Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-12 / 233. szám
6 KumUjs&G ZV II ÉVFOLYAM, 233. SZÁM. „Magy ar Kisebbségi bl« : Hegedűs ]\Iűndor Tizenkét esztendeje állandó olvasmányom Jakabffy Elemér nemzetpolitikai szemléje a ,,Magyar Kisebbség“. Mindig érdeklődéssel várom és mindig újnak és frissnek találom. Hogy ne lenne az, hiszen a fájdalom mindig uj annak, aki érzi és vájjon ezekben a füzetekben nem 32 esztendő politikai küzdelmeinek és vergődéseinek ütései és sebei sirnak-e fel hozzánk? Ahogy végigtekintek könyvszekrényemen azokon a köteteken, amelyek 12 évfolyamot foglalnak magukban a Magyar Kisebbségből és gyakran tekintek reájuk, mert számomra nélkülözhetetlen forrásmunka ez: soha sem ötlött fel bennem a kérdés, vájjon Jakabffy Elemér hogyan nem unt bele 12 év alatt, hogy ezt a ha talmas munkát folytassa. Nem vetődött fel bennem a kérdés, mert hiszen csináljuk mindezt jó néhányan és nem untunk bele és nem fáradtunk bele. Csakhogy az egyik kevésbé csinálja és a másik intenzivebben, ahogy talentuma, felkészültsége a magyar kisebbség sorsával való szolidáritás felismerése sugallja neki. Ah ha ilyen rövid idő alatt meg lehetett volna sokallni, akkor mi jövő várna erre a kisebbségre, amelynek minden reménysége az ie- het, fogy a magyar kisebbség intelligenciája még él és nem felejti el, hogy a történelem milyen szerepet osztott ki számára az utódállamokban. Ebből a magyar intelligenciából fakadt Jakabffy Elemér, aki az uj imperiumban elsőnek eszmélt reá, hogy az országösszeomlás után uj utak és uj feladatok várnak arra a középosztályra, amely nemrégen még a hatalmat tartotta kezében a magyar politikai életbeu. Bizonyos, hogy siethetett volna karrier után a megmaradt Magyarországon, hiszen édesapja valóságos belső titkos tanácsos és mint államtitkár Tisza István alatt a belügyminisztérium tényleges vezetője volt, ő maga korán országgyűlési képviselő, még pedig a szabadelvű ifjúság javából, mindezek mellett pedig kitűnő kvalitásokkal és alapos jogászi és politikai iskolázottsággal felszerelve: egy szó mint száz, hí. repatriál, ma Magyarországon kétségtelenül magas közéleti pozíciót foglalt volna el. Jakabffy Elemér azonban ittmaradt és a kesergés és feljajdulás idejét rövidre szabva már Í922-ben megalakította két barátjával a Magyar Kisebbséget, hogy felszítja a hitet: magyarok nem veszett el minden, ha magunk nem akarjuk, hogy még az is elvesszen, ami megmaradt. Nagy nekiindulás volt ez: a meg szédült, eltikkadt magyarságnak erőt, uj talp- raállásr, saját értékének és erejének tudatára való ébredését prédikálni. Valósággal beleerőszakolta az emberek tudatába, hogy nem éppel* olyan páriák a jogi, kulturális és exisztenciák harc mezején, ahogy az az első években festett, hogy nekünk jogaink is vannak, ünnepélyes Ígéretek és nemzetközi szerződések építenek számunkra bástyákat és kezdjünk cselekedni, ha élni akarunk. A realitás iránt való nagy ér- zék és az elfásultsággal való szembeállás égő bátorsága kellett hozzá, valamint az az erkölcsi tartalék, amelyet magában érzett, hogy a bi zonytaionságnak, a lemondásnak és a romantikus álmodozásnak megtántoritó esztendejében felkiáltson: élni és megmaradni akarunk. A mohácsi vész után, amikor megalakult az első magyar erdélyi gyűlés és a Rabsburg-ud- var követe más iránymutatásokat sugdosott Erdély magyarjainak, akkor Bethlen Farkas azt válaszolta neki: „Tudja meg kegyelmed, hogy mi a magunk fenntartásán munkálkodunk“ A történelem igy ismétlődött meg, igy akadtak férfiak, akik négyszáz év múlva a magunk fennmaradásának eszméjét harsogták bele a nagy vacuumba, ami a magyar lelkeket szinte szimbolizálta és ezek egyike és elseje volt Jakabffy Elemér és a „Magyar Kisebbség“. Most 12 esztendő elmúltával adta ki Jakabffy Elemér Lúgoson egy vaskos, több mint száz oldalas füzetben mindannak az összefoglalását, amint a leperdült 12 évben a „Magyar Kisebbség“ cimü nemzetpolitikai szemle produ kált. A füzet cime száraz „Adatmutató a nyelei, faji és vallási kisebbségek jogi, kulturális és gazdasági helyzetéről, különös tekintettel a magyar kisebbségekre“. De adhatott volna neki bátran költői címet is, nevezhette volna ébresztőnek, sikoltásnak, találhatott volna ki egészen drámai cimet, mert amit ez a 12 esztendő ostora lehajszolt előttünk, az dráma is, aminek a végét nem látja senki és hogy egyes jeleneteit el ne felejtse, azért tárul elé ennek a füzetnek hatalmas felsorolása. Rendszeresen áll a magyar olvasó előtt a kisebbségi kérdés nemzetközi vonaglása és itthoni keresztjárása, a tervek és kívánságok, az elméleti és gyakorlati célkitűzések, a remények