Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-17 / 290. szám
Knznüysxe XVII. ÉVFOLYAM. 290. SZÁM, «fcttM 50,000 karácsonyi ajándék szétosztása megkezdődött ! Minden vevő kap ! Minden vevő kap! % 11 iivegucivar, Ctuj—Kolozsvár Csángóföldön, Moldovában Irta. Záffoni István II. Húrom öreg barna fakereszt áll az utszé- Ien, ahol lekanyarodunk a kis mezei útra, Autó ritkán fordul be ide, talán csak választási időkben s akkor is csak úgy, ha száraz az időjárás. Amikor felázik a föld. tengelyig vág bele a sárba a kerék. Ilyen mellékutaknak a kiépítésére nem terjed ki errefelé a gondoskodást. Pedig annak az egyetlen falunak, ahova most mi megyünk, közel ezer választó polgára s mintegy ötezer emberi lelke van. A nagy országúton a zajosabb életnek, a városok közötti kapcsolatnak a forgalma bonyolódik, autók rohannak, kocsik poroznak, fuvaros szekerek hosszú sorai döcögnek. Erre viszik, ha nem vonaton szállítják, a targulacnai fegyházba és a döf tanai kényszermunkára is a megbilincselt rabokat. Lárma, emberi törtetések, vágyak, bűnök, robotok, málhás társzekerek s lelkek teherrakományai vonulnak fel és le szakadatlanul. Alig egy jó kilométernyi a távolság innen a mi falunkig, de ennyi is elég ahhoz, hogy mindebből a zajból és poi’ból semmi be ne hallatszodjon. A három fakereszt is ott áll az útban, tárt karjaikkal irányt mutatnak a jószándékkal közeledőnek s feltartóztató irgalomra figyelmeztetik a rosszakaratot. A barát népe. Barát népe. Magyarul ezt jelenti a falunak a neve. Lengyel nyelven kapta a nevet: Luizi C-alugara. Lengyel barátok voltak a pásztorai a régi templom körül letelepedett lelkek sze- Jid nyájának. Hivő sereg nem lehet hűségesebb és alázatosabb ennél. A minorita rendnek, volt missziós területe ez a tartomány és szakállas idegen papok végezték a pásztori munkát. Egészen a legutóbbi időkig. Voltak akik megtanulták népüknek a nyelvét s voltak akik hem tudták, vagy nem is akarták. Az imádsá- gos ének azonban a népé maradt- A kántor- ságra a falvak tanítottak csángó fiukat s a Ká- joni-íéle énekeskönyv nyelvén, magyarul zengett ég felé a zsolozsma. Az utóbbi időkig. Aztán sok minden megváltozott. — A pap erősen tiltsa a magyar szót — mondja szomorúan a csángó gazda. És ez most a nagy panasz mindenfelé, amerre csángók laknak. Ez a keserű szomorúság üli meg a templom körül gyülekező férfiaknak és asszonyoknak a lelkét. Fojtott hangon, szinte restelkedve beszélnek róla. Egy-dgy szót mondanak csak: tiltja. Aztán lesütött fejjel hallgatnak. Az ő mélységesen vallásos lelkűket bántja, hogy éppen az ö papjaik nem engedik azon a nyelven állani az Isten elé, amelyen egész őszinteséggel önthetik ki alázatos szivük tiszta érzéseit. Olyan nyelven követelik az imádkozást, az éneket, amit nem is tud mindenki. Legalább ezen ^ vidéken nem. Az asszonyok, sőt a felnőtt ányok egy része ma sem tud másképpen, csak magyarul. Abban a földreszoritott elha- gyatottságban, amiben ezek az emberek élnek, érthető a sziveket némán marcangoló fájdalom, amit amiatt éreznek, hogy most már imádságaikban sem fordulhatnak azzal a közvetlen őszinteséggel az irgalom fohászával az Istenhez, amit az anyanyelv jelent. A barát. áldozatot régi tempódig ez a nép meghoz minden földi javakban is az egyházáért. A ploin a dombtetőn kicsiny már ahhoz, hogy befogadjon ilyen nagy hivő sereget. Mellette felépültén áll a hatalmas uj templomépület, amelynek már csak a berendezése hiányzik. Az Ókirályságban nincsen semmilyen i'eleke- zetnek ilyen nagy temploma. A falu legszegényebb lakója is fizetett négyezerötszáz lejt, pénzben. A leggazdagabb földmives kétszázezer lejt. adott. A követ, téglát, építési anyagot felhordozták közmunkában. A régi és az uj templom között papnevelő intézet kényelmes épületévé építették ki az emeletes Öreg rend- házat, melynek széles nyilt terraszán reveren- dás minorita atyák nézhetnek végig az alattuk mélyen elterülő moldvai síkságon. Főnökük s a plébániának is főpapja Josif Gál- Ha úgy mondja valaki a nevét, hogy Gál József, úgy tesz, mint aki nem érti meg. Nem idős ember, de még viseli a szakállt. Fekete hegyes szakáll a magyaros, hajlott orrú, széles liom- loku arc alatt. Értelmes,fej s vonásai nincsenek ellentétben csángó származásával. Â csángók fajiságáról azonban külön elmélete van, amivel a maga álláspontját igyekszik megindokolni, a hihetetlent valószinüsiteni. Ez az álláspont sokkal szomorúbb, semhogy fel kellene jegyezni. Nagy ur itt az Isten földi szolgái közötj, ő a rendőrfőnök is- Sok kedvességgel mond fájó szavakat. Nyelveket tud. Rómában doktorátust szerzett, kettőset, érti a csáugósan kiejtett magyar beszédet, de otthon a rezidenciájában nem hajlandó másképpen megszólalni, mint amilyen nyelvnek a tudását megköveteli a híveitől. Jobbkeze, helyettese, titkára, adjutánsa már a borotvált arcú fiatalok közül való. Kis csángó gyermek volt éppen a faluban, amelynek népe most előtte borul le imádkozni. A neve: Stan Biró. Nemcsak bogy nem felejtette el az anyanyelvét, hanem ,el tudja olvasni a magyar Írást, a magyar könyvet is- Megtanulta a magyar betűt Olaszországban, ahol magyar szerzetesekkel volt érintkezése. Ö az egyetlen, akinél gyónni lehet magyarul- De azt mondja, hogy csak addig szükséges ez, arnig az idősebb nemzedéket felváltják azok, kiket már sikerült a román nyelvű iskolázással felnevelni. Az egyháznak csak annyiban lesz majd szüksége a nép anyanyelvének a használatára, amennyi érintkezése marad azokkal a kis gyermekekkel, kiket az iskolában még nem tanítottak. A pap ha magyarul tud, ez csak segítséget jelent ahhoz, hogy jól és hamar tanítson a románul gondolkozásraHogy miképpen jut el erre a íájlalmasan ható magatartásra és célszolgálatra a moldvai pap, annak igen egyszerű a magyarázata. Itt, ebben a faluban is van katolikus papnevelő intézet s még két más moldvai faluban. Az egyik Halancestben, amely Halasfalu volt valamikor, de a csángó nyelvterület északi szélén lakossága alig tud valamit hajdani anyanyelvéből. A másik Szabófalván, amely sziszegve bár, de megtartotta a régies, szavakban még szegény, hajdan magyar nyelvet. Mindhárom intézet egyazon rendé. A. kis csángógyermeket nyolc esztendős korában beviszik a halasfalui papnevelőbe, onnan majd a szabófalvi középfokú oktatóba kerül s a kalugarai rendházban fejezik be a nevelését. De a nyolc esztendős gyermeket úgy veszik el a családjától, hogy többé nem láthatja szülői házát, át nem lépheti egy félnapra sem a rendházak küszöbét, mig mint felszentelt papként nem bocsátják szárnyára- Nem csoda, ha ez alatt az idő alatt elveszítik az anyanyelvűket és nem csoda, ha a lelkipásztorságon kivül olyan céloknak a szolgálatába is kerülnek, amelyekre a politikai tervszerűség neveli. Ma már mondhatni mindenütt ez a belföldi nevelésű újabb papinemzedék foglalta el a plébániákat. Az idegen papok, olaszok, lengyelek eltűntek, kicserélődtek. Amazokkal az volt a baj, hpgy nem tudták, vagy nem akarták megtanulni a nép nyelvét. Akadt közöttük olyan is azonban, aki n nép nyelvén keresztül férkőzött annak leikéhez- Most sokkal nagyobb a baj. Mert munkába állott a nagy alapossággal előkészített politikai tervszerűség. S a hitbuzgó, jámbor nép törhe- tetleniil vallásos lelke mélyén elszomorodik azon, hogy az ö ártatlan szivének fohászába belekeverik a politikai elemnek a kényszerét. Mert nem mondhatja azon a nyelven még a Miatyánknt sem, amely nyelven ősei reáhagyták. Irgalmazz nékünk. A templom előtti téren, innen és túl a kerítésen, összeverődött a gyülekezet. Magyaros motívumokkal kivarrt szűrökben a férfiak kat- rincával a nők, még a legkisebb lányok is. És cifra szűr van rajtuk is, vagy zsinóros zeke. Fekete cs zöld zsinórozássál. ’Feliér kendő az asszonyok fején, azokén is, akik fakarikára körbecsavart hajfonatot viselnek, a kerpát és azokén is, akiknek párta formájú magas cse- pesz emelkedik a homlokuk felett. Ilyen elütő különbségek azért vannak a ruházatban, mert sok a nem idevalósi- A környék minden falujából vannak itt buesusok, de jöttek egészen nagy távolságokról is. — Az Isten szép időt adott' — mondják — sokan vagyunk. De volt úgy, hogy voltunk tízszer ennyien is. A moldovai búcsúk nagy méreteit az 1934. liJB Illyés Gyula Oroszország • Úti jegyzetek, 32 oldal műnyomásos kép melléklettel. — Illyés Gyula, a költő, aki most érkezett vissza kéthónapos szovjet oroszországi tanul- ményutjáról, e könyvében a mai Oroszországról ad izgalmasan érdekes, naplószeril vallomást. Illyés könyve nem az agitáció, hanem a közvetlen tapasztalat objektiv müve, nem újságírói munka, hanem azé az író', aki elfogulatlan szemmel az oroszországi rendszerben is csak az embert s nem a pártokat kereste. — A könyvet az iró-foto- gra fúlta pompás képsorozat disziti. Ára fiizve S7 Lei, kötve 117 Lei. »• 2 W WTVB MK* WF-nál Cluj—Kolozsvár. : Kerle a Nvupat-kön\ Kér je a Nyugat-könyvek teljes jegyzékéi. nuiV"
