Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)

1934-11-16 / 263. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 2S3. SZÁM. I KELETIÜJS&& 5 Súlyosan elítéltéit: cyróf Bethlen István rágalmazóját Gróf BelhScn maga is megjelent a tárgyaláson és resale* lesen foglalkozol! az ellene koholt felelőtlen vádaskodások anyagával — A bíróság megállapította, hogy köztudomású tényekkel szemben nincs belye a bizonyításnak és négy hónapra Ítélte a notórius rágalmazót (Budapest, november 14.) A budapesti tör­vényszék Méhes-tanácsa, egy szenzációs pert tárgyalt szerdán délelőtt. A pert Bethlen Ist­ván gróf, volt miniszterelnök indította sajtó utján elkövetett rágalmazásért dr. Dayka An­drás nyug. rendőrkapitány ellen. Ugyanis dr. Dayka rüpiratot adott ki, amelyben'azt állí­totta Bethlen Istvánról, hogy 1919-ben kész volt lemondani a Tisza Marosszögéről, csak­hogy hatalmúra juthasson. Külpolitikai téren elhanyagolta a reviziót és ehelyett az optáns- pör érdekében dolgozott, mert ő maga is érde­kelve volt az ügyben. A revizió céljaira fordi- tandó összegeket az optáns-iigyre használta fel. Akadályozta Rothermere munkáját. Az or­szág közéletében a korrupcióval és panamák­kal balkáni állapotokat teremtett. Publicistá­nak vette maga mellé Szegfű Gyulát, akit minden igaz magyar ember szívből gyűlöl. Bű­nös kormányzatát bűnös eszközökkel tartotta fenn. Ilyen és ehhez hasonló vádakat tartalma­zott a röpirat. Bethlen vallomása. A vádlott védő nélkül jelent meg a tár­gyaláson. A valódiság bizonyitását kérte, az elnök több kérdésére nem adott kielégitő vá­laszt. A panaszos gróf Bethlen István szintén a valódiság bizonyitását kérte, annál is in­kább, mert a vádak miniszterelnöki ténykedé­seivel vannak kapcsolatban. A legtöbb vád csak általánosságban mozog s ezért érdemben nem nyilatkozhatik. Tiltakozik az ellen, hogy Rothcrmeret megakadályozta volna munkájá­ban és hogy eladta volna földjeit akkor, ami­kor a földeknek magyar kézben való megtartá­sát hirdette. ­Az optáns-pör. Nyilatkozatának legérdekesebb része az volt, amikor az optánsperről beszélt. Ezt a kér­dést nagyon részletesen ismertette. Foglalko­zott a röpirat ama vádjával, hogy a hatalmak elengedték volna Magyarország reparációs tar­tozásait, ha lemond az optáns követelésekről. Hangsúlyozza, hogy az egyéni érdekeit nem helyezte az ország érdekei elé. Ismerteti a há­gai tárgyalásokat. A magyar kormány azon az állásponton volt, hogy a reparációs követelése­ket és az optáns-pert nem lehet junktimba hozni. A magyar kormány nem mondathatta le a magyar állampolgárokat vagyonukról. Az úgynevezett optánsperhez nyolcezer per tarto­zott, amelyek azonban nemcsak nagybirto­kokra vonatkoztak. Mindössze hatszáz per volt tulajdonképpeni optánsper, a többi vasutakra, bányákra, ipari és kereskedelmi vállalatokra, bankokra, alapítványokra és egyetemekre vo­natkoztak. Az egész perkomplexum értéke más félmilliárd aranykorona volt és ebből csak hat- százmillió esett földekre, de nemcsak nagybir­tokokra, hanem közép- és kisbirtokokra is. A magyar kormány nem mondathatta le állam­polgárait arról a jogvédelemről, amely egye­düli vívmánya volt a trianoni békeszerződés­nek. Ez azt jelentette volna, hogy megsértjük a teherviselés egyenlőségének elvét, mert az állam tartozásainak egyes állampolgároknak vagyonából való kifizetését jelentette volna. A magyar állam, mint