Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-10 / 284. szám
, orra ÉVFOLYAM. 284, SZÁM. Keiet/ííjs^s 5 Magyar állami tanító Megyek az óceán, és már messziről látom, hogy egy középtermetű, bekeeses, gazdatiszt- külsejű ur erősen „fixiroz“. Mint amikor az ismerős mindenáron azt akarja, hogy észrevegyék. Én is szemügyre veszem az emberemet, de sehogy sem tudom beskatulyázni azok közé, akikkel az életben valamikor dolgom volt. Nagy igyekezetemben, hogy felismerjem, hatalmas pocsölyába lépek, elfelejtek a lábam alá nézni. Ebben a pillanatban egymásmellé kerülünk és az „én uecám“ (itt születtem tudni illik), a volt Farkas ucca felől érkező ismeretlen ismerős nagyot köszön, valósággal meglengeti a kalapját annak a nem is palástolt örömnek a kifejezésére, hogy velem találkozhatott. — Csakhogy láthatom már egyszer. Kerestem a szerkesztőségben, most is, egy évvel ezelőtt is, amikor benntjártam Kolozsváron, de sohasem tudtam megtalálni. — örvendek a szerencsének, — mondom zavartan, mint akinek fogalma sincs róla, kihez van s^er^i|cséle. Uj bár atom azonban már benne van a lelkes magyaré zgatásban. — Itt voltam a református kollégiumban, meglátogattam a fiamat. De nekem már nagyon fúrta, az oldalamat, hogy ugyan ki is lehet ez a kedves vidéki ur, akinek rá van írva az arcára a jóság és becsületesség. Amint szórakozottan hallgattam — mert közben betértünk mostani uccámba és feleuton voltunk a református püspökség útvonalán — jól megnéztem utitársamat a nedves őszi délelőttben- Nem is annyira bekecs volt a felső kabátja, mint inkább zeke. Rajta egy elhullatott szőrit prémgallér, a cipője sarka az enyészettel folytatott kemény harc nyomait viselte magán, gallérja diszharmonikus viszonyban állott fakó nyakkendőjével- De ez az impresszió csak elsuhant mellettem, mert meleg tekintete elfelejtetett velem minden mástVégül is a szeméről, a kerek koponyájáról ismertem rá. ■— Ugy-e, — kérdem — enyedi diák volt? — Persze, hogy az. Eddig nem tetszett tndni, ki vagyok? Bűnbánóan tettem beismerő vallomást. — Nem is csodálkozom rajta. Vájjon hány éve találkoztunk utoljára? Lehet vagy harminc. Én voltam az a sovány, sápadt gyerek, aki Enyedon. Székely Ödön tanár úrhoz a füzeteket cipeltem iskola után. Nagyon szeretett a tanár ur (szegény sógorom, már régen el- porladt a kolozsvári temetőben, édesapám koporsója mellett) és én büszke voltam rá, hogy még nagy diáKu‘koromban is tegezett. Régen végeztem már, amikor egyezer véletlenül találkoztam vele. És nagyon elszomorodtam, ami kor magázni kezdett és urazott- Meg is kértem rá, hogy ha szívességet akar tenni nekem, tegezzen továbbra is. Tekintsen csak a diákjának. És amint beszélt, beszélt régi enyedi diáktársam, a gondolataim ismét elkalandoztak. Újra az enyedi Bethlen uccában baktattam, a menedékes ucca aszfaltján a 13. számú ház felé és csakugyan ott imbolygóit előttem a kis S. gyerek, hóna alatt a latin dolgozatokkal. Magamban el is mosolyodtam, mert olyan kopaszra volt lenyirva a haja, mint egy elefántcsont golyó. A szemerkélő eső azonban magamhoz térített, meg is érkeztünk a lakásom elé- Itt aztán megállottunk. De még mindig üldöztek a felkavart emlékek- Ránéztem kísérőmre, a füzeteket kerestem a kezében. De a kezében semmi sem volt, a nyápic fiúcska helyett pedig egy komoly, megiett férfi állott mellettem. Szemre negyvenötévesnek becsültem. Áradt belőle a szó, elmondta, hogy tanító egy közeli vármegyében (még azt sem merem megírni, hogy melyikben) állami szolgálatban van, Annakidején nem tett esküt, de később mégis sikerült az állást megkapnia. — Állami tanító? Mi van a nyelvvizsgával? — Vagy háromszor is letettem már. Hogy őszinte legyek, egyszer meg is buktam. De aztán mégiscsak sikerült. (Tanultam reggeltől estig és tanulok ma is. Minden szabad időmet romántanulásra fordítom. De hiába, nem megy úgy, ahogy szeretném. Sajnos, gyenge