Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-13 / 286. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 28$. SYUM. KelitiUjsâg 7 Parlamenti bizottságot kért a magyar Párt A kormányoktól már hiába várjuk az egyre súlyosodé kisebbségi kér­dés megoldását, tegye meg az elhatározó nagy lépést a törvényhozás A kamarában Wilier József terjesztette elő a párt deklarációját (BUKAREST, december 11.) A parlament felirati vitájában a Magyar Párt, szakítva a pár­toknak egyszerű deklarációkat felolvasó szokásával, olyan lépést tett, aminek a hatásától várhat­juk, hogy milyen szándék nyilatkozik meg a kisebbségi helyzetnek és kérdésnek a rendezésére. A ■román törvényhozáshoz, mint a román nép képviseletéhez azt az ajánlatot terjesztette elő, hogy a maga kebeléből, minden pártnak a bevonásával alakítson egy bizottságot ennek a nagyfontos- ságu problémának a rendezésére. Ha a kormányok eddig csak Ígértek, a polgári képviselethez for­dulunk, mondja meg, milyen"jogviszony okát, milyen egyenlőséget kíván a kisebbségi nép számára. A Magyar Pártnak ez a lépése váratlanul jött ugyan, de a legjobb szándék vezette és a fejlemények iránt nagy várakozással vagyunk. A felirati vitában ma Wilier József a Magyar Párt megbízásából és nevében a következő beszédet mondotta: Wíüer József beszéde nének benünnket egy háborúban, mely már rég lezajlott, vagy amely még ki se tört. Lehet, hogy az or­szág, melynek lakói, az állam, melynek polgá­rai vagyunk, az alattvalói hűség és lojalitás természetes kötelességein messze túlmenő ma­gatartást követel tőlünk; olyan magatartást, amely egyfelől saját véreink nyilt és Ízléstelen megtagadóivá, másfelől egész biztosan a meg­érdemelt közmegvetés osztályosaivá tenm bennünket anélkül, hogy a gerinctelen tolakodó szerepének vállalása ellenében a pozitiv ered­ményeknek még csak legkisebb morzsájával is kecsegtethetnők magunkat. Tisztelt Kamara! Minden párt évről-évre fölvonul a felirati vita során, hogy kijelölt szónoka utján kifejtse a maga politikai el­gondolásait. A többség ilyenkor tesz ünnepélye­sen hitet a kormány mellett, az ellenzék viszont fölsorolja mindama hibákat és mulasztásokat, melyek a. többséget, nézete szerint, alkalmat­lanná teszik az ország ügyeinek további veze­tésére. A kisebbségi pártok is részt vettek min­dig a felirati vitában. Többnyire tömör for­mába öntött deklarációkban adtunk hangot sérelmeinknek és legsürgősebb kívánalmaink­nak. A kormány helyzete nera rosszabbodott, a kisebbségeké nem javult. — Uraim, ha józanul megfontoljuk több­ségieknek és kisebbségieknek ezt az eddig tapo­sott útját, be kell vallanunk, hogy az semmiféle eredményre nem vezetett, A kormány nem lett erősebb saját híveinek dicsére­tétől. de nem is bukott meg ellenfelei­nek cicerói ékesszólásba foglalt táma­dásaitól. Viszont a kisebbségi népek helyzetén se tudtak változtatni a mi deklarációink. Egyetlen kedvezőtlen sajtóhang. egyetlen soviniszta támadás többet ártott nekünk, mint amit használni tudtak összes tiltakozásaink s mivel a támadások egyre szaporodnak, a poli­tikai atmoszféra egyre nyomasztóbbá válik: a kisebbségek sorsa is egyre szo­morúbb állapotba kerül. A legszomorubb jelenség éppen az, hogy legnagyobb kihatással a mi életünkre olyan körülmények vannak, amelyek irányítása, a Tălişoara (olasz telki) kórházsorsjegyek visszavonhatatlanul végső natárideje 1935 február 10. Egy sorsjegy ára 25 lej. Főnyeremény 100,000 lej. összesen 1215 darab sorsjegy nyer, Csak egy húzás lesz. Mindenki megpróbálhatja szerencséjét egy vagy több sorsjegy vásárlásával. A sorsjegyek árának és 8 lej portóköttség- aek előzetes beküldése mellett bárki rendelhet a kórházbizottságtól: Tlllieira vagy az Unitárius Nők Szövetségénél Pderhctu. y vagy befolyása egyáltalán nem áll módunk­ban. Függvényei a