Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-07 / 255. szám
Xipvi 3 e 1 Őház BUDAPEST V. /H ’ űoS nut puttw* in HMW IT«. C4JW58—1BÎ7. Szerda, 1934, november 7. — 4>*a 3 le# ISTIUJSKG iAJü%e\#tn uraiv oelloldon; fcgesz evré-^SOO, ^Splévr^.íÓ'O, j-aroirSíafi^S»: üt gy ©dérre 2D0, egy Sióra 70 lej. MagyarorBKlgÖh: XSgj tVTe 60. léltvie 26, negyedé\ie 12.60, egy hónapra 6.50 pec go. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 255. SZÁM. felelő» szerkesztő: SZÁSZ E 1) il K. bzeruoeztoáeg, laaüokivalai o» nyomda: Claj, üaxon L. rop uoca 5. szám. XeJelon: 508. —i Eevâlduz Cluj, posUllók 101. szám. Kéziratok** senkinek sem küld vissza ea nem is őriz meg a szerkesztőség. Az enyedí kém Jugoszlávia a nagyhataimaktó! teszi függővé, hogy a Népszövetség e!é vigye-e a marseiiiei merényletet Gömbös bécsi és római látogatása áll a nemzetközi politika érdeklődésének központjában— Gömbös nyilatkozott Becsben utjának cé járói — Kedden látogatja meg a magyar mimsz» tereinök Mussolinit A hadgyakorlatok színterén fogták el. Az akkor megjelent újsághírek, amelyek hivatalos közlés alapján jelentették a nagyközönségnek, hogy milyen veszedelmes kémet sikerült ártalmatlanná tenni, titokzatos rövidséggel azt sem árulták el, hogy hol, milyen helységben erdőben, mezőn, vagy templomtoronybeli rejtekhelyen. A hadgyakorlatok szintere volt Erdélynek egy nagy területe, hiszen egy hadsereg csapatainak fejlődése, megütközése nem történhetik egy-két falunak a határában. Akik a kémfogás jelentőségét beharangozni igyekeztek, a helység, vagy város nevének az elhallgatásával a fogás nagyszerűségét, a bűnnek a borzalmasságát sötéten alászmeztők az újságokban. Erről azonban nem volna érdemes vezércikket írni, hiszen annyi nehéz, nagy gondjuk van az embereknek, amiken aggódni, képzelődni lehet és kell. Azonban a következő napokban félhivatalos sajtó- közlemény adta tudtára Bukarestből az ország népének, hogy a hadgyakorlatok színterén elfogott kémről „annyit már megállapítottak, hogy kisebbségi“. Ez a megállapítás azonban már egészen jellemző arra a gyülöletuszitó munkára, amely a mindennapi életünk légkörét mesterségesen mérgezi napról-napra. Az ember nem csoda, ha megdöbben, amikor a félhivatalos sajtó-ügynökségnek ilyen híradását olvassa. A nagyhadgyakorlat jelentőségének, titkainak a kikémlelésének vádjaival, a királyi díszszemlén az uralkodó személyes jelenlétének a háta mögött egy kisebbségi polgártársunknak a nyakoncsipése, bizony kellemetlen dolog lett volna. Nemcsalt hogy hihetetlenül hangzott, hanem felkeltette az érdeklődést, vájjon mi lesz ennek a nyomozásnak a fejleménye és végeredménye. Most, a marseiiiei királygyilkosság hatásai alatti közhangulatba bedobni egy hirt, meg nem nevezett kisebbségi polgárnak a hadsereg körüli legkülönösebb settenkedéséről s leggonoszabb szándékairól, csak a legkönnyelmübb lelkiismeretlenségre vall. Arra a borzalmas lelketlenségre, amelynek gyanúsításaival olyan sűrűn találkozunk s amelyekkel szemben önérzetes sértődés igazságérzete háborog állandóan a lelkűnkben. Ez már szokás lett a román sajtóban, sport az uszításban kéjelgők számára. Egyes román lapok hatalmas vastag betűkkel izgatták fel olvasóiknak a folytonosan tüzelt indulatait: a kisebbségiek egyike alá akarta aknázni az országot. Íme, milyen megbízhatatlanok. íme, mennyire szükséges az eltávolításuk a közszolgálatból és mindenünnen, ahol nyugodtan lélcgzeni merészelnek. Igaz, hogy a bombát nem találták meg nála, de egymillió lej voit készpénzben, ezres bankókban nála. Ilyen hatalmas összeggel volt felfegyverezve. Tehát ebből következik az is: milyen sok pénzük van ezeknek a kisebbségieknek, amikor mások annyira szűkölködnek a Havasi falvakban. Az első pillanatban gyanús volt ez a híradás. Gyanús volt már csak azért is, mert akármelyik erdélyi városnak, vagy községnek valamelyik kisebbségi polgárát letartóztatják, az nem maradhat titokban. Aznap megtudja a falu, a város és megtudjuk mi is, a sajtó. Hogy lehetne titokban tartani azt, hogy egy családnak a fejét elvitték? Különösen olyan embert, aki csak úgy egymillió lejt vesz magához a párnája alól. Aztán eléggé gyanús volt az egész