Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-04 / 253. szám

ruca pomi* puma in ranentx K«. 24-266—1987. Vasárnap, 1934. november 4. — Árt* 3 lef JE TlUjSKG üolüítési érák l)tUóidoiíssEsesz 4>i'e 2Ö0, félévre 400, tfryedévre 200, egy Sióra 70Íé JrMágyarországon; Egy írre 60, félévre SS, negyedévié 12.50, egy hónapra 6.50 pecgó. Egyes uimoli az Ibusa elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XYII. ÉVFOLYAM. — 253. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ E N D ß &. Szerkesztőse g, kladchlvatal és nyomda; Unj, Baron L. Eop uooa Q. szám, Xe.'elon: 60S. —« Eeveidmi du), postailók 10L etám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem la őriz meg a aeerkeeetáség. Francia csapatok állanak készenlétben, hogy szükség esetén bevonuljanak a Éaar-widékr© * A francia diplomácia Angliát is be akarja vonni a Saar* vidéken tervezett akciókba — A franciák sze­rint az óvóintézkedések elmulasztása esetén forra­dalom törhet ki a Saar-vidéken A leérnetek békülékcnyek az oroszokkal, mert Litvinov lesz az elnöke a §aar­fő bizottságnak Nagy idők, kis emberek Már csak pár nap választ el a parlament meg­nyitásától, ami abból is kitűnik, hogy a politikai pártok felhagytak belső ellentéteik feszegetésével és megkezdték a szabályos elöesatározásokat. Már előre igyekeznek letompitani a támadások élét cs itt-ott a mosalkodó nyilatkozatok záporában fe­nyegetéseket is elpuffogatnak. Az ellenzék, illetve egyelőre még csak a sajtója kórusban zengi: „Cen­zura és ostromállapot!“ A kormány pedig bűnbánó arccal feleli, hogy ő is elvi ellensége a rendkívüli intézkedéseknek, dehát nem tehet róla, hogyha az állapotok is rendkívüliek. A kormánypárt Skodát emlegeti, viszont az ellenzék visszalő, hogy neki is megvannak a fegyverei, amelyekkel legérzékenyebb pontján sebezheti meg a kormányt. De megpenge­tik az évek óta kisértő koncentrációs kormány szi­rénaharangjait is. Az egyik lap megírja, hogy elv­ben semmi akadálya sincs a nemzeti koalíciónak, de mégsem lehet megcsinálni ezért, meg ezért. így folyik, folydogál a politikai pártok tár­sasjátéka a régóta hallgató parlament megnyitásá­nak küszöbén. Minden párt farkasbőrt vesz magá­ra és dühösen vicsorítja fogait, hogy a következő pillanatban szelíd mosollyá enyhüljön az aesarko- dás, fenyeget is, meg nem is, békét hirdet, meg nem is. Volt idő, amikor a jámbor választópolgár még izgult, dühösködött és ökleit rázta az ellentábor felé. Amikor még azt hitték, hogy a politikai cso­portokat elvi ellentétek választják el egymástól. Most azonban már ott tartunk, hogy még a leg­hiszékenyebb falusi választó is tisztában van a színjáték komolytalanságával. Nincs olyan párt, nem véve ki nagyokat és kicsiket sem, amelyeket ki ne próbált és amelyikben meg nem csalatkozott volna. Az a kaccenjammer, amely a nemzeti- parasztpárt sokáig késett és nagy garral bekövet­kezett hatalomrajutását és uralmát követte, még most is tart, de ugyanez volt a konklúziója minden kormánykoalíciónak, vagy pártkormánynak. A legcsufosabb fiaskót éppen a „szakértők kormá­nya“, a Jorga__Árgetoianu-kabinet könyvelhette el, de ez volt a sorsa Averescunak és megannyi magát megváltónak nevező, de eredményeket pro­dukálni nem tudó husosfazék-koncentrációnak. A tapasztalatok sajnos nagyon szomorúak. De mi mindezekből mégsem a parlamentárizmus halálharangját halljuk kicsendülni, hanem a fe­lelőtlen és kapkodó kormányzási módszerek vég­leges kudarcát. A parlamentarizmusnak sokkal na­gyobb múltja van, semhogy egy, vagy két évtized stagnációja halálos sebet ejthetne rajta. A par­lamentarizmusban mégis több garanciáját látjuk a közérdek érvényesülésének, mint a diktatúrában, amely a tehetségek érvényesülését a véletlennek szeszélyeire bízza. Pártkormány is alkothat, hogy­ha arra való, felelősségteljes és komolykészültségü emberek állanak az élén. A mai pártokban a/nép elveszíthette bizalmát, de nem veszítheti el a ko­moly tenniakarásban és a tenni tudásban. Nagy idők: kis emberek. Ma körülbelül ez a szomorú va­lóság. És ezen a tényen sem a diktatúra, sem a par­lamentárizmus nem tud változtatni. Az idő az egyedüli, amiben még bizhatunk , A „Daily Herald“ szerint a francia kor­mány Angliát arra akarja rábírni, hogy szin­tén csapatokat küldjön a Saar-vidékre abban az esetben, ha a francia csapatok is bevonul­nának e területre. Az angol kormány a kér­désben habozó álláspontot foglal el. A lap rendidül veszedelmesnek találja ezt a francia ajánlatot. Szerinte Franciaország eredetileg véglegesen magához akarta csatolni a Saar- vidéket, de ez nem sikerült. Most legalább a Németországhoz való visszacsatolást akarja megakadályozni s ezért küld francia csapato­kat a Saar-vidékre. A francia kormány terve az, hogyha a népszavazás Németország javára döntene, a Saar-medencét még sem adják visz- sza addig, amíg a németek a bányákat arany­nyal nem váltják meg■ A lap attól is tart, hogy az ilyesmi forradalomhoz vezetne­Készenlétben a franciák A félhivaalos Rcuter-iigynökség jelenti, hogy a francia liadvozetőség a Saar-medence határán gépkocsis osztagokat helyezett ké­szenlétbe, amelyek Knox telefonhívása esetén azonnal bevonulnának. Ha a rendőrség igen gyengének mutatkozik, egy éjszaka leforgása alatt többezer francia katona szállná meg a Saar-vidéket. Az angol félhivatalos szerint Franciaország reméli, hogy erre nem fog sor kerülni. Belső leszerelésre int a francia sajtó (Páris, november 2.) A francia sajtó egyező s csak árnyalatokban eltérő hangú cikkekben menti a francia kormány katonai lépéseit a Saar-vidéki népszavazással kapcsolatban. Leg­jellemzőbb Franciaország hangulatára a Paris Soir cikke, amely hangsúlyozza, hogy nem á sokat emlegetett francia imperializmus moz­dult meg, mert a franciáknak nincs háborús szándékuk, csupán a Népszövetség által meg­határozott „játékszabályok“ betartásának biz tositását akarják. A lap felhívja a francia polgárokat arra, hogy hagyjanak fel a viszá­lyokkal, mert Franciaország ellenségeinek utolsó reménysége az esetleges francia polgár­háború Német idegesség A német sajtót rendkívüli nagy idegesség jellemzi. A Lokalanzeiger „Franciaország veszélyezteti a Saar-vidéket“ címen azt írja, Anglia még nem döntőit (Páris, november 2.) A Népszövetség novem­ber 21-én megnyiló rendkívüli ülésszaka elé nagy izgalommal tekintenek diplomáciai kö­rökben. Sándor király meggyilkolása körül a nemzeközi izgalmak legalábbis egyelőre elül­tek s valószinüleg nem is kerül többé sző­nyegre az a rágalomhadjárat, amelyet ezzel kapcsolatban vaktában megindítottak. A nem­zetközi politika érdeklődése most már a Saar- kérdés felé fordul, ami az előjelek szerint ko­moly bonyodalmakra adhat okot. A Népszö­vetség november 21-én kezdődő ülésszaka a népszavazás lebonyolításával foglalkozik. Ez a dolog nem fog a legsimábban menni, mert Franciaország szeretné a Saar-vidéket, tekin­tettel értékes bányáira, továbbra is birtokában tartani, viszont Németország sem mond le a százszázalékosan német lakosságú gazdag te­rületről. Knox két jegyzéke Rendkívüli mértékben nyugtalanítja a ke­délyeket az a tény, hogy a saarvidéki kor­mányzótanács elnöke, Knox két jegyzéket is intézett a francia kormányhoz, amelyekben kifejezi afölötti aggodalmát, hogy a Saar-vi- déken esetleg zavargás, éőt puccs törhet ki s a nemzetközi rendőrség nem lesz elegendő a zavargások elfojtására. Franciaországnak az 1925. és 26. évi népszövetségi határozat alap­ján kötelessége szükség esetén a rendfenntar­tás érdekében beavatkoznia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom