Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-05 / 279. szám
PCZMMmjJtú XVII. ÉVFOLYAM. 275- SZÁM. Marosixiegye prefelcfusáiiialc autÓTásárlásáf leszavazta a tanácsülés A Magyar Párt élesen szembehelyezltedlett a magyarság mellőzéséi célzó javaslattal 2 ©írnek hangosan kifejezést is szokott adni. Éppen igy Lengyelországban az ukránok, kiket néhány évvel ezelőtt ulánus svadronokkal „pacifikái tak“ is. Viszont a németországi lengyelek most az ősszel nyugodtan megjelentek Varsóban, a lengyel nemzet világkongresszusán s beléptek e nemzetközi szervezetbe. (Az amerikai lengyelek megjelentek, de nem léptek be azzal az indokolással, hogy nem akarják második hazájuk érzékenységét megbántani.) Belgiumban a flamandok nem riadnak vissza erőteljesebb eszközöktől sem, amikor nemzeti jogaik érvényesüléséről van szó- És éppen igy a svédek Finnországban. Azokra a módszerekre pedig ki sem térünk, ahogyan a nemzetiségi önvédelmet egyes balkáni népcsoportok gyakorolják. Mindezekkel a jelenségekkel semben, no- gyan viselkedett az eltelt 16 év alatt az erdélyi magyarság? Soha nem élt más eszközzel, mint törvényessel s még azokat sem használta ki mind, hogy érzékenységeket kiméi jen. Végtelen türelemmel várta s hirdette, hogy eljön valamikor az a kormány, mely a kisebbségi jogokat országos törvénnyé teszi- A magyar törvényhozók egész tudásukkal, múltbéli tapasztalataikkal igyekeztek közreműködni minden jelentős törvény megalkotásánál s ha azt az ország érdekei szempontjából jónak tartották, semmi elvi fenntartás nem gátolta megszavazásukat. A magyar sajtó akkor sem, mikor nem volt cenzura s szabadságot élvezett, államellene- magatartást sohasem tanúsított, a román közélet kérdéseivel állandóan és behetóan foglalkozott, a román pártok vezetőinek interjúk formájában s egyéb módokon készségesen felkínálta hasábjait szószékül (szerintünk olykor kissé tulkészségesen is, mit jól megvilágít a történelmi tény, hogy a hajdani román nemzetiségi sajtó ezt sohasem tette). A „hídépítés“ kivétel nélkül mindig magyar részről indult s ezeket az uj Kőmives Kelemeneket, kik olykor legdrágább kincseiket, is készek voltak leépíteni a nagy miibe, máig se (árasztotta ki a teljes sikertelenség. S kell-e még azt is emlegetni, hogy a mindennapos robotot — adókat s egyéb polgári szolgáltatásokat — az erdélyi magyar ság miképpen teljesítette az elmúlt 16 év alatt s teljesiti ma is? Vájjon mi célból példálózgat tehát még a jóakaratu megszólalás is affélével, hogy a magyarnak kollaborálni kellene már végre? Nem is szólva azokról a mindennapos cikkekről, melyek csak a gúny, a gyűlölködés, az uszitás, az elferdítés hangjait ismerik, mikor az erdélyi magyar népről szólanak, arról a népről, mely valóban autokton e földön s történelmí munkára hivatkozhatik, melynek eredményei itt állanak mindenütt körülöttünk! Akár önmagában nézzük, akár más nemzetiségek magatartásának mértékével mérjük, az igazság nevében minden pártatlan szellemnek meg kell állapítania: történelmi tény Immár az, hogy az erdélyi magyar nép a legsúlyosabb körülmények között is mindezideig a törvényesség, a lojalitás utján haladt! De lojálisak voltak-e vele szemben a kormányzatok? A vállalt kötelezettségeket betartották-e? A gyulafehérvári pontozatokát? A csúcsai paktumot? A kormány-nyilatkozatok hosszu-hosszu sorát? A román sajtó ismer pártlapokat s u. r. független orgánumokat. Az előbbiek csak arról vesznek tudomást, mi a párt érdekében áll. Az utóbbiak pedig minden eseményről beszámolnak. Az TJniversul-bán például meg kapunk minden nemzetiparasztpárti vagy egyéb politikai megnyilatkozás egészen részletes leírását, ámbár köztudomásúak liberális szimpátiái. Csak egy nem kap soha helyet sem ezeken, sem a többi hasábokon: a magyar kisebbségi szempont tárgyilagos kifejtése, avagy csak néhány soros helyreigazítás, amikor nyilvánvalóan valótlan állítások hangzottak el! Ez sem nevezhető éppen lojális módszernek. S ezért van az, hogy ez a tulhosszura nyúlt fejtegetés is egészen hiábavalóan hangzott el. Akikhez szól, nem veszik tudomásul vagy nem is szereznek tudomást e sorokról, melyek minden gyarlóságok mellett mégis egy egész népnek érzelmeit fejezik ki. Dr. Sulyok István. Pincsi rossz «izlelmenel* fia a Keleti Újságban fiirtfel (Marosvásárhely, december 3.) Marosmegye választott tanácsa pénteken délelőtt tartotta meg a szokásos őszi közgyűlését a vármegyeház dísztermében. A közgyűlés Almaşan bálái lelkész elnöklete alatt folyt le, a tanácstagoknak csaknem teljesszámu résztvétele mellett- A tárgysorozat elején négy uj taggal egészítették ki a tanácsot. Az uj tagok között csupán egy kisebbségi jelent meg, dr. Keintzel Ede szászrégeni szász ügyvéd. A vármegye ügymenetelérő! szóló jelentéshez a magyarpárti tagok nevében dr. Korn- hoffer Vilmos szászrégeni ügyvéd szólott hozzá és határozott hangú beszédben emelt kifogást a. felekezeti iskoláinkra nézve sérelmes hatósági intézkedések ellen, melyeknek egyik legsérelmesebbike: az igazságtalan névelemzés. Dr. Kornhoííer felszólalására a revizor próbált megnyugtató választ adni. Élénk vitára adott alkalmat a tárgysorozatnak az a pontja, melynél az ösmarosszéki Havasbirtokosság részére az igazgatóságba beválasztandó öttagú tanácsadó bizottság kijelöléséről volt szó. Ez a Székhavasbirtokosság 127 községből áll, 80 százaléka magyar. Mindezek ellenére az ötös bizottságban csak 2 helyet akartak adni a Magyar Pártnak, mely 3 helyet követelt magának. Mivel a prefektus ebbe nem egyezett bele, a magyar tagok fehér lappal szavaztak s igy egyetlen magyar sem került be a bizottságba. Ugyancsak élénk vitát váltott ki az a kérdés is, mely a prefektus részére uj autónak a beszerzését akarta jóváhagyatni. A Magyar (Kolozsvár, december 3, Saját tud.) Két nap múlva lezárulnak a belföldi kölcsön jegyzései. A jegyzés végleges eredménye még nem ismeretes, de beavatottak tudni vélik, hogy a kölcsönre eddig több mint két és félmUllárd lejt jegyeztek le. A kolozsvári és kolozsme- gyei jegyzések előreláthatólag megközelítik a százmilliót. Munkatársunk kérdést intézett Tilutu Vasile kolozsvári pénzügyigazgatóhoz, hogy Kolozsváron és Kolozsmegyében milyen eredménnyel végződött a kölcsön jegyzés? A pénzügyi adminisztrátor munkatársunk kérdésére a következő tájékoztatást adta: — Kolozsváron és Kolozsmegyében a jegyzés eredménye igen jelentékeny. A kolozsvári Der- nuda Bor- és Cipőgyár Itt. egyedül tízmillió lejt jegyzett, a Sodronyipar Rt. ugyancsak tízmillió lejt, Kolozsvár városa .a polgármesteri hivatal utján nyolcszázezer lejt jegyzett, ezenkívül minden egyes városi tisztviselő és alkalmazott egyhavi fizetését ajánlotta fel a kölcsön céljaira. _Kolozsvár megye a prefektura utján háromszázezer ie.it jegyzett, ezenkívül minden,egyes megyei tisztviselő és alkalmazott egyhavi fizetését jegyezte ie. _ A koiozsvárí pénzügyigazgatóság tisztviselői egyhavi fizetésük felajánlásával négyszázezer lejt jegyeztek. _ A kolozsvári nyugdíjasok összesen egymillió lejt ajánlottak fel kölcsön céljaira, amelyet hathavi részletben vonnak le járandóságukból. Megfelelő mértékben vették ki részüket a kölcsön jegyzésében a kolozsvári kereskedők és iparosok is. __ Az összes kisebbségek anyagi lehetősé-] Párt és a nemzetipárti tagok azonban leszavazták az autó-vásárt. A költségvetés módosítása során indítványt tettek arra, hogy a marosvásárhelyi csendőrlégió parancsnokának havi 6000 lej honoráriumot utaljanak ki., hogy módjában legyen fokozottabb mértékben ellenőrizni a falusi csendőrőrsök munkáját. A magyar tanácstagok nevében dr. Szóboszlay László elfogadja ezt a javaslatot, mert ezáltal a csendőrség színvonalát is emelni lehet, ami pedig mind- annyiunknak az érdeke. Ezzel kapcsolatban azt a kívánságot fejezte ki dr. Szoboszlay, hogy a jövőben szűnjön meg a csendőrség által kiróni szokott 50—200 lejes pénzbüntetések özöne, melyekkel azért sújtják a falusiakat, mert az utszéli sánc nem volt kiásva, a trágyáié kifolyt az istállóból, vagy a kutya nem volt megkötve. A tisztviselők lakbérrendezését is letárgyalta a közgyűlés- Ennél a pontnál 270.000 lejes tételről esett szó és az indítvány az volt, hogy nem kell megadni ezt az összeget. Szavazásra került a sor és a magyar tanácstagok a nemzetipártiakkal egyetemben ezt j a tételt is megszavazták. Végül egy telekcserét tárgyalt le a közgyűlés. A telekcserét az tette szükségessé, hogy az uj megyeházát a városház és a tanoncotthon között levő telken akarják felépíteni és ez a telek a város tulajdonát képezi. A város ezt hajlandó egy másikkal elcserélni. Almaşan elnök zárószavaival aztán véget ért a közgyűlés. Tódor József. j gük szerint resztvettek a kölcsön lejegyzésében és ezzel bizonyítékát adták hazafias érzésüknek és az állammal szembeni kötelezettségüknek. — Reméljük, hogy a kölcsön végösszege kielégítő lesz, annál is inkább, mert a jelenlegi viszonyok között a kölcsön jegyzés a legnagyobb hasznot hozó tőkebefektetés. — A kölcsön felhasználása és szétosztása feltétlenül élénkitőieg fog hatni az ország gazdasági életére. A hadsereg felszerelésén kívül az ipar- és kereskedelemügyi és a közlekedésügyi minisztérium között kerül szétosztásra a kölcsön összege, amelynek gyümölcseit elsősorban a belföldi ipar és kereskedelem fogja élvezni, a beindítandó közmunkák végrehajtása pedig szociális téren fogja éreztetni kedvező hatásait, _fejezte be nyilatkozatát Tăutu pénzügyi adminisztrátor. * Az Erdélyi Bank 6 milliót jegyzett. Az Erdélyi Bank és Takarékpénztárnál nap- ról-napra növekednek a milliók, amelyeket a társadalom minden rétege lejegyez az országfejlesztési kölcsönre. A bank saját értékpapírtárcája részére hatmillió lejt jegyzett és ezzel az összeggel ZZ millió lejt meghaladó jegyzést gyűjtött eddig. Az eiért eredmény vetekedik a fővárosi bankok e téren elért eredményével. Miután a kölcsónjegyzés határidejét december 5-ig meghosszabbították, a hátralevő néhány nap alatt az Erdélyi Bank még jelentős eredményeket remél elérni, mert a jegyző feleknek nyújtott különféle kedvezményekkel igyekszik előmozdítani a kölcsön sikerét. n. L UJ TECH NIKAVAL nem drágább, csak jobb, .... - —' . T~— ----- - mint bárhol! Kolozsváron és Kolozsmegyében a kölcsónjegyzés végösszege megközelíti a százmilliót Taulü pénzügy igazgató elismerése a kisebbségiek kölcsön Jegyzésért»! %
