Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-18 / 265. szám

KEIETI'UJS&G XVII ÉVFOLYAM. 265. SIAM. Éhes Gábor sir... Tizenötévi postamesterség után: Epy Üres szolgai szoba keresletűi! Egy gazdátlan seprű kerestetik! (Kolozsvár, november 16.) Nevezzük egyszerűen ®hes Gábornak... Ebes Gábor bebotlik a szerkesztő­ségbe s háttal az ajtónak esetlenül megáll. A kalapot túlzott jelentőséggel és izgatottan forgatja, mintha en­nek a meglódult, bolond világnak minden kérdőjele és problémája ott hánytorogna a kalapjában. Látszik, Éhes Gáboron, hogy mondani akar valamit... Tíz és tíz ember kilincsel naponta szerkesztősé­günkben. Végső kétségbeesésükben sodródnak ide. El­hozzák sanyargatott életük jelentéktelen és óriásira feldagadt tragédiáit. Indul a panasz, a kétségbeesés ki­látástalan lavinája s az újságírónak erélyesen ragasz­kodnia kell tárgyilagosságához, különben elveszett: eggyéolvadt a sötét emberi jajkiáltással és sodródik ö is feltartózhatatlanul a megelevenült panasz siralmas harcosával. Jut hát a százszor elismételt kérdésből Ehe« Gá­bornak is: ....... — Mit tetszik parancsolni? Éhes Gáboron látszik, min&en vonás sírja, hogy nem parancsolni akar. Kérés, alázatos kérés lapul té­lős arcán, melyet hirtelenében bíborvörösre fut el a vér; szájának fél szeglete kínosan felfut, erőlködik va­lami feltörni készülő nagy sodrású erövell s látszik, hogy összeszoritott fogaival akar mindent visszaszorí­tani magaba, amíg csak lehet. Éhes Gábor mqndani akar valamit... Éhes Gábor migram tud beszelni. Szava elcsuklik. Kettöt-hármat hörög. Éhes Gábor sir... Éhes Gábor lb esztendeje postamester és két so- Vld hét muíva nem lesz belőle semmi. Ezért sir Ebes Gábor. Ä munkavédelmi törvény könyörtelen seprűje, amely a. hivatalokat tisztogatja mostanság Krdélyszertc a magyar tisztviselőktől, Éhes Gábort is az uccávr ló­dítja í tcember elsején. Éhes Gábornak félesége van; egy 12 éves és egy 4 hónapos csecsszopós gyereke és tizenötévi rongyosko­dás, kínlódás, látástöl-vakulásig tartó robot után nem lesz egy betevő falat kenyere. Ezért sir Éhes Gábor. Meg azért, hogy december 1-jén be-ül helyére, famint ő mondja) Hivatalnok Péter, akinek volt egy kis hi­vatala Kolozsváron, de megunta a várost, mert a falu­jában tekintélyes földje van, aminek hasznából élete végéig pipázhatna és lógathatná lábait. Ezért sir itt most előttünk Éhes Gábor... — Ma-hoinap leesik a hó!... Ezt mondja Éhes Gábor, az éhes postamester. . Hirtelen bejön az ablakon a tél víziója. Hull, hull a hő, a hallgató uccákőn megcsörrennek a lovas szá­nok csilingelő csengői... az emberek bundájukba húz­zák fejüket és a testes fehér pihék alart puha,léptek­kel igyekeznek az otthoni kandalló mögé... De. csittl.v Éhes Gábor sir!... Éhes Gábor szemében megcsillan és megragad a könny. Éhes Gáborra rátámad a tél, vágigropogtatja hideg fogával; űzi kegyetlen vad szelé­vel uccáról-uccára és Éhes Gábor kézenfogja gyerekét, ölbeli csecsemőjéért jajgató asszonyát és nem találnak egy talpalattnyi helyet, ahol meghúzzák magukat. Csittl 1... Éhes Gábor sir... . . . Éhes Gábor itt áll előttünk. Könyezve, széde- legve nehezedik az asztal sarkára. Ordítani, kiabálni kellene: Éhes Gábor gyerekeinek testéről levásik a ruha, lábukról lekopik a cipő; Éhes Gábor belevész fe­leségével, két gyerekével a kíméletlen, nagy téli hó- hullásba, Akadozva, sírva beszél Éhes Gábor, a magyar pos­tamesterek választatlan követe. Halljuk, mit tud be­szélni? — Hány éves? — Harmincnyolc. — Milyen végzettsége vanf — Négy gimnázium. — Mennyi fizetése volt? — Először 2700 lej, de hogy Morganék átvették a telefont, lecsaptak belőle 300 lejt. Maradt 2400. Azután különféle elmeken nyirbálták és heréitek. Kaptam ös­szesen 1700 lejt.,. Ebből rongyoskodtunk. De hát ez is valami. Teccik tudni, semmi se fontos, csakhogy le­gyen valami.;. Valami, akármilyen kis - valami... Könnyezni lehet ezen az akármilyen kis „valamin". Úgy tudja, olyan odaadássá! és rajongással tudja mon dani ezt a „valami", mintha csak ezt mondaná: apám sírja,.. Vagy: A mennyben lakó Úristen... Es Éhes Gábor sir és ha nem lennének többen a szobában és nem jönne be az ablakon ilyen szemtelen élniakarással a délelőtti világosság, talán mi is vele simánk... Az — Mondja csak Éhes Gábor, mit akar maga most? Éhes Gábor szemei megcsillannak könnyei alól s állkapcsa idegesen, rángatózva tépdesi a furcsi szava­kat, melyekbe, mint utolsó menedékbe még bele lehet kapaszkodni és reményt, kitartást, hitet lehet belőlük meriteni, mint egy veröfényes szép álomból. — Valami... valami állást!... Valami kicsi-kicsi, egé­szen kicsi, kórömfekétényi helyet... Valami... mondjuk... valami szolgai, portási... vagy akármilyen állást az égvilágon! 1... Igen, igen. Éhes Gábor! Valami szolgai, valami -portási állást! Meghirdetjük magának nyilvánosan és díjtalanul: Éhes Gábor 15 évi postamesteri gyakorlat­tal szolgai, vagy bármilyen cselédnek való állást ke­res....Menjen, csak haza békével és ha lesz foganatja, értesítjük majd magát, szegény, szerencsétlen Éhes Gábor... Es Éhes Gábor, szivében a szolgai condra napl'é­njtés örömével kisomfordál a szerkesztőségből, hogy megvígy.e .feleségének, két gyerekének a hírt, hogy: szolga leszek!... * Higyje el minuenki és higyje Hivatalnok Péter is, hogy Éhes Gábornak pillanatnyi öröme sem volt, hogy fél életét távirógépeken lekopogta es levelekre felra­gasztotta. Éhes Gábor rongyos, hajszolt és gyalog jött be Kolozsvárra. Éhes Gábor és a többi 400 Éhes Gábor egyebet sem tud, csak sírni. Alaposan megtanulták. Eddig sírtak, mert rongyosak és éhesek voltak, Most mar sírni sem fognak. Most már eltűnnek. Beborítja sötét soraikat a december i-jei fehér hó s tavaszra Vele együtt tűnnek el... Éhes Gábor, a 15 évi postamesterkedés után nyo­morba suszterolt hivatalnok, négy gimnáziumával, két gyerekével és feleségével uccaseprő, vagy szolga akar lenni. Szolga, testimunkás. Semmi más... Egy üres portási szoba kerestetik! Egy gazdátlan nyirágseprü kerestetik! Ezt s.rja világgá Éhes Gábor az Urnák 1934-ik esztendf jenek november havában... Koós-Kovács István HKHOH Ötezer idegen állampolgárt utasítanak ki Romániáiról (LONDON, november 16.) A Morningpost jelenti, hogy Romániából ötezer gyanús egyént fognak kiutasítani, főként magyar, jugoszláv, bolgár és lengyel állampolgárokat. Nemzet­közileg is veszedelmes elemekről van szó, akiknek kiutasítását az állam biztonsága követeli. Erdélyből került Budapestre a Matuska-pör elnöke A Leycníe'pörben súlyosan elítéltéit és eqy fogoly kicserélési akc'ó során jutott Magyarországra (Budapest, november 16) Egy budapesti lap közli a Matuska-pert vezető dr. Marton Albert törvényszéki biró életrajzát. Dr. Marton Albert erdélyi származású ember s mint fiatal ügyvéd telepedett, meg Temesváron. A háború alatt fogságba került, de már 1917-ben haza jött egy fogolycsereakció révén- A forradalom alatt nagy szerepet játszott a rendfenntartás­ban. különösen Temesváron és Lúgoson. Szere­pelt a Levente-pörben is. amelynek során tizen­nyolc évi. sóbányára ítélték. Ebből huszon­három hónapot le is töltött, de akkor egy fogolycsereakció rendjén Magyarországra ke­rült. A pestvidéki törvényszékhez került bíró­nak és a következő évben már tanácselnök. A pestvidéki törvényszéken minden fontosabb bűnügyet rábíztak­HM* Egy szatmári böriigynök negyedmillió leijei becsapott egy bukaresti bórkereskedöt, akit ráadásul „szovjet-kémként“ ei is fogatott (Szalmár, november 16.) Avram A. Jos if bukaresti bőrkereskedő szatmári képviseletet állított-fel és olyan embert talált azzal meg­bízni, aki már régi ismerőse a hatóságoknak. Freier Ignác itteni ügynök hat hónap alatt kétszázötvenezer lej értékű bőrt adott cl Szatmáron, de megbízójának egy lej­jel sem számolt be. Megtette azt is Freier, hogy nemlétező sze­mélyek nevében váltókat irt alá és azokat meg­rendelések kíséretében felküldötte Avramnák Bukarestbe. A jóhiszemű kereskedő leszállí­totta az árut, amelyet itt Freier vett át és ér­tékesített — persze a maga javára. Amikor azután Avram gyanút fogott, Szaimárra indult, hogy itt elszámolásra birja Freie?!. Nagyváradon azonban kellemetlen meglepetés érte. Éjszaka detektívek költötték fel a Rimóczy szállodában levő szobájá­ban és le akarták tartóztatni, mint veszedel­mes szovjetkémet. 1 Avram kellő igazolás után megtudta, hegy. a nagyváradi rendőrséget egy névtelen jóakaő levélben értesítette pontos érkezéséről. A buka­resti kereskedő a névtelen levélben meglepetve ismerte fel a szatmári Freier kezeirását, ame­lyet a vele való levelezés folytán már ismert. Freier tudta, hogy mikor lesz Avram Jovi Nagyváradon cs azért eszelte ki ezt a cselt, hogy lelepleztetését elodázhassa. Trükkje nem vált be, Avram azonnal Szar- márra sietett, ahol a rendőrség segítségévet ártalmatlanná tette a szélhámost, aki ma már az ügyészség foglya. A nyomozás most az orgazdák felkutató sárá irányul. A bukaresti bőrkereskedőt teteme« károsodás érte, ami nem is fog meg­térülni, mert az elfogott szélhámosnál, sem annak lakásán a rendőrség egyetlen lejt sem talált. ÜGYvfDihatéridőnapió 1935, Lepage- nyomban nál, Kolozsvár, rendelve 300 lej, ké­sőbb 490 lej utánvéttel vagy előrefizetve franco

Next

/
Oldalképek
Tartalom