Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-15 / 236. szám
XVII ÉVFOLYAM. 236. SZÁM. KllETlüjS&G í) IBM————————BamawBHBBBMBHWB «■■UiililJMJWJMBJBJItr f l WIW'I'MI II i WJilLHWMMl J* !■ _l J1.W I HM —!■■■! I I Úgy. Ha te ezt nevezed annak, akkor más malomban örülünk, akkor én nem is szólok a vitába, gondoltam. Ljuba Andrejevna elképzelhetetlennek tartotta, hogy a nők eladják magukat, mikor becsületes munkával is meg tudják keresni kenyerüket. Érvnek persze ez is gyenge. Vájjon nem virágzott-e a prostitúció azokban az országokban Is, ahol minden nö kaphatott .,becsületes" munkát? Harmádik társunk, Ivan Alexejevics szerint a prostitúciónak itt az vetett véget, — ha egy-kít kivétel A nagyszebeni cigány nemzeti gyűlés alkalmából sokat beszéltek és írtak a romániai cigányokról. Különösen az erdélyi közönség állt értetlenül a cigány nemzeti gyűléssel szemben. Kogalniceanunák, a kiváló román államférfiunak és írónak az életrajzából itt közölt rész némileg fényt vet a regáti cigányság történetére s jelen törekvéseire is. A szöveget a Biblioteca pentru top (117. sz.) után fordítottuk. Kortársaim még emlékeznek arra — se tekintetben tanú az én fiatalabb kor társam, l'a- padopol-Calimach kollega, hogy mik voltak a cigányok ötven évvel ezelőÉ ”, éppen akkor, midőn a polgárosnltság fénysugara Európa-szerte szelidebbé alakította át a társadalmi osztályok erkölcsi viszonyait s amikor a rabszolgaság már sehol se volt ismeretes, csak Oroszországban és — fájdalom — Romániában. A cigányt az ország törvényei dolognak tekintették, piaci árucikknek, melyet eladnak'- vesznek, noha, ha egyenként számolták ökot, gúnyból azt mondták: lélek; van ennyi s eny- nyi eladó lélek cigányom, vettem ennyi meg ennyi lélek cigányt. A cigánnyá: birtokos- gazdája a valóságban még a törvényadta keret határain túl is rosszul bánt. Kinek minél kevesebb cigánya volt, annál inkább. fppen Jászvásár uccuin latiam ifin éveimben ilyen, a kezükön vagy lábukon láncot hordó szerencsétlen teremtéseket. Sőt nem egynek vasszarva is volt a omlokán, melyet a nyakra tett szij vagy lánc tartott helyén. Kegyetlen ütlegelés, büntetés böjtre vagy perzseléssel — im ez volt a szerencsétlen cigányok sorsa- S aztán semmibe vevése a családi élet minden szentséges kötelékének- A feleséget elvették urától, a lányt elragadták szüleitől, a gyermekeket leszakították a szülőanyák kebléről s aztán egyiket a másiktól igy eltépve és szétszórva árulták, mint a szarvasmarhát, Romániának mind a négy világtáján. Se az emberi érzés, se a polgári törvények nem tettek semmit e szerencsétlen teremtmények védelmére. Szörnyű kép, mely az égre kiáltott! Éppen ezért néhány, a század szelleméből és az emberi jogoktól áthatott idősebb és ifjabb bojár vállalkozott arra, hogy lemossák hazájukról a rabszolgaság szégyenét. Éppen a cigányt tartó urak részéről indult meg az önkéntes mozgalom magánkörökben már jóval előbb, ahogy a nyilvános tanácskozásokon vagy a kormányférfiak reformtervében szóba is került a cigányok felszabadítása. Sokan a ciganytartó urak közül — s ezek száma folyton, szaporodott — a maguk cigányán vagy még életükben vagy legalább is a halál órájában, felszabadították, szabadnak nyilvánították, megkegyelmeztek nekik. Megkegyelmeztek — ezt a szót használom, mert vám- mennyi ilyen felszabadító okmány is ezt a szót használja. Ám maga a reform nagyon nehezen ment. Sokkal több érdeket sértett, semhogy könnyen, lehetett volna megvalósítani. Voltak kincstári cigányok. Ezek szánra rendkívül nagy volt s ezek az állami költségvetésben mint igen nagy bevételi tétel szerepeltek. Aztán voltak egyházi (monostori) cigá♦Kogalniceanu ezt az önéletrajzi visszaesni ékezést ISól-ben olvasta fel a Román tud. Akadémia negyed- százados fennállásának emlékére tartott gyűlésben, még akad is — hogy a férfiak nem szorulnak rá. Mindenki talál párt magának. — Mi van a szabad szerelemmel? — kérdeztem. Iván Alexejevics szomorúan legyintett: — Blöff az egész, — mondta a háziasszony gúnyolódó nevetés közben. Hazamenet a Moszkvoreckij Moszton, a Krém, alatti hídon ma is ott találok három hajléktalan, apátián anyátlan gyermeket. Vastag rongyaikba burkolva, meztelen iábukat állukig huzva hevernek, mint a vadak a mezön, a ragyogó uccalámpa fénykörében. nyok és a közintézmények cigányai s ezek az illető közintézmény háztartási szükségletét szolgálták állandóan. És végül voltak földesúri cigányok- Ezek alkották a szolgaszemélyzetet a földesurak udvarában, mint konyhaszolgálók, kocsisok, béresek, házi szolgák, belső szolgálók, szakácsnők és varrólányok. Sőt a gazdag urak tartottak vonós vagy pengető cigányzenekart is. Mindezt a foglalkozást cigányok végezték. így hát a cigányok felszabadítása kikezdte a családok mindennapi és házi szükségleteit. Ezért lehetett csak fokozatosan és két uralkodó alatt megvalósítani a cigányok emáncipúciöját ugy Moldovában, mint Havas- alfüldön. A rabszolgaságra az első csapást az állami és egyházi cigányok félszobái fásáról szóló törvény mérte. Ez előbb Moldovában történt meg, Sturdza Mihály uralkodása alatt, az 1844 jan. 31-én hozott két törvénycikket, mig Havasalföldén Ghica Sándor fejedelem valósította meg egyetlen törvénnyel 1845-ben. E szabadnaknyil- vánitás, noha csak részleges volt, döntő hatást gyakorolt n magánosok birtokában levő cigányok felszabadítására is, akik még mindig rabszolgaságban maradva sínylődtek. Minden jövőbelátó elme tisztában volt azzal, hogy még csak a román földön fennálló rabszolgaság megsemmisítésének ütött az órája s hogy a magántulajdonul szolgáló cigányok felszabadítása is már csak a pillanat kérdése- Minden felvilágosult szivből az öröm kiáltott hangosan. Ugy a már felszabadult, mint a még egyelőre rabszolgaságban maradt, de a jogos remény hatása alatt bizakodó szemekben patakzott az örömnek könnye s a ielszabalitó Sturdza Mihály és Ghica Sándor fejedelmek nevét éveken át csengte vissza az égbolt. Mi. moldovai ifjak — értem csupán azokat, kikkel együtt működtem — e napon abba hagytuk azt az elkeseredett harcot, mit Sturdza Mihály kormánya ellen foglaltunk visszaélései s főként az igazságszolgáltatás teljes hiánya miatt. Lelkesedve, elszántan gyülekeztünk ősz sze, elhatározva, hogy megmutatjuk az uralkodónak. hogy a román ifjúság ezt a nagy tettet tudja értékelni s vele szemben méltányos és helyes magatartást tud tanúsítani. Az ifjúság küldöttsége, melyben ott volt Negri Costaeiie, Alexandri Vazul, Rola Costache, Raliét !>.. Mavrogeni. P. s annyian mások. - s ameny- nek szónokául engem választottak, jelentkezett a fejedelemnél, hogy kifejezze előtte az ifjú nemzedék elismerését. Ez alkalommal Sturdza Mihály felemlítve, hogy ő is volt ifjú s az ország legtannltnbb feje, elismerését fejezte ki. kijelentve, hogy bennük látja az ország jövőjét, mert a mi feladatunk Moldovaitól s Havasalföldből müveit országot alkotni s earópai színvonalú társadalmi osztályt teremteni, ö arra törekedett mindig, hogy számunkra^ jövőt előkészítse. A szerkesztésemben megjelenő Foaia Ştiinţifică şi Literară ez alkalomból 1844 febr. 6-án zöld papíron, a reménység _szi nén, külön számot adott ki, melyben prózai cikkek és költemények dicsőítették a nagyjelentőségű reformot. A magántulajdonban levő cigányok azonban. noha a rabszolgaságon már ily nagy rést. tátongott tovább is kellett hogy hordják a táncot, habár azt az uj eszmék és társadalmi erkölcsök szelidiilése meg is könnyítette — 1848-ig az uralkodó fejedelmek bukásáig. 1848 junius 11-én hallották a cigányok a szabadság zengő szózatát, ekkor lettek szabad polgárokká, lhol következnek ama kiáltvány szavai: „A román nép letörli magáról azt a szégyent és embertelenséget. hogy rabszolgát tart és elismeri a magántulajdonban levő cigányok szabadságát. Mindazokat, kik idáig a szégyenletes rabszolgaállapot kárhozatát szenvedték, a román nép felszabadítja Viszont a hon, mint édesanya az államkincstárból kártalanitni fog bárkit, aki kinyilvánítja, hogy károsodott e keresztyén cselekedet miatt.“ Azonban a forradalmat, e fenséges forradalmat, a nagyszerű reformokat hamarosan eltaposta és megfojtotta a leigázó hadseregek lovainak patkója s a szerencsétlen felszabadított cigányokra megint visszakerült a lánc. Am az elvetett mag nőtt s nemsokára meg kellett hoznia a termést Moldova ifjabb nemzedéke nem hagyta félbe azt a követelést, hogy a magántulajdonban levő rabszolgák bocsáttassanak szabadon. Tették ezt itthon és a külföldön különböző röpirattal. így irt pl. a többek között Papadopol-Calimach Sándor cikket a cigányok felszabadítása érdekében, melyben ezeket mondja: „Az a nép, mely a rabszolgaságot érvényben tartja, megérdemli, bogy a népek vádlottak padjára kerüljön.“ (Megjelent e cikk a Foiletonul Zimbrului. 1856- évf. febr. számában.) Ghica György moldovai fejedelem, mielőtt, kiadta volna kezéből a kormánygyeplőt a pá« risi tárgyalások rendelkezése értelmében, uralkodását nagy alkotásokkal szerette volna s akarta betetőzni. Köztük volt a rabszolgaságra mért végső csapás is, a magántulajdonban lévő cigányok felszabadítása. A trón tanácsadói, a miniszterek, azokból az ifjakból kerültek ki, azoknak a csillagcsoportjábót, kik életük programmjává a két fejedelemség egyesítését és a román tartományok demokratizálását tűzték volt. ki- Mavrogheni Péter volt «a pénzügyminiszter. Öt és engem bizott meg az uralkodó a törvényjavaslat megszerkesztésével. Meg is szavazta azt — mondhatni — egyhangúlag és lelkesedéssel az az ideiglenes országtanács, ami akkor, a gyászosemlékü balta- iimani egyesség miatt, az 1848-ban feloszlatott nemzetgyűlésnek — csak puszta árnyéka volt. Az ideiglenes országtanács lelkesedése csak előfutárán volt annak az általános fellángolásnak, mely Iiomániaszerte bizott a jövőben és az újjászületésben. Bizonyítja ezt az, hogy a birtokosok százan meg százan mondtak le mindenféle kártalanításról, mit az emancipációról szóló törvény biztosított számukra. Ezeknek a névsorát annak idején publikáltuk. Szeretett kollégámnak, a mi buzgó kutatónknak és gyűjtőnknek Sturdza Demeternek a tisztje, hogy emlékünkbe s az újkori történetírás szamára felújítsa azoknak a nevét, kik a maguk és őseik évszázados bűnét; hogy cigány-lelkeket birtokoltak, mint dologi vagyont, — expiálták, kiengesztelték. Engedtessék meg nekem, hogy egy kis moldovai büszkeséggel leszögezzem az:, hogy ugy a kincstári és egyházi, mint a magántulajdont alkotó cigányok felszabadításáról szóló törvényt előbb Moldova fogadta el és szavazta meg. És pedig az elsőt megszavazta Moldova 1844 jan. 31-én, mig Bukarest csak 1S47 ben. A másodikat megszavazták Jászvásáron 1855 dec. 10-én, Bukarestben 1856 febr. 8-án. Az emancipációs reform nemsokára meghozta a maga üdvös következményeit: A cigányok ma. kivéve a kőbőreigányoknt, akik nagyrészt még ma is sátorban élnek, es a medve- táncol tatokat, akik űzik ugyan a ragadozó állatok megszelídítésének tudományát, de a föld növelésre is egyre többen rákaptak, a többi cigányosztály nagyrészt beolvadt a nemzet zömébe s csupán napbarnított«, ázsiai szinti a rabőr ük eleven észjárásuk különbözteti meg őket. Egyébként feltaláljuk őket társadalmunk valamennyi rétegében. Noha a cigányok felszabadítása óta nem telt el ötven év sem, a cigányok adtak nekünk iparosokat, művészeket, kivaló katonatiszteket, jó közigazgatási tisztviselőket, orvosokat, sőt parlamenti szónokokat is. BefejezemBiztos vagyok abban, hogy apáink, ha kikelve sírjukból látnák azt a haladást, mit n felszabadított, cigánylelkek vittek véghez, nem bánkódnának amiatt, hogy ezt a humánus reformot meg valósították ForliMta: Tófalvi György. üreséi a bécsi erdő nagyobb filmsikere! KOiüó Főszereplők ; Magda Sehr eider, W. Albaeti Retty, Geora* ...— Alexander, Le» Slezák. Mii sir előtt : Fox Világhiradó és a c odálatcs szépségű GARDA-TÖ. A cigányok felszabadítása Résziét Cogălnlceanu önéletrajzából —