jogállam, ezt nem tehette s ezért mindig a leghatározottabban visszauta­sította a reparáció kérdésének az optánsperrel való összekötését. Tárgyalások az antant hatalmakkal. Ezután elmondja, hogy a hágai tárgyalá­sok előtt többizben tárgyalt Tardieu, francia miniszterelnökkel, Briand francia és Snowden angol külügyminiszterrel. A francia államfér­fiak kijelentették, hogy olyasmire ne is gon­doljon a magyar kormány, hogy Magyaror­szágnak 1943 után nem kell jóvátételt fizetnie. Ha ilyesmire gondolnak, akkor utazzanak azonnal vissza. Hágában el kell intézni az op- táns-ügyet is, mert a kisantant e nélkül nem hajlandó tárgyalni a reparációról. Snowden, aki Magyarország barátjának mutatkozott, szintén úgy nyilatkozott, hogy Magyarország nem úszhatja meg az ügyet anélkül, hogy ne fizessen 1943 után. Érdeklődtem náluk — mondotta Bethlen, — hogy körülbelül meny­nyit kell fizetnie Magyarországnak s a kilá­tásba helyezett összeg jóval nagyobb volt, mint amilyent később tényleg vállalnia kellett Magyarországnak. Háromhetes küzdelem következett s végül is Olaszország lépett közbe, azt hangoztatva, hogy a közjogi és magánjogi kérdéseket nem lehet összekapcsolni. A különben barátságos magatartásu Anglia is a franciák álláspont­ján volt s igy belementem a fizetésbe a tria­noni békeszerződés, mintegy háromszáz parag­rafusában elbújtatott cimeken. Tarieu és a francia diplomácia presszionálni próbálta a magyar kormányt, hogy necsak az optánskö- veteléseket, hanem a többieket is, igy a róm. kath. egyház, a budapesti tudományegyetem, (Kolozsvár, nov. 14.) A Drágán intermirár- bizottsági elnök és Nistor volt helyettes inte- rimárbizottsági elnök közötti viszály szerdán a kolozsvári törvényszék második szekciója előtt hozta össze a két ellenfelet annak a rágalma- zási pernek a tárgyalásán, amelyet Nistor Virgil indított a városvezető egyetemi tanár ellen. Az ügy előzményei, melyek a rágalma­zás! per lolyamán ismét felelevenítésre kerül­nek, ismertek a nyilvánosság előtt. Nistor Virgiltől augusztus végén megvonták megbíza­tását. Nistor Virgil lemondatása után először ő, majd Drágán interimárbizottsági elnök adott nyilatkozatot a lapoknak az eset körülményei­ről. Nistor dr. bizonyos intrikákkal magya­rázta esetet, mig Drágán azt a súlyos kijelen­tést tette, hogy‘'azért kellett az ügyvédnek ott­hagynia tisztségét, mert a város érdekei elle­nére pártfogolta a Rapid autóbusztársaságot Nistor Virgil újabb nyilatkozatban utasította vissza ezt az állítást s egyben Drágán ellen rágalmazás címén bűnvádi feljelentést tett a kolozsvári törvényszéken. Az ügyet először szerdára tűzték ki tár­gyalásra. Drágán interimárbizottsági elnök már 1) órakor megjelent a II. szekció tárgyaló­termében, türelmesen várt egészen déli félegy óráig, amikor sor került az ügyre. Többen keresték itt fel a városi szolgák, hogy sürgős iratokat Írassanak alá vele. Drágán polgármester védelmét Ancusa dr. látja el. A per tárgyalásának megkezdése után. miután felvették a vádlott polgármester sze­mélyi adatait, a védőügyvéd pergátló kifogást emelt­— Kérem a tárgyalás elhalasztását — mon­dotta az ügyvéd — és az ügyiratoknak a vizs­gálóbíróhoz való áttételét, mivel a sajtótörvény értelmében sajtóvétségek ügyében kötelező az a főhercegek és bankok, ipari és kereskedelmi vállalatok követeléseit is húsz százalékára csökkentse. A magam és társaim követelését redukálhattam, de a másoké felett nem rendel kezhettem, habár ők is hozhattak volna áldo­zatot az országért. Önös érdek nem vezetett — folytatta Bethlen emelt hangon s mindent el­követtem, hogy az ország minél kevesebb ál­dozatot hozzon. Ez a tény — mondja mégin- kább felemelt hangon, — amely hondokegye- nest ellenkezik a vádlott állitásaival. Elutasítják a bizonyítást. A bíróság a valódiság bizonyítására irá­nyuló kérést elutasítja, mert az állitások any- nyira általánosságban mozognak, hogy a bi­zonyításra nem alkalmasak. Konkrét ténye­ket nem tartalmaznak, csupán újságcikkekre támaszkodnak s a tanuk sincsenek megnevezve, hanem e tekintetben is csak általánosságokban való hivatkozások vannak. Dr. Ángyán Béla ügyész vádbeszédében .megállapítja, hogy a röpirat szomorú jelensége a magyar közéletnek. Megengedhetetlen, hogy valakit tízévi önzetlen munkája után felelőt­lenül sértegethessenek és alaptalan vádakat emelhessenek ellene. A vádlottal szemben sú­lyosbító körülmény, hogy nyugalmazott rend­őrkapitány. Röpiratával az ifjúság lelkét akarta megmérgezni. Súlyos Ítélet a rágalmazónak. A törvényszék dr. Dayka Andrást négyhó­napi fogházra ítélte. Az indokolás elmondja, hogy ha a Maros Tisza-szögével kapcsolatos állítás bebizonyítható volna, Bethlen ellen hűt­lenség címen eljárást lehetne indítani, a többi állitások pedig bebizonyításuk esetén közmeg­vetésnek tennék ki a volt miniszterelnököt. Ezekre nézve azonban semmiféle bizonyíték nincs és éppen ezért a sajtó utján elkövetett rágalmazás esete forog fenn. Súlyosbító körül­mény, hogy a vádlottat már többször elítélték hasonló bűncselekményekért. előzetes vizsgálat. Nistor dr. feljelentésében is kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a per tárgyalása folyamán esetleg mások ellen is vádat emel majd. Már csak azért is szük­séges a vizsgálat, hogy a vizsgálóbíró még a főtárgyalás előtt megállapítsa, kiket lehet vád alá helyezni. Nistor dr. élesen tiltakozik az elhalasztás ellen: — Teljesen alaptalan a védelem kéréso, erről nem is lehet beszélni. Azok a törvény- szakaszok. amelyek alapján az előzetes vizs­gálatot kéri a védelem, ma nincsenek érvény­ben. Azért adtam be feljelentésemet egyenesen a törvényszékhez, hogy elkerüljem a különböző igazságszolgáltatási fórumoknak ezzel az eset­tel való foglalkoztatását. A kérésnek szerintem az az indító oka, hogy lehetőleg elhúzza a tár­gyalást. Ancusa dr. rendkívül heves hangon vála­szol s azt vitatja, hogy el kell rendelni a vizs­gálat lefolytatását. — Mi nem akarjuk elhúzni a tárgyalást, mi csupán jogainkkal kívánunk élni! — je­lenti ki. Ciugudeanu ügyész is hozzászól a vitához s elismeri;, hogy a védelemnek van igaza, mert a perrendtartás szerint a sajtó utján elkövetett rágalmazási ügyekben kötelező az előzetes vizsgálat. Nistor dr. és Ancusa dr. vitatkoznak még egymással, majd a bíróság visszavonul dönteni afelől, hogy elrendeli a vizsgálat lefolytatását, vagy nem. Közel félórás tanácskozás után Muntean a elnök kihirdeti, hogy a védő előterjesztése fölött csak a jövő szerdán, november 21-én hir­detik ki a döntést. Törvényszék elé kerültek a kolozsvári városháza belső harcai Drágán polgármester reggeltől delii várt arra, h©«?y a rágalmazást pörben kihallgassák - A védelem halasztó indítványa fölött csak nov. 21-én döntenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom