Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-09 / 205. szám
tlpviselSház BUDAPEST V tPm pMtoJS p S«B ~)-V 1b fctoneraj No. Sí .256—5837. Vasárnap, 1934, szeptember 9. — Ára 5 fej EISftettési árat belföldön: Egész évre suu, xetevre 4i>u, Begjedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévre 86, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. OR^ÁGOS M v ARP AKTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 205. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ BííDBa Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: <3nJ, Baron I,. Top ucca 5. szám. Telefon: 508. — LerSabn: Cloj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. FRANCIAORSZAG puccsal akarta már a népszövetségi közgyűlés előtt biztosítani Oroszország számára a tanácstagságot Pikantériák Oroszországnak a Népszövetségbe való kivétek körül — Megnyílt a Népszövetség u] tanácsülése — Barikon és Benes ötös egyezmény létrejöttéről tárgyalnak, amelybe Magyarországot is bele akarják vonni (Genf, szeptember 7.) A népszövetségi körökben nagy feltűnést keltett az a leleplezés, amely szerint a francia delegáció puccsszerű lépésre készült a szovjet Népszövetségbe való felvétele érdekében. A franciák ugyanis a tanácsülésen keresztül akarták vinni, hogy Szovjet- Oroszország állandó tanácstagságot kapjon, mielőtt még az ügy a közgyűlés elé kerül. A francia diplomácia ezzel a lépéssel elejét akarta venni annak, hogy a közgyűlésen az ellenzék állást foglaljon a szovjet felvétele ellen. A terv indiszkréció folytán került nyilvánosságra s miután már rajtaütésszerűen nem lehet megvalósítani, a francia delegáció nem is terjeszti be, hanem diplomáciai munkával akar garanciát szerezni a szovjet felvételének. Tüntetés készült Barthou ellen Másik szenzációja a népszövetségi tanácskozásoknak, hogy a Megnyílt a tanácsülés A nyolcvanadik népszövetségi tanácsülés csütörtökön délelőtt nyílt meg Benes cseh külügyminiszter elnöklete alatt. A megnyitás után zárt ülést rendeltek el, amelyen a napirendet állapították meg s költségvetési s adminisztratív ügyeket tárgyaltak meg- Tizenegy órakor nyílt meg a nyilvános ülés. Először a Bolivia és Paraguai közötti konfliktust tárgyalták meg. Castello Maraja, a hármas bizottság elnöke, előadói minőségében bejelenti, hogy a népszövetségi alapokmány 15. paragrafusa alapján Bolivia az ügyet julius 9-i jegyzékében a Népakar. Ilyen kormánybizottságok felállítást tervezi, svájci nemzeti szocialisták vezérének, Ultramarenak hívei Barthou ellen tüntetést akartak rendezni, Egyik hír szerint a tüntetést a genfi pályaudvaron rendezték volna abban a pillanatban, amikor Barthou megérkezik. Ez azonban nem történt meg. Mások úgy tudják, hogy a nemzeti szocialisták akkor fognak tüntetni az ülésterem karzatán, amikor a francia delegáció beterjeszti Szovjetoroszországnak a Népszövetségbe való felvételét. A francia delegáció fenyegetőzik Az ügyben Barthou levelet intézett a genfi rendőrfőnökhöz, amelyben nyomatékosan figyelmezteti, hogy amennyiben ilyesmi megtörténik, s francia delegáció azonnal elhagyja Svájcot. A svájci lapok azt a hirt közlik, hogy a nemzeti szocialisták fészkelődése esetén a Népszövetség székhelyét Bécsbe helyezik át, ami nagy anyagi kárt jelentene Svájcnak. szövetség elé terjesztette. A tanács az előterjesztést elfogadta. Ezután Aloisi báró, olasz fődelegátus, a Népszövetség égisze alatt megkötött nemzetközi szerződéseket terjesztette be. Majd az ópium és kábítószerek ügyével foglalkozott a tanács, végül Aloisi báró az oktató filmekre vonatkozólag tett előterjesztést. Ezután az ülést berekesztették. Benes Géniben Barthouval tárgyalt Avenol, a Népszövetség főtitkára ma ebédet adott, amelyen Barthou, Eden, Aloisi, Pop Gfaîţa terve Eddig sem volt ismeretlen előttünk az jóigyekezet, amivel Pop Ghita volt miniszter, a kisebbségi kérdésnek volt államtitkára, lelkén hordozza a román államnak azt a gondját, aminek a fontosságát elég kevesen képesek felismerni, ö most tervezetet adott elő pártjának a programkészítő vezetőségi tanácskozásán s e tervezet elképzeléseiből szemelvények kerültek a kisebbségi sajtó nyilvánossága eié. A kihasogatott szemelvének, akármilyen nagyok is tartalomban, mégis csak forgácsok s ezekből nem lehet nagyon hirtelen rekonstruálni az egész koncepciót. Annyit mindenesetre látunk, hogy Pop Girita volt államtitkár magáévá tesz olyan alapelveket, melyeknek elismerése nélkül modern államot már nagyon nehéz volna elképzelni, de amelyeknek a felismerésétől messzire eltávolodott a román belpolilika. Az ő szerepe ezzel a tervezettel az volna, hogy a nemzeti parasztpártot ráterelje erre a felismerésre. A programtisztázást éppen azért csinálják, hogy kormányratörekvésük- nek legyen nu g a kormányzási programja. Tisztában legyenek ők is azzal, hogy mit akarnak megvalósítani s tisztában legyenek ezzel azok is, akik a pártot kormányra segíthetnék. Csak úgy kormányozni, hogy a naponként felmerülő ügyekben és kérdésekben az ötletszerű döntéseket s intézkedéseket foganatosítják, valamilyen irányzatnak a keretébe való illeszkedése nélkül, olyan szegényes vállalkozás, amely nem adja meg a pártkormány számára a létjogosultságot. Viszont nyilvánvaló, hogy a kisebbségi kérdés megoldatlan az államban, elrendezése mind nehezebbé válik, ha az egymást követő kormányok egyszerűen csak félretolj,ük az útból s könnyelmű elzárkózásuk számára olyan magyarázatokat adnak, mikkel a légkört csak mind kedvezőtlenebb feszültséggel telitik. Amit Ptp Gbita alapelvként vesz fel, az a jog- egyenlőség elvének legelemibb tétele. Hogy jogokból kizárni, elnyomni nem szabad. Ennek az elismerésnek a hatása azonban teljesen attól függ, milyen alkalmazást talál a gyakorlatban. S itt az a kérdés, mennyiben veszi az ilyen programkijelentést egy kormány becsületbeli kötelességként a lelkére. Ha nem veszi, akkor az irás szövegezése nem számit. Pop Gbita tovább ment, mert őt egyszer kiküldötték külföldi tanulmányozásokra s láthatta, mi a világ közvéleményének és a különböző áliampolitikáknak a felfogása. Pop Ghita nagyon jól tudja, hogy tovább kell menni, mert a világ már régen túlhaladt elvi deklarációkon. Eljutott a kisebbségek kulturális autonómiájának a megadásáig. Egyházi és iskolai autonómia. Bizonyára Pop Ghita azt is nagyon jól tudja _ hiszen kitudhatná jobban nála__, hogy ilyen téren az önkormányzati fejlődés a régi Magyarországon mennyivel tisztultabb és fejlettebb volt, mint amilyen viszonyok közé került az utóbbi években itt nálunk. A gyakorlati megvalósításnál azonban ő a sovén nacionalizmust megnyugtató lenyirbálá- sokat keresi, az ő részükre nyújtandó korrektivu- mokat. De leszögezi, hogy a kulturautonómiát meg kell adni és a megadás nem veszélyt jelent. Az ő helyében kiteiitenők mi a nemzetközi szerződést, amiben Románia erre kötelezettséget vállalt és a gyulafehérvári határozatokat, amelyeket a történelem feltétlen kötelező ígéretnek fog számítani. Nem vág bele a kisebbségi jog elméleti kötelezettségeibe az a része a tervezetének,' amely yisszanáciohalizálás címén asszimilálni, hódítani tudjuk, hogy a valóságban ezek mit jelenthetnének. Tortúrát, elnyomást, névelemző véresapolást. Azt a tervezetet kár volt ilyen ferde csattanóval sötétre fordítani. Azonban a kérdés abban foglalható össze: érkezik-e, közdedik-e olyan idő, amikor a kormányok az államnak azt a nagy gondját, tartozását felismerik, amiből Pop Ghita valamit a lelkén hordoz.
