Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-03 / 278. szám
8 KEIETI’ÜJSXG XVII. ÉVFOLYAM. 278. SZÁM. inr'iíf n°t ^.rBammn-iffíTw I • j Ml ÚJSÁG? Tovább már nem birjuk a történelmi idő- ket és a történelmi eseménjrefeet, a szenzációt, a külpolitikát, a belpolitikát, a világ túlfűtöttségét, a bolsevizinust, a nacionalizmust, az irredentizmust, az összes izmusokat, Genfet, jegyzékeket, gyűlöletet, a fajokat, ezt a piszkos életet, melyet napról-naprn, sőt percről percre mérgeznek meg az újabb hirek; változott helyzetek, fordulatok, az örökös rettegést, a bizonytalanságot, folytonos felháborodást, megdöbbenéseket, kisebbségi sorsot, uralkodó nemzeteket és hatalmakat, gazdasági helyzetet, fenyegetéseket,. retorziókat, az egész megbolondult Európát, ezt a vén szamarat, ki nem lát túl az orrán. Húsz esztendeje aludni se lehel tőlük. Ki az ördög birja tovább idegekkel? Elmenekülni se lehet a sok újság elől. Nincs az az istenháta- mögötti fészek, ahova be ne furakodnék. Hiába határozza el az ember, hogy többet nem vesz újságot a kezébe. Ez éppen olyan nehéz, mint leszokni a dohányzásról, de arra gondolnunk ilyenkor, hogy csak az első hét nehéz és kitettünk. Bekapcsoljuk a rádiót, hogy valami jó zenével csillapítsuk magunkat és a rádió mindjárt fülünkbe bőgi: — Dolli üss ist todt! ... Meggyilkolták Sándor szerb királyt és Bar.thou francia külügyminisztert! •. ■ Jugoszlávia .,. kisantant jegyzék ... Genfi hangulat... háború fenyeget... Franciaország, Olaszország, Magyarország, Anglia, Titulescu, Bcnes, Jeftics... Time*, Temps, Universul, világsajtó, kisantant sajtó, nyilatkozatok tömege ... Tiszta bolondok háza kérem. Közben idehaza Skoda-ügy, Maniu-ügy, iskolaelvétel, halomra buknak a tanárok, tani- tók... Az is bolond volt, ki feltalálta a rádiót! Hírszolgálat nappal, hírszolgálat éjszaka. Az uceára se lehet kimenni. — Hallottad a legújabb hireket? — támadnak meg az ismerősök, vagy ők kérdezik, hogy mi újságot tudsz. Vannak hivatásos hirhordo- zók, rosszabbak a tifuszhordozóknál. Betörnek a házadba, éppen akkor, mikor megcsókolod a feleségedet. — Csókold, csak csókold — fenyegetnek, — mert ki tudja hogy a tavasszal már csókolhatod-e. Ahogy a genfi helyzet áll, félős kérlek.... Éppen most mondta he a rádió ... Lehetetlen meg nem hallgatni őket. Erre visszavonulsz a legszűkebb családi körbe. — Végre! — rogysz le a szexre fáradtan,! de boldogan, hogy minden hirt és újságot ol- távolitottál a házadtól. Ki sem fujhatod magad, már rontanak be örömmel a gyermekeid. — Holnap nem megyünk iskolába! Újabb világesemény, amiért szünnapot kaptak a gyermekek. — Tényleg, én is hallottam... — vallja be a feleséged s te kétségbeesetten menekülsz 1;1 a szabadba, az erdőre, a primitívségbe, a nyu galomba. A fák, a természet fensége — amint mondani szobás elbűvöl és leveszed a kampód, hogy zugó, forró fejedet megsiinitsd, mául alázat,., san hajT.d meg: — Végre béke, nyugalom! Akko.* a lóidról ordit szembe vei vl valami elhányt ujságdarabról az öles betű: „Magyarországot teszik felelőssé...!