Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-31 / 249. szám
KnmujsxG ii ....mm ni iiiiiiiii mm nini îmi mi ii minin ......... Jósika János elkeseredett hangon mondott beszámolót Äz országos pártelnök hosszas ünneplése után J ősi ka János báró, Szilágymegyc magyar képviselője mondott beszámoló beszédet. Elmondotta, hogy hatodízben mond köszönetét a szilágymegyei magyarságnak megválasztásáért, a magyar szavazatok száma évgől-évre mindig emelkedett, de olyan súlyos helyzetben még nem volt a magyarság, mint amilyenbe most jutott, a sovinizmus soha olyan orgiákat nem ült, mint most. A civilizált ember joga, hogy minden szülő olyan iskolába járassa gyermekeit, amilyenben akarja. Az Anghelescu rendszere nem ismeri el még a civilizált embernek ezt a jogát' sem. Amint nem lehet.elrendelni, hogy valaki kereskedőnek, vagy iparosnak adja gyermekét, úgy nem lehet megrendelni azt sem, hogy milyen iskolába járassa. Anghelescu nem ismeri el az iskolafenntartóknak azt a jogát sem, hogy olyan tanítási nyelvet tartsanak fenn iskolákban, amilyent akarnak. Ebben a megyében régi magyar felekezeti iskolákra egyik napról a másikra rákényszerítik a német tanítási nyelvet. Ezeknek az iskoláknak növendékei egy szót sem tudnak németül, nem tudnak a szüleik sem s éppen ennyi joggal rendelhetnék el a kínai nyelv kötelező tanítási nyelvként való bevezetését, Beszélt a tanárok, tanítók, tisztviselők nyelvvizsgáinak tortúráiról, arról, hogy a megye minden községében iuterimár-uralom van, a magyar polgárság pedig sehol sem jutott megfelelő képviselethez. Titulescu itthon is hirdethetné a békét. — Ainig itthon ilyen viszonyok vannak, — mondotta — azalatt Titulescu külügyminiszter beutazza a távoli külföldi országokat s ott hirdeti a népek közötti békességet, egyetértést. Ha megnézzük,'hogy itthon milyen viszonyok vannak a népek közötti egyetértés szempontjából, azt kell mondanunk, hiába csinál Titulescu Balkánszövetséget, keleti paktumot, liiába hirdet konföderációt, mindezek csak üres szavak és papirosok, nincsen semmi belső tartalmuk addig, mig itthon a kisebbségi helyzetet nem rendezik. Amig itthon nem keresik az egyetértésnek és együttmunkálkodásnak az útjait, addig nem lehet szó a népek belső együttműködéséről, amit itt belföldön kell kezdeni. Csak akkor igazak és csak úgy őszinték e békességről mondott szavak, ha azokat a mi számunkra is megvalósítani akarják. Ha a békeszerződés szent és sérthetetlen, akkor szent és sérthetetlen kell hogy Segyen annak minden része. — De azt mondani, hogy egyik része szent, a másikat pedig nem tartják be, a legnagyobb következetlenség. Elmondotta, hogy a parlamenti ciklus alatt milyen küzdelmet fejtett ki az adótörvények, a költségvetés és a konverzió tárgyalásainál. Akár jó a konverzió — mondotta, — akár rossz, már megvan, mindenkinek bo kell tartania, a konverziós kötelezettségeket fizetni kell, a hitelezők pedig igyekezzenek kiegyezéssel megmenteni legalább a veszett fejszének a nyelét. Kimutatta, hogy mennyire nem egyenlő mértékben jut ki a teher a közadózásból a kisebbségiek számára. Súlyosabb a magyar adója. — Amig regáti megyékben 500 lejes hol- dankénti földadó-jövedelmet adóztattak meg, addig Csikmegyében, amely a legszegényebb megye, 640 lejben állapították meg a holdan- kénti 'jövedelmi adóalapot és 4200 lejben a kertek holdjáét. A kereskedők cs iparosok megadóztatásánál nem a tényleges jövedelmet nézik, hanem az adózó vallását, nevét, nemzetiségét. Az állami kiadásoknál pedig szintén nem egyenlő a mérték, hiszen a kisebbségi egyházak nem kapnak semmit, vagy nagyon keveset. Beszélt az adóbonokról, amelyekkel kiszedték a szegény nyugdíjasok zsebéből pénzüknek egy jó részét. Azért mégis folytatni kell a munkát. Elmondotta, hogy nyolc év alatt még Wilier József dr„ a parlamenti csoport főtitkára rendkívül nagyhatású beszédben jellemezte ezt az aggódó bölcsességet, amivel Bethlen György gróf pártelnök, a magyarság küzdelmét vezeti Ismertette azt a fáradhatatlan, lelkes tevékenységet, amit Jósika János báró Bukarestben lankadatlanul kifejt. Majd rendkívüli ötletességgel számolt le azzal a váddal, mely szerint irredenták volnánk. Kit kellene büntetni irredentizmusért? — Ez a vád Bukarestben még aránylag enyhén hangzik el, a Székelyföldön sokkal durvábban, a határ felé pedig annál türelmetlenebbül. Nyiltan szembenézhetünk ezzel a váddal, hogy mi igaz ebből s hogy kit kellene ezért büntetni. Az aktiv irredentára, rácsapnak a hatóságok, a törvény, ennek természetes a megbüntetése. Azokról beszélnek azonban mindig, akik a szivük mélyén irredenták, ahova ember behatolni nem tud. Állandó a gyanakvás, de jt gyanakpdás helyett inkább azt kellene megvizsgálni, hogy miért támadt méltatlankodás a szivekben, mi az, amiért kiszolgáltatott páriáknak érezhetik az emberek magukat. A kötelességüket pontosan teljesítő polgárokkal szemben könnyen hangoztatják a vádat, de annak a pillanatnak kellene eljönnie, amikor a lelkiismeretnek azzal kellene számolnia: mit tesznek az arra illetékesek, hogy elhárítsák a lelkektől az elégiiletlen- séget. A nép 'jobban vágyik szeretetre, mint a gyűlöletre s nem volna nehéz arra törekedni, hogy ez a nép szeretettel zárja szivébe azokat, kik a hatalom fényében sütkéreznek. A vádlottak padjára azokat kellene állitani először, akik türelmetlenségükkel és a jogtalanságokkal okot adnak az elégületlenség érzésének a felkeltésére. Elmondotta, hogy ő, bár nem magyaros hangzású a neve,'soha nem találkozott a régi időkben ezekkel a misztikus szavakkal: vérelemzés, névelemzés, etnikai leszármazás. Most kell megtanulnia, hogyha valakire rásütik az etnikát, az milyen nagy baj. Mint magyar közigazgatási vezető tisztviselő, annakidején román-barát hírben' állott, az im- périumváltozás után azonban mégis letartóztatták. Amikor vád hiányában bocsánatkérésekkel szabadonbocsátották, ő, a magyar Kecskemét szülötte, azt a felháborító ajánlatot kapta, hogy visszaadják jelentős közigazgatási pozícióját, ha megtagadja magyarságát és németnek mondja Magát. Annak a németnek, aki ezt az ajánlatot közvetítette, egészen horvát hangzású volt a neve. Felsorol egy sereg,>a sváb mozgalomból ismert nevet, mint amilyenek: Ternovics, Siadek, Hlobil, Kolancsek, Stancu, Sticsinszki, Moushong, Kö- rössy, Lovász, Targóczi. Az a metódus látszik ki ezekből, hogy soha nem fordult elő, hogy olyan kevés ügyet tudott volna elintéztetni eredményesen Bukarestben, mint most, pedig soha olyan sokan nem keresték fel, mint a legutóbbi időben, ami érthető, mert eddig sohasem volt annyi jogos panasz és jogsérelem. Felteszi a kérdést, hogy ilyen körülmények között érdemes-e tovább folytatni ezt a munkát? A gazdálkodó ember tudja, hogy hosszas munkájának eredményét, reménységeit egy tízperces nagy vihar teljesen tönkre teheti. A gazda mégis újból felszántja a földjét s tovább dolgozik, mert élni kell. A magyar küzdelem munkáját is tovább kell folytatni, tovább kell dolgozni, mert élni akarunk és a sors keze azt mutatja a mi számunkra, hogy fogunk is élni! Beszédét állandó helyeslés, sokszor felhangzott frenetikus taps kisérte. XVII. ÉVFOLYAM. 249. SZÁM horvát, cseh, magyar és mindenféle más nevekkel szabad németnek lenni, de németes hangzású névvel nem szabad magyarnak lenni. Mi elhisszük a németségüket mindazoknak, akik magukat németeknek vallják, de mit szólanának ahhoz, ha az ő metódusok szerint horvát, cseh, magyar és más iskolákat kívánnánk a számukra. Mit szólna ehhez a német párt? Nem tiltakozna-e ellene s ha igen, akkor ő is irredenta lenne-e? A magyar léleknek megrendithetetlennek kell lennie a magyar emberben. Béldy Kálmán gróf az elnöki székben A korelnök felhívására a megyei tagozat tisztujitását ejtették meg. A jelölőbizottság elnökének, Blomberg bárónak előterjesztésére egyhangú ünnepléssel újból megválasztották elnöknek Béldi Kálmán grófot, akinek a korelnök megható üdvözlő szavakkal adta át az elnöki széket. Béldy Kálmán gróf keresetlen meleg szavakkal mondott köszönetét az újból megnyilatkozott osztatlan bizalomért. Önérzetesen mondotta cl, hogy Szílágymegye magyarságából nem akadt renegát, nem kaptak még magyar jelölteket a román listákra s ilyen népnek a vezetését örömmel vállalja. Ha eredményeket tudott felmutatni a párt, ezt nem annyira a vezetésnek, mint a nép öntudatos, törhetetlen magatartásának a javára írja. Ez a megye otthona volt a nemzetiségek közötti régi békének. Sajnos a legutóbbi időkben elkedvetlenítő rosszabbodás jelenségei zavarják fel ezt a békét. Különösen a határmenti részeken állandó már a megaláztatás, a gyűlölet- szitás, aminek következménye volt az is, hogy éjnek leple alatt rombolták le azt a műemléket, melynek ledöntésével legszentebb nemzeti érzéseinket bántották meg. Nagyon ostobának gondolják e propaganda irányitói a magyar népet, ha azt hiszik, hogy ilyen eszközökkel célt érhetnek. Súlyos nyomás alatt élünk, az erős nyomás erős önvédelmet kivan, erősíteni kell a pártot, hogy sziklavár legyen. Az elnök hosszas éljenzése után Udvari József tett előterjesztést a pártszervezcs és párterősités újabb terveiről, majd Iván Antal, az ifjúsági tagozat nevében mondott igen szép gondolatra felépített beszédet. A helyi uj vezetőség. A helyi tisztújító közgyűlésen úgy a városi, mint a járási tagozat elnökéül Kölcsey Ferencet választották meg. A városi tagozatnál alelnökök lettek: Gönczi Sándor, Komlóssi András, Török Imre, Nagele Ferenc, Loach- mayer Márton. A járási tagozat alelnökei: Magyar Bálint, Domahidy István, dr. Tóth Zoltán, Bay Miklós. Mindkét tagozatnak ügyvezető alelnöke: dr. Nagy Gábor és főtitkára: Tarezinszky Kázmér. Wilier József beszéde
