Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-19 / 213. szám
2 KUETîUjsm XVII. ÉVFOLYAM. 213. SZÁM. ok nélkül tartunk hasonló szenvedélyek lángra lobbanásától. A legutolsó napok külpolitikai eseményei még fokozottabban előtérbe helyezték — elsősorban reánk, erdélyi magyarságra való vo natkozásban — a külpolitikának a kisebbség- védelemmel váló kapcsolatait. Bármily tiszteletreméltó helyekről hangzottak is el e kérdésben nyilatkzatok s hát- mennyire érezzük is, hogy Bukarestben is, Bu dapesten is sok őszinte jószándék sugallta ezeket. nem leplezhetjük aggodalmainkat, melyek e nehéz helyzetben lelkünket betöltik. Bndapesti érdekeltségek, amelyek mellőzik érdekeinket. Tavalyi marosvásárhelyi nagygyűlésünk keserű jajkiáltással panaszolta fel, hogy magyarországi érdekeltségek s még egyes kormányközegek is, figyelmen kivtil hagyják, sőt néha nyíltan sértik — főként gazdasági vonatkozásban — az erdélyi magyarság érdekeit Romániával való összeköttetéseik kiépítése, rendezése és lebonyolitása rendén. A régi korona-követelésekre vonatkozó 1924. évi egyezmény, a postatakarékpénztári betétek rendezetlen ügye, a román-magyar kereskedelmi kamarával való kísérletezések, a Tilea-féle fakiviteli szerződés és hasonlók ma is élénk emlékünkben vannak s újabban ismét a panaszok özöne érkezik hozzánk egyes budapesti érdekeltségeknek az erdélyi magyarság érdekeit mellőző, sőt sokszor egyenesen barátságtalan magatartása miatt. Eddigi szomorú tapasztalataink alapján messzehangzó szóval le kell tehát szögeznünk, hogy abban az esetben, ka a mi mai nehéz sorsunk — akár csak gazdasági vonatkozásban is — külpolitikai rendezés körébe vonatnék, a megoldásnál csak a mi szempontjaink és érdekeink, panaszaink és kívánságaink jöhetnek döntő súllyal figyelembe. Nem leszünk céltáblák! Mi épp oly kevéssé akarunk árucikk lenni a küszöbön lévő nemzetközi rendezéseknél, amint nagy igazságtalanság volt minket állítani a gyűlölet céltáblájául a revizióellenea mozgalmak alkalmával. Szeretnők, ha e becsületes s kizárólag népünk és kultúránk javát szolgáló felfogásunkat megértenék idebenn is és odakünn is. Két appal ezelőtt felelős kormányhelyről újból elhangzott az az unos-untalan megismételt nyilatkozat, hogy kisebbségi sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, ha lo jálisan heilleszkedünk a román állam kereteibe. Hát nem ezt tesszük-e tizenöt éve? Fizetjük az adót és hordozzuk a közterheket roska- dásig; fiaink becsülettel és elismerést kiér demlően teljesitik a hadseregben katonai szol gálatukat, mindenütt ott vagyunk az állam terheinek hordozásánál s a kötelességek teljesítésénél és másfélévtized alatt nem mu tilthatnak rá egyetlen gesztusra, egyetlen hangra, vagy megnyilatkozásra, mellyel az er délyi magyarság valamely felelős tényezője a köteles lojalitás ellen vétett volna s amely csak ürügy is lehetne nemzetközi szerződésekben biztosított jogaink megtagadására. Itthon keressük a megoldást! Kormányunknak minden oka meg volna tehát arra, hogy a mi problémáinkat, sérelmeinket és panaszainkat egyszer és mindenkorra elvonja a külpolitika ingoványos talajáról s ezeket velünk egyetértésben, idebenn oldja meg, amint ezt évek hosszú során át, lankadatlanul kértük és sürgettük. Inczécly-Joksinan Ödön önzetlen közösségi munkára biztat ményeket élvezett — amint ezt ma állítják — eddig talán teljesen elsenyvedett