Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-22 / 242. szám
l> ttEimamG XVII ÉVFOLYAM. 242. SZÁM. A SELYEMZSINÓR IRTA : HEGEDŰS NÁNDOR Minthogy Pop Valér miniszter urnák elő- reláthatólag jelentékeny szerepe lesz a ki- sebbségek életének elrendezésében, figyelemmel kell kisérnünk az ő kijelentéseit. Kinevezése után azt mondta egy újságírónak, hogy a kisebbségek továbbra is a teljes egyenlőség áldásait fogják élvezni, de szem előtt kell tartani mint döntő tényezőt, az arányosság elvét. A kisebbségek jogegyenlőségéről hangoztatott szavakat köszönettel nyugtázzuk, de természetesen nem taksáljuk túl. Több Ízben hallottuk ezt már anélkül, hogy a kisebbségi küzdelem megváltozott volna. A kormánynyilatkozatok értéke sajnos sokat hanyatlott. Érdekesen bizonyltja ezt Macartney a kitűnő angol nemzetközi jogász, aki pár héttel ezelőtt Romániában tartózkodott ismételten, hogy újból tanulmányozza a helyszínen a kisebbségek sorsát. Macartney nemrégen adta ki hatalmas kötetben „National States and National Minorities“ (Nemzeti államok és nemzeti kisebbségek) cimü munkáját, amely feleleveníti a béketárgyalások idején megörökített ünnepélyes deklarációkat, ezek között Bratianu Ion kijelentéseit és megállapítja, hogy hova sorvadtak ezek a valóságban. Az ünnepélyes deklarációkon felül azonban meg kell ragadnunk Pop Valér másik axiómáját, amely szerint a kisebbségi politikában szem előtt kell tartani az arányosság elvét. Az arányosság ujabbkori kedvelt jelszó arra, hogy a kisebbségi exisztenciális harcot a kormányok a maguk felfogása szerint szabályozzák- Maga az arányosság mint a jogkiszolgálás mértéke, természetesen nem uj, mert már a régi nemzetiségi politikában tér jutott neki, csakhogy valóban abból a célból, hogy igazságos és méltányos módon igyekezzenek a nemzetiségek jogegyenlőségét megvalósítani, amint ennek legklasszikusabb nyomát a bukovinai kuriális választói rendszerben meg is találhatjuk. Manapság azonban akkor szoktuk hallaui az arányosság elvét, amikor a kisebbségeket ki akarják szorítani mai kenyérkeresetükből, amikor az „elvétel elve“ lép előtérbe a gyakorlatban, amint Bethlen György tavalyi nagyváradi beszédében a kisebbségi politikát jellemezte.-Az arányosság elve tehát nem uj, de mint jogfosztó princípium uj találmány vagy legalább is uj szerepet nyert. Mi azonban előlegezzük a miniszter urnák a jóhiszeműség feltételezését és elképzeljük, tiogy az arányosság elve arra szolgál nek|, hogy csakugyan megnyugtató megoldást találjon végre a mi életünk elrendezésében is és megszüntesse ezzel azt az agitációt, amit a mi exisztenciális küzdelmeink ellen a nacionalista Sajtó hónapok óta folytat. Éppen ezért azt óhajtanók, ha a miniszter a kisebbségi közvélemény számára közelebbről körülírná, miként gondolja ö ezt az arányosságot a gyakorlati életben alkalmazni. Mert arait eddig láttunk, az egyáltalában nem biztató. Eddig az arányosság mindig arra szolgált, hogy apasszák a kisebbségi, elsősorban a magyar tisztviselők számát. Majd elhangzott az arányosság üdvözítő jélszava arra, hogy a magánvállalatokból igyekezzenek bennünket kinyomni és megnehezítsék az uj nemzedék elhelyezkedését az iparban és a kereskedelemben is. De sohasem állott senki az arányosság talapzatán az uj köztisztviselői kinevezéseknél, ahol azt tapasztaltuk, hogy mi egyáltalában nem jutottunk be azok közé, kiknek sikerült az államnál kenyeret kapni. Nemrégen rengeteg állami tanítói kinevezés jelent meg a hivatalos lapban, én átolvastam ezt a névsort, de a legbnzgóbb böngészés dacára sem voltam képes benne kisebbségi nevet felfedezni, pedig igen sok kisebbséglakta községbe neveztek ki uj tanítókat, a minek kapcsán tehát a bölcs kisebbségi politika igen jól összeegyeztethető lett volna az arányosság elvével. Ha tehát Pop miniszter az arányosságot mint elhatározó kritériumot akarja akceptálni, akkor az arányosságot szigorú tárgyilagossággal kell kezelni és meg kell keresni az alapot és meg kell állapítani a vezető szempontokat, amelyek ezt az arányo- sitási politikát irányítsák. Ehhez elsősorban az volna szükséges, hogy ►1 •' •' — • --- >•- — -ft kormánynak becsületes és hü statisztika álljon rendelkezésére az ország lakosságának foglalkozási elosztásáról. Mert hiszen gazdátlan és felelőtlen mende-monda minden, amit eddig leírtak és a parlamentben előadtak a kisebbségek fölényéről — pláne a Curentul népszavazása szerint: megsemmisítő fölényéről, — amig nem állanak számadatok előttünk arról, hogy az egyes foglalkozási ágakban miként is oszlanak meg az ország lakosai etnográfiai tekintetben. Az 1930. évi népszámlálás erről nem tud semmit vagy legalább is mi nem tudunk róla, hogy erre is kiterjeszkedett volna, holott például a csehszlovák népszámlálás alaposan ráfeküdt erre a problémára is és a németek hamarosan ki is számították, hogy a nemet közhivatalnokok száma tekintélyes arányban csökkent az 1919. évi állapothoz képest, pedig a szudeti németek ugyancsak elkövettek mindent, hogy megtartsák a közhivatalokban a pozícióikat és főleg az autonóm közigazgatásban védtek meg szinte lövészárokszerü önvédelmi szívóssággal minden posztot, amit azelőtt is németek láttak el. Miként lehet tehát komolyan arányosságról beszélni anélkül, hogy megfelelő számadatok birtokában lennénk. A Goga-féle adatok, amelyekkel a szenvedélyeket hires interpellációjával felkorbácsolni igyekezett, nem számíthatnak arra, hogy objektiv kormánytényezők elinduljanak rajtuk, mert hiszen ezeket a politikai tendencia szerkesztette meg és bohém verselésnél egyébnek nem volt tekinthető, ha nem menne olyan nagyon a bőrünkre. Pop Valér első teendője tehát az lehet, hogy statisztikát készítsen a kisebbségek foglalkozási elhelyezkedéséről, még pedig olyant, amit hajlandó lesz részletek ben is nyilvánosság ellenőrzése alá bocsájtani.' Mert hogy csak Nagyváradról vegyek példát, évek óta olvasom a soviniszta sajtóban, hogy ebben a városban sokkal több a városházán a magyar hivatalnok, mint a román; ami uem volna kifogásolható, mert hiszen ez egy súlyosan magyarlakta metropolis, de mégis most, a tisztviselői nyelvvizsgák során csak 50 embert állítottak nyelvvizsgára, mert a 300 városi közigazgatási alkalmazott között csak 50 magyar ember akadt már és ezek sorában is olyan magas méltóságok betöltői is ültek a vizsgapadon, mint hegyőrök és uccaseprők. A számadatok vethetnek tehát csakis véget annak a koholt állításnak, hogy mi elsöprő majoritásban vagyunk a románok lelett Erdély közhivatalaiban. Kívánjuk tehát, hogy elsősorban csináljanak egy országos statisztikát a kisebbségek mai elhelyezkedéséről és csináljanak vele karöltve egy regionális kimutatást is. Országos rubrikákat akarunk látni, mert tiltakozunk az arányosság olyan értelmezése ellen, amely megütközik azon, bogy valamely erdélyi városban — tegyük fel — 20 vagy 30 százalék volna a kisebbségi közhivatalnok, ellenben azt rendjén valónak véli, hogy viszont a minisztériumokban egy fia. kisebbségit sem találunk. És tiltakozunk az ellen az arányosság ellen is, amely felháborodik azon, hogy talán sokan vannak kisebbségi iktatók, számvevők és községi jegyzők, sőt bábák és kisbirók is, ellenben nincs egyetlen polgármester vagy városi főügyész, nincs egyetlen pénzügyigazgató, vámfőnök vagy kúriai biró, nincs egyetlen minisztériumi vezérigazgató és magasrangu katona sem. Hányszor olvastuk, hogy a kolozsvári vagy a csernovitzi postán mennyi a kisebbségi alkalmazott, de soha sem hallottuk, hogy a posta és a vasút vezérigazgatóságában a lakosság etnikai arányát miként respektálják. Az arányosságot tehát elsősorban országos relációban kell látnunk, nem pedig kiszakított adatokban, amelyek csupán hangulat- keltésre szolgálnak, de nem lehetnek olyan politika alapjai, amely valóban arra törekednék, hogy a kisebbségi béke érdekében lépjen fel. De szükség van a regionális statisztikára is. Mert amilyen kézenfekvő, hogy jusst formálunk ahhoz, hogy az egész ország lakosságának mennyiségét vegyék zsinórmértékül, éppen úgy természetes az is, hogy a kisebbségeknek ott keli elsősorban megmaradniok és dolgozniok, ahol laknak, ahol a saját talajuk; ban élnek, saját kultúrájukat megtalálják és saját népükkel együtt működhetnek. Áll ez főleg a közigazgatásban, ahol érvényesülni kell végre annak az igazságnak, amit a Supp- lex Libellus Valahorum ngondott ki pregnánsan először másfélszázaddal ezelőtt, hogy minden népet saját fiainak kell igazgatni és amit a gyulafehérvári határozat félreérthetetlen világossággal megismétel, kiegészítve azzal, hogy ugyanez áll az oktatásra és a közigazgatásra is és megtoldja azzal, hogy mindezt a nép anyanyelvén kell végezni. Mindez szükségessé teszi, hogy a kisebbségek elsősorban saját népük kebelében töltsék be a köztisztviselői állásokat. Valóban kegyetlenül humoros volna, ha például úgy akarnának eleget tenni az arányosságnak, hogy a magyar hivatalnokok szép számmal dolgoznának Krajovában vagy Brailában, ellenben ugyanekkor Nagyváradot és Csíkszeredát románok közigazgatnák, ami nem olyan fantasztikus elképzelés, ha tudjuk, hogy elemi iskolák magyar tagozataiban is sűrűn tanitanak regáti tanítók, akik magyarul semmit sem tudnak. Az elv tehát úgy áll: a kisebbségi tisztviselők számarányát az egész ország etnikai elosztása alapján kell megállapítani, de működésűk területe túlnyomóan ott lehet, ahol maguk a kisebbségek laknak. Sokszor halljuk, hogy az arányossági elv nem szorulhat csupán a köztisztviselői pályára. Meg kell állapitanunk, hogy a köztisztviselői kenyérkereset a kisebbségek számára ez idő szerint jóformán elveszett és alig hisz- szük, hogy Pop Valér azt tartaná feladatának, hogy őket ismét elhelyezze a hivatalnoki pályán. A nyelvvizsgák és a nyomukban járó elhocsájtások és áthelyezések arról kell hogy meggyőzzenek bennünket, hogy nincs sok remélni valónk a köztisztviselői kenyér felkínálásában. A régi generáció kivesz és.az uj hiába lesi a hivatalos lapot, hogy az ö mindennapi betevő falatját ott megleli valamely kinevezés formájában. Másfelé kell tehát orientálódnia az intelligenciának is. Mennél inkább lehetetlenné válik számára a közhivatalnoki pálya, annál nagyobb számmal kénytelen tódulni a szabad pályákra és mennél gyengébb megélhetést nyújt neki az agrártermelés, annál tömegesebben lepi el a városokat és keres magának városi mesterséget: orvos vagy ügyvéd lesz, kereskedik, ipart gyakorol, magántisztviselő és munkás lesz, különösen két rétegre áll gyakorlatilag ez az igazságra magyarokra és a zsidókra. Az agrárreform nem egyforma kézzel osztott románoknak és magyaroknak és a magyar földműves proletárok száma rendkívül megnőtt, akik otthon olykor tiz lejért is hiába kínálják fel munkaerejüket, nem tudnak napszámhoz sem jutni, A nagybirtok megszűnése folytán a falusi munkaalkalom csökkent, a mezőgazdasági ipar nekiindult lendüIGROMEN & HERBERT RT. POS1TÓ* ÉS DIVAYSZQ. VETÄRUGYÄRßK, SIBÎW REGI OLCSÓ, NEM EMELT ARAK! Itt az őszi szezon és vele együtt az uj minták férfiöltöny, felöltő, téiikabát és iskolai egyenruha-szövetekben, Fekete krepp, szmoking* és női téli- kabátoknak. Posztók, gyapjú takarók és szőnyegek nagy választékban G A R A N T L T, J m H E G V ti '■n 9 £5 ills! Lerakat; Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 13. Telefon 953 . m s w áss filÍ!lÍ!ffiiléS®!llllll«^
