Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-20 / 240. szám
p v i s e 1 öh á z BUDAPEST V. to Ka. MJS8—1887. f Szombat, t9$4. október 20,'— Arm 5 ’ ■ .yfv EloXiietési ărau tieltoluon; Egész negyedévre 800, egy Sidra 70 lej. Magyarországon: Egy ívre 50, félévre 85, negyedévre 18.60, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 240. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ E N D B B. bzerkesztóseg, kiadóhivatal éa nyomda: Cluj, Baron L, Pop uoca 5. szám. Telelőn: 608. — Levélcímt Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat Makinak sem leüld vissza és nem is örla meg a oerkesztőség. A nagy temetés után A* eţp ész vi lág részvéte mellel! femetféle el Sándor királyt A temetés után Károly király messze kihaló diplomáciai tárgyalásokat kezdett meri a román, görög és török külügyminiszterekkel — Pertinax szerint Laval római útja e pillanatban nem ajánlatos — lurinhan letarlóz" látták PavSevics Antal dr.-i, a horvát emigránsok vezéré 5 — Az «»ngol politika egyre jobban érdeklődik a középeurópai események iráni Meţpforclifllt & francs« sajtó magatartása Magyarországijai szemben Lezajlott a nagy temetés. A topolai sírboltban már örök-álmát alussza a jugoszláv uralkodó. (Százezrek és százezrek állottak sorfalat, mialatt a székesegyháztól a vasúti állomásig elvonult á háromórás gyászmenet. Koronás fők, a francia köztársasági elnök, a világháború neves marsalljai, miniszterelnökök és külügyminiszterek, nagykövetek és tábornokok, a legkülönbözőbb országok fegyvernemeiből kiválogatott csapatok kisérték el a fejedelmi holttestet, a levegőben pedig száznál több repülőgép keringett. Mi ehhez a nemzetközi együtteshez képest a genfi Népszövetség? Amott rendezhetnek évente négyszer is színesebbnél színesebb nemzetközi parádékat, hébe-korba elvetődhetnek oda is miniszterelnökök és tábornokok, de az igazi Népszövetség itt Belgrádban gyűlt össze, mert túl a külsőségek komor nemzetközi pompáján, a részvétnek mindennel megrázóbb és tra- gikusabb érzése kapcsolta össze a népek képviselőit. Egy nagy halott sötét árnyéka borult reá ezekre a csillogó egyenruhákra, nemzeti diszöltö- zetekre, papi szutánokra és a frakkok egyhangú erdejére. Valaki élt, alkotott, akart 'haladni és ezt az életet vadulja gyűlölködésnek rettenetes öklével terítette le az erőszak. Odaát Genfben formális tanácskozások, bürokratikus tárgyalási módok, bizottságok és tanácsok sűrűjében nem veszik észre, hogy a nagyvilágban tulajdonképpen a jog birkózik az erőszakkal, az élet birkózik a halál gladiátoraival. Hogy a népek együttműködésének, egymásrautaltságának megfellebbezhetetlen összefüggésének értelme felcsillanjon és a szö- vetségbe-állás elemi érzése formát találjon, ahhoz azokra a rettenetes revolverlövésekre volt szükség, amelyek oly végzetesen csattantak el a mar- seillei piactéren. Mialatt a háromórás menet menetelt a szitáló esőben, mindenki sorban alkalmazkodva a másikhoz, egyazon gyászütemnek a ritmusára, hány és hány embernek cikázhatott keresztül az agyán a félelmetes gondolat, hogy a politikai alvilág elszánt jainak revolvergolyója nemcsak egy ember élő organizmusát törte szét, hanem voltaképpen magát az egész emberiséget találta szivén? Európa sebet kapott. Nem is egy sebet, hanem több oldalról érte a golyó. És bár még nem pusztult bele, a golyó nemesebb részeket járt által és nem tudni: nem~e lesz ez is végzetes. Megdermesztőek a pillanatok, ha az ember a népeket, sokat szenvedett földrészünket is úgy fogja fel, mint ahogyan egy emberi életet szokás felfogni: a maga körülhatároz hatóságában, szerves egészében, összefüggéseinek, életfolyamatának, végességének lemérhetőségében. Ott csütörtök délután Belgrád uecáin éreziri lehetett nemcsak a tömeg jelentőségét az emberben, hanem az ember jelentőségét a tömegben is, azokat az elképzelhetetlen kapcsolatokat, amelyek egyes ember sorsát a másikéhoz kapcsolják és amelyek lehetővé teszik, hogy amikor a tömeg az ember kifejezője akar lenni, akkor az ember, még az az utolsó glédában álló csukaszürkébe elnévtelenitett ember is, a tömegeknek az emberiségnek, legyen hatalmas és megrázó kifejezője. (Belgrád, október 18.) Sándor király temetési szertartását csütörtök reggel nyolc órakor kezdték meg Belgrádban, Az útvonalakon százezres tömegek szorongtak. Belgrádban még soha ennyi ember nem volt egyszerre. Elszállásolásukról szó sem lehetett, a legtöbben az uccai padokon és parkokban aludtak. A folyton zuhogó eső csak még gyászosabbá tette a siró és jajgató tömeg hangulatát. Sándor király koporsóját éjszaka vitték át a Szent György katedrálisba, ahol a gyászistentisztelet lefolyt. A rendőrség széleskörű óvintézkedéseket tett, hogy minden zavart elkerüljenek. Ahol a temetési menet elvonnlt, minden ablakot be kellett zárni, a szertartás megkezdése előtt egy órával minden forgalom megállt, még az njságirók sem változtathatták helyüket. Az emberek a nagy eső ellenére nem hordhattak ernyőt, sem pedig sétabotot. A házakon gyászlobogók lengtek, az ablakokba a meggyilkolt király gyászlepeles képe volt kitéve égő gyertyákkal szegélyezve, az égő uccai lámpákat gyászlepellel vonták he. Megkezd ődik a temetési szertartás A temetési szertartást reggel nyolckor az egyházi istentisztelet vezette he. Barnabás patriarchs, a jugoszláviai, magyarországi és csehszlovákiai pravoszlávok egyházi feje tartotta a gyászmisét tizenhét püspök segédletével. A Szent György katedrálisban jelen voltak a királyi ház tagjai, a külföldi államfők és azok megbízottjai, a régensek, a kormány, a szenátus, a képv.iselőház és diplomáciai kar tagjai, a volt miniszterek, a. jugoszláviai felekezetek egyházfői, a magasrangu kitüntetések viselői, a vajdák, tengernagyok, tábornokok, a jugoszláviai gazdasági és kulturális élet vezetői és a városok polgármesterei. Barnabás patriarcha beszédében Sándor király mártiromságát hangsúlyozta ki. Sándor királyt a nép soha sem felejti el, ő teremtette meg Jugoszláviát s az ország egységét, a jugoszláv nép történelmének legnagyobb alakja. Amikor az egyházi szertartásnak vége volt, a templom előtt felállított diszszázad sortüzet adott. Erre mintegy jeladásra a tömeg ezt kiáltotta: „Dicsőség Sándor királynak, a mártírnak.“ A székesegyház felett mintegy száz repülőgép keringett, amelyek között voltak román, francia és cseh gépek is. • A gépek szárnyai fekete lepellel voltak bevonva. A temetési szertartás megkezdését Jugoszlávia minden városában ágyudörej jelentette. A háromórás gyász menet A templomból a koporsót az állomásra vitték. A menetet egy diszszázad nyitotta meg. Az uccák mindkét oldalán felsorakozott csapatok vigyázzállásba helyezkednek és a menet elindul, hogy három órán át a következő sorrendben vonuljon fel: Elől a katonai iskolák növendékei keresztet és áldozati süteményt visznek, ezután ha^ lad a temetés főrendezője, Tomoco tábornok, akit a vezérkar és a királyi gárda egy osztaga követnek. Majd az összes jugoszláv regimentek zászlóikkal, a gárda egy gyalogos csapata, az idegen hadsereg küldöttségei következnek a következő sorrendben: a 150-ik francia gyalogezred, repülők és tengerészek osztagai, az angdi
