Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-12 / 260. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM. Kuftiujskg 7 Szeme kölnivíz a modern iüatszerészet. ,l«gtöJ * kéleteseöb alkotása. ASARNAP A. hegedüsi Indier Egy világjáró barátommal, Ináig Alfréd- dal beszélgettem ma délután. Ez a kedves és szellemes fiatalember, akinek művésszé való kigubózásánál kezdettől fogva ott voltam, lévén legényemberkoromban szobaur Indigóknál és napi hét-nyolc órás próbahcgedülésnél asszisztáltam, — most már utólag megmondhatom, bosszankodással, sőt dühvei, — reám mindig az életelikszir hatását teszi. Iskolapéldája annak, hogy mit lehet elérni korrektséggel, szorgalommal és kitartással és természetesen tehetséggel, mert e nélkül a legpompásabb emberi tulajdonságok is hamarosan csütörtököt mondanak. Az ő példáján keresztül tanultam meg valamikor, hogy micsoda hallatlan erőfeszítés, munkabirás és munkavállalás szükséges ahhoz, hogy a tehetség megérjen és aktiv hatóerővé váljon. Hogyha a rövidnagrágos Indig Alfréd ne»1 bosszant fel engem napról- napra veget érni ne-m akaró nyolcórás próbáival, akkor talán most ő is azok között a színházi zenészek között volna, akiket a katonazenekar kistájgerolt a Magyar Színházból. Mert bizony amig a muzsikus tehetség eljut odáig, addig rengeteget kell dolgoznia, még túl az érvényesülés küszöbén is, mert a müvész- poziciót megtartani szintén nagy művészet, illetve megszakítás nélküli, óriási munka. Később aztán annak is tanúja voltam — ha nem is közvetlenül, de bátyja és édesapja lelkendező elbeszélésein keresztül — hogyan verekedte ki magát Hollandiában, aztán Németországban a legelsők közé, ugyancsak a régi methódtissal: energiafogyasztással és keserves, szinte fizikainak mondható munkával. Akkor is találkoztam Indiggel, amikor máról-holnapra kidobták előkelő berlini állásából. amit hosszú, verejtékes esztendőkön alapozott meg. Berlinből egyenesen Kolozsvárra jött. Az arca talán soványabb és sápadtabb volt, de mókázó kedve alig valamivel lett halkabb. — Most aztán mit csinálsz? — kérdeztem tőle, mert jól tudtam, hogy Berlinben nincs mit keresnie. — Megyek egy országgal tevább. Egy-két hetet itthon töltök, szükségem van egy kis erőgyűjtésre és utána indulok Parisba. m ÓBA FEREI6C REGÉNYE; Ének a búzamezőkről A magyar földnek, a magyar parasztnak és a magyar erőnek halhatatlan éposza ez a mű, melyhez fogható nem jelent meg irodalmunkban A két kötet egészvászonkötésbe egybekötve 171■— lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Popn. 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — Három kötetnek (bármilyen könyv) egyszerre történő megrendelés esetén, ha az a 200 léjét meghaladja, portáin ntesen szállítjuk. — Utánvéttel nem küldünk m. . H-vannak ott barátaid, kollégáid szóval megvannak az összeköttetéseid? De ekkor már visszatért Indig Alfréd irigylendő kedélye a maga hamisítatlan épségében. Nagyon "kacagott, mikor mondta — Összeköttetéseim? Egy árva lelket sem ismerek Párisban! De azért nem félek, majd csak lesz valahogy. Legutóbb, amikor itthon járt, már tipikus párisi bennszülött volt az azelőtti berlini lokálpatrióta. Pedig csak 4—5 párisi hónap állott mögötte. Elbeszélte, hogy munkát ugyan külföldi létére nein vállalhatott, ellenben összeállította az Indig-vonósnégyest és hónapok óta éjt-napot összetéve dolgoznak az első hang- vei senymüseg’ betanulásán. Franciaországot bejárták cs egy-kettőre meg is hódították. Nemrég pedig elindultak az első középeurópai hang- versenykörutra, keresztül-kasul járták Hollandiát, ahol Indig Alfréd már otthon volt, Lengyelországot, Svájcot és Magyarországot. — Nem is panaszkodhatom. Nincs nehezebb, mint egy ilyen első bemutatkozás. Mindenütt fenntartásos jóakarattal, bizonyos elnézéssel fordulnak az ismeretlen művész felé, a névtelenség nem sok jót igér. Pedig a mi vonósnégyesünkről senki sem hallott eddig. Művészkörökben drága mulatságnak tartják az első hangversenykörutat, lejben százezrekre rúg a költségvetése. Mi pedig úgy usztuk meg, hogy bőven telt a költségeinkre és még pénzünk is maradt. Ha mindezekre a helyekre másodszor megyünk, a lelkes és komolyan értékelő kritikák után mindenütt zsúfolt házakra számíthatunk. Megtörtük a jeget. íme, most már az olvasó is megérti, miért imponál nekem Indig Alfréd, aki talán negyedszer talált magának uj hazát Európában. Pedig