külpolitikának. Értjük itt mindenekelőtt a külpolitikát, melynek mi kisebbségek, de elsősorban mi ma­gyarok minden apró rezzenését megérezzük s mondjuk inkább igy: megszenvedjük. A romá­niai magyarság sorsa egyszerű függvényévé lett a külpolitikai hullámzásoknak, pedig minden tárgyilagos román politikusnak el kell ismernie, hogy az itteni magyar nép vezetői soha sem fütötték holmi eshetőségek illúziójával a fogékony lelkeket; ellenkezőleg, vaskövetkezetességgel megmara­dunk a realitások mezején s maga a nép is csodálatos józanságot tanúsít. De ez sem elég: sem baráti melegséget, sem megértést nem tapasztalunk s az az érzésünk, mintha valóságos túszok gyanánt kezel­Rettentő gondok között. Helyzetünk tehát nagyon kényes, de ami­lyen kényes, olyan kétségbeejtő is. Gazdasá­gunk összeomlott s ebben nemcsak világszerte észlelhető jelenséget kell látnunk, mert nagy részük van benne a velünk szemben alkalma­zott szűkkeblű kezelésnek és elfogult intézkedé­seknek is. A köztisztségekből kiszorulunk s ma már a magángazdaságban való boldogulásun­kat is veszély fenyegeti. Az öregek nyomorognak, a gyermekek el­helyezkedésének lehetősége pedig mini­málisra csökkent. Politikai párt volnánk, nemzeti, néprajzi, kul­turális problémákkal kéne foglalkoznunk, de sajnos, a viszonyok már oda romlottak, hogy a mi tevékenységünk oroszlánrésze a napi megélhetés nyomasztó gondjainak problémá­jává zsugorodott össze. Nem hiszem, hogy túl­ságosan elvetném a sulykot, ha azt állítom, hogy nemcsak a Magyar Pártra állanak az el mondottak, hanem az összes kisebbségi pártok ilyen helyzetbe kerültek. Történnie kell valaminek! — Uraim, óriási felelősség nehezedik ránk s ez a felelősség annak fölismerésére vezetett bennünket, hogy ma már nem elégedhetünk meg gyakorlati eredményekkel egyáltalán nem biztató deklarációk elmondásával. Tisztelt képviselő urak, itt történnie kell valaminek az Önök részéről éppen úgy, mint a üdénké­ről. Hosszú hetek lelki vívódása és komoly tanács­kozása eredményeképpen küldött en­gem a Magyar Párt az ország tribünjére, hogy a romániai magyarság nevében ne csak föltárjam önök előtt a helyzetet, hanem an­nak orvoslására is megtegyem a mi tisztelet- teljes indítványunkat. Kérem miudannyiukat, szíveskedjenek engem olyan jó lélekkel meg­hallgatni, mint amilyen becsületes, tiszta szándékok bennünket vezéreltek e lépés meg­tételében. Régi szándékok után. — Erős meggyőződésem szerint nyitott ajtókat döngetnék annak hosszadalmas fejte­getésével, hogy a kisebbségek lelki megbéké­lése és anyagi viszonyainak elviselhetővé té­tele elsőrendű érdeke a román államnak és román nemzetnek is, mert közelebb hozza az országot a belső béke, a konszolidáció, a har­monikus fejlődés boldogabb korszakához. — Fölismerte a kisebbségi probléma óriási fontosságát minden román párt, amelybe dig rábízták az ország kormányzását. Az Averescu-párt nevében Goga Octavian már 1923-ban megkötötte velünk a csúcsai paktu­mot s ezt Averescu is aláírta. A liberális párt nyomban, mikor 1927-ben ismét átvette a kor­mányzást, bizottságot küldött ki a kisebbségi kérdés tanulmányozására egyik leglelkesebb munkása éppen Tatarescu György, a jelenlegi miniszterelnök ur volt. Ugyancsak e problé­ma megoldása lebegett a nemzeti-parasztpárt szeme előtt, mikor a kisebbségi törvény elő­munkálatainak megtétele végett külföldi ta­nulmányútra küldte ki Pop Ghita volt képvi­selő, volt alminiszter urat. lorga volt minisz­terelnök ur állandóan hangsúlyozta a kisebb­ségek kulturális értékeinek országos jelentő­ségét és a kisebbségi ügyek intézésére kisebb­(Tudósitásunk folytatása a 10-ík oldalon) Világhírű PoSár válaszokban Kun Mátyás Fsa ÜT. Cluj« Calea Maracha! Foch Sí. Köszörü­lések, javítások, nikkelezések elvállaltatnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom