Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-24 / 296. szám

28 Keleti UJ3KK Vas Pál egy kicsit beteg lesz DONÁTH LÁSZLÓ novellája 'A kapun csendesen eregeti be a szekérrel, a terű rendesen állott, a lánc feszült, a csaptató- rud feküdte a fa oldalát, semmi se mutatta, hogy baj történt volna, csak éppen Vas Pál ült bu­sábban a fa tetején s az arca volt halványabb egy árnyalattal. A lovak maguktól állottáit a rakás mellé. Okos állat megjegyzi a helyet és a ló ne tudná, hogy ahova már hármat leraktak, a negyedik szekér fa is oda kerül?! Mert ma csakugyan a ne­gyediket hozták. Vas Pál sohase dolgozott félbe-szerbe. Ha jóreggel megkezdett egy ölet, annak estére be kel­lett kerülni, mert ami künn marad, hamar lábra kelhet. És éppen igy karácsony szombatján, mi­kor arra sem [gondolhat, hogy hajnalban utána megy. ha valami mégis ott maradna?! ... Éppen ezért is lett nagyobb az utolsó terű, ha már előbb nem ügyelt a szemmértékre. A lovak párája bodrosan vegyül a sürü ködbe, ami két hét óta egyet nyomja a világot. A Szürke felnyerit s olyan értelmesen, hogy Vas Pál azt hiszi, röktön meg is szólal. — Nyehó, _ hüti le a kedvét, _ csak nem akarsz táltos lenni, hogy beárulj az asszonynak ? 1 Ebből is látszik, hogy valami takargatni va­lója van az öregnek. A Szürke elhallgat, mintha megértené a be­szédet, de időnkint lógatja a fejét s hátra-hátra pillant, különösen, mikor az öreg valami nagyobb hasábot nyom fel a rakás tetejére. Mert az öreg furcsán szuszog s a homlokát sűrűn töröl gefi. Az öregasszony is kinéz s csendesen kérdezi: — Valami baj nem esett-é, apjok? __ Jobb, ha bemássz s a dolgod után látsz, _> mordul rá az öreg. Aztán nagy erővel dobja fel a kezében lévő hasábot, mintha bizonyítani akarná, hogy oktalan dolog ilyeneket kérdezni is. Az asszony szót fogad, de az ablak mellől tovább figyeli az ember dolgát. Aztán mind sű­rűbb az aggodalma, hisz eddig bár azt se látta az életben, hogy az ura sürü dolga közben mag- szaeszanjon s né, most egymás után kétszer is megfogózott a fa végénél. Itt valami nincsen rendjén!... Vas Pál előtt csakugyan elborult a világ' ábrázata, egy kicsit megszédült, de azután megint csak rendesen rakosgatta a fát. Nincs nagy baj no, mert az a kicsi szédülés kicsit számit. A végén az öreg még el is mosolyodik ma­gában: _Mert ez egy Öl, — mondja ki hangosan. __ áld pénzzel veszi, annak ilyent az udvarára. nem raknak Nyugat-könyvek a Babits Mihály: Az európai irodalom története. (Illusztrá­Fűzve Kötve dókkal.) „ . Versenyt az esztendők­144­kel. Uj köteménvek. 80­ílelléri; Szomjas inasok. Elbeszélések ílf és Petrov: 12 szék. Az uj orosz irodalom szenzációja. Regény. 408 lap. Ford. 60­90­Gallért Hugó ............ Illyés Gyula: Oroszország. Utl beszá­moló, (1934 nov.) a mai 102-. 132-­Oroszországból ......... ... 87 ‘— 117 — Karinthy Frigyes; 100 uj humoreszk. Tersánszky: Kakuk Marci a zendii­60­90­lök közt ....................... 60­90­Kassák: Munkanélküliek. (Két kötet) 117‘— Nagy Endre; Szerelmesek kalauza Sehöplln Aladár; Ady Endre. Életrajz 60-­90­és kritika ............. 90-­1 jJNli* ß«!nÄI Kérje a Nyugat imMKJLM ciuj jegyzékeit. Aztán a szekér az árnyék alá kerül, a lo­vak az istállóba, Vas Pál pedig be a házba. Máskor farkasétvággyal szokott ilyenkor fa­latozni. most az asszonyt majd megöli a csuda, hegy bár az asztal felé se néz, hanem egyenest a ftittő mellé kuneorodik s a pipáját kezdi koto­rászni, de amikor előkerül, mégse gyújt rá, ha­nem úgy szárazon, egy szippantás nélkül csúsz­tatja vissza az oldalzsebbe. Megint elkezdi hát: _ Apjok ... Semmi sincs, no, _ vágja el a szót az öreg, — nem látod, hogy itthon vagyok, egy da­rabban? !... _ Hálistennek, de már mégis ... Most pedig a harang kondulása hallgattatja el az asszonyt. Harangszóra mindenkiben megdob­ban valami s ki igy, ki úgy, még a dobbanás irá­nyát is megmutatja. Egyik keresztet vet, másik felsóhajt csendesen, pogányhitü, akiben még ilyenkor sem mozdul meg a lélek, aztán éppen igy karácsonyra alkonyuló időtájban, amikor a pász­torok is mozgolódnak, a bethlehemi mezők felé. Nincs több beszéd, A harangszó Isten szava s ember hallgasson, amikor Isten beszél, hogy megértse a beszédet. Lám, most, is milyen mély, döbbenetes harangszőval hívogatja magához a gyarló embert. Az asszony hát készülődik s szó nélkül is fel­vidul a tekintete, mikor látja, hogy az ember le­dobja magáról a szakadt ujjast, felveszi az újat, a jó báránybőr bélésest, ami már ott feküdt a kanapé karján s együtt indulhatnak vecssrnyére, Szép csendesen mondegélnek, köszöngetnek. bólogatnak jobbra-balra csendes szóval, mert má­sok is jő dög élnek, minden utca felől uj csoportok tűnnek elé s a templom körül már egész rajjal áll a sok nép. Az asszony ott kérdezi halkan az embertől: _ Vaj jós Juliskának van-e az ünnepre vá­gott fája? Szinte vádat érez, hogy ez is csak most ju­tott estébe, mert mi lenne, ha az ember azt mon­daná: Biz annak nincs!? Vagy ha ismét olyan morcosán felelne, mint amikor megérkezett az er­dőről? ., < De az öreg csendesen válaszol; _ Gondom volt rá, Juliska a nagyobbik leányuk, ura van, de mégis özvegy, mert a bajok eltették hazulról az urát. Szegény ember mit csináljon?... Ha marha nincs, vagy a házat kéne tatarozni, vagy más­fajta nyomorúság környékezi, útnak indul: a vá­rosban, bányaságon, elvétve a szászok között késő ősszel is kap munkát, mikor otthon1 legfennebb a hamut, őrli a góc alatt, Aztán egy-egy odaragad, karácsony, vagy ujesztendő veti haza, egy kis ösz- szekuporgatott pénzzel; akárhányat csak a nyíló tavasz, A Juliska ura még a meleg ősszel elment, mikor a két hizó olyan egyszerre felfordult, mint­ha valaki diktálta volna, hogy lejárt az óra. Már csak úgy ölhetnek disznót, ha szerencsével jár s hogyha valamikor hazakerül. Olyan hirt hoztak felőle,, hogy tán ujesztendő tájt várhatják. Ad­dig pedig sok baj van még Juliskával, különösen a fa dolga nehéz. Még szerencse, hogy az ura a mult télen előre megvágott néhány ölet. A készt mégis könnyebb behordani, mintha még a vágás­sal is most kellene bíbelődni, mint a Rózsáéval. Az özveggyel ilyen a sors, Rózsa pedig olyan özvegy, hogy annak az égvilágán csak a sok gyer­mek mindene. Három esztendeje, hogy az ura meghalt.^ azóta az édesapja látja el a háztáját mindennel, de legfőkép tűzifával. Megszokta már s fel se tűnik, aminthogy a menyéé se, a Katié, akinek az ura tél végén ha hazakerül a kato­XVIL ÉVFOLYAM. 296. SZÁM. ORVOSOK, MÉRNÖKÖK! Minden ma­gyar, német, francia, angol folyóirat és könyv megrendelhető és előfizethető Lepagenál Cluj. A lapokat közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen Ingyen jegyzéket Lepagetói, Cluj. naságtól. Ezért éppen elegei dohog az öreg Vas Pál, de csak úgy magában, nem szeretné, hogy mások is észrevegyék. Még azt' találná mondani valaki, hogy az egyetlen fiának mért nem tudott rendet szabni. Pedig annak csakugyan nem, mért az csak rágondolta magát s mig az apja bár egyet szólhatott volna, már hívogattak a lakodal­mára. Még azután vitték katonának, s bezzeg itt hagyta a szép fiatal feleségét. Az a szerencséje, hogy a menyecske az özvegy édesanyjával egy fedél alatt lakik, mert ha nem, ki tudja, miféle hirek szárnyára kerülne?!,.. így nincs afféle baj, mert annak rossz hírét senki se hallotta, de már az éppen elég baj, hogy Vas Pálnak itt egy­szerre két özvegyről kell gondot viselni. Hainind összeszámítaná, a magáén kivül is még három háztáj gondja volt a Tálián egész őszön, karácsony táján még ugyan megsürüsödött a tűzifa dolgával. Minden napra kijutott a lovak­nak is. Azoknál az ember sem várhatja jobban a karácsonyt. Most legalább három napig pihen­hetnek. Még Vas Pál maga is, ha valami újabb baj nem éri, mert ezt a ma délutánit valahogy .csak kiheveri. ’ ; Ezeken mind addig futott végig, amíg a pap imádkozott. Szépen imádkozott, azt az egyet meg kell adni neki. Mindenki tapogathatta a szivét, van-e benne valami kicsi szeretet, amit az Ur Jé­zus lába elé teregessen? Vas Pál is megtapogatta s érezte, hogy neki nincs miért szégyenkezni, mert ha a menyét s az anyatársát egynek veszi, úgyis három özvegynek viselte gondját s egy csomó árvának. De mikor a pádból éppen fel akart állani. mégis valami különös nyilallást tapasztalt az ol­dalában, amit sem a pap imádsága nem okozha­tott, akármilyen gyönyörű völt, sem a jótettek érzése, hogy az özvegyeket gyámolitá, hanem csupán az a , mai furcsa eset, amit hazajövet el­titkolt az asszony előtt s még"'dohogott, amikor kérdezte, de bogy tovább nem igen takargathatja, azt már sejti. Hm, csakugyan sajog, vágj' annál Az „EURÓPA“ utazási irodák utján megismerheti ROMÁNIA TÉLI FÜRDŐ- ÉS SPORTHELYEIT Egy téli kúra frissítő hafása felér egy nyári üdüléssel!! Az „EURÓPA“ olcsó téli kúra napi árai: Herculesfiirdő ............... Lei 200'— Tuşnad .......................... „ 290*— Sinaia— ... ............. ... „ 209*— Vatra Dornei ... .......... „ 200*— Ghilcoş .......................... „ 160—200*— Felix .......................... „ 160*­Püspökfürdő ..................... „ 140*— Kérjen ingyen felvilágosítást és útitervet az „Európa“ irodától vagy kiadóhivatalunktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom