Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-08 / 204. szám

XVII. ÉVFOLYAM. 201. SZÁM. KlLlTlUjSXG ______ amtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnmmmmmmmmmmMmmammmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmimm Hajtóvadászat négy szilágy- csehi magyar tisztviselőre Magyarok megrágalmazásával vél hazafias érde­meket szerezni a szatmári lieccujság tudósítója Ki ad elégtételt az ártatlanul meghurcolt hiNehhségi tisztviselőknek ? (Kolozsvár, szeptember 6.) Kezünkbe került egy Szatmáron megjelenő ncgyoldalos kis román lap, a eime: „Graniţa.“ (A határ.) Hogy céljait és vélt jelentőségét még jobban kihangsúlyozza, a szerkesztőség a eim alá odanyomatta ezt a jelszót: „Ziar pentru afirmare romaneasca“. Ami körülbe­lül azt jelenti, hogy; itt vagyunk, megvetjük a lá­bunkat és kiverünk innen benneteket, magyarok. A Graniţa pontosan ugyanaz, mint Nagyvá­radon a . Gazda de Vest“, Temesváron a „Vestul“ és még néhány kisvárosi hetilap címét is felsorol­hatnánk ugyanebben a kategóriában. Az olvasók észre sem vennék, ha egy ördöngős kohold vala­melyik reggel megcserélné a lapfejeket és a nagy­váradi lapra a Vestul, a temesvárira a Graniţa, vagy a Gazeta de Vest cimét csempészné rá. Mert mi ezeknek a lapoknak a „tartalma?“ Lássuk például a Graniţâ-t, amelyet most a ke­zünkben tartunk. A fő cikk fett hetükkel: „Catre minoritari“'. Bölcs tanácsokat osztogat benne a cikkirö az illojális kisebbségekhez, jóakaratunak akar látszani, de minden sorából kicsap a gyűlö­let lángja. A második oldalon rovatok vannak, sport, rádió, közgazdaság, mozi, a harmadikon pe­dig ismét egv , szakmábavágó1 cikk, amelynek címei: ,,Pe frontul maghiarizărilor“, „Şvabii din jud. Satu-Maré“, „Influenta maghiara“. Már ezek­ből a címekből is kitűnik, hogy mi a cikk tartalma. Nem is érdemes tehát szót vesztegetni rá. A harmadik oldal főszenzációja egy szilágy­csehi riport. Összefoglaló eime: „Din anchetele noastre“. Nem láttuk ugyan a lap régebbi szá­mait, de könnyen elképzelhetjük, hogy micsoda kérdéseket ölel fel a Graniţa inkétja. Természete­sen a mai korszellemnek megfelelően ..leleplezése­ket“ az erdélyi magyarság tultengéséről, denun­A mult bélen Szilágycseh főterén egy borot­vált arcú, osokros nyakkendőjü Latalember jelent meg. Kifc.szitftt melle cs büszke pillantásai nem kisebb önérzetet reprezentáltak, mint _mondjuk , ahogy Napóleont elképzeljen a wagrámi csata után. A szilágycsehi, illetve szatmári „Napoleon“ _ kiderült ugyanis, hogy az előkelő idegen Szat­márrói indult el weckend-utjára _mindenekelőtt kávéházi információkat szerzett és ezeknek birto­kában beállitot t a postahivatalba. _Hol van a pcstafőnok? __kérdezte ellcht­mondást nem tűrő hangon. A postafönöknő, (aki különben született ro­mán, bár a hitlerista névvegyolemzés szerint meg­bocsáthatatlan bűne. hogy magyar férje van), ijedten állott meg az ismeretlen ur előtt, akit leg­alább is vt'zérinspektornak gondolt. A pöklund' vendég azonban. mindegyre azt kiáltotta, hogy ő nem nővel, hanem férfivel akar beszélni. A megriadt asszony megismételte, hogy ő a postahivatal kinevezett vezetője, az idegen azon­ban tovább lármázott. A beszélgetés román nyelven folyt, ez azon­ban nem akadályozta meg a lármás férfiút ab ban, hogy folyton ezt ne