Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-22 / 216. szám
"i?vlseUhAz Tus poştala plánta In numerar No. 31.15«—1937. Szombat, 1934. szeptember 22. — Ára 3 lel Elolizetési árak Oelíöldön: Egész évre 800, félévre 400. negyedévre 300, egy kora 70 lej. Magyarországon: Egy évre 50, félévre 25, negyedévié 12.50, egy hónapra 6.S0 pengő. Egyes számok az Ibusa elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP XVII. ÉVFOLYAM. - 216. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDRE. Szerkesztőse g, kiadó hivatal és nyomda: Cluj Baron L. Fop ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók 101. fczám. Kéziratokat senkinek sem Küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Az aradi szobor Teljes a megegyezés Jugoszlávia és Ausztria között A Habsburg-kérdés Ausztriára nem létező — jelentette ki Schuschnigg — Még- nincs kész az osztrák független- séget védő nemzetközi egyezmény (Belgrád, szeptember 20.) Politikai körökben hire jár, bogy Jugoszlávia és Ausztria képviselői tárgyalásokat folytattak és teljes megegyezésre jutottak. A tárgyalásokat Jef- tics és Schuschnigg maguk folytatták le. A két államférfiu nyilatkozott és a Vreme szerint a megállapodás végleges, a két állam.ngy politikailag, mint gazdaságilag közeledni óhajt egymáshoz. Schuschnigg érdekes nyilatkozata Az aradi városházán, hetek óta folynak már az eszmecserék egy multszázadbeli magyar irő, Fábián Gábor szobrának ledöntése, illetve visszaállítása körül. Fábián Gábor szobra ugyanarra a sorsra jutott, miht Pozsonyban a Mária Terézia szobor, Kolozsváron a „Kárpátok őre“, és az Erzsébet szobor, a többi aradi szobrok, aztán a nagykárolyi, brassói szobrok cs emlékoszlopok. Fel se lehetne sorolni egy cikk keretében az összes eltávolított monumentumokat és emléktáblákat Minden szobor egy történelmi korszak emlékeztetője, egy letűnt kor kegyeletes érzésének kifejezője. A néma szobor senkinek sem ért és ha alkotója művészember volt, esztétikai hatása minden müveit em- ocrben rezonál. Szobrot eltávolítani tehát semmiesetre sem kulturális cselekedet, semmiesetre sem érdem, annál kevésbé dicsőség. Még a legtulzóbb hazafias nézőpontból sem, mert a történelem kerekének továbbgördülésével a dolgok természetes rendje szerint más nagyságok, más művészi emlékek kapnak ércaiakban maradandóságot és örökéletet, mert minden szobrot ezzel a gondolattal, állítanak fel a hálás utódok, örökéletünek szánják és eszükbe se jut, hogy imperiumok és tradíciók változása a szobrokat is nemzetiségek szerint osztályozhatja. Hiszen az uj impérium szilárdságát semmiben sem érinti a néma szoboralak, mégha nem is az uralkodó nép történelmi, vagy irodalmi hőseit ábrázolja. Vannak szempontok, amelyek mellett még . lehetne érveket felhozni. Ha olyan történelmi alak szobra marad örökségképpen az előbbi uralomtól az újra, aki életében szemben állott az uj impérium többségi népével, akinek a neve, mint mondani szokták, vörös posztó, akkor a hazafias felbuzdulást még meg lehet magyarázni. Ámbár ebnen az esetben is védi a műemlékekre vonatkozó nemzetközi jogelv. De kinek az érzékenységét, hazafias érzését bánthatta a szelid magyar iró nem is impozáns^ méretű szobra? Kit izgathat az, hogy Fábián Gábor valamikor latin klasszikusokban mélyedt el és azoknak szel'emi kincseit igyekezett a magyar iro- «, dalomban otthonosokká tenni? Legkevésbé kifogásolhatja ezt a í'ománság, amely büszkén hivatkozik latin elődeire, mint kultúrájának ősforrásaira. És az aradi szobrot mégis nyugodtan ledönthették, a tettest senki sem keresi és az aradi városházán órákig vitai koznak afölött, hogy mi történjék szegény szoborral? Objektiven meg kell állapítanunk, hogy a román szónokok többsége is belátta a szoborrcmbolás céltalanságát, vandalizmusát és kereste a módokat, hogy megadja a tiszteletet a kegyeletnek és a megbántott magyar önérzetnek. De jellemző a mai eldurvult korszellemre, hogy még a legbeláróbb román szónok is csak odáig megy-el,.hogy no a régi helyére, hanem az aradi kultúrpalotába vigyék Fábián. Gábor szobrát, nehogy ismét- kitegyék az elvadult szenvedélyek ostromának, Bizony'lehangoló és kiábrándító az aradi vá*= foskázi vita. Amikor nyíltan be kell ismerni azt, hogy a szenvedély hatalmasabb, mint a humanizmus, a megértés, a kultúra szeretet. És talán az egész mai szomorú atmoszférának ez az egyik oka. (Páris, szeptember 20) Schuschnigg kancellár érdekes nyilatkozatot adott a „Figaró“ munkatársának. Az osztrák függetlenség biztosításának kérdésében — mondotta —- a kezdeményező lépések nem tőlünk származnak. Az ügyben a nemzetközi tárgyalások jó mederben haladnak s egy olyan egyezményterv vetődött lel, amelyhez mindenik állam hozájárul- hat. Végleges megállapodás azonban még nincs és kérdéses, hogy a jelenlegi genfi tanácskozásokon lesz-e idő ezfr is megtárgyalni. A római egyezménynek más államokra való biterjesztése is jó reményeket keltő stádiumba jutott. Ausztriában a belpolitikai: helyzet lényegesen javult. Az emigráns szocialista vezérek jogtalan pana szai nem találnak visszhangot az osztrák népben. Olvastam az emigránsok által kiadott „fekete könyvet“ s annak Vandervelde, volt belga miniszterelnök által irt előszavát is. Meggyőződésem, hogy a tiszteletre méltó államférfiul félrevezették. A szociáldemokrata forradalommal kapcsolatban kimondott nyolc halálositéletet az én ígazságügyminisztersé gém alatt mondották ki s igy nyugodtan állíthatom, hogy az ítélet igazságos volt, mert az elitéltekre rábizonyosodott s a terroristák listáján több nevezetes ember szerepelt, hogy előre megfontolt emberölést követtek el. Emellett az Ítéletet a perrendtartás szabályainak figyelembentartásával hozták meg. A Habsburg-kérdés Ausztriára nézve nem létezik. Még a békét kivánó, -türelmei-'hirdető,..emelkedett szellemek is alárendelik a humanizmus szabályait a hangos, tajtékzó hazafisásnak. Hátha a kultúra barátai odakiáltanák egyszer-.mám a demagógoknak, hogy. elég volt. a gyűlöletből, elég volt a szo'- horledöntésekböl, térjünk, át az építésre, állítsuk Egyetlen államnak sincs oka nyugtalankodni, mert nyugtalanságra okot adó terveink nincsenek. Mégis egyes államok bizalmatlanok, jó volna már egyszer a szőnyegről levenni a kérdést. A julius 25-i puccsból kifolyólag Jugoszlávia és Ausztria között feszült volt a viszony, ez azonban az utóbbi időben már lényegesen enyhült. Mi nem akarunk rossz viszonyba lenni senkivel, csak függetlenségünket akarjuk biztosi tani. A nemzeti szocialista mozgalmat központilag irányítják, jelenleg az a taktikájuk, hogy nyugodtan várakozzanak. Mi azonban mindig készek vagyunk az újabb támadások elhárítására. A mozgalom irányítására vonatkozólag bizonyító okmányok vannak kezeimben, amelyeket, ha a szükség azt parancsolná, nyilvánosságra hozzuk. Előbb a gazdaság, azutáa a politika (Páris, szeptember 20.) A „Le Temps“ bősz szabb cikkbeu foglalkozik az osztrák kérdéssel s úgy látja, hogy a kérdés sokkal nehezebb, mint ahogy eddig hitték. Schuschniggnak igaza van, hogy előbb az ausztriai gazdasági kérdéseket kell reudezui a azután a politikai bizalom is helyre áll. Franciaország azonban csak úgy hozhat áldozató kát az osztrák gazdasági helyzet érdekében. helyre a félrebillent lelki egyensúlyt, béküljünk meg egymással és béküljünk meg egymás nagy- jaivál, béküljünk meg a szobrokkal! Ebhez a becsületes célhoz volna az első lépés az aradi Fábiárrszobor régi talapzatára való visz- szaállitása.