volna a ked vezőtlenné fordult légkör barátságtai íű, metsző hidegében. Hogy még élünk és vagyunk s hogy ilyen alkalmakkor még egymás szemébe tudunk nézni, ezt csak annak köszönhetjük, hogy a letűnt korszakokban már hozzáedződtünk a mostoha sorshoz, akkor sem dédelgetett senki, — bármennyire hangoztatják ezt mai ellen feleink — s igy meg kellett már akkor tanulnunk, hogy a magunk lábán járjunk, a magunk fejével gondolkozunk s mattunk intézzük saját sorsunkatAz utolsó esztendőben különösképpen, ránk nehezedett sorsunk mostohasága. Uj harc minden nap. A gazdag Románia a sűrűn váltakozó kormányok sorozatos hibái miatt súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal küzd s az egyenlőtlen tehermegoszlás miatt ennek hátrányait elsősorban mi érezzük. Teljesen leszegényedtünk s megmaradt vagyonronesainkért emberfeletti harcot kell folytatnunkLelkiismeretlen emberek felkeltették a többségi nép irigységét még kenyérben levő testvéreink ellen s napról-napra megújuló küzdelmeket kell folytatnunk azért, hogy vasutasaink, postásaink, nyugdíjasaink, kis tiszt- ;viselőing szájából ki ne üssék az utolsó darab száraz kenyeret. Ugyanakkor egyházaink és iskoláink ellen eddig nem is sejtett szenvedélyességgel indult meg a harc. A névelemzések, iskolabezárások, iskola-épületek elkivánása, tanerőink zaklatása lekötik minden idegszálunkat s enegiánkat 6 legutóbb már egyik magyar egyház alkotmányos testületének működését is megakadályozták. Az erdélyi magyarság és a külpolitika. Lehetetlen meg nem látnunk, hogy sorsunk ilyen neRézre fordulása külpolitikai eseményekkel is összefüggésben va>n. A Magyar Párt másfélévtizedes maltja alatt mindig gondosan kerülte, hogy országunk külpolitikai akcióiba beleelegyedjék, mert ngy ítéltük, hogy e kérdésekben elsősorban a többségi nép hivatott az állásfoglalásra b az ország közéletében elfoglalandó pozíciónk és népünk emberi jogainak biztosítása független kell, hogy legyen minden külpolitikai konstellációtól. A rohanó események azonban azt mutatják, hogy az erdélyi magyarság helyzetét még sem lehet teljesen függetleniteni Románia kül politikájától. Ezt nyíltan megmondta Iorga nekem tavaly a szenátusban, mikor a jugoszláv-román kisebbségi egyezmény megkötése alkalmával ma gunk számára ugyanolyan jogokat követeltem, minőket ez az egyezmény a romániai szerb kisebbségnek biztosit. Az volt a válasz, hogyha Magyarország ugyanolyan barátságos viszony ba kerül Romániával, mint Jugoszlávia, akkor mi is számíthatunk ugyanilyen elbánásra. E nyilatkozattal szemben nyomban rámutattam arra, hogy nézetünk szerint nem érdeke Romániának a kisebbségi kérdés ilyen beállítása s hogy a velünk szemben tanúsított bánásmód nem tehető függővé a határontüli fajtestvéreink külpolitikai magatartásától, melyre mi befolyást nem gyakorolhatunk s amelyért minket felelőssé tenni — nagy igazságtalanság. Ezt a szempontot erőteljesen kidomborította Jakabffy Elemér barátom a most Svájcban tartott kisebbségi kongresszuson, mely azt egyhangúlag magáévá tette s a saját nevében is tiltakozott az ellen, hogy az u u. gazda-népnek a túszok gyanánt hatalmukban lévő kisebbségeket céltáblának tekintsék, melyre lövöldöznek, hogy igy az ezekkel fajrokon szomszédos állam külpolitikáját az általuk kívánt irányban befolyásolják. A tavaly éppen itt Tordán tartott revízió- ellenes megnyilatkozások ilyetén következményei ma is fájó emlékünkben vannak s nem Dr- Gyárfás Elemér be széde nagy lelkesedést keltett a jelenlévőkben. Utána feszült figyelem közepeit dr. lnczédy-Joka man Ödön iiv. alelnök emelkedett szólásra. Beszédében az összetartás és a nemzeti öntudat ápolását jelölte meg a kisebbségi magyarság megmaradásáért folytatott harc sikerének kulcsául. Majd rámutatott arra, hogy sokakat fásulttá tett az a sikertelen küz delem, amelyet az Országos Magyar Tárt a kisebbség érdekében folytat, sőt akadtak olyanok is, akik elfáradva félreálltak. Helytelen ez a magatartás, mert minél több sikertelen ség éri a magyarságot és minél több keserű séget kell lenyelnie, annál jobban éreznie leéli, hogy csak egy mentsvára lehet s ez az őszinte összetartás és önzetlen közösségi munka. „Uj tanítás." A továbbiak során kitért arra, hogy a csüggedők és az ingadozók készek vakon kö vetni azt az uj tanítást, amely szerint a mai nagy kataklizmából a nemzeteket csak egy uj világrend vezetheti ki, amely teljesen szakit a régivel. Nálunk — mondotta — csak o-z a nemes értelemben vett demokrácia lehet úrrá, amely a munkának, tehetségnek és érdemnek minden vonatkozásban egyforma figyelemmel méri ki az elismerést és ahol nem egyes csoportoknak a terrorja, hanem az igazság és emberi belátás irányítja a mérleg mutatóját. Egy olyan uj világ megteremtéséhez, amely javít a múlt hibáin, az emberség és a méltányosság és a jobban osztó igazság szellemé ben. minden igazságos és józan ember hozzájárul. A nagy tetszéssel fogadott beszéd mély be nyomást keltett a jelenlévőkben. Ezután Lörinczy Dénes unitárius esperes, a tagozat örö- kös diszelnöke tolmácsolta a városi és megyei magyarság köszönetét a központi kiküldötteknek. Ezzel a népes gyűlés bezárult. Társasebéd Délben a tordai sörkert árnyas fái alatt társasebéd volt, amelyen száznegyvenen vettek részt. A tordai és a megyei magyarság vasárnar bizonyságot tett arról, hogy egy emberként áll az Országos Magyar Párt mögött. A gyűlés mindvégig lelkesen ünnepelte a külfölddé tartózkodó gróf Bethlen György országos el nököt és a központ képviselőit. PAUL DE KRUIFg Akik életünkért harcoltak Már 26 éves korában a michigani egyetem bak- terológiai tanszékének tanára volt. Úgy ottani, mint a Rockefeller-intézetbeli munkássága olyan eredményesnek mutatkozott, hogy neve csakhamar a legszélesebb tudományos körökben is közismertté lett Könyveiben azonnal szembe- ötlik az a szinte szenvedélyes vágy, hogy kivegye részét az élet halálos ellenségeivel folytatott ádáz harcból, még pedig oly módon, hogy a nagy orvosi felfedezések lényegét és történetét az egész világgal megismertesse. Elragadó természetességgel, töríénethiven és mégis szárnyaló fantáziával mondja el a modern kutatók élettörténetét, akik egész nemzedékek jótevőivé válnak, amikor ideális célokért, minden anyagiasságtól mentesen, járványokkal, éhséggel és halállal csatáznak. Kruif színesen festi le a nagy orvosi felfedezők romantikus önfeláldozását, ahogyan az egyedüllét, a csalódás, sőt tévedések rettentő gyötrődésein emberfeletti hittel és bátorsággal vágják keresztül magukat. De még a legtragikusabb helyzetben sem felejtkezik meg a szerzőre oly jellemző férfias, felemelő, sajátos humorról. — A gyönyörűen kiállított könyv ízléses vászonkötésben i8ü lejért kapható a „Keleti Újság" kiadóhivatalában Kvár, Baron L. Pop uc'iá 5 szám.