kémfogás históriája, mert józan tsz- szel nem tudtuk elképzelni, mit ak írhatott valaki akkora pénzzel, mint egyetlen gyanujellel, a hadsereg közelében? Ki akart szólítani a felvonuló csa(Páris, november 5.) A marseiiiei merénylet ügyében teendő külpolitikai lépésekről a legkülönbözőbb hírek keringenek. Szombaton belgrádi beavatottak még úgy tudták, hogy a jugoszláv kormány az ügyet feltétlenül a Népszövetség elé viszi- Ma a párisi Quotidien arról ir, hogy a jugoszláv kormány a nemzetközi lépést a nagyhatalmak magatartásától teszi függővé. Bármi is lesz, az ügy méregfoga már ki van huzva, merthiszen a nemzetközi sajtó is ma már lecsendesedett s így most már nagyon nehéz lenne a dolgot újra felpiszkálni és világ- politikai affért csinálni belőle. Ez a felismerés látszik meg azon a belgrádi nyilatkozaton is, amelyet a francia lap munkatársa Jeftics külügyminiszter egyik bizalmas munkatársától kapott. A nagyhatalmaké a donlő szó A francia lap munkatársának a jugoszláv külügyminisztérium vezető egyénisége hangsúlyozta. hogy Jugoszlávia a vizsgálatot a végsőkig akarja folytatni, hogy igy kiderüljön, kinek volt közvetett, vagy közvetlen szerepe az (Páris, november 5.) A francia lapok Gömbös bécsi és római utjavai foglalkoznak- A sajtó egy része kisebbíti a látogatás jelentőségét, más lapok viszont nagy fontosságot tulajdonítanak neki, sőt nyíltan bevallják, hogy a francia-olasz közeledés politikájának sikere Gömbös római látogatásától függ. A bécsi Sogadia á? Gömbös Gyula vasárnap délben érkezett feleségével és kíséretével Bécsbe. A pályapatok soraiból vitézül menetelő katonákat, hogy ott nyomban és nyíltan titkokat vásároljon tőlük? A gyanuok sem érdekel már, ez a sziguraneadetek- tivek dolga volt. Érdekel azonban az a tény, hogy valótlanság volt a „kisebbségi“ megállapítás hire. Az illetékes és erre hivatott vizsgáló hatóságok befejezték a nyomozást s az eredmény hire rövid pár sorban megjelent a félhivatalos sajtóközlemények között, Ebből megtudjuk, hogy Nagyenyeden fogták el ezt a gyanús embert, aki bukaresti román kereskedő, bort akart vásárolni az enyedi szőlőhegyek termékeiből. Ezért vitte oda a pénzt a gazügyben. Ha majd az igazság kiderül, akkor a belgrádi külügyminisztérium a nagyhatalmakhoz fordul és tanácsot kér, hogy Genfbe forduljon-e az üggyel, vagy ad acta tegye-e? A jugoszláv kormány semmit sem fog tenni a nagyhatalmak megkérdezése nélkül. A jugoszláv-alasz viszony ’A jugoszláv diplomata nyilatkozott a francia-olasz-jugoszláv közeledésről is. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia a közeledést attól teszi függővé, hogy Olaszország ismerje el véglegesen határait és ne támasszon igényeket Dalmáciával szemben. Belgrádban a béke és biztonság veszélyeztetését látják abban, ha Olaszországnak tulnagy a befolyása Ausztriában. Jugoszlávia határozottan ellenzi a Habsburgok visszatérését is. A Balkán-kérdésben a jugoszláv kormány álláspontja az. hogy Balkán a balkániaké, Ez az elv már a megvalósulás stádiumába jutott és éppenezért ezen a téren a nemzetközi közvéleményt nem érhetik meglepetésk. udvaron Schuschnigg kancellár és az osztrák kormány tagjai fogadták. A fogadtatás lezajlása után Gömbös kíséretével az Imperial szállóba hajtatott, majd megkoszorúzta a hősök emlékművét. Azután Schuschnigg kancellárt és a külügyminisztert látogatta meg. Délben az osztrák kormány ebédet adott Gömbös tiszteletére és utána egyórás tanácskozás volt Schuschnigg, Gömbös és Waldenegg külügyminiszter között. Délután Gömbös megkoszorúzta Seipel és Dollfuss sirját, majd tisztelgő dagabb Bukarestből. Mindegy, hogy kicsoda, hogyan esett a csávába. A fontos az, hogy egyszerűen ráfogták: kisebbségi. H-a van bűn, amit az ország közrendje és békéje érdekében megtorlásul, vagy példamutatásul büntetni kell, akkor az ilyen lelkiismeretlen kitalálásoknak, amelyekkel az egész kisebbségi lakosság ellen uszítanak és mérgezik a légkört, nagyon is a büntetendő cselekmények közé kellene tartoznia. De ez az eset jellemző példája annak, hogyan izgat a román sajtó egy része az ellen a köznyugalom ellen, amely az ártatlan kisebbségi polgárságnak legnagyobb vágya. Gömbös Bécsben és Rómában
