Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-10 / 206. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 206. SZÁM. Keletiíijsjús 5 INTÉZETI hetünk rendkívüli olcsó árai: Intézeti szalvéta ........ 5*— Lei Intézeti ágynemű vászon .......... 19’— Lei Intézeti zsebkendő ... 8'— , intézeti fehérnemű vászon ........... 27'— „ Intézeti mosott vászon 13'— „ Intézeti sőt. kék Chewioth szövet 55’— , intézeti pepita szövet . 17*— Intézeti pokróc ......... 195’— „ Intézeti törülköző ....... 17’— intézeti paplan ..........................280’— „ intézeti harisnya... 17*— Intézeti háromrészes matrác ...495*— „ Fenti árak csak az „Iskola hetekre“ vannak érvényben Szabó Jenő ft.-T. Nagyáruháza, Cluj. kezében tartja e fonálszálat, mint a sárkányeresztö gyermek a zsinórvéget. Nem nehéz kitalálni, hogy azért nyeral itt ez a férfi, mert csendes felemelkedéséhez megkereste a számára alkalmas helyet. Ki tudja mióta, ki tudja meddig, csak áll mozdulatlan egyhe- lyében és mondja magában az imákat. Hangos köszöntéssel sem szabad megzavarni. Szó sem lehet arról, hogy Kérdezősködésre vetemedjünk. Csendesen kikerüljük. Egy kicsit megbámuljuk. A kis tisztás pázsitja némileg mutatta az ösvény-nyomokat. De hát mi nem is érezzük szükségét a kérdezös- ködésnek. Büszkén vágunk bele az ösvény feltűnt folytatásába, amelyen nemsokára kúszunk már a meredek oldalon. A legfiatalabbakat mindegyre csendesíteni kell, hogy szabálytalanul ne gyorsítsák a tempó egyformaságát. Zergehajtás tilalomfája. Mögöttünk a hátramaradt társainktól kiáltást haltunk. Gyanút kezd kelteni ez a hang, mert mintha olyan. irányból jött volna, ahol uii nem haladtunk el. Időnként visszakiáltunk, de semmi válasz. Csak haladunk felfelé. Egyszer a Retyezátot járt két fiatal között vita kezd kifejlődni amiatt, hogy az egyik nem egészen jól emlékszik a lefelé zuhanó patak különös eséseire. Mikor meghallom a disputájukat, már elképedek, mert tudom, hogy baj van. A cserkésztanár megállást tanácsol, előszedi a térképet, magasságmérő és iránytmutató műszereit. Mindez csak annyit segít rajtunk, hogy biztosan megtudjuk a bajt. Rossz utón járunk. A magasság ezer méteren felül van, másztunk kétszázat. A vesztes kártyás megy a pénze után s mi is nekiindulunk a további emelkedésnek, hátha találunk egy ösvényt, amely átvág a jó útba. Van, aki abba nyugszik bele, hogy ez rövidebb ut a Zenoga-te- töre s igy még hamarabb feljutunk. Ez a vigasztalás azonban megdöbbent engemet, hiszen ilyen hiányos öltözetben még liften sem volna tanácsos felérkezni a futó felhők közé. Aki azonban nem mer, nem nyer, ^ felhaladunk még százmétert. Az ut nem nyílegyenes, hullámzik a bordás hegyháton, néhol mélyen leereszkedünk, hogy azután kétszer annyit kelljen visszaA kolozsvári dalárda, amely zászlószente- íési ünnepélyt rendezett, a Bethlen Gábor neve alatt indult el. Bizonyára a dalárdának minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy a Bethlen Gábor neve alatt református egyházi énekkart alakítani nemcsak annyit jelent, mint e név alatt összegyűlni, egy nehány szomorú, vagy vig magsrnr éneket szólamokban szépen énekelni megtanulni és vidám barátságban, i'elüditő szórakozásukban nehány órát eltölteni, hanem elsősorban azt jelenti, hogy éljenek bárhol, foglalkozzanak bármely hivatáskörben, emberi, egyházi, polgári kötelességeiket a Bethlen Gábor szellemében, lelke szerint kívánják becsülettel betölteni. Mint egy hatalmas épületnek a tartó oszlopai, ügy állanak előttünk Bethlen Gábor életének azok az igazságai, amelyek számunkra is mutatják, hogy sorsunk és jövőnk biztosítását milyen igazságok szolgálatában kell keresnünk. Bethlen Gábor életének első nagy tanulemelkedni. De megyünk, mig az erdő sűrűjéből fdra szegezett idei deszkatábla fehérük elénk. írás van, természetesen rajta. Semmi kétség: tilalomfa. Azt mondja, hogy erre tovább senki emberfiának nem szabad haladni. Zergeország tiltott területének a határához tévedtünk. Az ösvény a Fekete-tó világához és az Ikertavak rejtélyes völgyébe vezet, hova csak királyi vadászatok társaságának lehet behatolni s annaTí is csak más irányból, a túlsó oldalról. Ez az a terület, amit háborítatlanul meg kell hagyni a zergelakos3ág- nak, hogy szabadon élhessék, üldözés és veszély nélkül társadalmi életüket. Ha nem lehetne arra számítani, hogy őrjáratos határörvadászokkal is találkozhatunk, akkor is tisztelni kell a törvényt, amelynek a földjén járunk. Kezdjük élőiről. Vissza, le egészen az Imádságos emberig. A magasság: ezerszáz méter s még valami. Háromszázat másztunk felfelé, ok nélkül. S ugyanannyit ereszkedünk most még lefelé. De nem is légvonalban, hanem tekervéryes utón. Ez a mi ráadásunk az ezernégyszáz méteres hegymászás mellé, hogy a napi teljesitmény valahogyan kevés ne legyen. Egy óra fel, egy óra le. Előfárasztásnak éppen ' elég. Akik okai voltak, a két fiatal utvezetö, szégyenkezve hallgatják a szemrehányásainkat. Szidalmazhat- juuk is, de az utunk ezzel nem rövidül. Az imádságos ember áll mozdulatlanul, kelet felé fordulva, a maga áhítatának a helyén. Csak magasabban tartja a fejét, mert a nap jót haladt azóta felfelé. Mekkorát tévedtünk m;., azalatt, Pnig ö ki nem fordult hitének sarkából. Úgy volt: ezen a pázsitos kis tisztáson nem vettük észre, hogy el-eltünedező ut kétfelé ágazik. Az imént ezer méteren felül már kaptunk Ízelítőül egy-egy hideg szélfuvalatot, borzongatta a verejtéktől nedves bőrünket. Mi lesz velünk, ha nem érjük utuól ennyi késés után a lovas karavánunkat s még egy inget sem tudok venni magamra, amikor a felhők felé közeledünk. Az elölről kezdett nagy ut előtt már előre di- dergek. ft6* WHééM«HHUMd sága, egy komoly, megtartó intelem. Ex intelem figyelmeztetését igy foglalhatjuk össze: Egyre vigyázzunk, egyet mindenképpen őrizzünk meg, egyet soha semmiért oda ne adjunk, egyet mindennél a világon szentebbnek és drágábbnak tartsunk, mindennél drágábbnak tartsuk hitünket: a hitet megtartó Istenünk szeretetében és jóakaratában. Akinek' hite van, annak élete, az élethez reménysége, a megújulásra kilátása van, de aki a bitet elveszítette, mindent elveszített. Erre tanit minket életének nagyszerű példaadásával Bethlen Gábor is. íme az Isten elé készülő fejedelem, amikor számbaveszi mindazt, amiben része volt gazdag és dicsőséges életében, nem a dicsőséget, nem gazdagságát köszönte meg elsősorban Istennek, hanem evángéliumi hitét- E Ilit vezítte át kétségbeesésén, e hit oltalmazta és bátorította, e hit avatta fel arra, hogy éle- tét népe megtartásának szolgálatába állítsa. Hit nélkül nincs erkölcsi megtisztulás, hit nélkül nincs önfeláldozás, hit' nélkül nincs megújulás, hit nélkül nincs élet. Erdély hibliás fejedelme, elhaló ajkán a szent vallomással: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki bizonyára senki nincsen“ — igy int arra, hogyha van valami, amit nagjmn komolyan szivünkre kell vermünk, akkor ez a mi evangéliumi hitünk, az apostoli szó: „Ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét. Őrizzük meg a reménységnek vallását. Becsüljük meg egymást és igy, indítsuk fel szivünket az atyafiui szeretetne és jócselekedetekre. A bátorító vigasztalás és komoly intelem igy érteti meg velünk Bethlen Gábor életének második útmutatását, amelyet nekünk is, munkánk és kötelességteljesitésünkben szüntelenül követnünk kell. Bethlen Gábor Istenbe vetett hitével és bizalmával mutatja, hogy hol kell keresnie egy népnek fennmaradása igazi forrását. Bethlen Gábor tanit arra, hogy erőnket nem a világ hatalmaiban, hanem Isten dicsőségének szolgálatában a hit szent erőivel megszentelt kultúra ápolásában kell keresnünk. íme a negyvennégy csatában hősiesen küzdő fejedelem, aki Isten iránti hálaadással emlegeti, hogy tizenhat évi uralkodása által megmentette hazája számára a békét, népe megtartásának igazi eszközéül mégsem a fegyvert, hanem az iskolát jelöli meg s fejedelmi gondoskodásával azt akarja biztosítani, hogy igazi lelki tanítókat adjon népének, akiket azért emel nemesi rangra, hogy egész nemzetét figyelmeztesse a prófétai szóra. Becsüljétek meg azokat, akik szólják nektek az Isten beszédjét. Ez a fejedelem útmutatása ma is számunkra. Erőnk a lelkünk, amelyet hit szentel meg, műveltség ékesit, szolgálat koronáz. Ez a lélek őriz meg s biztosítja számunkra uj történelmi helyzetünkben is elismertetésünket, megbecsültetésünket. A Bethlen Gábor szellemében csak akkor dolgozunk, ha áldozatunk és muunkánk a legtisztább keresztényi kultúra szolgálatában dicsőül meg. Bethlen Gábor bár mindent megtett saját egyháza erősítése és fejlesztése érdekében, mégsem ismerte sem a felekezeti, sem a nemzeti elfogultságot, kizárólagosságot s türelmetlenséget. Ennek gyönyörű bizonysága főként az, amit följegyeztek róla historikusaink, hogy a halála előtti időben a fejedelmet egy nagy gondolat, az egységének .gondolata foglalkoztatta. Halála előtt egy hónappal, szeptember 14-én, a váradi összejövetelen tárta fel az erdélyi és páreiumi követek előtt azon gondolatát, mely szerint az volna a célja, hogy egy egyetemleges szövetséget hozzon létre a kölcsönös védelem céljából, úgy, hogy ne engedjenek senkit vallásukban háborgatni. Úgy érzem, hogy Bethlen Gábor életéből, mint harmadik igazság, éppen az a megtartó tanács zendül harangszóként ma is hozzánk: ;Vigyáz- zatok, az ajándékokban különbségek vannak, de ugyanaz kell hogy legyen a lélek, hogy nekünk minden elválasztatás felett is meg kell értenünk, hogy népünk elleni halálos vétek nélkül nem szabad egymás alkotásra emelt kezét lefognunk, de együttesen kell dolgoznunk a s?eretet lelke szerint történelmi hivatásunk betöltésében. Mert csak ez az összefogó szeretet tudja visszarántani a nagy sir széléről népünket s méltóvá tenni népünket rendeltetése betöltésére. íme igy szól hozzánk Bethlen Gábor életéből a hármas tanulság, hitünk megőrzésében, a keresztyéni kultúra ápolásában, a lelki egység gondozásában kell keresnünk hivatásunk betöltését. A Bethlen Gábor zászlaja alatt dolgozni annyit jelent, mint a hitnek leikével, a szeretetnek összetartásával, felekezeti és nemzeti elfogultságok félretételével önzetlenül munkálkodni műveltségünk emelésén, Isten dicsőségének előbbrevitelén. Az ö neve arra figyelmeztessen mindnyájunkat, hogy ezen aa utón járjunk és ebben a szellemben teljesítsük kötelességünket. A>t Hogyan eshetett e£ meg X-szel? — Hiszen ő egyébként okos ember. 16»; Könnyelműség és strucc-poíU Ilka. — Egyszerűen nem akaita látni a veszélyt. A.: Hiszen csak PR1MER05T kellel! volna vennie és soha -sem jutóit volna oda! A Bethlen Gábor zátszlójai «latit Irta • Vásárhelyi János