a nyelvérzékem. A fiam is örökölte tőlem, mert ezt panaszolják a tanárai. Minden este dideregve fekszem le, reszketek attól, hogy másnap beállít a repülő vizsgabizottság, végérvényesen elbukom és kikerülök az uccára. Szegény feleségem, nem is sejti, mi vár rám. Álmomból felriadok és körülbelül ngy érzem magamat, mint a rossz diák, aki nem tanulta meg másnapra a leckéjét. Pedig én készültem, tanultam eleget. És a hangja csakugyan úgy remeg, mint az ijedős diáknak a szigorú tanár ur előtt. Sóhajt, amikor még hozzáteszi: — A haj azonban nem is velem van. Azt a pár évet én már átkinlódom valahogy, a fiam jövője azonban már nem olyan egyszerű- Ali lesz vele? Mire neveljem? Amikor kinyitom a kaput, még egyszer hátrafordulok és ott látom a sarkon lehajtott fővel.., * Egy mosolygóarcu apró emberke áll az Íróasztalom előtt. A Moldovában járt uj Julián- barátok hozták magukkal pár napra vendégségbe a csángók távoli földjéről. Magyar fiú volna, de csak minden harmadik magyar szót ért meg. Öt elemit végzett kitüntetéssel a csángó iskolában és persze ott egy szót sem hal lőtt magyarul. Most tanulja másodszor az anyanyelvét. Nem kell messzire menni a gondolat-asszociációban, hogy S. állami tanító ur sorsát kapcsolatba hozzam ezzel a háziszőttes kabátu gyerekével- Ha S. tanító ur elbukik, többé nem fogják a helyét betölteni magyar tanítóval, lculturzónás regáti dascal kerül a helyére, a magyar gyerekek öt elemi végzése után csak úgy törni fogják anyanyelvűket, mint a mi kis csángó vendégünk. Tiz év múlva talán már nem is lesz Erdélyben magyar állami tanító..* (Kolozsvár, december 8.) Néhány nappal ezelőtt egy inspektor, aki a Kolozsvár-Bukarest útvonalon szokásos.jegyellenőrzést végezte, egy nagyobb társaságra lett figyelmes. A társaság tagjai a Monti szinész-trupp tagjai voltak és a kolozsvári Cosmuta szanatórium által kibocsájtott, ötven százalékos kedvezményt biztoaitó jegyekkel utaztak. A jegyeket a szanatórium állítja ki minden betegének és csak az jogosult a kedvezményre, aki legalább nyolc napot töltött, mint beteg a szanatóriumban. Az ellenőr felszólította a szinész- társaságot, hogy igazolják a jegyek eredetét, de a színészek nem tudtak elfogadható magyarázatot adni. Az ellenőr jegyzőkönyvet vett fel az esetről és Kolozsvárra érkezve, megtette a lépéseket a szájvíz tisztítja és frissíti száját, meg-' Óvja fogait a romlástól és megőrzi egészségét, hatóságoknál a nyilvánvaló jegycsalás ügyében. A feljelentés nyomán megindult rendőrségi nyomozás a következőket derítette ki: A szinésztársaság Bukarestbe igyekezett és kedvezményes jegyeket akart valahonnan keríteni. Schwartz Henrik és Ernő kolozsvári kereskedőkhöz utasították őket és ezek a szanatórium portásával, Todea Joannal összejátszva, megkeri- tették a szükséges jegyeket. A jegycsalóknak azonban nem volt szerencséjük, az „üzlet“ nem sikerült, az élesszemü ellenőr idejében felfedezte a visszaélést. A két kereskedőt és a portást, akit. közben a szanatórium elbocsátott, tegnap Colfescu ügyész kihallgatta. A kihallgatás után a jegycsalók ellen megindították az eljárást. (sz.) Rémuralom MosxUvăbau A gyilkos Nlkolaevnek nemcsak feleségét, de négy gyermekét és anyját is kivégezték (LONDON, december 8.) A Daily Express jelenti, hogy Oroszországban ismét felujult a vörös rémuralom. Néhány óra alatt 200 embert végeztek ki. Nemcsak Nikolaeven, Kirov gyilkosán hajtották végre a halálos Ítéletet, hanem a gyilkos feleségét, két fiát, két leányát és agg édesanyját is kivégezték. Ezenkívül kivégezték a moszkvai Cseka vezetőségének 14 tagját is. Moszkva ostromlott város képét mutatja. Mindenütt vörös katonák járnak és állandóan lövői- döznek. Stalin irgalmatlan kézzel igyekszik az ellenfoiladalom kitörését megakadályozni. Egy kolozsvári szanatórium kedvezményes jegyigazolványával utazott a turnézó szinésztrupp Bukarestbe