rikoltsa: _ Nem tűröm, hogy a romén postán magya­rul beszéljenek! A postaíőnöknő férje, hogy a botránynak vé­get vessen, a csendőtórsre sietett, mire a lánglelkü hazafit 1< igazoltatták s kiderült, hogy Gheorghe Osanuval azonos, a szatmári Graniţa tudósitójá­val. Azt mondanunk sem kell, hogy az illető fő- szerkesztőnek mondotta magút és kijelentette, hogy puriíikáird jött Szüágyesehre, mert azt hullotta, hagy a városban grosszéinak a kisebbségek és elnyomják a románokat. „De majd én rendet te­ciálásokat a kormány és a hatóságok felé, hogy ezt, meg ezt kell elcsapni, ez meg ez a kisebbségi tisztviselő még életben van, jól lesz sietni a fegyel­mivel és az elbocsátással, mert mi történik, hogyha idő előtt meghal? Soha nagyobb hajtóvadászat nem folyt még egy kipécézett kisebbség fiai ellen, mint amilyen­nek most vagyunk szenvedő alanyai. A harcmodor kétirányú. A kormány nem szói egy szót se, egyet­len egy kisebbségellenes nyilatkozat sem hangzik el a részéről, csak egy-egy diszkrét rendelet, amelynek nyomában ma itt bocsátanak el néhány tucat magyar köztisztviselőt, ma ott törik ki a nyakát öt ven, vagy száz, családos, évtizedekig be­csületesen doigozó kisegzisztenciának.-Az cffen7iva másik iránya már kevésbé zajta­lan. Itt pontosan ugyanaz történik, mint egy nagy­szabású körvadászaton. KivonuJnak a vadászku­tyák. csaholva végigrobogják az erdőt, hogy fel­verjék a meglapuló vadakat, ' A Graniţa egyé­ni körvadásznia, a kis szilágycsehi társadalom hírmondónak megmaradt magyar tisztviselőit sze­melte ki céltáblának. Egy Glied?ghe Osanu nevű, újságírónak felcsapott fiatalember vállalkozott a szilágycsehi hajtóvadászat megrendezésére. így jelent meg aztán a Graniţa-ban riportja a szliágy- csehi bíróságról, ahol csodálatosképpen még min­dig akad néhány magyar tisztviselő. Érdemesnek tartottuk utána járni: hogyan születik meg egy ilyen vidéki riport? És megtud­tuk a követ Közöket: rendek!“ — fejezte be Osanu ur handa-bandá- zását. Miután pedig az igazoltatástól megszabadult, Osanu ur a járásbíróságra sietett és akárcsak egy minisztériumi megbízott, kihallgatta a bírókat és tisztviselőket. Elmondta, hogy súlyos visszaélésekről van tu­domása, amiket kisebbségi tisztviselők követnek el és ezekről szeretne bővebb felvi'ágesitásokat kapni. Rohan Constantin járásbiri udvarias és előzé­keny hangon közölte a szatmári purifikátorral, hogy Szi Iá gyesében nines semmiféle visszaélés, mire a derék ifjú az ? dóhivata’bf ment, de a visz- szaélések nyomait itt sem sikerült felfedeznie. Végső útja természetesen a kávéházba vezetett, ahol a szájtól ó i:a.'catóság előtt kifejtette pro­gramját i kisebbségekkel szemben és hangoztatta, hogy majd rendet ícg csinálni. Pár nap múlva meg is jelent a szatmári Grani­7 ţa-ban az a cikk, amelyről már fentebb említést tettünk. Osanu ur kifogásolja, hogy a járásbíró­ság tiz tisztviselője közül öt míg mindig magyar, ami azonban szomenszedett hazugság, mert a szi- lágyesehi járásbíróságon csak egy biró, három alantas tisztviselő van. Ugylátszik, a szatmári pu­rii: káter a szolgái is tisztviselőnek számítja, mert az csakugyan magyar. A továbbiakban megtámadja Szász István já- rásbirósági elnököt és azzal vádolja, hogy elnézi a magyar tisztviselők „visszaéléseit“, pedig azok illetéktelen taxákat szednek, bélyegeket nyalnak, aktákat tüntetnek el, részegeskednek, legnagyobb liiniik azonban, hogy mindannyian „nagy magya­rokakiket minden további nélkül ki kell ebru- dalni. A cikk adatai olyan nyilvár.valóan kitalálá­sok és hazugságok, hegy mint tudósítónk jelenti, a szilágycsehi románság is fel van háborodva az Ízléstelen formed,vény és papirrcveiöje ellen. Most pedig kiváncsiak vagyunk rá, hogy lösz e valami következménye a Graniţa cikkének? Az egyetSn logikus következmény az lehetne, hogy a lelkiisme:etun újdondászt, aki korrekt és évtize­des tisztviselői múlttal rendelkező embereket tá­mad meg Ízléstelenül és ostobán, haladéktalanul bí­róság elé állítsák és példás büntetésben részesít­sék. Attól félünk azonban, hogy mint az utóbbi időben annyiszor, a rövidebbet nem a pletykaszál- lité* riporter, hanem a pellengérre állított magyar tisztviselők fogják huzni. Budapesten megnyílt a nemzetközi jogászegyesület konferenciája Megnyitották „A magyar törvény tnuHja“ kiállítását is (Budapest, szeptember 6.) A nemzetközi jogászegyesület harmincnyolcatlik konferen­ciáját csütörtökön ünnepélyesen megnyitották a Magyar Tudományos Akadémia dísztermé­ben. Ebből az alkalomból az akadémia épületét a résztvevő államok lobogóival, délszaki növé­nyekkel és szőnyegekkel diszitették fel. A be­járatnál a cserkészek, rendőrök és a rendező­bizottság állott sorfalat. A résztvevő államok mintegy kétszáz kiküldött és ezeknek hozzá­tartozóin kívül megjelentek a magyar közélet előkelőségei, miniszterek, magasrangu bírák, egyetemi tanárok és nagynevű ügyvedek, to­vábbá József főherceg is. Lázár Andor igaz­ságügyminiszter angol nyelvű beszédében üd­vözölte a megjelenteket, akinek a kongresszus elnöke válaszolt. Majd dr. Oswald István, a kúria másodelnöke tartotta meg székfoglalóját. (Budapest, szeptember 6.) A magyar kul­tuszkormány megbízásából Petry Pál államtit­kár megnyitotta a Magyar Nemzeti Múzeum­ban a magyar törvény múltja cimii kiállítást. A kiállítási abból az alkalomból rendeztek, hogy a kormány megvásárolta a tizenkettedik századbeli admonti kódexet, amely a Szent István korabeli törvényeket tartalmazza. A ki­állításnak időszerűséget ad az a körülmény is, hogy most rendezték meg Budapesten a nem­zetközi jogászkongresszust, 350 éve jelent meg Nagyszombatban az eddigi magyar törvények gyűjteménye és 300 évvel ezelőtt a gyulafehér­vári országgyűlés is Írásba foglalta az Erdély­ben divó törvényeket. maammmmammmmemmm» ttniii—i m—i h hím mir­QHV0S1 TANÁCSOX FIATAL asszonyoknak ír a : DR. FÖLDES LAJOS, az Országos Gyermekvédő Liga Szülő, és Anyaotthonának iőorv'osa. ❖ Kanható a ,,KeJe!S UJság" kiadóhivatalában Kvár, Baron L. Pop ucca 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. 150 lejen felüli megrendelésnél és a pénz előzetes be­küldése után portóköltséget nem számítunk. Kivonal a (artalomjagyzákbSI I. rész: AZ ANYAAÓI. Tudnivalók a terhesség körül. — A szülés. — A gyermekágy. II. r sz: Az ujsztilött és * csecse,wo.Az elválasztás. Gyermek betegségek, — Mesterséges táplálás. Ara 78 lej Gyermekeink testi fejlő­dését és egészségét teix- tositjuk, ha e kitűnő mun­ka utasításait követjük. A »za!mari riporter imrif'ifeaeios koraija

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom