Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-19 / 266. szám

4 fizim-zimm; EI 'Ptfiffl'i XF//. ÉVFOLYAM 266. SZÁM. Sfepmekeirsk puháját olcsón, szépen festi, tisztítja Czink,^ I JouTenal helytelenül az egymással szembenálló iblolclcoic politikáját CoY aţjilss Icőzépeurópai miniszlerefnob elkezd utazgatni .. . Novemberi rémület Irta: Nadányi Zoltán Ijesztő most a nagy diófa a ház előtt. Ré- mületes látvány. Máról holnapra az egész óriás lombját elejtette. Ott van alatta, körü­lötte egycsomőban az egész. Vastag, sötétsárga avar. Mintha egydarabböl volna, mintha egy- darabban puff ént volna le a magasból- Kopasz ágakkal meredezik az égnek a diófa, rémülten és tehetetlenül a szörnyű szerencsétlenségben. Mint a szegény szobalány, aki elejtette a tá­nyérokat, a csészéket, az egész rakást és ott áll a cserepek közt megnémultan, égnek emelt ka­rokkal. Jaj, most mi lesz! A többi fákon még rajta a lomb, némelyik egész zöld még, annál ijesztőbb a diófa szeren­csétlensége. De hogy is történhetett ez? Nem értem. Ez az óriás, akié majdnem a fél udvar, aki maga volt az ős természet, hogy ejthette el ilyen hir­telen a hatalmát, a gazdagságát? Elsőnek adta meg magát a szerencsétlen! És az a kárvallottság, az a kétségbeesés, amivel égnek emeli a karjait. Az embernek megáll az esze, hogy lehet egy óriás ilyen gyáva és tehetetlen- Nem is tudom sajnálni, in­kább dühös vagyok rá. Ostoba állat! Legalább ne látnám minduntalan. De itt áll a ház előtt, az első, amit megpillantok reg­gel, mikor kilépek az ajtón- És délben, mikor hazajövök, mindig ő fogad elslőnek. Kicsit ösz- szébb húzta magát, mióta lombja nincs, de igy is betölti a kopasz ágaival a ház előtti teret. Ha jövök, ha megyek, a legelső, amit látok: ez az óriási szerencsétlenség. Az idén nem is volt termése, nincs egy szem dió a padláson. Nem azért mondom, nem a dióslaskára gondolok, nem az a fontos, tu­dom, hogy a diófa teremjen, nemcsak dióval él az ember, de azért mégis csak hozzátartozik a diófához, hogy dió is legyen rajta. Ha egyé­bért nem, hát azért, hogy a gyerekek körülrajz- zák. Hogy tavasztól kezdve figyeljék, mutat­kozik-e már rajta dió, növekedik-e a dió, érik-e a dió. A diófának vonzania kell a gyerekeket, ez már hagyomány. Erre a diófára pedig egész évben rá se néztek a gyerekek. Egyedül csak én törődtem vele egész esz­tendőben. Csak én vettem hasznát- Mindig ezt a diófát figyeltem: bontakozik-e már ágai közt a nyár? És mikor már kibontakozott: elég ha­talmas-e még a nyár? Ez a diófa volt az én sze­memben a nyár. A nyár, az nekem minden. Én az évet nyártól nyárig számítom, ahogy a gazdák ősz­ből őszig. És mindig azt hiszem, a nyáron tör­ténni fog valami, Hogy mi az a valami és hogy miért éppen nyáron, azt most nem tudnám hir- telenében megmondani, nem is gondolkoztam még rajta, mit várok, csak várom, várom és mindig azt remélem, hogy majd a nyáron. Az idei nyártól is vártam valamit, azért figyel­tem egész nyáron aggódva a diófát. Hogy váj­jon nem késtem-e még el? Már az őszt kezdték emlegetni, ijedten néztem a diófára: vájjon csakugyan? De a diófa megnyugtatott. Sötétzöld lombjaiból a nyár ereje áradt. Még van idő, gondoltam, még hatalma teljében a. nyár, vagyis a diófa. Abból a sötétzöld forrásból ittam én újra és újra és megnyugodtam tőle és felbátorodtam. És most oda az egész, máról holnapra. A nagy diófa, akiben úgy bíztam, ott áll két séf • beesetten, csupasz karjait égnek emelve. El­múlt az év és meddő volt az év. Semmi nem termett a diófán, a diófa alatt, a diófa körül, semmi, de semmi. Így megyünk neki a télnek, a diófa és én. Szólni fogok Jóskának, seperje el azt a szemetet a fa alól. Román, magyar ás német szövegű komplett vasúti útmutató a „HERMES“ VASÚTI MENETREND KÖNYV (Páris, november 16.) Jouvenal szenátor, volt római francia nagykövet, a Sorbonne disztermé- ben előkelő hallgatóság előtt érdekes előadást tar­tott az európai helyzetről és Franciaország kül­politikai irányelveiről. A francia külpolitika ve­zető eszméje — mondotta __ nem választható el a latin blokk eszméjétől. Másik fontos szempontja a biztonság körülbástyázása. Jouvenal rámuta­tott az előző kormány külpolitikai hibáira is, majd megállapította, hogy Franciaország szövet­ségi rendszere ma gyengébb, mint a világháboru előtt volt. Folalkozott a cseh-lengyel ellentéttel is, majd igy folytatta: __Barthou külügyminiszter ragyogóan fel­épített célkitűzéseinek megvalósulását egy tra­gikus esemény akadályozta meg. Akkor terítette le a merénylő golyója Marseilleben, amikor Ju­goszlávia királyát ment fogadni, hogy ezzel is közelebb jusson célkitűzéseihez. Nehéz probléma megoldásán dolgozott a siker kilátásával. Nem lehet tudni, hogy mi lesz most. Ebben a bizonyta­lanságban egy agilis középeurópai kormány unok, Gömbös Gyula elkezd utazgatni, Varsóban tün­tető szívélyességgel fogadják s olyan megtisztel­tetésben részesül, amilyenben a mi külügyminisz­—BMB—BBC— terünknek sem volt része. Azután elmegy Kómába, ahová közülünk és szövetségeseink közül senki­nek sem sikerült eljutni, az állomáson diszszázad fogadja, Mussolini személyesen jelen van érkezé­sénél és kikiséri az állomásra elutazásakor, haza­felé utaztában nem megy Becsbe, hanem kiszáll a Semmeringen s az osztrák kormány tagjai oda­utaznak, hogy vele tárgyaljanak. Nem lehet tuclni, mikről esik szó az ilyen négyszemközti titkos tár­gyalásokon. A magyar lapokban hihetetlenül hangzó kommünikék jelennek meg s ezeket átve­szik a lengyel, az olasz lapok és az egész világ­sajtó, sehol semmi cáfolat, semmi tiltakozás. Azután Jouvenal hangsúlyozta, hogy kerülni kell a szembenálló blokkok politikáját. Megemlé­kezett a szovjetnek a Népszövetségbe való belépé­séről, amelyről reméli, hogy a béke érdekeit szol­gálja. * Fordítások bármely nyelven, (beadvá­nyok, levelezés, tudományos, irodalmi, műszaki, sfb- munkák) gépbediktálás, másolás, sokszoro­sítás dr. Mandel fordító irodában Cluj, Str. Memorandului 24. 22 maiuam Az Országfejlesztési Kölcsön szaporítja a román nemzet életerejébe vetett bizalmat; megmutatja mindenkinek, hogy a nép tudatában van a haza iránti kötelességeinek; biztosítéka az összetartozásnak és nemzeti ellenállásnak. Az Országfejlesztési Kölcsön biztosítja az ország védelmét; a szükséges eszközöket adja a hadseregnek, a béke biztosításának magas feladatában; helvreállitja az utakat, iskolákat, kórházakat; erőt ad a közegészségügynek, hogy harcoljon a betegségek ellen; visszaadja a kikötők régi életét; ' megállítja a munkanélküliséget; előnyt nyújt a nemzeti iparnak; elősegíti és jövedelmezővé teszi a román terményeket. Az Országfejlesztési Kölcsön teljesen biztosítja a kis- és nagybirtokokat; biztosítja a fizetést stabilizált lejben; igen előnyös kamatot és törlesztést nyújt; teljesen mentesiti a jövedelmet az összes jelenlegi és későbbi adóktól; gyümölcsözted és segíti a nemzeti tőkét; az országban tartja az összes kamatokból és törlesztésekből származó összegeket. Az Országfejlesztési Kölcsön már csak 4 milliárd jegyzésnél minden évben a negyedévi húzásoknál ad: 4 nyeremény! egyenként 3 millió lei, 8 nyereményt egyenként egy millió lej, 16 nyereményt egyenként 500,000 lej, lé nyereményt egyenként 250,000 lej, 184 nyereményt egyenként 100,000 lejjel az első évben meggazdagit 228 aláirót; az első öt évben 1200-an lesznek milliomosok és vagyonos emberek, 40 (negy­ven) év alatt az aláíróknak, a húzások által, biztos nyereményeket stabilizált lejben oszt ki Egymiillárd kétszáznégy millió lej értékben* JEGYEZZENEK Országfejlesztési Kölcsönt SI

Next

/
Oldalképek
Tartalom