Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-10 / 206. szám
10 Kumüjsm wwiwiTiii—i iii unii I aegeajcg Néha a JUHTENYÉSZTÖK épen olyan buták, mint a JUHOK! A juh nem nagyon okos, úgy teremtette az Isten. Nem tud védekezni, ha megrohanja a farkas és a gyógyszertárba sem tud menni, hogy megvegye a GYÓGYSZERT, amely megóvja a MÉTELYKÓRTÓL ettől a betegségtől, amely évente a juhok ezreit és ezreit pusztítja el. Ha a juhok buták, úgy a juh tenyésztőknek kell okosoknak len- niők. Csak 10 leit kell elköltenie, hogy a juhot ettől a betegségtől megóvja. Vegyen annyi GALBI- NOL-kapszulát, ahány juha van és adjon be mindegyiknek egyet. A beteg juh néhány nap alatt egészséges lesz. Adjon az egészséges juhoknak is Galbinolt és megóvja azokat a betegségtől. Ha vannak juhai és azokat a mételytől megóvni, vagy e betegségtől kigyógyitani akarja, úgy adjon nekik Galbinolt. K aph at u az ország minden gyógyszertárában és drogueriájdban. Kusümss Békecsinálás Nyd Irta: P. Tréfán Leonard Nohát ilyen még Berzencén se történt ami óta a világ áll és a szólás szerint két lábon járnak az emberek. Beszélt is róla az egész falu, sőt az egész vidék. Az történt kérem szépen, hogy Hajdú Imre és Hajdú Péter két édestestvér, halálos ellenségei lettek egymásnak. Valami osztozkodás mián az apjuk halála után. Járták sokáig a nyárádszeredai bíróságot, fizettek egy csomót a fiskálisoknak, s a végén úgy megkeményedék közöttük a haragtartás, hogy még a legforróbb kánikulás nap sem tudta volna fölolvasztani. Mindakettő kemény- kötésű, katonaviselt ember volt. Szilárd becsü- letességü embernek ismerte őket mindenki, de azt a világért sem fejthette meg senki, hogy két testvér ennyire gyűlölje egymást. A haragtartás és gyűlölet abban állott hogy sohasem lépték át egymás házának a küszöbét. Megtörtént, hogy egy és ugyanazon nap szüle tett gyermek mindakét háznál, de Hajdú Imre eltitkolta a pap s az egész falu előtt, mert rém- şâgesen gyűlölte Hajdú Pétert. Tőszomszédok közkertesek voltak és ha a csirke, malac, az apró jószág átkaparászott a másik udvarba, azt százmilliószor is megverte a szerencsétlensége! És a két kutya! Nohát az volt még a borzalom! Hogy a fák ágai áthajoltak a kerítésen, a paszuly, uborka, tök átkúsztak a kert desz- kanyilásán, az mindig baj volt, de ha éjjel vagy nappal a két kutya egyszerre talált ugatni, az irtózatos nagy baj volt. Eleinte rém- ségesen verték a kutyákat a kutyarokonszenvi ugatás miatt, később aztán a kutyák voltak rettenetesen dühösek egymásra és alig lehetett őket szétválasztani. Véresre marták egymást. A kutyákat végül jobbnak látták kötve tartani. De a kakasokat is nem lehetett bezárni, megkötni, mert azok annál szaporábban kukorékoltak. Volt ebben a féktelen haragtartásban sok adag babonaság is. Kora hajnalban megvárták, hogy melyik szomszéd kakasa szólal jaceg először. Szegény kakasok! Szegény kutyák! Nem tarthattak ők is haragot, mint a gazdáik. Falun este és éjjel, éjfélen és kora hajnalban csudálatos faji együttérzéssel szokták üdvözölni egymást a kakasok és a kutyák és kukorékolás a falu életének, ébrenlétének megnyilvánulása. A két Hajdú testvér szomszédságában tű los volt ez is. És most mindenki kíváncsian várja, hogy mi volt az asszonyokkal? Hát kérem alássan, ha nem is voltak okosabbak az asszonyok, de politikusabbak voltak. Leánykori barátságukat nem tagadták meg egészen. Haragudtak a férj kedvéért ők is egymásra, csakhogy módjával. Ok inkább a féltés érzetét keltették fel a férfiakban. Ugyanis Hajdú Imre is, Péter is jártak legény korukban mindkét leányos házhoz. Hogyan történt mégis, hogy az egybekelés igy végződött el, azt nem tudná megmondani senki. A mostani perpatvarban gyakran lehetett a fehérnépek hangját is hallani, de ez inkább olyan műkedvelő harag volt. Sivitoztak ők is, mikor az emberek dörmögtek, de lelkűk mélyén nagyon vágytak arra, hogy a két embert és két édestestvért, az ő férjüket megbékítsék- Ennek a kedvéért történt az is, hogy olykor kissé kacérkodtak egymás férjeurának. Külön ben szemrevaló menyecskék voltak mindketten, negyvenéves korukban is. Minden valószínűség szerint ők, az asszonyok főzték ki a megbékítés tervét. Mindkét háznál volt legénysorba cseperedett fiú. Pista és Jóska. Hajdú Imrééké Pista, a másik haragosé Jóska. Jól nevelt, eleven- eszii gyermek volt mindakettő. Ezek nagyon jó- barátságban voltak egymással. Hát természetes, hogy haragos édesapjuk miatt csak éjjel és künn az erdőszélen találkoztak. így is csak ritkán, mert mindkét apa gyakran fenyegette fiát, hogy a kezitlábát tördeli le a fiának, ha a szomszéd fiával barátkozik. Hát ők nem is, igen barátkoztak erőst, de azért a békecsinálás müvét ők valósították meg. Történt pedig a következőképpen. Előzetes megállapodás szerint éjfél után mindjárt, még pirkadat előtt fölkeltek mindketten a találkozóra. És megindultak a Nyirestető erdőrész felé. Hajdú Pista láncon vézette a Lombos kutyát, Jóska pedig szintén láncon a Sajót. Különböző irányba indultak, hogy a megbeszélés szerint egy bizonyos helyen összejöjjenek. Gyö nyörüségesen sütött a hold. Akárcsak nappal lett volna. A két kutya csak akkor kezdett nyugtalankodni, mikor az erdőszélen, a kitűzött helyen összetalálkoztak. Itt egymásra akartak rohanni, hogy szertemarcangolják egymást. De a fiuk a tövén és erősen tartották a láncokat. A nagy baj az volt, hogy a két kutya nemcsak egymást akarta szétmarcangolni, hanem a fiukat is. Látták bennük az ellenséges szomszéd fiát. Képzelhető, hogy volt ott irtózatos kutyahelyzet. De ez nem sokáig tartott, mert előkerült a hátizsák. Mindkét fiú kosztolni kezdte Ízletes húsokkal és csontokkal a saját kutyáját, lassankint azután a másikét is. Mikor pedig az izes falatokat és kenyérdarabo- kat jó erős szilvapálinkával leöntötték és a kutyák rózsasziniinek látták az egész holdvilágot, akkor már nem volt a kutyafogalmak sze rint ellenség, csak jóbarát. Mindkét kutya elhallgatott és szesztől ábrándos szemekkel néztek egymásra is és gazdáikra is, megállapítván, hogy: — Nem érdemes haragudni! Ugatni, harapni még kevésbé. Szép az élet és a csöndes holdvilág... Együttettek, együttszimatoltak már a komondorok és ekkor a legerősebb lánccal, el- oldozhatatlanul összekötötték őket. Annyira szorosan, csakhogy éppen járni tudjanak egymás mellett. És igy összekötözve elirányitották őket le a falu felé. A kutyáknak roppantul tetszett ez a helyzet. Farkcsóválva, egymáshoz dörzsölőzve, táncolva és lihegve, pálinkaszagtól vidáman indultak hazafelé. Mikor Hajdú Imre reggel korán kilépett az udvarra, a két kutya ottfeküdt az ajtó előtt. Gyökeret vertek lábai az ámulattól. Fölismerte a saját kutyáját és a Péter szomszédét is. Karóvéget keresett, hogy elverje a szomszéd kutyáját, a Sajót. — Méssz haza te farkasoknak való hitvány dögje! Gyalázatos vagy mind a gazdád, te-e-e-e... És már ütni is akarta az öccse kutyáját, de azok együttesen, egyszerremgrottak mérgesen neki. Alig tudott az ajtóján bemenekülni. A két kutya együtt volt egész nap. Átlátogattak Hajdú Péterékhez is és vissza. Nem férkőzhetett közel hozzájuk senki. Nem lehetett az állatokat egymástól elválasztani. Együttjártak az uccán is. Az emberek csóválták a fejüket. Elámultak és mosolyogtak. Mások jóízűen nevettek. — Netene! A Hajdú ék kutyái együttsétálnak a gazdáik helyett... A kutyák hamarább megbékélnek, mind az emberek ... És ez igy ment több napon át. A sok szóbeszéd a testvérek füléhez jutott. Kezdték magukat szégyenleni. Az uccára sem mertek kimenni. És amikor a kutyák Péteréknél voltak látogatóba, Hajdú Imre meghallotta, hogy Péter kisleánya gügyögve, kedveskedve játszadozik az összekötözött ebekkel. Nem bírta már tovább. — Te Pétör ecsém, eresztenéd el a Lombos kutyát... — Imre bátyám, én ereszteném, de nem menyen. Gyere utána s vidd haza... És nem kellett több. A két haragos férfi, a két asszony, két legény fin és két kutya ott állottak már egy csomóban Péterék udvarán. A fiuk kezdték szétoldozni a láncokat. A kutyák hízelkedve nézték a jelenetet. — Nohát én viszem a kutyát. Gyere haza te Lombos ... És ezzel megindult Hajdú Imre haza a kutyájával. Utána a másik kutya. A két asz- szony. A két fiú is. Nem maradhatott Péter sem.., XVII. ÉVFOLYAM. 206. SZÁM.
