Persze, persze... Vájjon mi lett belőle azóta?... Az autó nagyot zökkent és megállt egy ódon sárga ház előtt. Mr. Kövessy leszállt, megnyomta a csengő gombját. Kövér öreg asszony nyitott kaput. — Miss Matild Murrman!.. - Itt lakik! — Nem. Nem ismerem. — Fekete, feékszemti, karcsú leány volt.. Kicsit bandzsított... '— Ó, persze... de azok elköltöztek innen már húsz éve... Talán még régebben... Férj- hezment, elvált, újra íérjhezment... Kihez is?... Várjon csak... Egy ügyvédhez. , , Mr, Price-hez. Mr. Kövessy félóra múlva bekopogtatott Mrs. Price-hoz, a móló egy kis mellékutcájában. — Mrs. Price! — kérdezte az ajtót nyitó karcsú hölgyet. Olcsó Portable írógépek érkeztek. Bemutatás vételköte’ezettség léikül. Finkler Uufitf C uj, Str. Reg. Maria No. 9. Telefon: 4—»8. — Igen, és ön? — Kövessy Lukács. Elpirult és halkan nevetett, < — Sohase hittem, hogy magát még látni fogom az életben. Még mindig szép volt, még mindig bandzsított. Csak a haja színe változott meg: feketéből bronzbarnára, — Miért? — kérdezte kissé elérzékenyülve Mr. Kövessy. Hát gondolt rám? — ó, sokat... És sohse értettem meg, ve! tali épen miért is... No de hagyjuk ezt. Igen?.., — Látja, ez nagyon kedves magától. Iga zár. bánom, hogy olyan ostoba voltam... — Tudja, hogy én is épp írni akartam magának? Tudniillik az uram szeretne felvenni egy nagyobb kölcsönt, természetesen jő ka matra. És hallottam, hogy maga milyen gazdag lett... ,PMosolyogva folytatta: —■ Ne felejtse el, én beperelhettem volna magát annak idején, mikor házasságot ígért ép a faképnél hagyott... De nem tettem, mert nagyon rokonsenves volt... Kövessy Lukácsnak melege lett. Úgy látszik a bájos Mrs. Price veszedelmesebb, mint a félelmes Bessie Warwick és az ő szokatlan kirándulása a múltba nem éppen kockázatmentes vállalkozás. — Ö, kérem, — mondta könnyedén —, lohet a dologról szó. Majd beszélünk róla a férjével. Hol vacsoráznak ma? — Itthon. Jöjjön vacsorázzék velünk. Mr. Kövessy elbúcsúzott. — Mrs. Price... nagyon örvendtem,.. Estére pontosan itt leszek. 5. Egy óra múlva a melbournei gyorsvonaton kezét dörzsölve nézett ki az elmaradó tájra Mr. Kövessy. öt ugyan várhatja vacsorára Mr. Price! Haza utazik és majd egy magándetektívre bízza a további nyomozást. Bessie Warwick csak megakarta verni, Matild Murrman már meg akarta zsarolni. Jó lesz vigyázni. Ki tudja, mit tartogat számára Cecil© Colbert, vagy Mafalda Brindisi? John szenvtelen arccal vette tudomásul gardája váratlan hazaérkezését és ugyanolyan hidegen tette elé két hét múlva a Berkeley magánnyomozó vállalat levelét, „Igen tisztelt Uram! — igy szólt a levél. Becses megbízásának birtokában van szerencsénk értesíteni, hogy az illető hölgyekről a következő adatokat sikerült megtudnunk: 1. Cocile Colbert, Queensland, Brisbane. — Ötvenöt éves, zongoratanárnő. Őszülő hajú. evikkeres, sovány hölgy. Hat macskája, négy kutyája, három kanárimadara és egy teknősbékája van. Kétszer volt férjnél, mindkét férje korán meghalt, A lakók panaszkodnak, hogy még éjjel is klasszikus darabokat zongorázik. Érdeklődésünkre kijelentette, hogy ha netalán házasság céljából tudakozódna valaki iránta, hajlandó harmadszor is próbát tenni, adatokat sikerült mektudnunk: 2, Mafalda Brindisi, South-Aust ral ia, Adelaide. — Nyolc gyermek hátrahagyásával már tiz éve meghalt szívbajban. A csinos kövér fekete asszonykát mindenki sajnálja. S. Evelyn Fennymoore, West-Australia, Perth. — A hölgynek nyoma veszett. Utoljára egy európai luxus hajón látták, egy feltűnően szép vörös-szőke leánnyal, állítólag a gyermeke. Ékszerei, remek toalettjei voltak. További nb. utasításait várva, maradunk kiváló tisztelettel Berkeley-magáunyomozóiroda.“ Mr. Kövessy tűnődve tette le a levelet. Cecilé Colbert lett volna az igazi az állatseregletével? Brrr... Erre még gondolni sem jó. Vagy Mafalda Brindisi! Szegény, jó teremtés lehetett, De most itt állna nyolc gyermekkel özvegyen ... Még csak Evelyn Fennymoore vari hátra. Ha az ő nevét is lelkiismeretfurdalás né! - kül áthúzhatja a zöld noteszben, akkor elmondhatja, hogy nincs oka megbánni, mert aggie gény maradt. 6. Ä „Viktória“ óceánjáró luxusfedéJzetén harsogott a jazz. Az egyik pádon utaz-»sajkával kopaszodó fején érdeklődve nézte a táncot Mi Kövessy. Különösen egy vörös-szőke hajlékony miss tetszett neki, aki egy őszes angol urnii járta a slowfoxot. Hirtelen felcsendült mellette egy dallamos, kissé mély női hang. — Ugye-, gyönyörű ez a kisleány? Igen, fordult a hang tulajdonosa felé Mr. Kövessy. — Nagyon bájos. Ha fiatalabb lennék, magam is keresném az ismeretségét. ‘ i
