Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-05 / 227. szám
BUBAPJ3J y_ J Tiíxa postaia plAtltó In atnnerar No. 24.256—1927. Péntek, I9W. oftfdfeer S. *i ■ Ára 5 í8^ Eloíiiütési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy bóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 227. SZÁM. Felelős szerkesztő': SZÁSZ ENDRE. Szer ke s z.tőség, ÍÍ.Íadóhivatal és nyomda: Cluj, Karon L. Pop ucca 5. szám. Telefon: 503. — Levélcímí Cluj, postafiók 101. fczám. Kéziratokat senkinek sem Küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Csonka kormány Talarescu programot adott Nyilatkozott a belföldi és külföldi sajtó számára —■ A* az utasítása* hogy meg kell egyeznie Tíf Iliescuval Ä fárcanéllcüli miniszterek beosztása Az újonnan alakult kormányból hiányzik egy ember. Csonka. Aki hiányzik belőle s akinek a Számára fenntartottak üresen egy miniszteri széket, sokkal fontosabb személyiség a mai körülmények között, semhogy egyszerűen nélkülözhetnek lehetne mondani. Az üresen tartott miniszteri szék pedig nemcsak a belpolitikának egy ranges pozícióját jelenti, hanem az országhatárok fölött szövődő nemzetközi politika egyik ctes irányzatának az a pontja, amelybe európai törekvések szálai kapcsolódtak be. Amint a külföldi táviratok ontják a hireket a párisi sajtó álláspontjáról, már ebből is láthatjuk, hogy a francia kormány milyen fontosnak tartja a saját európai irányzata szempontjából a román külügyminisztérium 6zeméiyi kérdésének a megoldását. Az is bizonyos, hogy a francia kormánynak ez a különös figyelme, sőt khánsága nemcsak a párisi sajtóban nyilatkozott mrg, hanem kifejezésre talált az újjáalakult kormánynál a diplomácia zárt ajtói mögött is. A jelen pillanatban a Tatarescu második kormányában az a legfontosabb, hogy'még nincsen külügyminisztere. Az európai hatalmi irányzatok mostani feszült légkörében kapta meg ez az újjáalakulás azt a szenzációs jelleget, amit más körülmények között nélkülözött volna. A külföldi, európai szempontok idegesen túlzott aggódással tódultak előtérbe s a nagyközönség véleményének kialakulásánál háttérbe nyomták a belföldi nézőpontok jelentkezését. Pedig ez az, ami nekünk az életünkbe vág. Nekünk főképpen, kisebbségieknek. Az a külföldi franciaidegeskedés, ami egy személyi kérdéshez olyan messzemenő aggodalmakat fűz, a lényegben alaptalan. Bármilyen nagyjelentőségű a Titulescu személye, az irányzatot nemcsak ö képviseli. Legfcnnebb a taktikai mestersége kipróbál- tabb, mint a másoké. Ebben a kormányban bárki veszi magára a külpolitikai felelősség hivatalos miniszteri súlyát, nem tágíthatna az eddigi irányzat lényegétől. A többi az ügyességnek, a taktikai leleményességnek a kérdése. Azok a pénzügyi tárgyalások, amiknek eredményével Párisból hazajött a pénzügyyminiszter, ezt az irányzati lényeget akkor sem befolyásolhatnák, ha sokkal eredménytelenebbek lettek volna. Sőt azt is lehet mondani és tudni, hogy ha kormányrezsim változása következett volna be, akkor sem jöhetne irányváltozás most a külpolitikában. Talán annyiról, lehet szó, hogy vannak, akik a pénzügyi és ehhez hasonlóan más gazdasági támogatást nyersebben kívánják, esetleg követelik. Vannak, akik nem ilyen feltételszcrü kívánságokkal nem kockáztatnak más érdekekét. Szóval: nem azon van az ujraalakult kormány iránt támadó várakozásokban szerintünk és a mi számunkra a hangsúly, hogy miképpen egyeznek meg Titulescuval, hanem abban a kérdésben, hogy jelent-e a mi életünk részére valami változást. Mert mi epekedő elkeseredéssel várjuk nyomasztó sorsunknak enyhülését. Az az agresz- sziv és egzisztenciákat egyenként támadó, boldogulásunkat veszélyeztető kisebbségi politika, aminek legerősebb képviselője Angheleseu közoktatás- ügyi miniszter, nagyon mélységesen ránehezedett az életkedvünkre. Nem látunk az újjáalakulásnál ebben semmi kilátást a változásra. Annakidején, amikor a liberális párt kormányra jutott, Duca miniszterelnök és pártvezér azt Ígérte, hogy párt(Bukarest, október 3.) A megalakult második Tatarescu-kormány miniszterei már hivatalba is léptek s belpolitikai szempontból nem hozott az a csekély személyi változás, amivel az újjáalakulás létrejött, semmi különös változást. Bizonyossá vált, hogy nem e személyi változúsoKért csináltak meg a lemondás és újbóli kinevezés váratlanul jött ceremóniáit, hanem főképpen és mondhatni kizárólag azért, mert Titulescunak voltak kifogásai a kormány, illetőleg a miniszterelnök ellen. Rezsimválto- zásra nem kerülhetett sor, hiszen még egy éve sincs, hogy a liberálisok kormányra kerültek jának e sovén irányzatát ő maga fogja lefékezni és nyugatcurópai alápelvekre vinni. Az ö utódja ezt nem csinálta meg s ma a nemzetközi politika szempontjából is a kisebbségi kérdés nyomul mindinkább előtérbe. Lehet-e remélni, hogy Tatarescu második kormánya rátér a belátás útjairaEz a s most ismét, felborítani uj választásokkal az ország mai berendezkedéseit, lehetetlennek látszott- Ha Tatarescunak szüksége volt a királyi bizalom megújítására, biztos lehetett a maga dolgában. Nem olyan könnyű a mai pártviszonyok között uj kormányrezsimet előszedni. Ellenben a Tatarescu ordréja azt tartalmazza, hogy meg kell egyeznie Titulescuval, aki pedig nem adja könnyen ezt az egyezséget. Tartja magát a feltételeihez. Ezen a fronton áll ma a kormánynak és a belpolitikának a helyzete. kérdés számunkra mindennél fontosabb. Titulescu ki tudja verekedni magának, hogy a feltételeit a liberális párt kormánya meghajlással fogadja el. Mi nehéz aggodalmakkal vagyunk az első Tatarescu kormány alatt átélt keserű tapasztalatok után, eltelve. Tatarescu nyilatkozata Tatarescu miniszterelnök ma kijelentéseket tett a külföldi és belföldi sajtó képviselőinek: — A lemondást követő napon újjászerveztem a kormányt. Meglep, hogy a belföldi és az idegen sajtó egy része ,,krizis“-nek nevezett egy egyszerű procedúrát, amelynek egyszerű politikai jelleget akartam adni. — A törvényhozó testületek ülésszakának megnyitása előtt szükségesnek tartottam, hogy az uralkodó ismét megvizsgálja az általános helyzetet és bírálja felül úgy a kormány eddigi tevékenységének eredményeit, mint azokat a megoldási terveket, amelyeket a még megoldatlan problémáknak adni akar. E célból benyújtottam az uralkodónak a kormány lemondását. Az uralkodó jóakarattal megújította magas bizalmát és a kormány ma ujja van szervezve. — így folytatni fogjuk munkánkat, hogy megvalósítsuk programunkat, amely megkapta az ország helyeslését akkor, mikor elvállaltuk a kormányzás felelősségét. Az országban békéltető, rendethozó és épitőpolitika- Külfölddel kapcsolatban szövetségeink és baráti kapcsolataink megőrzését célzó politika. — A kisantant megrendithetetlen szolidaritásának támogatása és minden téren szoros együttműködés Franciaországgal, amelyhez múltúnk és országunk magasabb érdekei kötnek. — E két politikai irány fenntartása kormányunk tevékenységének jövőbeli főcélja lesz. Az újjászervezett kormány uj elemeket kapott kiegészitésül, akik a fiatalabb generációk közreműködését hozzák magukkal, amelyeknek munkáját fel akarjuk használni munkánk felelős végzésénél- Megnövekedett erővel tehát tovább teljesítjük kötelességünket az ország és a korona iránt. A sajtó képviselői megkérdezték, mi van Titulescu közreműködésével. A miniszterelnök kijelentette: — Megkértem Titulescu urat, foglalja el helyet a külügyminisztérium élén.-4 Ö elvben el is fogadta és bejelentette hazaindulását, megérkezése után megtárgyaljuk és leszögez1 zük együttműködésünk feltételeit.
