Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-10 / 284. szám
Kiicnüjs&G XVII. ÉVFOLYAM- MI SZÁM. sföjpgä $$&SESB ; — Szobrot állítottak Székelyudvarhelyen ^«rdiuánd királynak. Székely udvarhelyről jelentik: Kilencedikén d. e.-re tervezik Ferdinand király szobrának székelyudvarhelyi leleplezését. Ez az időpont még nem végleges, de hogyha nem jönnek közbe akadályok, úgy sor ke ••ül vasárnap a leleplezésre. A nagyszabású ünnepségen Károly király is meg fog jelenni. Rajta kívül nagyszámban fognak politikai és megyei előkelőségek is részt venni. * Konzervatóriuml táncdélután. Ma, vasárnap délután 5-kor táncdélután a konzervatórium, Iuliu Ma- niu u, 9. sz. alatti termeiben. — December 10-én csak istentiszteleteket szabad tartani s a diákok nem vehetnek részt tüntetésekben. Bukarestből jelentik: Az ország összes egyetemeinek és akadémiáinak a rektorai pénteken Bukarestben értekezletet tartottak, amelyen azt határozák, hogy a diákok által december 16—17-re kért kongresszus megtartását nem engedélyezik. Decembr 10-én az egész ország egyetemi városaiban csak egyszerű is Len ilszteie leket tarthatnak és a diákoknak mindenféle tüntetéstől tartózkodniok kell. Az egyetemi illetékekre vonatkozóan a jövő hétié hívták össze az egyetemközi tanácsot, amelyen végleg fognak dönteni az illetékek megállapítása felett. TarttSaan ondulai- tisjnt feat, hajmnnkát késeit, sarokéi kélcaönöz — Irodalmi és müvész-est a Székelyföldön, kolozsvári vendégseereplökkel. Tudósítónk jelenti: A „Gyergyői Lapok“ rendezésében folyó hó 15-én, szombaton nagyszabású irodalmi és müvész-gst lesz Hyer- gyöszentmiklóson, melyre vendégszereplökként meghívták Kolozsvárról Bajkó-Erzsébetet, Dsida Jenőt és Koós-Kovács Istvánt, valamint K. Vojtekovics Olga marosvásárhelyi énekmüvésznöt. Az estély iránt nemcsak Szentmiklőson, de a környező falvakban is óriási érdeklődés nyilvánul meg annál is inkább, mivel dr. Börinez József ditrői plébános felkérte a szereplőket, hogy műsorukat 16-án, vasárnap Ditróban Is ismételjék meg. A szereplők készséggel tettek eleget Lörincz plébános kérésének, tekintettel arra, hogy a jövedelmet jótékony célra, a restaurációra szoruló dítrói nagytemplom javára fordítják. Gyergyó közönsége, mint tudósítónk jelenti, nagy szeretettel várja a vendégeket, kik költeményekkel, novellával, elbeszéléssel, valamint opera- és dal-áriákkal fogják egy estén át szórakoztatni a közönséget. Eomán Opera Szerda, decemb. 12-én !! PBE1IEE 7: Gyöngyhalász Főszerepekben : Rózsa Anna, T. Spătaru, G. Simion *sc i és V. Sioniu. — Pavel Constantin, a kolozsvári opera volt igazgatóját százezer lejes kártérítésre Ítélték. Pavel Constantinnak, az opera volt igazgatójának évek óta húzódó perében érdekes Ítéletet hozott a kolozsvári törvényszék. Amint ismeretes, a kolozsvári opera igazgatóját egy napon váratlan rendelettel elbocsátották állásából. Pavel Constantin perrel támadta meg a kultuszminisztériumot és ugyanakkor nyomozást indított, hogy tulajdonképpen ki áll elbocsátásának a hátterében. Meggyőződött arról, hogy Nieulescu Marius tenorista indította ellene a kíméletlen hajszát. Mikor Pavel Constannn megnyerte a pert és visszakerült állásába, hg- első dolga volt, hogy Nieulescu Mariust elbocsássa. A színész aztán kártérítési keresetet indított az igazgató ellen, ameiyet tegke. j tar gyalt a kolozsvári törvényszék. A törvényszék helyt adott a keresetnek és százezer lej kár- lé- késre Ítélte az igazgatót. — „Erdélyi Gomiüzö“ a elme annak az érdekes és minden izében újszerű folyóiratnak, amely karácsonyra jelenik meg. Eveken át hangzott el itt is ott is: miért nincs Erdélyben olyan lap, mely az egyesületi közlemények és alkalmi társulatok tudósításain kívül felölelje a műkedvelő dalkultura és tekesport ma már egyre nagyobbjelentöségü kérdését. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az Erdélyi Gondüzö, amely egy lelkes ujágiró gárda vállalkozásaként képekkel díszítve kerül forgalomba. Az Erdélyi Gondüzöt Horosz Béla, az ismertnevü kitűnő újságíró és sportember fogja szerkeszteni. A szerkesztőség kéri, hogy a mü- kedvelés, dalkultura és tekesport érdekeit szolgáló híreket, képeket küldjék be a szerkesztőségbe, amelyeket szívesen leközölnek. Cím: Brasov, Strada Regele Carol 56. Előfizetési ár egyévre 220 lej, félévre 120 lej, egyes szám ára 5 lej; * A lutheránus templomban advent másodnapján, december 9-én d. u. 5 órakor lesz az istentisztelet. Oltárnál szolgál Járosi Andor lelkész, theol. m, tanár. — Az ügyészségre szállították a Tiszába fűlt szeszcsempész társait. Szatmári tudósítónk jelenti: A Keleti Újság is megírta, hogy Paul Grigor 28 éves komlósi legény a Tiszába fűlt, mialatt egy demjon szeszt igyekezett a Tiszán átcsempészui. cseh területre. Négy társa is volt a szerencsétlenül járt csempésznek: Grigoras György, Grigoras Pavel, Ciorba Petre és Glo- dan György, akiket a granicsárok elfogtak és beszállítottak a szatmári ügyészségre. Az elfogott szeszcsempészeket mindössze tiltott határátlépés miatt fogják 5—10 napi fogházzal büntetni, mialatt társuk a néhány lejes kereset miatt beleveszett a Tiszába. — Megnyílt a Fehér Kereszt-étterem és kávéhás Déván. Dévai tudósítónk jelenti: Közel egy éve, hogy Déván a Fehér Kereszt-étterem é3 kávéház be van zárva. A régi bérlő: az Orient-konzorcium, néhány hónapja perrel ment ki s akkor kezdetét vette Gür- ban Fétemé uj bérlő által a javítás és az átalakítás, amely több mint milliós összeggel valósággal világvárosi nívóra emelte a Fehér Keresztet s nagyszerű, nagyvárosias berendezéssé!' látta el. A szálló már előbb megnyílt, az éttermetaés a kávéházat ünnepélyes keretek között december ; 8-án este nyitották meg. Szombaton délelőtt volt a felszentelés. — Felakasztotta magát egy fiatal asszony Székelyudvarhelyen. Széke;yudvarhelyről jelentik: Csütörtök este Uyés Róza, alig pár hónapos asszony Székelyudvarhelyen felakasztotta magát és meghalt. Az óngyilkosság okát csak találgatják, ellenben biztosat senki sem tud róla, mert semmi levelet nem hagyott hátra. Uyés Róza alig pár hónapja ment férjhez és ismerősei becsületes, dolgos asszonynak ismerték. Halála iránt osztatlan a részvét, UJ TECH NI KÁVAL a vegytisztitás Czinknél nem drágább, csak jobb, mint bárhol! Boriska, a fogam és a pofon Irta: Németh Károly Tél volt, fagyott is, felöntötték az iskola udvarát, hogy a gyerekek korcsolyázhassanak. Az érsekről elnevezett ucca elemijének harmadik osztályába jártam, Boriska a lányok részére elkülönített udvari szárnyon a negyedik osztályba. Hozzám képest koros nö volt, de szerettem társaságában lenni, sőt egyáltalán szerettem és ez elég is ahhoz, hogy bárki megértse a továbbiakat. Mindezidáig a folyosókon dideregve töltöttük télen a tizperceket, ezidén először az uj igazgató, aki valamilyen sportbajnok volt, felöntette az udvart, ragyogó korcsolyapályát kreált és ráparancsolt a szolgákra, hogy reggel, délben és este meleg vízbe mártott partvissal borotválják simára a korcsolyázó kölyököktöl »'rücskös jeget. Bencze igazgató ur egy hét alatt megtanította korcsolyázni a mindkét nembeli elemi iskolát. Felejthetetlen, amint angyalmadárként siklott valamelyikünkkel az egyik tizpercben, mert a következőben a lányokat tanította. Egyhetes tréning után behívta a tornaterembe az ötszáz fiút és leányt, kijelentette, hogy húsz krajcárért az egész téli szezonra bérletet lehet váltani, ami azt jelenti, hogy minden jeges napon délután háromtól nyolcig együtt korcsolyázhatik valamennyi soortked- velö fiú és leány. Jelentőségteljes pillantást vetettem Boriskára és csak felületesen figyeltem Bencze igazgató ur további mondókájára, amelyből kitűnt, hogy a húsz krajcárokat a szolgák kapják, akik beleörülnek a jég borotvá- lásába és hogy idővel versenyek lesznek a kisfiúk és kislányok közt. apja, aki házunlcbeli korcsmáros volt, a húsz krajcár hírére megmakacsolta magát és negyedikes leányával ezt izente az iskolának: — Nem és nem! Nem adok húsz krajcárt, ha a fene fenét eszik is! Inkább elmegyek a miniszterhez, de megmutatom, hogy egy virilista polgárral nem lehet packázni!.. . Boriskától hallottam először ezt a szót, hogy: „virilista“. Boriska annyi szenvedéllyel használta ezt a kifejezést, hogy kissé megijedtem. Más baj is volt. Az én apám ugyancsak haraggal vette tudomásul a húsz krajcárt. Mindazáltal kezdetben csak szelíd elvi alapon zsörtölődött, mert abban a hiszemben volt, hogy ez a húsz krajcár nem érinti öt közvetlenül. Amikor azonban anyám kijelentette, hogy az ő konyhapénzében egyáltalán nincs fedezet a korcsolyabérletre, az öreg határozottan megdöbbent. Ez ugyanis nyilván azt jelentette, hogy, mint már számos hasonló kivételes esetben, megint csak az ö vacsora utáni spriccer-kasszája sínyli meg a váratlan kiadást. Ez mindig nagy elkeseréssel töltötte el atyámat, aki ha vacsora után nem mehetett le Boriska apjának a hazunk földszintjén levő kocsmájába, úgy érezte, hogy elvétette az életét, helytelenül választott pályát, feleséget és gyereket. Ezt meg Is szokta volt mondogat*.. Most is ezt tette két napon át,, mígnem a harmadikon, amikor már lemehetett fröccsözni. haraggal teli hangon igy szólt: — Itt a húsz krajcár, add oda az igazgatódnak, vagy a szolgáknak. De mondd meg, hogy legyen aztán jég meg korcsolyázás egész télen, mert szegény apád, akinek egyéb öröme sincs, mint vacsora után egy fröccs, két napig odahaza kushadt a délről maradt csuszpájsz mellett. Az öreg nyújtózott egyet, majd mielőtt ezen a ha*- madik napon elindult volna két napon át nélkülözött fröccsére, jelentőségteljesen megismételte: — Mondd ám meg, hogy szegény apád két napon át kushadt odahaza a te korcsolyázásodért. Ahol legnagyobb a baj, ott legközelebb az Isten. Szinte percek alatt jutottak eszembe az Irgalmasok, akiknél egy ízben már fogat huzattam. Tudni kell, hogy a jó papok ingyen húzzák a fájós fogat, de az ecetes vizzel való öblögetés után illik húsz krajcárt dobni a sterilizálásra, ecetre, vizre, villanylámpára, amely a szájba világit. Két napig jajgattam ép-egészaeges metszőfogammal, amikor édesanyám ideadta a hpsz krajcárt, hogy menjek az Irgalmasokhoz. Hazudnék, ha azt állítanám* hogy a Boriskával töltendő boldog korcsolyád élű tanok lehetősége annyira elvette volna eszemet, hogy se lássam légyen azt az észbontó tömegvérengzést, amelyet a foghuzó páter vitt véghez rendíthetetlen kitartással délután háromtól hétig. Hallottam a visításokat, hallottam a fogak recs- csenését. Ott álltam a tömegben, amelyből egy-egy elszánt vállalkozó minduntalan kiugrott és a halálra ítéltek tébolyult tekintetével belevetette magát a rendkívül alacsony karosszékbe, hogy önként odaajánlkozzék foga kivégzésére. Teltek az órák és én mindjobban megrettenve a várható gyötrelemtől, már-már arra gondoltam, hogy inkább lemondok a korcsolyázásról és továbbra is Bo- riskáék kocsmájának pecsenyeilletu konyhájában töltöm délutánjaimat. Este hat óra tájban elfogyott a foghúzásra váró tömeg, egyedül maradtam és már épp kifelé iszkoltam, amikor a jóságos tekintetű kövér páter megfogta kezemet, bevezetett a székbe és igy szólt: — Ne félj fiacskám, egy pillanatig tart az egész, aztán többet nem fáj a huncut. De ha van egy forintod, akkor adok injekciót, és még csak nem is érzed, hogy valamit csinálok veled. Nem volt forintom, igy hát, sajnos, éreztem, hogy valamit csinál velem. Tükörből mutattam meg neki, melyik fogamat huzza ki, mert érzés után nem tudtam eldönteni, hogy anyámmal melyik fogam eltávolításában állapodtam meg. Hazamenet Boriskával megbeszéltük, hogy odahaza szüléinknek úgy adjuk elő az igazgató ur lelkesítő beszédét, mintha a húsz krajcárt feltétlenül muszáj lenne befizetni. Nagyon szerettünk volna együtt korcsolyázni. Boriska azonban már másnap közölte velem, hogy Boriska virilista papája azonban hajthatatlan maradt. Kijelentette, hogy nem ad húsz krajcárt és nem is adott. Nekem kellett tehát előteremtenem a bérlet árát, ha csak le nem mondok a Boriskával töltött délutánokról a kocsma jóízű konyhájában, vagy a korcsolyázásról. Egyikről sem mondtam le. Tény azonban, másodperccel azután, hogy megmutattam jobboldali ép metszőfogamat, már éreztem is azt a borzalmas reccsenést, amelyet érzékeim úgy fogtak fel, mintha az agyveiöm kemény csont lenne és egy kalapáccsal épp most törnék ketté. Kihúzattam jó fogamat, amely ma, húszegynéhány