és csalódások. Címekben és adatokban villannak fel előttünk a kisebbségi harc hétköznapjai, ezek a verejtékes és viharos hétköznapok, amiknek villanását ünnepek fáklyafénye olyan ritkán váltotta fel. Jakabffy Elemér lapjának pályafutása, mely egyben mindnyájunk tevékenységének foglalata is, száll ki az esztendők keretéből és elevenedik meg a szemünk előtt. Most látjuk csak: mi mindent harcoltunk, milyen kifogyhatatlan volt a kisebbségi élet feladata és kötelességiel- jesitésének kamrája, mennyit dolgoztunk és milyen keveset értünk él! Azt kellene hinni, hogy a magyar közvélemény minden ija-fia a magáénak tartja a Magyar Kisebbséget és szomjasan jár erre a kútra, mert hiszen tanulni akar és felüdülni akar: mi volt eddig és mi legyen ezután. Vélnéd, hogy nincs intelligens ember ebben a kisebbségben, aki kéthetenként türelmetlenül ne várná, hogy Jakabffy Elemér folyóiratát megkapja. Ezzel szemben — mondjuk csak meg az igazat — a Magyar Kisebbség fennállásának 12. esztendejében, amikor Jakabffy Elemér ezt a beszámolót kiadta, ez a nemzetpolitikai szemle hősies küzdelmet folytat azért, hogy kéthetenként megjelenjen. Ezrével kellene, hogy az előfizetők elküldjék aprópénzüket a lugosi házba, ahol Jakabffy Elemér a világ minden részéből lesi a hangulathullámokat, amelyek a. magyar kisebbség érdekében vívott harcról idészürődnek, de tudtommal néhány százra apadt le azoknak a száma, akik a meginduláskor olyan lelkesedéssel és szeretettel karolták fel a Magyar Kisebbséget. Azt hinné az ember, hogy legalább a publicisztikai munka szerény jutalma jár ki ezért a tevékenységért, holott a tény az, hogy Jakabffy Elemér súlyosan ráfizet arra a hivatásra, mit magára vállalt: tiizoszlopnak lenni az éjszakában. És szól ez a szemrehányás nemcsak e hazában élő magyaroknak, hanem határontul lakóknak is, akik között nem régen, amikor a Magyar Kisebbség fennállásának 10-ik évfordulóját érte el, alig akadtam valakire, aki tudott volna róla, hogy van egy sajtóorgánum, amiből kisebbségi sorsban élő magyar testvéreinek viaskodásait megismerheti. Mennyi szó, mennyi reklamáció, sőt olykor érvényesülés és taps virágzik ki a magyar kisebbségi szenvedések halmain és milyen kevés őszinte érdeklődés és minő semmi áldozatkészség! Ránézek a füzet fedelére és látom, hogy egy száma 20 lejbe kerül, húsz lej: tiz cigaretta füstje, egy pohár jó bor mámora, egy könnyedén elvesztett kártyapárti élvezete és ez a 20 lej, egy esztendőben 240 lej előfizetési dij, ne akadna a tarsolyban arra, hogy fenntartsuk ezt a ncmzetpolitikai szemlét, hanem rábizzuk magára az alkotójára, hogy dolgozzon is és ráfizessen is? A Népszövetség könyvtárának olvasótermében Genfben ott találtam a Magyar Kisebbséget, de magyar famíliák egész soránál nem. A genfi centrumban tanulmányozó külföldi szakembereket érdekli, hogy mi történik velünk, de önmagunk megelégszünk vele, ha más törődik velünk. Rosszul esik ezt nekem ebből az alkalomból elmondani, sehogy- sem illik ez be cikornyás megemlékezésnek, de nem azért születtünk, hogy saját népkisebbségünk . hibáinak hízelegjünk, hanem, hogy megmondjuk neki az igazat. Amikor megemlékeztem Jakabffy Elemér kitűnő összefoglaló müvéről, ami a napokban hagyta el a sajtót, szeretném, ha megmozgattam volna egy kicsit a magyar lelkiismeretet is. Wagon-Lits II Cook és a Keleti Újság -------------akciója.-------------Olcsó egyéni utazás a bukaresti kiállításra. Összes költség — két napi teljes ellátással: III. oszt. Gyorsvonaton, autokár körúttal .. .. 1140*— lőj. III. „ „ körút nélkül 1090*— lej. II. „ „ „ körúttal.. .. 1412— lej. II. „ „ „ körút nélkül 1362«— lej. Ezen részvételi dij ellenében a* oda-vlssza szóló vasttll {egyen kívül, nyújtunk két napi teljes ellátást a legelőkelőbb szállodákban, egyágyas szobákkal, háromszori teljes étke. zéssel és kiszolgálással úgy az étteremben, mint a szállodákban; díjtalan belépést, valamint ki- és beszállítást a kiállításra, autóbuszon és a jegy díjtalan lebélyegzését, továbbá egy autokár utat a város megtekintésére. Ha valaki két napnál tovább marad Bukarestben, ögy teljes panzióért naponta 200*— lej, csak étkezésért (naponta háromszor) egy napra 129*— lej pótdijat fizet. Aki vidékről indul, az vasúti jegyet maga váltja meg és ez esetben a vasúti jegyért III. osztályon 573'— lejt, a II. osztályon 845*— lejt térítünk. Nem társasutazás S Bármikor egyénileg utazhat 1 Jelentkezéseket elfogad : a Wagon-Lifts| Cook utazást Iroda (Cluj, Piaţa Unirii í8. Telefon 224). — Felvitágositást ad a Keleti Újság kiadóhivatala is. Részvételi szándék az indulás előtt legalább 48 érával bejelentendő.