“ Beveszed magad a rengetegbe, hol nem jár nak emberek és csak akkor riadsz meg, mikor egy juhszagu pásztorember toppan eléd és megemeli a búránybőr sapkáját. Szerencsére egy ember, kinek semmi köze nincs a civilizációhoz, kultúrához. Európához, hírekhez, sajtóhoz, rádióhoz, az egész mocskos világhoz. Egyszerű mint a galambok, független és szabad, boldog ember... Végre valaki, aki nem intelligens. — Hogy van, hogy van? — örvendsz neki. — Csak megvónékü — mosolyog ő is és egy szivar dohányt kér. Adsz peki, hogy ne adnál. Mig lassan tempósan megsiriti, megnyálazza, te élvezed a pompás idegeit, a rendithetetlenségét, izmos alakját, bika nyakát, piros orcáját, meg nem Irta: Nyirő József rontott ősember voltát... ő is hozzád bátorodik és mikor megköszöni a tüzet is amit adtál, beszédbe elegyedik veled. — Valami favágó emberek beszélték, hogy a franciák leintették a kisantantot abba a dologba ... Mi igaz belőle, tekéntetes ur? — Te is fiam, Brútusz? — adod meg magadat a sorsnak és összetörve vánszorogsz hazafelé. Alig birod izgalmaktól megtört testedet. Mire a város szélére érsz már szürkül, esteledik. Milyen jó volna élvezni ezt a hangulatot és eszedbe jut a „Családi kör“ Arany Jánostól. Szinte a nyelveddel ízleled a vers hangulatát: * „Este van. este van, kiki nyugalomra ... Rá se érsz irigykedni Arany Jánosra, rikkancsok sikoltanak bele a füledbe: „Rendkívüli kiadás!...“ A járókelők is nyugtalanok az uccán, csoportokba verődnek és izgatottan tárgyalnak. Kétségtelenül valami nagy dolog történt, de te nem akarsz hallani róla. Már nem bírsz el több újságot. Ebben a pillanatban a fejed fölött megdördülnek a harangok, a barátoknál beharangoznak a vecsernyére. A szived felujjong: — A templom, az Isten!.,, Itt végre megmenekülhetsz a világtól. Úgy rohansz be, mintha a középkori menedékjogot akarnád igénybe venni. Fényárban úszik > templom, az égő gyertyák aranya békét leheí( az orgona gyönyörűen szól. Tömjénillat kábít és fénylőszemü embertömeg ül a padokban. A hitnek, bizalomnak, reménységnek, jóságnak, békességnek háza ez, hol uj erőt meríthetünk és elcsitul a lelkünk, hová nem jöhet he a gy< lölet, az uszítás, az ádáz, hűvös, gaz élet. ahol csak az Isten szeretete uralkodik. Meghatva figyeled a szertartást, mikor az orgona hirtelen elhallgat s a térdeplő barát szava átzug n templomon. „Imádkozzunk, hogy az xsten torűitsa el a háború veszedelmét az emberiségről, adjou bölcsességet a világ vezetőinek •. — Hát már itt is politika? — jajdulsz fel, de már nincs erőd menekülni. Magadban ábrándozol, hogy ilyen, jó volna végre megnyugodni, megpihenni, igazi békességben élni, egészségesen, kacagva örülni az életnek, nem rettegni, nem izgulni, csak szeretni, egymást becsülni. ...És milyen egyszerű volna ezt csinálni. A népek, nemzetek közti viszonyt, a világösszefüggéseket igazságosan rendezni el, a gyűlölködést megszűnteim, őszintének és igaznak lenni. Talán sikerülne is, ha Franciaország... ha azok a franciák végre belátnák, hogy erőszakolt helyzetekkel, állandó fegyvei'kezéssel. rivalitásokkal, a németektől való állandó rettegéssel és a régi diplomáciai recept szerint... Ijedten térsz magadhoz. Ez már politika.,. Hogy elfoglald magadat, arra gondolsz, hogy egy olyan lapot kellene alapítani, amely az embernek megnyugtatását szolgálná, ami nem a szenzációkat, a pattanásig Feszített izgalmakat szolgálná, a soha nem szűnő nyug- talanitást, a szenvedélyek állandó ébrentartását, a gyűlölködést, az állandó harcot, küzdelmet, hanem a fáradt, megcsömörlött emberiség gyógyítását, lelki és ideg-pihentetését, a béke-szomjnság és csend-szomjuság kielégitéKu.i.oty v'poiMi.u • elv teltétele a megbízható sportfelszerelés „ARENA“ éportszaKüzlef, — CL’JJ, Plafo Unirii 4,- kizrólag garantált márkákat tart. dBWWBMBMMnBBHTiBWBaWIIgHilBBMMMaBBI nét. Annak nincs semmi értelme -.. Egészen más volna a cél ■.. Belső örömöket kelteni az emberben, az aranykor vágyakat szolgálni, a legtisztább szellemi élvezetet nyújtani, a jelent, az egész világot a szépséggel, szeretettel, gyönyörű gondolatokkal átvarázsolni, kizárni mindent, ami bántó, megalázó, meggyalázó., ösztönös és hazug, komisz, igazságtalan. Arany tükör volna ez a lap, tele örömmel és kacagással, ózonnal és ember megbecsüléssel... Mindezt persze a legkitűnőbb irodalmi és művészeti eszközökkel, emelkedett kultúrával és mély bölcsességgel kellene elérni. Igazi megváltás volna... 1 ... No és — mit mondjak — kitűnő üzlet is. Az emberek kapva-kapnának rajta. Mindenki szomjas az effélére ... Kutya legyek, ha nem kitűnő ötlet!... Hogy ez nem jutott idáig senkinek az eszébe! .. Ha megtudnán csinálni, egyszerre kirántana a bajból... Szerencsés fogalmazás, ötletes reklám dolga az egész... De honnan lehetne tőkét szerezni?... Még ma megcsinálom hozzá a kalkulációt. • • Ha az ember — mondjuk — tizenhat-húsz oldalon hozhatná ki csak két lejes árban -.. Későbben, ha a példányszám növekedik, esetleg egylejes árban... Ez különben rossz lappolitika. Ma már annyi az egylejes újság, hogy azzal nem lehet feltűnni... Ma már erre nem szabad építeni... A lélektani pillanatot kell kihasználni jó üzleti orral... Éppen ellenkezőleg, drágán kell adni, olyan drágán, hogy az egyenesen feltűnő és izgató legyen, hogy ne juthasson hozzá mindenki, hogy csak kivételesek lukszusa legyen, mint a francia szakács, vagy a repülőgép. Szigorú exkluzivitás az egész vonalon és ezt bele kell vinni a köztudatba. Erre nem nehéz formát találni. Aki kesztyűt húz, annak nem szabad olcsó lapot olvasni, kis bulváresaholásokhoz leereszkedni... Aki valamit számit a társadalmi, gazdasági és szellemi világban, az csak ehhez a laphoz tartózhatok... Valami effélét gondolok... Foglalkozni fogok ezzel a gondolattal... csak valaki el ne halássza az orrom elől ezt az ötletet. A kitűnő gondolattól felvillanyozva, ájult erővel, ruganyosán megy haza az ember. — Hát igen! Elég volt az újságok ideg- rombolásából, ebből a sok piszokból, amit az élet felhány. Ki kell kapcsolnunk az életből... És ki is fogjuk kapcsolni... Elégedetten ül le otthon az elégedetlen az. asztalhoz, de később újra nyugtalan lesz, fel- alá sétál a szobában, fuj és a homlokát ráncolja. vasvilla szemekkel néz a családjára, de nem szól- Egyelőre legalább nem szól. A felesége nem tudja, hogy mi a baja, de igyekszik az utjából kitérni. A düh azonban a férfit nem hagyja nyugodni, idegessége fokozódik és kitör. sét... Nem pacifista irányra gondolsz. Affe— Mégis csak disznóság, hogy minden este órákig kell várnom az újságomra!... Hányszor megmondtam, hogy mikor hazajövök, mindig legyen az asztalomon .. • GRONE gyj a OEIIIOeflT posztó-és öivatsi©- P* m flI&§€Ot£M 1 Hl« VgTÄ>*USYÄ»»K, SIB3Ü RÉGI OLCSÓ, NEM EMELT ARAK ?-fa Lerakat; Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 13. Teieíon 953 ff! 0 N------- hí Itt az őszi szezon és vele együtt az uj minták térfiöltqny, felöltő, téJkabút I Jé és iskolai egyenruha-szövetekben Fekete krepp, szmoking- és női ţp!i- j n kabátoknak. Posztók, gyapjú takarók és szőnyegek aa4Y választékban | 0 GARANTÁLT, JÓ Hl 1 H Ö 8 É Q ! í á|
