Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-14 / 235. szám
V pvî o olőház BUDAPEST Taxa poştala pliütá oamerar Sfo. 24.56$—1927 tal ”1 Vasárnap, J934. október 21. — Árm 5 íef tiUjsxg EloIUtítési árak belföldön; Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon; Egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12.60, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Itmsz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. — 235. SZÁM. Felelős szerkesztő; SZÁSZ ENDKE. Szerkesztőse s, kiadóhivatal és nyomda: Cluj, liarou L. Pop ucca 5. szám. Te.'elon; 508. — Lóvéink»: Cluj, postafiók 101. fczám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. wm ■ ; A merénylet szálai*.. Sándor király és Barthou helyett Doumergue és Jeftics tárgyaltak Párisban a két ország ■ ■■ rr p r r. ■ jovojerol Az elhunytak akaratának szellemében folytatták a nagytoo» tosságu tárgyalást — Etfog'ák Calemen harmadik tettestársát is —Belládban csak egyetlen ablakban nincs kitéve gyászszalag ... — Az olasz fiajőraj is tisztelgett az elhunyt király emlékének és valószínűleg az olasz trónörökös is résztvesz a nagy temetésen Húsz év múltán ismét bomba robbant Szarajevóban és két embert megölt a tőzsdén Ma délben egyik kolozsvári lap, a Yaida-párti Patria reklámplakátjai állították meg Kolozsvárt az uccai járókelőket. A falragasz vezető helyén dominálóan nagy betűkkel állott ez a felirás: „A merénylet szálai Budapestre vezetnek,“ El tudjuk képzelni, hogy milyen érzelmeket keltettek ezek a sorok a jóhiszemű közönségben. A hónapok óta tartó ellenséges sajtókampány által amúgy is felizgatott román olvasó első gondolata bizonyára az volt, hogy: „imc, ezek a magyarok, ezek most sem nyugosznak, királygyilkosságra vetemedtek. Mindent megérdemelnek ezek a banditák, gyilkosok.“ Magától értetődő az is, hogy a fölpaprikázott polgártárs ezekután nemcsak a határon tuli magyarokra és Budapestre gondol rossz érzésekkel, hanem a romániai magyarokra is, mert hiszen, ha amazok merénylők és gyilkosok, akkor az itthoniak sem lehetnek jobbak a Deákné vásznánál. A magyar olvasó viszont, aki azt olvasta lapjában, hogy a merénylők horvát terroristák voltak, ismét keserű érzéssel folytatja útját, azzal a gondolattal, hogy a román sajtó részéről tervszerű hajsza folyik ellenünk és ez a hajsza még a horvát forradalmárok rémtettét is a magyarok nyakába akarja varrni. És a legközelebbi fordulónál, amikor régi román ismerősével kerül szembe, elfordítja az arcát, meggyorsítja lépteit, nehogy köszönnie kelljen olyan embernek, aki benne, ha nem is merénylőt, de a merénylővel egyetértő békebontó, destruktiv elemet lát. íme, mire vezet egy felelőtlenül papírra vetett és kinyomtatott egyszerű bővitett mondat. Hogy a bukaresti sajtó tajtékzó gyülöletszitása miket talál ki rólunk, hogyan akarja félrevezetni minden apropóból közönségét, azon már nem'is csodálkozunk. Legtöbbször már nem is reflektálunk az ilyen sajtóbetyárságra, az uszitás lova- giatlan kilengéseire. Afölött azonban már nem tudunk olyan könnyedén napirendre térni, hogy az erdélyi románság egyik vezető lapjának szerkesztősége, elsajátítva a bukaresti sajtó gyűlöletes módszereit, egy három soros, csupa feltételezésen és találgatáson alapuló hirecskét, mint pozitív tényt emel a lap homlokára és módot ad ezzel az emberi lélekben szunnyadó ellenségeskedés és gyűlölet mindenből, csak nem humanizmusból fakadó érzéseinek kirobbantására. Ezt éppen attól a Pátriától nem várjuk, amely különösen az utóbbi időben el tudta vonatkoztatni magát a mesterségesen szitott, türelmetlenségre nevelő és azt hazafias jelszóként prédikáló légkörből. A Patria volt az a lap, amely nem adta oda magát ennek az alantas harcmodornak és össze tudta egyeztetni a hazafias eszme szolgálatát a tárgyilagosság és mérsékelt politika követésével. Sok mindent mondhatnak és foghatnak rá néha okkal, néha ok nélkül a magyarságra, csak azt nem mondhatják róla, hogy anarkisták nemzete, a terroristák népe. Talán éppen az a hibánk, hogy a tűrésben és szenvedésben máris túlontúl (Páris, október 12.) A párisi lapok a mar- seillei merénylettel kapcsolatban hangoztatják, hogy a francia külpolitika eddigi irányát tovább kell folytatni. Csupán a francia-szovjet szövetség kérdésében kell mérsékelni az eddigi magatartást és nem eltúlozni a két ország közötti barátkozást, mert az könnyen vívhatja ki más országok jogos féltékenységét. A Journal felszólitja Olaszországot, hogy használja ki az alkalmat rokonszeuvének nyilvánítására s ezzel akadályozza meg a fölösleges izgalmak felkorbácsolását és a hosszú szellemének romboló hatását. Az Echo de Paris jelenti, hogy Jeftics külügyminiszter Donmergue francia miniszterelnököt biztosította Jngoszlávia további szövetségéről, viszont Doumergue is kijelentette, hogy a francia kormány nem változtat Bar- thon külpolitikáján. A meggyilkolt külügyminiszter eddigi tárgyalásairól szóló iratok íróasztalán vannak s annak alapján utódja folytatni fogja Barthon politikáját. A francia miniszterelnök azonban megjegyezte, hogy a tárgyalások azonnali folytatására, tekintettel a jugoszláv olaszcllenes megedződtünk, hogy az ellenállásnak még a törvényben megengedett mértékét sem aknázzuk ki teljesen. Megeshetett, hogy amikor a sajtó hónapok óta hangos Ghibu professzor ur magyar köz- vagyonpusztitó támadásaitól, hajbókolva nyitották meg előtte Zilahon a kollégium könyvtár-termét, hadd böngésszen a régi iratok között és keressen magának a saját portánkon belül kétes tüntetésekre, a körülmények nem kedvezőek. Doumergue és Jeftics tárgyalásai Párisban egy teljes óráig tartottak, azután Jeftics Legel külügyminiszteri államtitkárral tárgyalt hosz-1 szasan. A belgrádi sajtóban is az a felfogás, hogy Jugoszlávia és Franciaország között sikerül kiküszöbölni minden ellentétet. A francia belügyminiszter i lemondása u!án Sarraut belügyminiszter benyújtotta lemondását. Doumergue miniszterelnök először nem fogadta el a lemondást, de a belügyminiszter annyira ragaszkodott visszalépéséhez, hogy a miniszterelnök csakhamar belátta, hogy a lemondást el kell fogadnia. A jugoszláv kormány formális lemondása (Belgrád, október 12. A jugoszláv kormány az államfő személyének megváltozása miatt benyújtotta lemondását. A régenstanács kértg a miniszterelnököt, hogy a kormány jelenlegi összetételében maradjon helyén. érveket. Ne keressen tehát a Patria orgyilkosokat és merénylőket közöttünk. De ne kövessen el ő sen* a betű erejével merényleteket Erdély békéje, az ittélő nemzetek egyetértése ellen. Mert ennek a merényletnek a szálai csakugyan könnyen megtalál» hatók, ezúttal a Pátriához vezetnek...
