Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-24 / 243. szám
KnmUjsKQ ni. ÉVFOLYAM. 213. SZÁM. Vloszkvai misén Illyés Gyula oroszországi cikksorozatának megrázó fejezete Gzerhatszáz moszkvai templomból talán kettő maradt — Drámai beszélgetés egy orosz pópával Nemcsak a belvárosban: a legnyomoruságo- sabb külnegyedben is, ahol a lapuló kis faházak majd elsüllyednek a sárban, csaknem minden sarkon templomtoronyba ütközik a szem. A háború előtt Moszkvában ezerhatszáz templom, volt, húszezer toronnyal. Sokat lebontottak. „Forgalmi akadály“-ra hivatkozva lebontottak egy-két müemlékszámbame- nőt is, mint például ép ebben az évben a Megváltó Jézus-katedrálist, melynek csak a kupolájáról négy mázsa aranyat fejtettek le. A tatárvárosban, a mai tágas Arbat téren is székesegyház állott. Sokat átalakítottak. A néprajzi múzeumba menet hatalmas bazilika tűnt elém. Kíváncsian körülkerültem; arany kupoláján, a bejárat felett tizméteres betűkkel ez a szó diszlett: Mozi. Bementem, valóban mozi volt. A szakszervezetek székházával szemben, a Moszkva túlsó oldalán egy templomban autójavító műhelyt találtam. Másutt festőművészeket. Minden templomot, melynek fenntartásához nem akad elég hivő, az állam „saját kezelésbe vesz“. _Hol láthatnék működő templomot,__ kérdeztem egyszer az autóbuszban Ljuba Voroncová- tól, aki a Nobile-expedicióról küldött tudósításaival tette ismertté nevét a világsajtóban. Nem tudta, de a mellettünk csüngő hölgy tudott kettőt is. Az Ulica Palasovszkon levőt ajánlotta, „gyönyörű kórusa“ miatt. Most még csak azt kellett kiderítenünk, hogy milyen nap van, azaz mikor lesz vasárnap. A hatnapos hétben a napokat mindenki csak aszerint tartja számon, hogy hányadika van. Betelefonáltunk a Pravda szerkesztőségébe; szombat volt. A csupa-arany templomban. Másnap reggel megkésve érkeztem. Sietve igyekeztem át a templom előtti udvaron, ahol valami piac állt, kendőket, gyümölcsöt, kvaszt, burgonyát és söprűt árusítottak. Ott álltam a templomban mindenről megfeledkezve, teljes három óra hosszat, mig csak meg nem kért, hogy távozzunk, mert összeesik. Oroszországi tartózkodásom egyik legmegrázóbb látványa következett. A falakat, a mennyezetet, minden legkisebb- nyi helyet ragyogó aranyozott lapok borították. Aranyozott volt a hármaskapuju oltár, a falakról lecsüngő érc-zászlók, az egymás mellé aggatott rengeteg kép, méteres aranysugarakat lövelt az íür szeme, aranyozott volt a hat óriási csillár, mely csaknem betöltötte a felső teret. Mintha az ember egy hatalmasra nagyított ékszerdobozban fulladozott volna. Ide léptek be az aranyozott ajtófák között, kezükben szatyorral és káposztafejekkel a hiveb, kiáltó ellentétnek kopott és gyűrött ruházatukban, _mintha egy lidérc-álomból sorakoztak volna. Dohos eső- és szegényszaggal érkeztek és réveteg tekintettel. Letették csomagjaikat és egy szó nélkül végigvetették magukat a földön. Arcuk a kövezetét súrolta, két tenyerüket párhuzamosan messzire maguk elé nyújtották. Térden állva hirtelen felső testüket fölvetették, kitárt karjuk az ég felé nyúlt, aztán újra lezuhantak tompa puffanással. Aztán fölkeltek és beálltak a két hosszú sor közül az egyikbe, mely a főoltár jobb- és baloldalára kiakasztott szentkép elé kanyarodott. Az ikon előtt. Mindkét képhez lépcsőn lehetett feljutni. Az egyik Máriát ábrázolta a gyermek Jézussal, a minőségileg utánozhatatlan, teljes garanciát nyújt. másik valami orosz szentet. A képeket is vert arany dombormű borította. A hozzám közelebb lévőn a festményből az arcokon kívül, csak Jézus lába és Mária jobbkeze látszott. Ezeket a részeket üveg fedte. A hivek a kép elé érve, újra földre vetették magukat, valami rövid imát rebegtek, aztán áhi- talosan, egymás után hosszú csókot nyomtak az üvegre. Lejövet felénk fordították átszellemült arcukat. Megkezdődik a mise. Az első, akit észrevettem, öregedő nő volt, szikár és csontos, fején valami elképesztő burka- lappal, melyen szines strucctoll hajladozott. Utána újra idősebb nő következett, sonkaujju kabátban, amilyet a század elején viseltek. Szeméből patakzottak a könnyek. Ezután fiatal anya botladozott le, karján csecsemővel, majd egy kövér ur, ele- fántcsont-fogantyuju bottal, ő is könnyezett. Körültekintettem: o templomban csaknem mindenkinek nedves volt a szeme. A kép elé most munkásnő külsejű asszony tartotta föl négy-ötéves fiacskáját, aki egy pillanatig eljátszott Krisztus jogarával. Anyja szavára hosszú csókkal borult ő is Mária kezére. A főoltár előtt ezenközben fekclckendős asz- szonyok mondták a litániát, ismételgették tízszer- tizenötször is éneklő hangon egymásután, hihetetlen gyorsasággal: Goszpodi pomiluj, goszpodi po- miluj, goszpodi pomiluj ! Két pópa érkezett szürke lüszter csuhában, az egyiknél irattáska volt, a másiknál gyékény szatyor. Az oltár mögé kerültek. Megkezdődött a mise. A templom zsúfolva van. Nemcsak öregek vannak benne, ahogy ismerőseim állították, vannak fiatalok is. Nagyrészük nő. Megszámoltam az előttem térdeplőket: 52 nő, 9 férfi és 11 gyerek. Az ajtón égő tekintettel magas, őszháju férfi lép be, a mennyezetre tekint, vad mozdulattal keresztet vet, mintha egy-egy tőrt vágott volna két vállába, homlokába és mellébe, aztán elveti magát, mint akit golyó ért. A szélverte vetésként hajlongó fejeken három piros sapkát számolok meg és két piros kendőt, amely itt épp olyan forradalmi viselet, mint volt Párisban a írigiai sapka. A kórusban fiatal lányok és fiuk állanak, most épp szünetjük van, nevetgélnek. Egyik tükörben nézegeti magát. A néma harangok alatt. Moszkvában nincs harangszó. Tizenöt éve hallgatnak a harangok. Abban a percben, mikor megtudja az ember, rögtön tudatára ébred, hogy valamiképpen eddig is érezte a hiányát. Négy hete vagyok Moszkvában s most jövök rá, itt ezen a fatönkön: a harangszó elmaradása, a reggeli, déli csend is hozzájárult, anélkül, hogy tudtam volna róla, a kép kialakulásához, mely most a városról bennem él. A templomból azonban messze kihallszik az ének. Az uccán kint hétköznap zajlik, ott benn összezsúfolva és kétségbeesetten zajlik és küzd a régi vasárnapok hangulata, kis sziget a végtelen tengeren. Megrendítő beszélgetés egy pópával Vállas, hatalmas szál ember a diakónus, hátát is meghajtja, mikor az alacsony szobába vezet. Ott nyugodtan szemközt fordul velünk. Nekem is, aki megszoktam, hogy a legtöbb hozzámszólóhoz lefcléhajtott fejjel beszéljek, fölfelé kell rápillantanom. _ Csak tessék kérdezni _ mondja udvariasan, kihúzva magát, szeme körül a gúny ránSZÁJÁPOLÁS a közérzethez két ok6óí szükséges A száj az előszobája a fő szerveknek és mindenekelőtt ennek kell minden baciilusfól és tisztátlanság- tól szabadnak lennie. Egészéges szép fogait csak úgy tarthatja meg, ha száját és fogait Odol-szájvizzel és Odol-fogkrém- me! ápolja. Odo! szájvíz nélkülözhetetlen, mert a száját tisztán, frissen és egészségben tartja. SZÁJVIZET rendszeresen használ, bizonyos lehet afelöl, hogy lehelele tiszta is Ön az embereknek, ha közvetlen közeliikben is áll, nem tűnik fel kellemetlenül. oaival. Ajkát nem látom a szakállától. Negyvennegyvenöt éves lehet. Megkérem Voronovkovát, tolmácsolja neki, ha bármikép terhére volnánk, azonnal elmegyünk. — Csak tessék kérdezni! Nem először kérdeznek engem! — Hogy él? _ kérdem. — Nagyszerűen! _ S megint kihúzza magát. J Azt hiszem, nem jól értettem. Megismétlem a kérdést. __Öcsén háráso! __ismétli ő is, szinte kiáltva és fölnevet. __Papnak lenni sok áldozattal jár... __ kezdem, de félbeszakít. _Uram,__mondja előbb halkan, __nekem azelőtt olyan dolgom volt, mint egy királynak. _ Hirtelen kiabálni kezd, homloka elvörösödik, pirosán tüzel két nagy füle is. __ Szembe köpném magam, ha most hagynám el őket! ök neveltek. Tulából való vagyok! Meghajoltam és elbúcsúztam tőle. Illyés Gyula, • • A Consum nj szama részletesen foglalkozik a legaktuálisabb pénzügyi és gazdasági kérdésekkel: a belső kölcsönről, a kontingentálási rendszer jelenlegi állásáról nagy cikkekben számol be. Ezenkívül főbb cikkei: A minisztertanács megállapította az uj külkereskedelmi rendszer alapelveit, Belga nagybankok tárgyalnak a Creditanstalt és a Niederösterreichesche Escomptegesellschaft romániai érdekeltségeinek átvételéről, A november 15-én esedékes kamat- és tőkerészleteket az adósoknak fizetniök kell. Kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól, Cluj, Iuliu Maniu u. 3. Postafiók 127.
