Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-08 / 256. szám
i J* p V iselőház Budapest v. faxa (Mtala plătită In Btunerar Ke. 24.S56—192". Csütörtök, $934* november 8. Ára 5 fcaoíltetesi arait Oelíöldöu: Egész évre 800, félévre 400, C»fj«<lévre 200, egy iiőra 70 lej. Magyarországon: Egy érre 60. félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 penge. Egyes számolt az Ibusz elárusító kioszkjaiban, ORc ' GGS magyabpakt: lap XVII ÉVFOLYAM. - 256. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDES. esztoseg, tuuitlu vasai <* nyomda: Unj, Daran L Fop uoca 5. szánt. Xe.'elon: 508. *m kwSctoJ Cluj, poştali ok 101. fczám. Kéziratokat senklnak sem küld vissza és nem is őriz meg a aaerkeaztóség. Magyarok az egyetemen 1935-re snlyoi megpróbáltatásokat fosol Európának Bene» Támadta Olaszországot, amiért Ausztria kérdésében más véleménye» van, mint Franciaország1 — A kisebbségi kérdést úgy Benes, mint Malypetr miniszterelnök semmitmondó frázissal ütötték el A kolozsvári egyetem ezidei rektora igen érdé kés beszéddel nyitotta meg ünnepélyesen az iskolai évet. A rektori megnyitó komoly kültürbeszéd volt, amely a tudományos nevelés intézményeinek fejlődésén őszintén lelkesedett. A magunk részéről a beszédnek ahhoz a részéhez kívánunk széljegyzeteket fűzni, amely az egyetem falai közé bevonult ifjúság nemzetiségi arányszámairól ad statisztikát. A felsorolt adatok bizonyára pontosan tüntetik fel a beiratkozásnál feljegyzett valóságot, amelynek részleteihez fűzött rektori kövekeztetésekhez a magunk tudásából aláírunk adni felvilágosításokat. A kimutatás megállapítja, hogy a magyar egyetemi hallgatók arányszáma az idei félév elején emelkedést mutat, a románoké pedig némi kis mértékben esett. Stefanescu Goanga rektor úgy beszél erről a kis eltolódásról, amit azonban nem kifogásol, mintha ez örvendetes volna a magyarság számára. Pedig, milyen megfejthetetlen nagy gondot okozó kérdése a mai életünknek, gazdasági kibogozhatatlan bonyodalmainknak: helyes-e, jó-e, ha emelkedik az egyetemen diákjainknak a szána? De éppen ott van a rektornak a súlyos és alapos tévedése, abban az okot kutató feltevésében, mely szerint ez az idei eltolódás a magyar lakosság jobb anyagi helyzetére volna visszavezethető. Sőt ellenkezőleg: a súlyosabb gazdasági letörésünk emeli azoknak a magyar gyermekeknek a számát, akik semmi más- jövőt nem látnak maguk előtt, mint az egyetemi diplomával való kísérletezést. Azt a vergődést, amivel küszködnek a számukra nehezebben megszerezhető diplomáért, mert hiszen kétségbevonhatatlan tehertétel már az is, hogy nem az anyanyelvükön tanulnak s a vizsgázás nehézségeinél ezt a plust szenvedik. Maga a rektori statisztika is megemlíti, hogy a diplomát szerzett román ifjak arányszáma jóval nagyobb a magyarokéval való összehasonlításban, mint a beiratkozottaké. A beiratkozásnál feltüntethető arányszámoknál a magyarok elérnek bizonyos százalékot, ami a vizsgáknál morzsolódik, a románoké ellenben itt emelkedik. Szóval a nehézségek és kilá- tástalanságok ellenére is kénytelenek ifjúink az egyetemre menni s éppen a mi rosszabb gazdasági helyzetünk kényszeríti őket oda. A magyarságnak nagyobb volt aránylag a középosztálya az iin- périumváltozás után, mint a románságé. A mi családjaink elveszítették a földbirokot, az ipari tőkét, nem tudnak örökségül hagyni vállalatokat, gazdaságokat az újabb nemzedéknek, mint ahogyan ezt tehetik a románok. Mit csinálhat a tőkevesztett család gyermeke, ha nem térhet olyan foglalkozások felé, ahova valamicske tőke szükséges? Nem nőhet fel a semmittevésben, tehát tanul, hogy korának kulturembere legyen s aztán valamit csinál, ha tud, megszerzett tudásával. Bizonyba nagyobb letörés, a tőkeszegénység a magyarázata annak, hogy nincsen földjük, műhelyük, üzleti vállalkozásuk a magyar családoknak, hogy ezek munkáiba nevelődjenek bele. Ha a román egyetemi ifjak száma csökken, ezt nem tarthatja a román közvélemény bajnak. A román ifjak óriási tömegei lepték el az elmúlt másfél évtizedben az egyetemeket s az évenként onnan kiözönlő fiatal elemnek a legnagyobb része az állami alkalmazást igényelte. Ez a hatalmas tömeg az ország legsúlyosabb problémáját jelenti ma. Amikor a gazdasági gyakorlati pá(Prága, november 6.) A csehszlovák parlament két háza előtt a miniszterelnök és a külügyminiszter nagyfontosságu nyilatkozatokat tettek. A miniszterelnök elsősorban a belpolitikai kérdésekről nyilatkozott s ennek során a gazdasági élet némi javulásáról számolt be. Nyilatkozatának azonban volt egy jóval fontosabb része. Bejelentette Malypetr miniszterelnök, hogy „a demokrácia megvédése érdekében“ törvényjavaslatot fog beterjeszteni, hogy a demokratikv jogokkal való visszaélést megakadályozza■ Ugylátszik Malypetr Doumergue példáját akarja követni. Pedig az ilyesmi nagyon veszedelmes játék, mert a demokrácia megvédése helyett esetleg éppen annak bukásához vezethet. A miniszterelnök a kisebbségi kérdésről is njűlatkozott s megismételte a már unalomig elcsépelt frázist, hogy a kisebbségek csak akkor juthatnak jogaik teljességéhez, ha előbb lojális állampolgárságukról tanúságot (Prága, november 6.) A két beszédről különben az alábbi jelentéseink számolnak be: A parlament két háza együttes ülésen feszült érdeklődés mellett hallgatta meg a miniszterelnök és külügyminiszter beszédét. Malypetr beszéde Malypetr miniszterelnök örömmel állapította meg, hogy a köztársaság gazdasági helyzete 1984-ben némileg fellendült, de ez még senkit sem jogosít fel az elbizakodottságra. Továbbra is takarékoskodni kell, különösen a tesznek. Bcnes nyilatkozatában nyíltan elismerte a világsajtó által tett megállapítást, hogy Ausztria függetlenségének biztosítása ügyében a februári nyilatkozat megismétlése nem hozott végleges döntést. Nyiltan megvádolja a sikertelenségért Olaszországot, ami, tekintve a fran cia-csehszlovák baráti viszonyt, nem éppen alkalmas a francia-olasz közeledés lélektani előfeltételeinek megerősítésére. A kisebbségi kérdés komoly megoldását azzal akarja elodázni, hogy szeretné megvizsgálni előbb a más államokban uralkodó viszonyokat. Végül pedig nagyon fontos a nyilatkozatában az, hogy Európa a jövő évben rendkívül súlyos válságon megy keresztül és akkor dől el az egész kontinens sorsa. Ez a borúlátás valószinüleg a háború eshetőségére vonatkozik, ami legfőképpen azért nyugtalanító, mert egy jószimatu diplomata szájából hangzik el. személyi kiadásoknál. Biztosítani kell a köztársaság belső nyugalmát. A csehszlovák nép hajlandó együttműködni a kisebbségekkel, de ennek előfeltétele a történelmi tények lojális elismerése, továbbá az, hogy a kisebbségek semmiféle kísérletet ne tegyenek a jelenlegi helyzet megváltoztatására. A kormány a demokráciát feltétlenül megvédi s a közeljövőben törvényjavaslatot terjeszt be, amely a demokratikus jogokkal való visszaélést akadályozza meg, hogy ne lehessen azokat az állam lyák felé utalják általában az ifjakat az életkilátások, a románság egy jó részének van kova mennie, a föld és a pénz tőkéje nem veszett ki a kezükből, mint a miénkből s az állami befolyás hatásai alatt van kilátásuk az elhelyezkedésre. Ez a magyarázata annak a kismértékű csökkenésnek. Ezért nem nagy a mi örömünk az arányszám emelésében. Éppen csak annyi, nogy a tudásra nagy szükségünk lévén, nem fog ártani, ha minél kulturáltabb lesz ifjú nemzedékünk. A tudás az egyetlen tőke, ami nem üthető ki a lelkekbőL és emberi élő koponyákból. Az emberiségnek is,,az országnak is hasznára válik a mi művelődésünk. Azonban két megjegyzést fel kell még.Írnunk. A rektor-professzor ur nem vehette figyelembe, hogy az erdélyi magyarság a régi Magyarorszag nult és diplomás elemeinek is olyan nagy hányadát adta, ami aránytalanul nagyobb volt más vidékekénél. Alikor is a tőkeszegénység játszott itt szerepet, az erdélyi törpe birtok. De az erdélyi magyarságnak éppen ezért régi történelmi rendeltetése volt, hogy jobban, nagyobb arányokban iskoláztassa gyermekeit. Ez az örökölt törtetés nem pusztult ki még belőlünk. A másik megjegyzésünk: az erdélyi lakosság nemzetiségi statisztikája nincsen annyira kiépítve, hogy az egyetemi arányszá- inot biztos eredménnyel össze lehetne hasonlítani a lakosság arányszámával. JNlem akarunk tehát vitatkozni, csak azt szögezzük ie, hogy a mi tudásunk és hitünk szerint kevesebb most is a magyar ifjak száma az egyetemeken, mint a mennyi a magyarság számarányának megfelelne. A csehszlovák parlament na^y napja
