Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-11 / 232. szám

Nehány szó az uj közigaz­gatási törvényhez Irtás Dr. Soós István A lapok híradása szerint a kormány tárgya­lásokat folytat a különböző pártokkal abban az irányban, hogy egy olyan közigazgatási törvényt szavazzanak meg, amely a közigazgatás stabilitá­sát legalább tiz évre biztosítja. Végre tizenöt év után rájött a kormány arra, amit úgy én, mint mások számtalan cikkben hang­súlyoztunk, hogy stabilitás nélkül nem lehet egész­séges közigazgatást, nem lehet egészséges községi politikát elképzelni és a minden évben változó kormányok s az azokkal változó községi tanácsok nemcsak, hogy nem alkalmasak arra, hogy a szük­séges fejlődést a közigazgatás terén biztosítsák, hanem egyenesen elsorvasztják a községek kultu­rális és gazdasági életét úgy, hogy ma városaink életében mindenütt a visszafejlődés konstatál­ható. Evekkel ezelőtt kifejtettem és többször hang­súlyoztam, hogy a két pillér, amire egy egészséges közigazgatást és egészséges községi politikát fek­tetni lehet a stabilitás biztosítása és a községi autonómia megadása. A polgárság a. saját bőrén tapasztalja, hogy mit jelent az, midőn a város vagy község vezeté­sét minden évben uj emberek veszik át, akik egy­részt nem értenek a közigazgatáshoz, s mire beta­nulnak, már menniök kell, másrészt uj tervekkel, uj eszmékkel jönnek, anélkül, hogy számolnának a törvényes lehetőséggel, amiből állandó baj, kel­lemetlenség és végül is a városi élet visszafejlődése származik. Azt látjuk mindenütt, hogy produktív élet csak ott lehetséges, ahol egy állandó rezsmi van, amely nemcsak hogy terveket tud kidolgozni, ha­nem kellő ideje van annak a végrehajtására is. Látjuk ezt nagyobb vonatkozásban Olaszor­szágban, Magyarországon és más országokban, ahol egy állandó kormányzati rezsim alatt megindult a fejlődés, haladás, építkezés és egy nyugodt, biz­tos alapokon nyugvó evolúció. Még az ország kormányzásában is sajnálatos dolog, hogy átlag évenként változnak a kormányok és átlag évenként vannak választások és nincs egy stabil folytonosság az ügyek vezetésében, hát még egy község életében, hol tulajdonképpen a poli- tikának nincs semmi helye s ahol csak egyetlen egy politika lehet, egészséges, becsületes és tisztes­séges város-politika. A jó közigazgatás nemcsak az akták gyors és pontos elintézésében rejlik, hanem a városi va­gyonkezelés megfelelő racionális adminisztrálásá­ban is, a város-fejlesztési program kidolgozásában és végrehajtásában. Sajnos, én nem nagyon bizok egy pártközi megállapodásban, mert egyrészt a két legna­gyobb pártot óriási elvi különbségek választják el egymástól, a közigazgatás alaptervei tekintetében, másrészt olyan akadályok is vannak, mint pl. a tisztviselők kérdése, amelyek megnehezítik és sú­lyosbítják az egyébként helyes elvnek megvalósí­tását.. Mert a stabilitáson kívül a községi autonómia helyreállítása és biztosítása is feltétlenül szüksé­ges, nevezetesen, hogy a város polgáraiból válasz­tott tanács vigye az ügyeket és ez a községi vá­lasztott tanács pénzügyi szempontból is megfelelő autonómiát kapjon, mert ha gúzsba van kötve a keze, mint ahogy volt az eddigi tanácsok idejében, úgy nem tud produkálni semmit sem. 'A liberális pártnak inkább a centralisztikus közigazgatás felé hajlik a felfogása, mig a nem­zeti parasztpárt a decentralizáció elvét vallja, amely az autonómiának tágabb teret ad és amely szerintem a fejlődést inkább biztosítja. Az az irányzat, amely a centralisztikus rend­szer mellett tör lándzsát, főleg azzal érvel, hogy kisebbségi lakossággal biró helyeken a közigazga­tás átmegy a kisebbségek kezére, amely az állam szempontjából veszedelmes. Hát ez a felfogás az eddigi 15 év alatt nem- osak, hogy nem igazolódott be, hanem ellenkezőleg minden józan és objektív embernek azt kellett konstatálni, hogy azok a kisebbségi elemek, ame­2 Kuutujsm XVII ÉVFOLYAM. 232. SZÁM. lyek a közigazgatás vezetésébe beleszólhattak, lojá­lisán és objektiven illeszkedtek be a közigazgatás keretébe, szivükön viselték a közérdeket, soha az állam érdeke ellen nem vétettek, soha politikai megmozdulást a közigazgatás keretében nem fej­tettek ki, úgy, hogy egyetlen egy tanácsot sem oszlattak fel ez alatt a 15 év alatt azért, mert po­litikai jellegű határozatot hozott volna, vagy az állam érdeke ellen bármit is tett volna. Az állam orgánumainak az volna elsősorban az állam érdekében a feladata, hogy ezen kisebb­ségi erők és értékek továbbá a mult tapasztalatai­nak helyes felhasználásával egy harmonikus és megértő közigazgatási keretet létesítsenek, ahol a polgárság látván, hogy az ott ö általa választott emberek vezetik az ügyeket, kedvvel és lelkesedés­sel fog csatlakozni minden olyan mozgalomhoz, amely az ő városának fejlesztését, fejlődését elő­mozdítja s amely egyúttal az állam érdekét is szolgálja, megnyílik az áldozatkészsége és szívesen áldoz olyan közintézményekre, amelyekről tudja, hogy a saját érdekét fogja szolgálni s végeredmé­nyében az ő polgártársainak boldogitását idézi elő. Nézzük meg az eddigi rendszerek eredményét. Mit lehetett itt produkálni? Micsoda közintézmé­nyek létesültek? Úgyszólván semmi, mert az a ta­nács, amit a polgárság küldött be, nem tudott dol­gozni s produkálni, nem lévén hozzá ideje, vi­szont a kinevezett ideiglenes tanácsok részben nem tudtak produkálni, mert nem volt meg rá a tör­vényes lehetőségük, részben nem bírván a polgá­rok bizalmát, a polgárság nem szivesen áldozott az ő általuk tervezett intézményekre, sőt elfásult lé­lekkel, közömbösen, tűrte, hogy történjék, ami tör­ténik s csak akkor szisszent fel, amikor egy újabb taxa vagy egy újabb igazságtalan rendelkezés folytán eleven húsába vágtak. Városfejlesztésről, fejlődésről, nem lehet szó akkor, midőn egy város élén olyan kinevezett, a polgárság nyakába ültőtett vezetőség van, amelyik nem ismeri ennek a polgárságnak gondolkozás- módját, nemcsak hogy nincs harmónia a polgár­ság és vezetőség között, hanem legtöbbször ellen­séges érzület uralkodik és fogcsikorgatva néz far­kasszemet a kormány kegyéből kinevezett tanács a város polgárságával. Ha tehát a kormány és elsősorban Tatarescu miniszterelnök ezt a helyzetet meg akarja szün­tetni, úgy feltétlenül valósítsa meg azt a két alap- elvet, ami nélkül egészséges várospolitika el nem képzelhető és pedig a stabilitást és széleskörű köz­ségi autonómiát, mert csakis ezen elvek mellett le­het elképzelni az ügyel: rendes mederbe való tere­lését s a mai egészségtelen, sőt katasztrofális rend­szer megszüntetését. Ne féljenek a kisebbségi lakosságoktól, sőt használják fel azon értékeket, amelyeket ezen ki­sebbségi lakosság tud nyújtani és vessék meg az alapját egy harmonikus, békés és megértő köz­igazgatásnak. Ha most sem sikerül ezt megvalósítani és ma­rad az eddigi rendszer, úgy csak a teljes vissza­fejlődés fog bekövetkezni, már pedig a minden­kori román kormányok felelősek és lelkiismeretük­kel kell számoljanak, ha a városok és községek élete nem fejlődést, hanem stagnálást és deka­denciát fogja mutatni. Az első lépés pedig a helyes útra való lépés­hez az volna, hogy mindenütt kiírják a választá­sokat és megadják a lehetőséget, hogy eltűnjenek a Comisia interimare-k, s helyüket egy hat, évre választott tanács foglalja el, amely tanács hat évig működésében meg nem bolygatva el tudná a romokat takarítani és meg tudná a fejlődés útját és irányát jelölni. Hiába akar a kormány uj egészséges elveket bevezetni, hogyha mindjárt az első lépésnél a vá­lasztott községi tanácsok működésénél megretten, vagy félmunkát végez, mert akkor a célját nem tudja elérni. Figyelemmel és érdeklődéssel várjuk, hogy mi lesz, vájjon az eddigi stagnálásból lesz-e egy egészséges ut a jövőbe, vagy pedig minden marad a régiben. Videant consules...! \ 4M I Megszületett a cigăny­fasizmns A romák Mussoliniié fasiszta kéz felemeléssel üdvözölte Dicső• szentmdrtonban híveit és azt az állítást kockáztatta meg, hogy a cigányok terjesztették el Európában a kultúrát (Dicsőszentmárton, okt- 9.) Az utóbbi időben gyakran megismétlődő cigánykon­gresszusok során Dieső- szentmártonra is sor került. Ámbár még mindig nem lehet világosan látni a szer­vezkedés célját, mert a szónokok nagy általános­ságok hangoztatásán túl nem jutnak el, a cigányok körében, mégis nags’- lelkesedéssel találkozik a mozgalom. Dicsőszentmárton is valóságos vásári képet mutatott vasárnap és a városba egész napon át szakadatlanul érkeztek a cigányok, illetve ahogy a szervezkedés vezetői mondják: romák küldöttségei. A dicsőszentmártoni gyűlés egyébként valamennyire megmutatta a mozgalom igazi arcát, mert annak ellenére, hogy az itt meg­jelent cigányok jelentékeny része magyar anyanyelvű, egyetlen magyar beszéd sem hang­zott el. Most is ott volt G. A. Lazarescu Lazu- rice, aki a „a romák nagyvajdájának“ mondja magát, valamint más regáti cigánynotabilitá- sok. A felállított emelvényen foglalt helyet Zima András, az erdélyi egyesület elnöke, Szikra György „erdélyi propagandafőnök“ és több erdélyi vármegye cigányegyesületének elnöke. Tatar Emil dicsőszentmártoni görög katho- likus lelkész tartotta megnyitó beszédét s utána tiz uj zászlót szenteltek fel­A tulajdonképpeni kongresszuson Zima András balázsfalvi építész magasztalta Laza­rescu nagyvajda érdemeit, akit az egybegyült tömeg zajosan megtapsolt. Lazarescu minden alkalommal, amikor éljenezték, fasiszta kézfel­emeléssel köszönte meg „alattvalói“ hűség- nyilatkozatát. A város nevében Stroia helyettes polgár- mester beszélt, Lazarescu Lazurica nagyvajda pedig a cigány dicsőséget igyekezett feltámasz­tani, azt fejtegetvén, hogy a cigány nyelv a szanszkrit nyelvvel rokon és a cigánykultura már akkor magas fokon állott, amikor mlás népeknél erről még beszélni sem lehetett. Azt a merész állítást is megkockáztatta, hogy szá­zadokkal ezelőtt vándorlásuk közben a cigá­nyok terjesztették a kidturát Európa legtávo­labbi vidékein. Egyebekben cigányiskolát kö­vetelt és a lelkesedés mámorában nem keveseb­bet mondott, minthogy „ pontos adatok szerint“ Romániában egymilliókétszázezer cigány él. Persze volt bankett is, utána pedig műsoros előadás és bál­íme tehát megszülettek a cigány fasiszták, azzal a csekély különbséggel, hogy a mi fasisz­táink népük dicsőségét nem hajlandók zengze- tes cigány nyelven hirdetni. A cigányok Musso­linija egyebekben sokkal kevesebbel be fogja érni, mint nagynevű kollegája, öt teljesen ki fogja elégíteni, ha liberális listán mandátum hoz jut­orvosok, mérnökök: Minden ma­gyar, német, francia, angol folyóirat és könyv meg­rendelhető és előfizethető Lepagenál Cluj. A lapokat közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetói, Cluj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom