Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-17 / 237. szám

"épviaelőház BUDAPEST V. ft» jfOitalÄ jitAtlt* ln csnaenr No. M.Î58—1927, Szerda, 1984. október 17. — Ara 3t Clousetisi árak toclíöiilou: Csesz ó\xc 8W**{ÉJjaÜM''<i<M), Negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12.50, egy hónapra 0.50 pengő. Egyes számok az lbusz elárusító kioszkjaiban. bzerkesztoseg, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, üaron L. fop ucca 5. szám. Telelőn: 60S. — Levélcíme Cluj, postailók 101. fczám. Kéziratokat senkinek sem Küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. ORSZÁGOS MAGYARPÁim LA1 XVII. ÉVFOLYAM. - 237. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDUE. / Miniszter a Székelyfölden KOROSEC, «a szamiizöll szlo^ési veiér laelcefolslíot arnyujf ©fi a kormánynak Via «la Georgier a király gyilkos igazi neve és egyike voll ® Segkirftaeclsekb bolgár komilácsiknak «■» Beígrádban a Semetési után kisantanl"konferencia lesz a francia állam* férfiak bevonásával — Laval lett az uj francia kulűgyminisz« Ier — Mélységes gyász között ba’adj végig a koporsó Horvátország földjén Egyik román laptársunkban a minapában cikket olvastunk arról, hogy helytelen politika volt az a változó kormányok részéről, amely a Szé­kelyföldet gyarmatként kezelte, ahová büntetés­ből helyezték át a tisztviselőket, tehát magától ér­tetődő, hogy a székelyföldi tisztviselői kart nem lehet elit-gárdának tekinteni. Laptársunk azt tartaná helyesnek,, hogyha a székely vármegyékbe helyezett tisztviselők műveltségben, politikai okos­ságban, képzettségben a legmagasabb szintet je­lentenék, mert csak igy remélhető _ide konkludál a cikkiró, — hogy a székelységet meg lehessen nyerni a románositás ügyének. Ami az okoskodás első részét illeti, azzal tel­jes mértékben egyetértünk. Lehetetlennek tartjuk mi is, hogy a Székelyföldön minden csendőrőrmes- ter azzal az elhatározással foglalja el állomáshe­lyét, hogy neki ott az állam hatalmát hatalmas­kodással, bikacsökkel és más hasonló fenyitő esz­közzel kell képviselnie. Ha már nem tudtunk any­uját elérni, hogy a lakosságot ne különböztessék meg vallása és anyanyelvű szerint és még mindig abból a fixa ideából indulnak ki, hogy a székelyek elmagyarositott románok, akiket vissza kell édes­getni a többségi nemzettestbe, akkor legalább ez a törekvés ne fulladjon botrányokba és ne tévesz- íődjék össze a büntető expedicióval. Mondanunk sem kell, hogy ami a székelyek úgynevezett visszarománositását illeti, erre nézve egészen más a véleményünk, mint a román sajtó­nak és talán a román kormányzatnak is. Mi jól ismerjük a székelyeket és tudjuk róluk, hogy ma­gyarságukban tántorithatatlanok és rettenthetet­lenek. De akármilyen kiinduló pontból történik is, lélekkel azonosítjuk magunkat azzal a propo- zicióval, amely a székelyföldi tisztviselői kar át­szervezésére irányul. Szerettük volna, hogyha Iuca alminiszter szé­kelyföldi látogatását lapkollégánknak minapi cikke sugallta volna. Hogyha nemcsak a székely- udvarhelyi viz- és elektromos müvek iránt érdek­lődött volna a Székelyföldet járó miniszter, hanem ha betekintett volna a hivatalokba is és utána né­zett volna annak, hogy van-e alapjuk azoknak a panaszoknak, amelyek a magyar lapokban állandó rovatot töltenek be. Meg kellett volna például kér­deznie, hogy mi van azzal a gyergyói csendőrőr­mesterrel, aki széles jókedvében Szent Bertalan éjszakáját ismételte meg a székely nagyközségben és általában mi a véleménye a lakosságnak a cscndőrőrmesterről? Meg tudhatta volna azt-, hogy nem minden csendőrőrmester tekinti ellenségnek a lakosságot, de igen sok csendőrőrmesterre áll ez a meghatározás. Aztán, ha már Székelyudvarhe- jyen megfordult, elmehetett volna Kereszturra is, ahol kikérdezhette volna azt a főszolgabírót, aki hónapok óta majdnem minden nap szignál egy-egy olyan rendeletet, amely a város lakosságának meg­döbbenését és elkeseredését váltja ki. Általában: a SzckeJyföldön nagyon sok érdekes dolog történik, csak legyen hivatali funcionárius, aki észreveszi és hajlandó azokat orvosolni is. Vájjon, hogyha ezeket a sorokat lefordítják Iuca alminiszternek, lesz-e kedve megismételni a székelyföldi körutat? (Bólgrád. október 15.) Á belgrádi lapok ki­merítő tudósításokat közölnek a marseillei me­rénylő imiltjá-bói. Á jszóíiai rendőrség közre­működésével most már kétségtelenül megálla­pították, hogy a merénylőt Vlada Georgicvnek hívták, akit a bolgár-macedón terrorista kö­rökben Csernoszcnszki néven becéztek. Egész hosszú bünlajstroma van már. Néhány évvel ezelőtt meggyilkolt két bolgár-macedón képviselőt. Terrorista társai „hóhérának is nevezték, mert készségesen ajánlkozott a terrorszerve- zct minden halálos Ítéletének % végre­hajtására. A párisi rendőrségtől kapott fényképről a szó­fiai rendőrigazgatóság azonnal felismerte Georgievet. Negyven éves macedóniai születé­sű. 1924-ben a teerrorszervezetek megbízásából meggyilkolta Gimmov Hadzsi bolgár-macedón képviselőt, majd azután Tomaleszki képvise­lőt. Később beállott Mihalov macedón terror­főnök személyi testőrségébe és ö volt a Mihai­lov soffőre. 1932-ben futárszolgálatra osztották Annamassoban vasárnap este a francia, svájci és jugoszláv rendőrtisztek és detektívek a nyomozás eddigi adatairól tanácskoztak. — Megállapították, hogy a merénylők két cso­portban dolgoztak, de mégis egységes vezetés platt állottak. Az első csoportnak vezetője Kvaternik-Kramer volt cs ebbe a csoportba tartozott a gyilkos is. A második csoport tag­jait Franciaországban toborozták és az lett .volna a feladata, hogy a marseillei meyáoylet meghiúsulása esetén Parisban kövessen el me­rényletet. Kvaterniket már jól ismeri a jugoszláv rendőrség, temesvári születésű, újság- iróskodott is egy időben. A Kvaternik-csoport többi tagjai Bulgáriából jöttek. A Sakota nevű merénylő liorvát szár­mazású. be és Magyarországon teljesített szolgálatot Drangev vezér mellett. Drangev távozása után továbbra is Magyarországon maradt és ő tartotta fenn az összeköttetést a bolgár-mace­dón terroristák és az Usztasa nevii hor- vát terrorista szervezet között. Emellett kiképzője volt a horvát terroristák­nak. 1933 végén nyoma veszett. A szófiai rendőrigazgatóság különben azt is közölte, hogy Georgievet már régen kiűzték Bolgá­rjából, tekintettel arra, hogy az utóbbi időben Jugo­szlávia és Bulgária között barátságos viszony kezdett kialakulni. Most pedig a bolgár hatóságok felszólitották Mi- hailovot és a macedón terroristák má­sik kilenc vezetőjét, hogy tíz napon be­lül Jelentkezzenek a hatóságoknál, mert ellenkező esetben törvényen kívül helye­zik őket és bárkinek joga lesz megölni őket büntetés nélkül. Vasárnap Annamasseban letartóztattak négy embert, akiknek kihallgatása folyik. Le­tartóztattak egy Ruhm Erna nevű osztrák nőt Párisban, akiről megállapították, hogy fiumei születésű 27 éves és horvát nyelvű lázitó irato­kai találtak nála. Azt mondta, hogy Horvát­ország felszabadításáért küzdött, Párisban egy barátnőjénél lakott, de ezt a barátnőjét nem akarta megnevezni és semmi mást nem volt hajlandó mondani. Letartóztattak egy Bayer nevű osztrák és egy Csardics nevű bolgár állampolgárt is, akiknek azonban minden jel szerint nem volt közük a merénylethez. A francia rendőrség most már döntő eredménye­ket vár. Raicsot cs Novakot gyilkosság vádjá­val átszállították az annesi börtönbe. A leg­zavarosabb a Kramer szerepe. A rendőrség azt hiszi, hogy ő volt a merénylet irányítója. Tenses váron ujságii &. merénylő csoport e^ylfe vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom