Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-01 / 224. szám

XVII ÉVFOLYAM. SSL SZÁM. KELETIUJS&G lg ■■■■■nwMWWiWMMMBBBWMTOMMMaMMMmriirrnwniiiii 11—1111111111111 iiiiiwwiiiiiiHiiiiimwi——l■l■■ll■^^lllllllllll■ 1111111— imun im 11 iiwuiiim n h magas, nagy gallért válaaztanlok. mert nagyon csú­nyán néz. ki és egyáltalán nem előnyős. Átfőzött, más- nirakötött, klbajtós, elvétve sálgalléros szőrmézések között még mindig választhat a nem éppen kimondott magas nő. Igen sok srömiegaliér készül úgy, hogy az a rész, ami a tarkóhoz érne, a kabát szövetéből készül, hogy ne kopjék olyan gyorsan a prém. Hisz azt hi­szem, mindnyájunknál előfordult, hogyha uj saison küszöbén beszéltünk a tavalyi kabátról, azt mondtuk, hogy jó még ugyan, de a prémezése a nyaknál nagyon lekopott. Szép volt egy hervadt zöld színű, durvaszövésü ka­bát, melynek nyaka és a dereka a szövetből készült, saját masnijával záródott s az ujjain, válltól a könyö­kéig nutria szőrme volt. Láttam még egy érdekes kö­penyt, de ez nem tudom, hogy fog tetszeni. Barna ka­bát. pelerinje szélén nutria szörmedisz, bő háromne­gyedes ujjal alól a szövetből készült keztyü díszeleg. Nos? Valaki utána csináltatná? Nagyon kedvesek a téli kosztümök is. Itt Í3 van egy kis újítás. Akik télen utaznak, vagy síelnek, vagy más téli sportot őznek, sőt, akik fázósak és sokat van­nak az uccán, azok is viselhetik. A kosztüm zöld szö­vetből készült, férfifazonjára kihajlott tigris préme- zés tulajdonképpen a kabát alatti tigris mellénynek gallérja volt. Ez nagyon praktikus, meleg, elegáns s alatta még mindig viselhetők a nyári bűzök. A téli köpenydivatban mindenki megtalálhatja a neki szóló részt s kívánom, hogy mindenki meg is tudja csináltatni azt, amit magának jónak talál. Divatposia Vidéki hölgy. Ha barna a télikabátja, a beküldött drapp szövetből nyugodtan csináltathat egy angol ru­hát. Díszítse esetleg barna bőrszegélyezéssel és nagy barna börgombokkal. Nagyon divat az idén és lesz ele­gáns délutáni angol ruhája. Barna kalapján hagyja csak rajta a piros tolldiszt, ha nem nagyon kiabál, drappal egy kicsit monoton lenne. Kérjük olvasóinkat, leveleiket mindenkor rovatve­zetőnk címére: Budapest, Teréz-lcörut 35. küldjék. ........................................... Szerkesztői Üzenetek Ebben a rovatban minden iiozaánk intéseit kér­désre pontosan válaszolunk. Viszont külön levelet senkinek sem írhatunk. Kérjük tehát olvasóinkat, hogy válaszbélyeg csatolását mellőzzék, mart a választ minden esetben itt adjuk meg. „Vidéki rádiózó,''’ Kérdésére nem oly egyszerű megadni a feleletet. A hiba ugyanis többféle lehet. Lc- lehetséges, hogy telepei (fütöakkumulátor és száraz elem anódtelepe) kimerült állapotban vannak. Hibáju­kat megállapíthatja, ha voltmérővel rendelkezik, eb­ben az esetben bekapcsolt állapotban mérje le akku­mulátorát, négy voltfeszültséget kell adnia, szárazelem­telepe pedig legalább nyolcvanat. Ha mindez rendben volna, úgy most már csőveit kell átvizsgálja, hogy I emisszió-képességüket a használat folytán nem-e vesz- j tették el. A hiba legvalószínűbben itt van. Ezt Ön, ha pontos mérőszerei (Manometer) nincsenek, nem tuudja megállapítani s ezért azt ajánljuk, hogy csöveit hozza be Kolozsvárra, hol bármely rádióüzlet kérésére ingyen leméri. Ha csövei is rendben volnának, úgy kül3Ö an­tennáját, földvezetékét kell megvizsgálnia, hátha ezen. ben történt valahol szakadás, ami szintén okozhatja az ön által panaszolt erős hangerösség-csökkenést. Vé­gül magát a készüléket kell átviizsgálni, nem-e az idők folyamán meglazult csavar, vagy forrasztás által okozott nagy átmeneti ellenállás az oka panaszának. „Statisztikus.“ Az erdélyi magyarság helyzete még nincs felmérve gazdasági szempontból. Csak annyit -tu­dunk, hogy a legsúlyosabb anyagi problémák között vergődünk, de statisztikát még nem állítottak össze. Mindössze a bankok helyzetéről és az agrár-reform­ról vannak adatok, de ezeket, amint leveléből kitűnik, ismeri. — „Joghallgató." Paul Negulescu bukaresti egyetemi tanár Tratat de drept administrativ-ját meg­kaphatja akármelyik könyvkereskedésben. — Dési ér­deklődő.