Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-08 / 204. szám
îîlpvisel öház BUDAPEST V Puss postată plătită te «ramam No. Ü2M—M3T, Szombat, 1934, szeptember 8, — Ära 5 tef Előfizetést álak belíöldön: E;rész>*jg Sflflo-tplp.vrpi ino, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: Egy évre 60, félévié 85, negyedévre 12.50, egy hónapra 0.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CloJ, Báron h. Pop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Le vadai: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem ia őriz meg a szerkesztőség. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP XVII. ÉVFOLYAM. - 204. SZÁM Felelős szerkesztő: SZISZ ENDBK. Bánffy Dezső rendelete Az amerikai szenátus leleplezte a fegyvegyárlási tröszt bűnös tizeiméit MegFeszíegették a t ess grer é s xet i bizottságot és a perui köztársaság1 elnökének a fiát is — Miért kellett a délamerikai államoknak háborúskodnia? Zabarov keze mindenütt ott van A Keleti Ujság-nak egy minapi cikke foglalkozóit inár az egyik bukaresti nagy lapnak azzal a „fogászával, hogy a néhai Bánffy Dezső bárónak egy főispáni rendelkezésé" citálta a nyelvvizsgák mai sérelmezésével kapcsolatban. Bánffy Dezső báró, aki később olyan kimagasló szerepet kapott a magyar állam politikai életében, pályája elején mint Besz- tercenaszódmegye főispánja a közigazgatási tisztviselők nyelvtudásáról írásbeli törvénymagyarázó rendelkezést adott ki és ezt az írást most kiásták a nyolcvanas évek irattárából a bukaresti lap számára. Kiásták a besztei’ce- naszódi levéltárból a nyelvizsgát erőszakoló kérlelbetetlenség igazolására- Örülünk, hogy a szorgos kutatás fáradságát nem sajnálták s a felfedező utón elmentek Besztercéig, mert most előttünk áll ennek a fáradhatatlan igyekezetnek legfőbb eredménye, világos dokumentuma s kiterítették a mai és az akkori állapotok összehasonlítása végett. Ha kiterítették és az összehasonlítást megindították, hát vegyünk részt mi is ezen a kiállításon és szóljunk néhány szót arról, hogy mit látüfílf. Tudni kell, hogy a magyar közigazgatás önkormányzati volt s a főispán nem tartozót bele a közigazgatási hatóságok fokozataiba- Nem állott a megyei önkormányzat felett, — amit tisztelni tartozott, •— hanem kívül álló volt. A főispán nem volt jogforrás, ellenőrző feladata teljesítésében, a kérdéssé vált esetekben döntő hatáskör nem állott kezében- Mégis nagyon nagy tekintély volt. Megyéje önkormányzatának az élén kisebbségi, szász alispán állott, mert a megyei polgárság szabad választáson igy akarta. Mégsem fordult fel a világ s ebben a megyében rendesen mindig kisebbségi volt közigazgatási önkormányzatnak az első, vezető tisztviselője is- Aki akarja, összehasonlíthatja ezt a helyzetet a mai állapottal. De szabadon választottak községi és körjegyzőket a falvakon, olyan nemzetiségűt, amilyent a jelöltek közül akartak- Ebben a nemzetiségi megyében kisebbségi jegyzőket választhattak és köztük olyanokat, akik szolgálataik teljesítésénél megtagadták az államnyelv használatát. Egyszerűen kijelentették, hogy nem tudják az állam nyelvét- Nagy a valószinüsége annak, hogy tudták, de megtagadták. Hiszen ezeresztendős impérium alatt aligha lehetett jegyzői képesítést szerezni, anélkül, hogy az államnyelvből ne ragadott volna valami kevés rájuk. De akár tudtak, akár nem, olyan jogállapotok voltak, hogy nem kellett senkinek félnie retorzióktól, ha a lakosság nyelvének jogáért exponálta magát- Az állását sem féltette. Mert a jogvita, ha indult, eldőlt a megfelelő fórumokon az egyének bőrének és egzisztenciájának a veszélye nélkül. Bánffy Dezső bárónak a fő- ispánságát vasakaratunak szokták jellemezni, ö megindított ezzel az Írásbeli rendelkezéssel a megye határain belül egy jogvitát. S az írásban azzal kezdi: — Kétségtelen a magyar törvények értelmében a községeknek az a joga, hogy hivatalos nyelvvül azt a nyelvet választhatják, amelyet kívánnakTessék mutatni olyan prefektust, vagy akár minisztert, aki ma a kisebbségi nyelv haszná(Washington, szeptember 6.) Az amerikai fegyvergyártási ipar ügyeinek kivizsgálására kiküldött bizottság, szenzációs dolgokat leplezett le. Megállapította, hogy a legnagyobb amerikai fegyvergyár, az Electric Boat Company, az angol Wickers Armstrong gyárral együtt felhasználta az amerikai kormány tengerészeti bizottságánál befolyását Peru és Brazilia fegyverkezésének elöse* gitésére. Nagy szenzációként tárgyalják azt a leleplezést is, hogy a nagy fegyverkezési tröszt megvesztegette a volt perui köztársasági elnök fiát, Legulia Jüant, hogy a csődbe jutott perui kormány ócska amerikai tengeralattjárókat vásároljon meg. A különböző amerikai vállalatokat élénkebb kereskedelmi összeköttetésbe hozta a délamerikai köztársasággal, hogy igy annak külföldi hitelét s igy egy tizennyolcmillió dolláros kölcsönt biztosítson számára, amely a szállított fegyverek ellenértékeképpen a fegyverkezési mammuthvállala- tok pénztáraiba özönlött. Az 1920. évi bolíviai forradalmat az amerikai fegyvergyártási tröszt idézte elő, hogy fegyvereit eladhassa. latról ilyen Írást állitana ki. S mutasson a nemzetközi szerződésekben biztosított- kisebbségi jog mai állapotában bárki a mai impé- riumból ilyen rendeletet. Bánffy Dezső a rendeletében a vitát is azzal a mondottal indította meg: — Kétségbevonom, hogy hivatalos kötelességét az államnyelv ismerete nélkül teljesíteni tudnáHol volt akkor a kisebbségi jog nemzetközi jogforrása, hol volt Gyulafehérvár? Bánffy Dezsőnek eszébe sem jutott, hogy a kisebbségi nyelvnek a hivatalos használatát ne tartsa természetesnek, a jegyző ezen a nyelvén végezhette hivatali munkáját. A felső hatóságokkal való érintkezés, a törvények, rendeletek megértése, betartása végett, ezer esztendős múlt után is csak azt kívánta volna, hogy a jegyző tanulja meg az állam nyelvét. Hét hónapos terminust tűzött ki, hogy az ellen, aki akkor is megtagadja a nyelvtudást, fegyelmit inditAz utóbbi években Csillének és Bolíviának hat-hat, Perunak két ágyunaszádot szállított. Londoni jelentések szerint az ügy tárgyalásánál izgalmas drámai jelenetek játszódtak le. Amikor megállapították, hogy az amerikai tengerészeti vezérkar egyik tagja, Wood-Ward ellentengernagy, a kormánynál levő befolyását felhasználta arra, hogy Perut újabb fegyverkezésre ösztökélje, természetesen a vállalat megbízásából s amikor ezt a vállalat Star nevii igazgatója beismerte, Bone szenátor izgatottan kiáltott fel: „Tehát az amerikai haditengerészeti hivatal a buvárhajó-gyárak ügynöke lett.“ A bizottság előtt felolvasták a nagy fegyvergyárak ismertnevü ügynökének, Zaharov- nak levelét, aki az amerikai vállalatnak a német fegyvergyárak spanyolországi versenyéről panaszkodik s kéri a vállalat igazgatóságát, hogy hasson oda, hogy Amerika madridi nagykövete 'közölje a spanyol kormánnyal, hogy az Electric Boat Company és a VHckers- gyárak biztosítékaival megelégszik. Zabarov párisi villájában állandóan ismertetéseket kap a szenátus bizottságának tárgyalásairól s a legsúlyosabb leleplezéseket arcizmainak meg- rándulása nélkül veszi tudomásul. Tehát nem elbocsát, nem elcsap, nem megtorol, még csak el sem helyez. Mert az önkormányzat idején ez nem is ment könnyen. Hanem fegyelmit indit, hogy enr.ek jogvitája döntse el, tör vényes-e, amit követel, vagy nem. A főispáni álláspont — mellesleg legyen mondva — nem ért el győzelmet. Most tessék megállapítani, hogy hol vagyunk ettől? Hol vannak a kisebbségi megyék választott tisztviselői. Hol vannak a kisebbségi jegyzők, akik megtagadhatnák a prefektusokkal és miniszterekkel való érintkezésben az államnyelv használatát- S hol van az a község, amely szabadon választhatja hivatalos nyelvül a lakosság anyanyelvét. Örülünk, ha kiásták ezt a dokumentumot. Örülünk, begy kiállították. Tudjuk, hogy zt a szemernyit is milyen nagy fáradsággal sikerült felhozni és jó volna, ha ma is csak ilyen akadályok állanának a kisebbségi létjogoknak az útjában.
