Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-09 / 205. szám
Kucnujzswa XVII. ÉVFOLYAM- 205. SZÁM. 9 mp megtorlás, amit a kisebbségeknek el kell'szenvedniük, ha a gazdaállam és az anyaország között bármi okból rosszabbodik a viszony. A legtanulságosabb azonban mindenesetre a tárgysorozat utolsó pontja: a kongresszus munkájának újjászervezése. A magyar delegáció javaslatára ennél a pontnál az, hogy a kongresszus maga gondoskodjék megjelelő szervről, mely a különböző kisebbségek panaszait vizsgálat alá vegye s jogosságuk felett Ítéljen. Ez a javaslat két irányba néz- Egyfelől nagyobb súlyt akar adni a panaszoknak, melyek a Népszövetség elé kerülnek: a panaszok igy nemcsak az érdekeltek aláírásával kerülnének a nemzetközi hivatalos fórumok elé, hanem az egész nemzetiségi kongresszusnak a hitelesítésével. Másfelől pedig éppen ez a hitelesítés igen alkalmas eszközzé válhatik arra. hogy a paPaszlott sérelem kellő nyomatékkai és megfelelő tekintéllyel kerüljön a világ közvéleményének az itélőszéke elé. S nyilván a „több szem, többet lát“ elvnek is meg lenne a jótékony hatása a panaszok elfogulatlansága és hatóereje szempontjábólA X. kongresszus sem fogja Európának ezt a fájdalmas és nehéz kérdését megoldani. A munkát azonban, melyet elődei megkezdettek, ez a tanácskozás igen jelentős lépéssel viszi előbbre. Dr. Sulyok IstvánPénzhamisítás! manőverré zsugorodott össze az oroszországi exporttal kombinált másfélmilliós lakásfosztogatás bűnügye Elfogták mx egyik szélhámost, aki kellemetlen vallomásával rácáfolt az elcsapott főmetszö előadására 4 A X. nemzetiségi kongresszus , (Bern, szeptember hó.) 1925 őszén ültek össze először közös tanácskozásra az európai nemzetiségek képviselői a szabad és boldog Svájc földjén. A szervezkedés gondolata, mely oly közelfekvö volt, tiz évvel ezelőtt mégis mérhetetlen nehézségekbe ütközött. Az államok, melyek a kisebbségi szerződéseket aláírták s annak ellenében nagy politikai előnyökhöz jutottak, gyanúval és bizalmatlansággal nézték ezt az összesereglést s mindent megtettek a megakadályozására. A kongresszus azonban mégis összeült s ma tiz éves munkára tekinthet vissza. Erről a tiz esztendőről a különbözőképpen lehet ítélni. „A türelmetlenek, az elfáradottak, — mondotta a Wilfan a kongresszus szlovén elnöke, megnyitó beszédében, — erre az évfordulóra azzal válaszolnak, hogy már a tizedik kongresszusnál tartunk és még oly keveset értünk el csak. A többiek, a tapasztaltak azonban azt mondják: még csak tiz éve dolgozunk együtt, ä további esztendőkben még sok és fontos a tennivalónk...“ Hogy a két vélemény közül, ki melyiket választja, az elvégre vérmérséklet kérdése- Tulajdonképpen mindakettönek igaza van. Ha arra gondol az ember, hogy a követelések, melyeken a kongresszus egész munkája alapszik, nemzetközi szerződésekre támaszkodnak, — valóban indokolt a csüggédés a csaknem teljes eredménytelenségnek a látszatán. Aki azonban a társadalmi fejlődés szempontjából akarja a kérdést nézni s az írott szerződésekben is csak egy lépést lát ezen a nehéz és körülményes utón, az még bizakodliatik is, mert hiszen ezek a folyamatok valóban hosszú időt, hivő emberek lelkes munkáját követelik. De minden szemponttól függetlenül a kongresszus tiz esztendeje feltétlenül jelentős eredmény- Ha nem közvetlenül a nemzetközi politika területén, úgy a problémának tudományos kialakítása és a népek gyakorlati együttműködésének terén, A kongresszus minden esztendőben jelentős lépésekkel vitte előbbre ezeket a kérdéseket. Tiz esztendő munkássága alatt sokkal kevesebb válságot élt meg, mint a hivatalos Nép- szövetség. Kiválás csak két ízben történt: a III- kongresszusról kiváltak a németországi lengyel, lauschitzi szerb és a dán nemzetiségek, tavaly pedig a zsidó csoportok. Az előbbi látszólag jelentéktelen esemény miatt történt: a kongresszus nem vette fel tagjai közé a németországi frízeket, mert úgy találta, hogy nincsenek nemzeti alapon . megszervezve. Az igazi okot azonban nyilván az akkori lengyelnémet feszültségben kell keresni. A tavaly pedig a zsidók azért hagyták el a kongresszust, mert az alapelveihez hívén nem foglalhatott abban az éles modorban állást a német nemzeti ezociálizmus zsidó politikája ellen, amint azt a zsidók kívánták. Az ezévi kongresszus tradícióihoz hiven, ismét nagy és fontos kérdéseket tűzött ki napirendjére. Az első helyen áll az a lengyel javaslat- melyet a Népszövetség a közeli napokban vesz tárgyalás alá. A lengyelek a kisebbségi jogvédelem általánosítását követelik, tehát azt, hogy ne csak az európai kis államokra vonatkozzanak eféle nemzetközi kötelezettségek, hanem a nagyhatalmakra is s necsak Európára vo natkozólag, hanem az egész világra kiterjesztve. Ámbár egészen világos a diplomáciai játék, mely ezt a lengyel taktikát irányítja, a kisebbségi kongresszus szükségesnek találta az állásfoglalást. Az első nap felszólalói mind örömmel fogadják a kiterjesztésnek a tervét, egyik sem mulasztotta azonban cl annak a hangoztatását, hogy tulajdonképpen nincsen mit kiterjeszteni: a kisebbségvédelem ivott mulaszt, gyakorlati jelentősége eddig alig volt, a nemzetiségek számára védelmet egyáltalán nem jelentett. Igen érdekesnek ígérkezik további két napjának a vitája is. Az érdekelt államok közötti viszonynak arról a kihatásáról lesz szó. mit ennek a viszonynak kedvező vagy kedvezőtlen alakulása a nemzetiségek helyzetére gyakorol. Két oldala van ennek a kérdésnek: az egyiket azok a kétoldalú szerződések jelentik, melyeket két állam egymás között köt a szomszédba szakadt fiainak érdekében; a másik pedig az a (Nagyvárad, szeptember 7.) Hetekkel ezelőtt másfélmilliós rablásról tett feljelentést a nagyváradi rendőrségen Lajos Ábrahám, a zsidó hitközség volt főmetszője. Lajos elmondotta, hogy három, előtte ismeretlen ember állított he hozzá, magukat oroszországi, illetve besszarábiai kereskedőknek mondották és azt állították, hogy kitűnő üzletet tudnak. Akkoriban történt, hogy a főmetszőt botrányos körülmények között egyik napról a másikra nyugdíjazták, tehát egzisztencia nélkül maradt. így aztán Lajost elszéditctte a fényesnek ígérkező üzleti lehetőség és arra is hajlandó volt, hogy uj ismerőseivel vidékre menjen, mert amazok csak ott voltak hajlandók beavatni a titokba. A három kereskedő közül azonban csak az egyik indult el Lajossal a vidéki útra, ketten behatoltak a lezárt lakásba s az ott talált értékeket, román és idegen pénzt, magukkal vitték. Lajos Ábrahámot a „besszarábiai kereskedő“ azzal hitegette, hogy társainak megérkezését várja, mikor pedig feltételezte, hogy a lakásfosztogatás megtörtént, nagy sajnálkozása közben elvált tőle- Lajos Ábrahám hazatérve kétségbeesve látta a kifosztott lakást, de eleinte húzódozott a bűnvádi feljelentés megtételétől. Később azonban mégis csak elment a rendőrségre és töredelmesen bevallotta kellemetlen kalandját, amelyet hiszékenységének köszönhetettAzóta a rendőrség folytatja a nyomozást az ügyben és érdekes dolgokat sikerült megállapítania. Lajos Ábfüliámot csakugyan orosz- országi eredetű szélhámosok csapták be, illetve Oroszországból elmenekült kereskedők, akik ravasz „üzleti koncepcióval“ igyekeztek maguknak tőkét szerezni további machinációkra. Lajos Ábrahám szerint a titokzatos látogatás éppen akkor történt, amikor a lapok nagy szenzációként adták hírül a román-orosz diplomáciai viszony helyreállítását. Tehát a pszihológiai pillanat igazán kitűnő volt. A nagyszakállu oroszok, illetve orosz-zsidók fényes üzleti lehetőségeket csillogtattak meg Lajos Ábrahám szeme előtt, export-szállitmá- nyokról beszéltek és azt mondották neki, hogy csak vidéken tudják a bonyolult üzlet minden csinyjába-binjába beavatni. El is vitték egy elhagyott mezőre és ott egy készüléket mutattak neki, amelybe közönséges papirt dugtak, a másik oldalon pedig kifogástalan bankót húztak elő. Az oroszországi exportüzlet tehát egyszerű pénzhaviisitási manőverre mérséklődött. Lajos azt állítja, hogy ő az ajánlatot erélyesen visszautasította, a közben letartóztatott egyik szélhámos azonban azt vallja, hogy Lajos Ábrahám beleegyezését adta a pénzhamisításhoz és éppen azért küldte be a szélhámosok egyikét Nagyváradra, hogy a felesége adja át a levelében megjelölt valutákat- Ezzel a vallomással tehát megdőlt Lajosnak az az előadása, hogy a lakását feltörték és úgy rabolták ki, mert ez nem is történhetett volna meg olyan simán, tekintve, hogy Lajos Ábra- hámné a kérdéses időben otthon tartózkodott, A letartóztatott szélhámos azt is elmondotta, hogy a valuták elrablása úgy történt, hogy amikor Lajos Ábrahámmal osztozkodtak, felhúzott revolverrel egy másik személy lepett hozzájuk, detektivnek mondotta magát s a pénzeket, mint bűnjeleket lefoglalta. Az fel sem tűnt a hiszékeny főmetszőnek, hogy a detektív őt a helyszínen hagyta és csak a „keres kedőkkel“ távozott. A helyzet tehát egyelőre az, hogy Lajos Ábrahám még mindig rablásról beszél, a letartóztatott szélhámos beismeri, hogy a volt főmetszőt pénzhamisítás meséjével csalták tőrbe és fosztották ki, viszont a rendőrség tovább gyűjti a bizonyítékokat az ügy teljes megvilágítására Lányok könyvtára rózsaszín regények sorozata Kötet énként 30 lej• MarlUt E.: ............... A véökisasszony titka „ „ A pusztai királykisasszony „ „ A második feleség Bcnüzkyné: ................ Szőke mint a buza Fred Andreas ; .......... Valaki jár a sötétben Kaphatók a keleti VJ**p ki- Acrémant. ................ Rajta, házasodjunk ! adóhióataUbanKvár. BaronL.Pop Dane Simpson : ....... Sir John közbelép u 5 Vidékieknek a pénz és lOiej ff de Vere Stacpoole: A kék laguna SrÄfflrÄ Lorna Rea: ................ Asszonyok htjuk. loU lei értékű kon.wrenclc- , vrr•»»• J lésnél, az összes: előzetes bekül- A M WilliciiYisou ...... Pénz dése után, portómentes szállítás. Gcorsoß Jniann I ...... A szív és számok