“ Panait Istrati, a Kyra Kiralilta szerzője tudomásunk szerint Bukarestben él és hosszabb ideig súlyos betegen az egyik szanatóriumban feküdt. - „Főiskolai hallgató." A Magyar Szemlét Szekfü Gyula szerkeszti. A Három Nemzedék cimü könyvét Erdély­ben nem árusítják. Josephus barát St Antonio templomában megcsendültek a harangok, egy-egy hivő jött vigyázva, lassú léptekkel, hogy föl ne verje a csendet. Évszá­zadok óta megállt itt az idő a Coreggio és Ma­saccio képek, finom faragásu faszobrok és me­rev imaszékek között. Hatalmasan élesen hasította át ezt a tö­mör csöndet a St Antónia tcplom orgonája. Ez a lázadó, hangos fohász megrázta a tem­plom ódon falát, belekiabálta a Má-t, az örökké zugó életet és törte, zúzta a csöndet, de pana­szosan és jajongón. Szerencsére a guardián nem értett a zené­hez és elégülten bólogatott félbóbiskolásában, hogy milyen gyönyörűen harsan fel az ö or­gonájuk Isten dicsőségére, talán sehol se ilyen szépen! A hivök lopva, csodálkozva néztek vissza, fel a chorusra, ahol nem sokat láthattak a fiatal barát megvilágított, szikár alakjából. Sápadt arca a sápadt fénynél még merevebb­nek látszott s mintha viaskodott volna a hang­szerével, vagy mintha menekülni akart volna valakihez — valakitől. Kiverte a fáradság ve­rejtéke. Még hatalmasabban zúgott fel Berlioz Requieme-jéből a „Dies Irae“. Kergette volna vele a gondolatokat el, messzire. Minden éjjel eljön a démon kisérteni, éb­ren nem tud hozzáférkőzni, hát az álmaiba. Reggelre gyötrötten és szégyenkezve ébred. Madonna! Védj meg! Az^éjjel is magát látta, mint ünnepelt éne­kest. Körülfogták födetlen vállü asszonyok, akik néztek rá bűnös szemekkel és dobálták felé a virágot, — meg a vágyat. Egyik levette életűjét és az ő tógájára tűzte. A tű Keresztelő Jánost ábrázolta, de az ö feje volt, az asszony pedig szép volt, lélekzetfojtóan és perzselően szép; Meg akarta fogni a kezét, hogy magához ölelje s a bűnös ölelkezéstől csak az mentette meg. hogy felébredt. Már félt az éjszakától. Már hatodik éjjel keríti a gonosz; nem mer rendtársaira nézni, mert aminek ébren a Madonna oltalma alatt ellenáll, álmaiba tör be. Szótlan lett és komor, de nem gyónta meg ezeket az éjszakákat. Készült hozzá minden­nap, hanem ilyenkor mintha valami megbéní­totta volna a nyelvét, elterelte volna a gondo­latait és nem merte magának bevallani, — mintha bántott volna vele valakit, akit szeret, akit megszeretett. Az álmok mindég egy asz- szony képét mutatták, mindég azt a sötét szemű, sápadt ai'cot, aki Keresztelő János fejét a köntösére tűzte és akinek a nézése elzson- gatta álmában minden fájdalmát. Nem engedte elfordulni magától, ebben erős volt és kitartó és ő már nem merte álomra csukni a szemét- Sokszor látta, amint a templom tornyán a nap megvirrad. Dolgozni próbált éjszaka. A misék, pasto­ralele, fugák, amiket ilyenkor irt, úgy pereg­tek, mint az olvasó gyöngyei- Hajnalfelé aludt el, kimerülve a munkától. Szeretett volna álom nélkül aludni a mesterséges fáradság után, hogy megint tiszta lélekkel mehessen a misére. Hol férkőzhetett hozzá a démon? Ébren még gondolatban sem illetett asszonyt soha... • Közeledett a husvét ünnepe, a zsolozsmás feltámadásé. Josephus már három hónap óta viselte csendben és titokban a szörnyű keresztet. Rend társai csodálattal néztek rá, mennyire átszelle­mült egész lénye ebben az emberfeletti küzde­tak miért, de valami különös folsőbbség su­gárzott ki Josephus barát lényéből- Szelid volt és alázatos, szeretetteljes, megértő, minden munkát magára vállaló és béketiirőbb minde­gyiknél. Nem tudták, hogy alázatosságának forrása kinzó bűntudata volt. Nincs ereje meg­törni a varázst! ha csak valami csoda nem tör­ténik vele! Már szinte dédelgették a kolostor­ban. Tisztelték, mint valami szentet. A St. An­tonio templomba pedig özönlött a nép. hogy csodás játékát hallja, ami lehelletszerüen fi­nom volt, vagy szárnyalóan csapott fölfelé, mintha nem is földi ember játszana, akit meg röghöz köt az anyag. Josephus barát ezeket látva, döbbenve em­lékezett egyik álmára, mikor mint énekest ün­nepelték. íme, a kisértés! Buzgón imádkozott a Madonnához és az éj­jel, oly hosszú idő után először ő jelent meg előtte. „Hagyj itt mindent Josephus, — mondta a Szüzanya- Zarándokolj el innét messze, egye­dül. Soha se ülj többé az orgonához és ne ird meg örökszépségü muzsikáidat, még Isten di­csőítésére sem. Ez még hiúság, ez még a Világ, igy állandóan keríthet a gonosz!“ S már eltűnt a Madonna képe. Josephus boldogan ébredett. Friss volt és tisztalelkü, mint egy gyermek. Hiába próbál­ták marasztalni rendtársai- Mikor a St. An­tonio templomában felzugtak a harangok, barna csuhában, födetlen fővel, egy magával megbékélt ember hagyta el a szent várost. Farkas Ilona. lemben, az Ég és a Pokol mesgyéjén. Nem tud­Ára 95 lej FERENCZ1 0 mfíGVffR VÖRÖS! Rendelje meg azonnal a „Kaleti UjsAg“ kiadóhivatalától Kolozsvár, T Ort« -.irt«« r; o-T _ VirlóLrioL'nolr a npti7. p« 10 !pí nnrfá hp.kiil-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom