Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-31 / 300. szám
2 KumUjsm wmmam \mmwmemnm XVII. ÉVFOLYAM. 300. SZÁM. rákényszeritett erre a lépésre, amint ezt beszédemben ki is fejtettem. Két történelmi pillanat volt, mikor régi keserűségeket feledve, — úgy hiszem — benső, Bszinte barátság jöhetett volna létre közöttünk: a gyulafehérvári határozatok után és a békeszerződések ratifikálása után. Mindkettőnk tragédiája, hogy a lélektani készség az első alkalommal csak a románság, a második alkalommal csak a magyarság részéről volt meg. A gyulafehérvári határozatok meghozatala után minket jogi és lélektani okok hallgatásra kcuyszeritettek, holott kétségtelen, hogy az első elhelyezkedésnél sok mindent biztosítottak volna számunkra. A békeszerződések ratifikálása eltávolította a jogi és lélektani gátlásokat, az eltelt három esztendő szenvedései együttműködésre hajlamossá tették az erdélyi magyarság lelkét, legkiválóbb s legmérsékeltebb férfiainkkal akartunk résztvenni az alkotmányozó országgyűlésen s akkor az 1922. februári választásoknál lefagyasztották ébredező reménységeinket, valósággal proskribál- ták jelöltjeinket, feloszlatták a megegyezésre hajlamos Magyar Szövetséget s a négyéves liberális kormányzás alatt a parlamentből ugy- szólva teljesen kizárva, tehetetlenül kellett néznünk az uj uralomnak elsősorban a mi hátrányunkra való berendezkedését. Ugrón István akkori elnökünk a megmondhatója, mennyi fájdalmas töprengés után kellett megállapítanunk, hogy népünk érdekében elsősorban a parlamentbe kell bejutnunk, mert láttuk, hogy Romániában csak ezen a helyen lehet jogokat megvédeni és kívánságokat érvényesíteni. Hozzájárult ehhez az uj s általunk akkor még ki nem próbált választási reudszer, mely az országos pártokat aránytalan előnyhöz juttatja s a töredékeket egyenesen megsemmisüléssel fenyegeti. Ezek voltak az okok, meiyek az Áverésen marsall által ellenjegyzett belépőjegy, igénybevételére valósággal rákényszeritettek. Ha ezt akkor meg nem tesszük, nem sikerült volna elismertetésünket kiverekedni s — az Univer- eulnak csak a napokban kifejezett jámbor kívánsága szerint — magyar kisebbségi alapon való politikai szervezkedésünkről teljesen le kellett volna mondanunk. Nem, mi vagyunk tehát hibásak abban, hogy 1926-ban kénytelenek voltunk Románia akkor legnépszerűbb hadvezérének védelme qjá helyezkedni. Öt választás volt azóta. Soha nem támogattuk többé egyik román pártot sem, a másik ellen. Ellenzéken mindegyikük elismerte ezt a lojalitásunkat, de tettekkel egyikük sem honorálta, holott már nem választási előnyökért kértünk jogokat és védelmet népünknek, mely saját erejével küldött a parlamentbe. Alaptalan tehát Lăpedatu minszternek az az állítása, hogy mi tettük a kisebbségi kérdést választási alkudozások tárgyává. Még alaptalanabb az a második állítás, hogy mi hoztuk kapcsolatba saját sorsunkat a nemzetközi helyzettel, azáltal, hogy eddig talán 20 panaszt is adtunk be Genfbe, a Nemzetek Szövetségéhez. Hivatkpzhatnám ezzel szemben a genfi román követ nemrég tett ama kijelentésére, hogy a romániai magyar kisebbség megelégedettségének bizonyítéka szerinte, hogy 15 év alatt milyen kevés panaszt adtunk be Genfbe. Hivatkozhatnám arra is — számos román közéleti férfi igazolhatná, — hogy nem ment be Genfbe nevünkben panasz, mielőtt itthon az orvoslás minden lehetőségét meg ne kíséreltük volna. A román külügyminisztérium portása is megmondhatja, hányszor kilincseltünk ott ügyeinkben. Mindezeknél döntőbb és megcáfolhatatlan érv az, hogy a genfi panasz Románia alaptörvényeiben garantált jogorvoslati eszköze a kisebbségeknek. Ennek igénybevétele állampol gársági jog, melynek gyakorlása nem jelent illojalitást az állammal szemben s nem tekinthető külföldi hatalomhoz való jogosulatlan folyamodásnak, amint ezt a Nemzetek Szövetsége ismételten megállapította. Egyik vonatkozásban sem hibáztunk tehát s amit tizenöt év alatt népünk érdekében tét tünk, azért nyugodtan vállaljuk a történe'em itélőszéke előtt a felelősséget. A leghatározottabban tiltakoznom kell te hát Popescu-Necseşti liberális képviselőnek s volt alminiszternek az Universul fömuikatár sának a kamarában elhangzott ama beállítása ellen, — mely más megállapításban is itt-ott felbukkant, — hogy én szenátusi beszédemben bűnbánóan beismertem volna eddigi magatar> tásunk hibáit és jövőre álláspontunk megváltoztatását helyeztem volna kilátásba. Beszédem teljes szövege áj^rj^gtiégjelent a hivatalos lapban. Senki abból ki nem olvashat. Ellenkezőleg: igazolni igyekeztem eddigi állásfoglalásaink ' helyességét, kényszerűségét s mindenkor következetes, legbeesüle tesebb törekvéseinket. Mi semmiben sem hibáztunk s rajtunk soha sem mult, hogy béke, szeretet és egyetértés uralkodjék közöttünk. Hiuioleicu Struaiga uj deviza-egyezményt kötött a magyar delegációval a Üemmerlngen i (BÉCS, december 29.) Nicki Alfréd, a Seaumeringcn tárgyaló magyar delegáció vezetője kijelentette, hogy a román kormány január 1-én uj kliring-rendszert léptet életbe. Az uj- rendszerű forgalom megindulása előtt szükség volt arra, — mondotta Nicki, hogy megbeszéljük azokat a változásokat, melyek a magyar deviza-forgalmat is érintik. A két ország között uj deviza egyezmény jött létre. b Kofer budapesti cseh követ megismételte hékiilékeuy nyilatkozatát „Első feltétel a sajté hangjának kölcsönös tompítása !** (Budapest, december 29.) Kobr budapesti cseh követ nyilatkozatot adott „Az Estnek“, amelyben nagyjából megismételte a karácsonyi cikkében foglalt kijelentéseket és hangoztatta, hogy Kánya külügyminiszter nyilatkozatai kedvező hangulatot teremtettek a megegyezéshez. Kijelentette ismét, hogy Csehszlo• vákia nem kívánja Magyarország nemzeti céljairól váló lemondását, mert erre a népszövetségi alapokmány 19. szakasza jogot biztosit. A megegyezés első alapfeltétele — mondotta Kobr — a sajtó hangjának kölcsönös tompításában rejlik. A Pair'» kacsája: Teifarescii miiisszferefiiHlk Kolozsvárt taiálkoiEott Hóry András mnţjry»r IcÄliigiyminiSÄter-liel y tettessel Illetékes helyen a leghafározoeialtban megcáfolják a. román imnísziercinük és *» masjyar (lijtlomaia tanácskozásának fairéi (Kolozsvár, december 29.) A Patria mai száma azt a kétségkívül érdekes hirt közli, hogy Tatarescu miniszterelnök egynapos kolozsvári tartózkodása alatt találkozott Hóry András magyar kiiiiigymimszterhelyettessel, aki a karácsonyi ünnepek alatt Kolozsváron tartózkodott, állandóan itt lakó édesanyjának és nővérének meglátogatására. Ami magát a hirt illeti, azzal rövidesen végezhetünk, mert illetékes helyen érdeklődtünk Tatarescu miniszterelnök és Hóry külügyminisz- terheiyettes állítólagos találkozásáról s azt a választ kaptuk, hogy a Patria kire minden alapot nélkülöz. Egyébként is: a miniszterelnök egynapos kolozsvári programja annyira zsúfolt volt, úgyszólván minden perce ki volt számítva, hogy a „találkozás“ egy vagy másfél órája a legkörülményesebb beiemagyarázássai sem férhetett bele. Ilyen előkelő áliamvezetők találkozása magyar szempontból kétségkívül kívánatos volna. Magától értetődő, hogyha a két ország politikai kapcsolatai úgy alakulnának, hogy Tatarescu Hóry va 1, Kányával, vagy Gömbössel leülne a tárgyalások zöld asztalához, ebből az erdélyi magyarságra nézve rossz nem származtatnék. Semmi sem mutatja azonban a Patria hírének alaptalanságát, minthogy éppen arra a napra teszi o találkozást, amikor Tatarescu a legélesebb tárna* dóst intézte Magyarország ellen. Az ilyen atmoszféra igazán nem látszik alkalmasnak diplomáciai tárgyalások felvételére. A Patria híradásának jóhiszeműségében nem kételkednénk, hogyha a nemzeti-parasztpárt lapja egyetlen alkalommal is a két ország közötti közeledést proponálta volna. Mivel azonban ilyesmi nem történt, kétségtelennek kell tartanunk, hogy a Patria nem akart mást, mint a legintran- zigensebb magatartást tanúsító Tatarescuval nyilatkozatának őszinteségével szemben elhinteni a kételkedés mérgét. A Patria igy szállitott érvet az Universnlnak, amely tudvalevőleg olyan hajthatatlan hazafi az utóbbi időben, hogy a legélesebb magyarellenes nyilatkozat sem nyeri meg magas tetszését. De ha semmi más, a Patria hirének tendenciózus voltát az a megjegyzés is elárulja, hogy a lap szerint a találkozás titkát egy rendőrségi közeg indiszkréciója pattantotta ki. Ismeretes a Patria*ak a rendőrség ellen inditott támadása és ez magyarázza meg a megjegyzést, amely semmiesetre sem kellemes a rendőrség vezetőinek.-rXSSt BIEti wXWŞF' A FENSéc ES V'UPÄBISI KOLNIVSJ .Mary C5ÖKÄUÖ AJKPlROSITd. wrusszAK e kival ¥îZÎEK&VHHL6VIHI-UaHAU»
