Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-02 / 251. szám
1. 251. SZÁM. hoz, Tói temetőbe . . , taJe, hogy egy fehér téli linket. Most is látom azt égighordoztál a halálos- idegeneken és a rokono- kérted, figyelmeztetted, k, hogy jók legyenek hoz n minket soha, senki bánnélküli, végtelen útra indaima és szeretete benn» 'tben, amellyel azután min- ? volt a két karodban is, írtál félénk nyújtani, de etetlenül visszahullott. temetésre is, ahogy a sil- finom leple alatt elindult ’Ősök hosszú sora a hegy, iben a pillanatban meg- m az azóta eltelt tizen- anatát. Érzem azt a foj- melyet akkor ismertem után eladtunk egy da- z első tavaszon kihasi- 'agy szeletet és megmu- isnak a határt. Aztán madik s a többi, mig az ősi birtok, a drága c. seréit. Aztán, amikor jrdi 5, sem rét, semmi, minkön az utolsó két lovat ztein, hogy valami nagy •Ueiyed. Hogy két legna- i földet és a lovat nem mlékszem, ahogy a távo- könnyes homállyá váltóin magamhoz szoritot- osilopát. Akkor, tízéves m nevet adni annak a a étkemben megfogam- iy lőttem, úgy bontako- ra. Akkor halványan ilct tálán, hogy majd, güvök, visszaváltom a >.Z’sztendö távlatában, eén Reád gondolok ’•gigéretemre, amelyet i iltani s amelyet tail Ehelyett — óh, kiakarjuk adni a há- Ş. Rossz ez a szőni és a kényszerítő 'cselekedni, két télNeked? Ugye ma gos sirhant alatti vei is meg érzed a megérzed a nagy már másé lesz a íáboru után mcg- e ültettél uj gyü- íron, ha hazajárhat fákat ott, ed érintette egyez sem- Ezután ik most a gyér- I fényesebb, még em Érted. S ke- ami vigaszt lécé vált föld-sze- jd jövő nyáron n tagról lesze- síródra vigyem, 'udom, hogy Te t szeretted, ha- maguktól nőtt zavirágot és a 'ott Ordássar- isedben. Lesze- rodra hordom, ágokat. m, a halottak- inál, az utolsó _________KutnUjmg_________ ‘SSBZWr*GSaBtSESSSSnSäESH^'’’' szálak utolsó fellobbanásánál megtalálom a legszomorubb balzsamot. Hogy: tulajdonképpen mindnyájunknak csak éppen egy sirhely- nyi földre van szükségünk, semmi többre. Ez a mi lakásunk örök időkön át, ha egyszer már megszűntünk élni; az élet pedig, az emberélet, még ha száz év volna is a végső korhatár, az évezredekhez és évmilliókhoz egy pillanat csupán. Egy évben egyszer, lialottaknapján mindig érezzük ezt és ilyenkor minden földi alko5 tás igazi értékét egyetlen gondolattal fel tudjuk mérni. Ilyenkor tisztán látjuk azt a paradoxonnak tűnő legnagyobb igazságot, hogy az egész élet nem egyéb, mint készülődés a halálra. Mindegy tehát, hogy ebben a pillanatban, ebben a gondolatnyi időben az enyém, a Tied, vagy pedig egy harmadik személyé-e a föld, az erdő, a virág ... Bajbó Erzsébet. Újból hadbíróság elé állították a kémkedésért Kolozsváron elitéit nagykárolyi hadnagyot (Bukarest, október 31.) Néhány hónappal ezelőtt tárgyalta le a kolozsvári hadbiróság Cacinschi Virgil román hadseregbeli hadnagy nak rendkívül érdekes kémkedési pőrét. A hadnagy, aki egy regáti orthodox papnak a mostoha fia, a nagykárolyi helyőrségnek volt a tisztje s átszökött a magyar határon, ahol felajánlotta kémszolgálatait. A határmenti magyarországi faluban egy román kém felismerte és sürgős jelentést küldött a kolozsvári hadtesthez. A hadnagyot lefogták és erős fedezettel Nagykárolyból Kolozsvárra szállították. Hosszabb vizsgálati fogság után huszéví kényszermunkára ítélték, a legfelsőbb katonai bíróság azonban a semmiségi panaszoknak helyet adva, uj tárgyalást rendelt el e a bukaresti hadbíróságot jelölte ki az ügy letárgyalá- sára. A főtárgyalóit Bukarestben szerdán kezdték meg s ott állott a legsúlyosabb kémkedési vádak terhe alatt ismételten bírók elé a hadnagy, kinek védelmét Macovescu kisasszony és Fora ügyvédek látják el. A tárgyalás a hosszú vádirat felolvasásával kezdődött, majd a hadnagynak a kihallgatását kezdték meg. A kártyás, határtalanul könnyelmű életű hadnagy azzal védekezik, hogy azért ajánlotta fel magyar hírszerző közegeknek szolgálatait, mert le akarta volna leplezni a Kománia ellen irányuló kémkedéseket. Egy a négyszázból ... Egyszerre léét tragédia szakadt a postamesternő családjára — Halott édesapjának temetési költségeit elütne• rikázzák és megkapta december 1-jére az obsitot (Somkerék, október 30.) December elsejét fekete hetükkel kelj megörökíteni az erdélyi magyarság kisebbségi harcának történelmében. Ezen a napon mondanak búcsút a sovány kenyérnek a magyar postamesterek és postamesternők. A katasztrófa általános és a helyzet leírásához nem lehet szavakat találni. De azért a végtelen elkeseredésben és nyomorban is találunk mély pontokat. íme a meggyőző példa. Somkerék jelenlegi postam°sternője Katona Margit. Havi ezerötszáz lejért reggel nyolctól este nyolcig dolgozik. Mert vidéken nem úgy van, mint a városi hivatalokban, ahol a tisztviselőknek kiszabott muika’dejüs van. A falusi ember csak akkor mehet a postára, amikor késő este hazatér a mezőről. Katona Margit azonban panasz nélkül, szívesen dolgozott akár éjszaka is, mert nemcsak magát, de édes anyját is ő tartotta el. Katona Margitnak a nyár folyamán meghalt az édesapja, aki szintén a postánál őrölte fel idegeit csekély 35 éven keresztül. Szerény havi kétezer lej nyugdiját Dicsőszentmárton- ban vette fel. Magas életkora miatt azonban feleségével együtt közelebb akart kerülni gyermekéhez és benyújtotta a kérvényt, hogy a nyugdiját a jövőben Kolozsváron folyósítsák. Amig azonban kérvénye a különböző fórumokat járta, meghalt. A törvény ilyen esetben azt irja elő, hogy a nyugdíjasok és aktiv tisztviselők halála után hozzátartozóiknak azonnal ki kell fizetni három hónapi járandóságukat. Ez a helyes szociálpolitikai felfogásra valló szakasz meg akarja könnyebbíteni az özvegy és az á; va helyzetét, akik rendszerint, minden anyagi támogatás nélkül maradnak, sőt a leggyakrabban még a temetési költségeket is kölcsönből fedezik. Özvegy Katona Istvánná tehát benyújtotta a kérést. Az idős özvegyet felszólították, hogy igazolja, tulajdonképpen ki temette el a férjét, mert csak azután hajlandók kifizetni a hatezer lejt. Az özvegy mindent igazolt, de a pénzt még a mai napig sem kapta meg. Dicsőben azt mondják, hogy fizessék Kolozsváron, itt pedig Dicéoszentmártonba küldik. Itt áll tehát özv. Katonáim egy fillér nélkül, eladósodva. A család tulajdonképpeni tragédiája azonban csak akkor következett be, amikor Katona Margit megkapta a felmondó levelet. December elsején távoznia kell. Ezt követelik meg azok a magasabb szempontok, amiket a legjobb akarattal sem tudunk megérteni. Kolozsvárnak uj pénzügyi igazgatója van. Tautu ur legutóbbi rendeletével bebizonyította, hogy változtatni akar a nyugdíjkifizetések megalázó rendszerén. Az özvegy Katonánó ügye is ebbe a kategóriába tartozik, mindösz- sze annyit kell tenni, hogy keressék ki az aktát és utasítsák a pénztárt, egyelőre legalább a temetési költség kifizetésére. Herseni kolozsvári postaigazgató pedig vegye kezébe Katona Margit ügyét. Akármilyen álláspontot képviselnének Bukarestben, mégsem tartjuk lehetetlennek azt, hogy a som- kereki postamesternővel a méltányosság és igazság nevében kivételt tegyenek. Demeter Béla. yÁSÁROLJH MEG a november első felében három nyelven megjelenő „SPÉCIÜL“ ZSEBNAPTÁRT mely nrndenkit érdeklő, sok hasznos útmutatást tartalmaz Külön sport-rovat Az ízlésesen kiállított vászonkötésü zsebnaptár ára 25"— lej. Kapható minden könyvkereskedésben. Kiadja a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.-T. Cluj—Kolozsvár. Str. Baron L. Pop 5
