Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-19 / 266. szám
VIL ÉVFOLYAM. 266. SZÁM. Ktimtttsm SARNAPI * i: / ih %\ »1\ Sáirfjrai vili «Br Pár hónappal ezelőtt egy cikkemben szemrehányásfélét adresszáltam az erdélyi Írókhoz. Olyasmit Írtam, hogy egyáltalában nem válik az erdélyi irodalom dicsőségére a nraltba temetkezés túlzásba vitt kultusza s felállítottam azt az önként felvetődő kérdést, hogy mit fog szólni a késői nemzedék az önálló erdélyi irás fénykoráról, hogyha a keserű és fekete esztendők tanúvallomásait kutatva elmerül majd a mai erdélyi regény könyvtárakat betöltő sorozataiba és mindent talál bennük, csak a vajúdó, tragédiás korszak hti és őszinte rajzát nem. Azt is mondtam, hogy történelmi regényt nemcsak a régmúltról lehet irni, vitatható értékű, talán hézagos és nem mindig ellenőrizhető forrásmunkák alapján, hanem a máról is, a közvetlen tanúság és a hideg objektivitással jól látó szem friss benyomásaival. Talán három nap alatt olvastam el Makkal Sándor „Sárga vihar“-ját, őszintén bevallom, magamra parancsolt penzumként kezdve, aztán egyre fokozódó érdeklődéssel, szinte izgalommal és első gondolatom az volt, hogy minapi megállapításomat sietve kell korrigálnom. Mert a „Sárga vihar“ nemcsak egyszerűen regény, de nem is történelmi olajnyomatok recipéjére készült obiigát történeti regény, hanem egy tragikus sorsú nép metsző, éles jellemrajza, amelyben meaculpázva ismerünk magunkra minden vétkünkkel, gyengeségünkkel, egyben azonban erényeinkkel, a jövőbe vetett bizalom hitével. Sárga vihar ... Nem az egyetlen, amely megtépdeste, majdnem gyökerestől tépte ki az időnként virulásnak indult és aztán végpusztulással fenyegetett magyar fát. A tatárjárás vihara sárga volt, de ha visszanézünk az elmúlt évezredre, a szivárvány majdnem minden színével feldíszíthetjük a magyar földön végigszáguldott orkánokat, égszakadásokat és tornádókat. Vörös viharból kettő is kijutott nekünk. A török félhold vihara, aztán a másik, ugyancsak vörös orkán, amelynek elvonulását épen most ünnepli a megmaradt kis Magyarország. De aztán voltak fekete-sárga viharkatasztrófáink is és ki tudja hányféle színű istencsapását hordozza méhében a jövendő. De mindannyi ránkszakadt orkánban van valami félelmetesen ismétlődő, közös vonás Ezt látta meg döbbenetes, szinte látnoki erővel Makkai Sándor és ez teszi hatalmas müvét maivá, élővé, fenyegető intéssé, de felemelővé és vigasztalóvá is. * A viharfelhők ott gomolyogtak már Magyarország feje fölött, amikor az ország népe angyali naivitással, a gyermek semmit se látásával űzte ar maga béka-egérharcait, várta a sültgalambot a királyi udvartól, követelte a a „juss“-át a királyi kancelláriától és gyűlölködött a testvér kun nemzetre, amelyet IV. Béla bölcs előrelátással telepitett be az országba, hogy a veszély pillanatában ez a zord, kemény katonanép testvéri láncban forduljon a közös ellenség felé. A muhi pusztán beteljesedett tragédiának magva ott volt elvetve, ahol a kun testvérnek ajtót mutatott a magyar, száműzött királyát, Kötönyt egész családjával és vezérkarával lemészárolta abban a hamis feltételezésben, hoigy mindenekelőtt a „belső elleneég“-gel kell végezni, hogy annál köny- nyebben győzhesse le a külsőt. Ahogy Makkai Sándor ennek a katasztrófára vezetett kiüldözésnek hátterét kielemzi, ahogy a végzetes ballépés logikus következményeit felrajzolja: ez már több a regényírás művészeténél, de talán a történetiró objektiv, azonban száraz Ítéleténél is. A magyar lélek nagy búvárjának felleb- bezhetetlen verdiktjét hirdeti itt és mi nem tehetünk mást. minthogy bünbánattal fejet hajtunk a döntés előtt, akárcsak a vesztes csata tragikus sorsú hőse és hadvezére: Ugrón érsek. * Béla király, az országépitő Árpád végzetében és nagy elégtételében alapjában véve az egész magyar sors benne van. Egész történelmünk mégismétlődése a gigászi tévedéseknek, utána pedig a szinte emberfeletti erőfeszitések- nek. Béla király nem tévedett, pontosan fel tudta mérni jó előre a veszedelem nagyságát, de a döntő pillanatban mégis tehetetlennek bizonyult. A demagógia — nem enyhíti a vétket, hogy jóhiszemű demagógia — győzött a világos ész és az előrelátás fölött. A kiirtott ország, a sivataggá vált termőföldek, földdel egyenlővé tett városok monumentális tanúsága győzte le a hitetlenkedést, a széthúzást, egyenesítette ki a meggörbedt derekat, űzte el a fennhéjázás ördögét. A magyarság számára biblia ez a könyv nemcsak bűneink levetkezésére intve, tanitva, hanem hitet adva a megalázottság mélypontján. * Dzsingiszkánt, a „Világ Urát“ és a világhódító mongolokat mostanában újra felfedezték. Nemrég olvastam el egy Dzsingiszkán- monográfiát, amely elmosódó kútfők alapján igyekszik a mongolság történetét és jelentőségét, gyors elmúlásának okait kinyomozni- De bátran állíthatom, hogy Dzsingiszkán alakját — bár Makkai regényében csak utalások érintik — sokkal jobban megértettem a Sárga viharon keresztül, mint az adatok százaival pompázó könyvből. És hogy a mongolok eltűntek, úgy elsülyedtek a népek áradatában, mint a legendás világrész: Atlantis, a tengerben, azt is csak most tudtam megérteni. Makkai Sándor többször utal a magyar-mongol rokonságra és arra a mongol gondolatra, hogy egyesüljenek a magyarokkal és közös erővel induljanak a Nyugat ellen. Makkai finoman, de éles logikával magyarázza meg, hogy a magyar nemzet élete abban a percben dőlt el, mikor IV. Béla ezt a szövetségi ajánlatot visszautasította. De a mongolok sorsa mégis intő, fenyegető jel a mi számunkra is. Ennek a tanúsága jelentős értéktöbblete a könyvnek. •xDe beszéljünk végül Makkairől. az íróról is. Az ,,ördögszekér“-től a „Sárga viharig“ nagy utat futott meg. Ami ott még csak tapogatózás, keresés volt, az mostanig mély határozottsággá, biztos vonalvezetéssé érlelődött. A muhi pusztán lezajlott döntő csatáig a regény szárnyakon jár, valósággal lenyűgözi, magával sodorja az olvasót is. Eddig a pontig szinte tökéletes. A rohanó folyam ettől kezdve csendesen hömpölyög és ez a hömpölygés lassú lejtőn ereszkedik lefelé. Igaz, hogy a dolgok természeténél fogva a korszak döntő eseménye a csúcspont, de az a véleményem, hogy a regény megmaradhatott volna a magaslaton, hogyha az apróbb intermezzókon átlépve mindjárt az országépitésen folytatódik. De talán arra jó ez az elhalkulás, hogy annál magasabbra juthasson a trilógia harmadik része. Makkai nyelve rendkívül kifejező, helyenként monumentális. Csak egy-két pongyolaságot láttunk, olyan hiba ez, amit egy gondosabb áttekintés azonnal kijavíthat. A Sárga vihart az erdélyi irodalom fontos állomásának látom. Mert a Makkai Sándor irói előretörése az egész erdélyi irodalom diadala. (sz.) Horthy Miklós ünneplése (Budapest, november 16.) Horthy Miklós Budapestre való bevonulásának tizenötödik évfordulóját országszerte megünnepelték. A kormányzó számtalan hódoló feliratot kapott. Gömbös miniszterelnök pénteken este a miniszterelnökségi palotában a hadsereg főtisztjei számára teát adott. A teán megjelent a kormányzó és közvetlen hangon, hosszasan elbeszélgetett a tisztekkel. A külföldi sajtó is meleg hangon emlékezik meg Horthy jubileumáról. A Berliner Lokalanzeiger azt írja, hogy Horthy Miklós célja a keresztény Magyarország megteremtése volt és ma, tizenöt év fáradhatatlan munkássága után, a magyar nemzet hálás köszönetét tolmácsolja vezérének. A magyar nemzet szemében Horthy tengernagy a magyarság eszményképének megtestesítője. 2s:i Árverési hirdetmény. A Kolozsvár—szamosujvári román görög katholikus püspökség önkéntes árverésen kitermelésre adja el 9 hektár tölgyerdejében levő fájának ötven százalékát. Az erdő Chegea szilágymegyei falu határában van és 90—100 éves korú. Az eladási feltételek megtekinthetők a püspökségen, ahol felvilágosításokat is lehet kapni. A püspökség címére (Kolozsvár, Moţilor ut 24 szám) kell küldeni az ajánlatokat is 1934 november 30-ig. Az érdeklődők kérésére az eladási feltételeket postán is megküldik. Kolozsvár—szamosujvári román,, görög' katholikus püspökség. Minden modern kényelemmel ellátott egyágyas szobák 5’— P.»ioS 10‘— P»-í«i kétágyas szobák 9*— P’-iő! 18*— P*«ig Hosszabb tartózkodásnál engedmény. Panzió és százalék - rendszer!