vagyon sohasem állott a háta mögött, nem volt palotája, sőt még egy kis villácskája sem, amit a rossz időkben felélhetett volna. De valami másért is nagyon kedves előttem ez a vékonydongáju, örökké kacagó, mulattató és mulatni szerető legényke. Itt él Kolozsváron egy idős emberpár: Indig Alfréd szülei. Amióta elkerült tőlünk, nem volt esztendő, hogy haza ne látogasson, hacsak egykét napra is le ne szaladjon szülővárosába. A Zemplén Déneskék századában, amikor a fiuk édesapjukra gúnyos szavakon kivid mást alig szoktak pazarolni, az Indig Alfréd fiúi ellá- gyulásában, gyöngéd szeretetében van valami megható. Indig Alfréd soha sem felejtette el, hogy a saját tehetségén és imponáló akaraterején felül — ami végeredményben ugyancsak apai örökség, — szüleinek köszönheti, hogy hozzásegítették miivészálmai beteljesüléséhez. Én legalább ennek tulajdonítom, hogy — amint ez már sokszor megesett — időnként felül Párisban, vagy Berlinben a vonatra és napokon keresztül töri magát a füstös vasúti kocsiban, hogyha csak egy napra is ismét alázatos, gyöngéd fiú lehessen. Többek között ezért szeretem én Indig Alfrédot. • (sz.) Tündérség Irta: Szép Ernő rAz idén, az idén zölden hull a falevél- Tudjuk, egy hónapot késett a nyár az után az éretlen kánikula után, ehez képest a tél is ugylátszik egy hónapot várat majd magára. A fák október legvégén olyan zöldek voltak még, amilyenek rendesebb esztendőben szeptemberben szoktak lenni. Dehát a levélnek hite, szerelme az ősz, a levél nem tud már várni, nincs türelme sárgára, barnára, pirosra, kékre érni, díszbe öltözködni az ő szabadságünnepére. így megy a hétköznapi zöld sakkójában, zöld blúzában a bálba, igy indul a legelső, legutolsó utazására, az ágról a földre. I Hiszen esik, eseget az egyes levél zölden hú tavaszutón is, nyáron át is mindig a fákról; de még ilyet sohase láttam, hogy szélvész nélkül, zápor nélkül nekiereszkédjenek a zöld levelek, csapatostul szálljanak lefelé. Némely percben mintha láthatatlan huncut gyerekek ráznák meg á fákat, ezrével meg ezrével hullanak rezegve lebegve ezek a csurom zöld levelek. K Azt se láttam talán még életemben, amibe némelyik reggel úgy belégyönyörködhetem mostanában; köd fekszik a gyepen kérem, végig ezen a szigeten ameddig elláthatok s megfelelően hűvös is van és hát abból a tejes ködből a késő őszi hidegben a telilombos nyár zöld. - fái merednek a szem előtt fölfelé. Csak a japán festők pingáltak effélét. De azok a japán képek nem ilyen hatásosak, ilyent csak a jó isten tud pingálni. Még olyan tündérséget tenni, hogy az ember sétál gyanútlanul, egy bokorhoz ért az ember, mondjuk sombokorhoz; nini a sombokornak csudára virágok nyíltak az ágai közt! Tudnivaló, hogy ezek a bokrok nem tartanak virágot. Micsoda virágja született ennek a sombokornak, meg annak a másik bokornak ott mellette? Micsoda? rózsa kérem, meg dália, meg zsállya, tüzes piros zsállyaügy tessék érteni, hogy egy kis szél felkapta az engedékeny rózsának egy szirmát a rózsaligetben, meg az ágyásokról elhozta a dáliának meg a zsállyának egy-egy hanyatló szirmát, meglepte velük a szegény parasztbokrokat, legyen nékik is pünkösdbe karácsony! Hát az micsoda tündéri társasjáték, amit ugyancsak a szél talált ki, az ákácnak a sürü ágai közé odaver egynéhány tölgylevelet, a tölgyfának a lombja közé szép vajsárga juharleveleket, a juhar levélzetébe belészurkál vörösréz platánleveleket és igy tovább, minden fajta fának küld idegen leveleket vendégségbe. A ma reggeli őgyelgésem alatt meg roppant mulattam azon amit a gyerekes verebek müveitek. Egy nagy méltóságos nyárfán éppen ösz- szcbeszélt egy falka levél titkosan, hogy egyszerre lerezegtek a gyepre. Szembe pedig áll agy gesztenyefa, ázom ült egy osztag veréb, de csak akkor vettem észre, hogy azok a verebek ott ültek, mikor azok is egyszerre, mind a tizenöten-huszan hrrr! lerebbentek a gyepre, de épen olyan rézsutosan ahogy az imént a nyárfa levelei. Megállottám ott, véletlenül, nem- tudtam, mi következik. Hát az, hogy a verebek visszarepültek a fájukra s hrrrr! megint le a gyepre, szakasztott úgy mint az imént. Levélhullást játszottak. «fonte** HIDEGTŐL HIü^ fiüiíis'nA. 10 kg. fával fűt egy normál szobát 24 órán át. Gyártia: SZÁNTÓ DEZSŐ ÉS FSA, ORADEA Kapható mindenütt. Kérjen díjtalan árjegyzéket. Képviseld: BARZEL VAS KERESKEDÉS, Cluj, Plata Mlltai Viteazul 13.
