Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)
1934-09-17 / 212. szám
'XVII. ÉVFOLYAM. 212. SZÁM. KElETlttJSKG 5 RÓNI KA 1 alálkozás a néYelemzésísel Az ember; úgy van a legtöbb dologgal,; hogy nem tudja felmérni az eseményeknek sem a jelentőségét, sem a borzalmasságát, tragikus voltát, amig valami módon személyes közelségbe nem jut hozzá. Ha a szemünk előtt vágnak lp egy csirkét, összeborzongunk, elsápadunk, van, aki el is ájul. Ha ugyanakkor azt olvassuk, hogy Mandzsúriában egy felrobbantott vasút romjai alól ötven holttestet szedtek ki, még a leggyöngébb idegzet és legérzékenyebb szív is unottan fordítja át az újság- lapot. Évek óta olvasunk a névvegyelemzés kinövéseiről és családok százain átgázoló, pusztitó rombolásáról. Elkobozza a legszentebb érzést, a nemzeti hovatartozás érzését. És a végén belefásulunk a meddő harcba, keserűen ismerjük be, hogy gyengék, tehetetlenek vagyunk, ki vagyunk szolgáltatva annak az iskolapolitikának, amely a maga önzésében sem mire sincs tekintettel, amely „kulturzónának** nevezi azt a földet, amelyen ősidők óta egy szokásaiban, viseletében, gondolkodásmódjában sajátos nép lakik: a székely és önmagát hitegeti azzal, hogy az anyanyelvétől megfosztani valakit: kultúra. Az ember azonban, még a legedzettebb is, a szokás rabjaként abba is beletörődik, ami valamikor hihetetlennek tűnt fel előtte. A „névelemzés“ is b^leskatu- lyázódott uj életünk ezernyi fájdalmai közié. Minden seb, még a nagyon súlyos is beheged egyszer. A sebet azonban fel lehet szakítani és akkor még szúróbb, mélyebb és pusz- titóbb. Egy ilyen feltépett seb volt számomra a névelemzés is, amikor szemtől-szembe találkoztam vele. Egy régi barátom és irőtársam hozott osz- sze vele. Ismertem már akkor, amikor az első bátortalan lépéseket tette az irodalom berkeiben, én már akkor az ő szemében „öreg“ újságíró voltam. Ismertem, amikor hold,világos sétákat tett valahol a vasutas telepen, bizonyára azért, hogy „adatokat gyűjtsön“ első szerelmes verseihez. Gratuláltam a házassághoz, egyetlen gyermeke megszületéséhez, vele együtt vártam meg a kölyköt, — persze csal; véletlenül, — a Möntessori óvodában tett első vizitje után az uccasarkon. Én is ismerem az „egyetlen gyermek“ gyönyörűségét, kinzó aggodalmát, az éjszakai felriadásokat, hogy ennek a kis embernek az élete az én kezemben van, a felelősség alól ki nem bújhatok, hogy itt áll az élet kegyetlen harcainak küszöbén, ennek az ódiumát senki másra át nem háríthatom. — Hova adod a fiadat? — kérdem tői® nyár elején. — A lutheránusokhoz. Oda járnak kis barátai is, meg aztán jól tudod, hogy én szivem minden dobbanásával magyar vagyok. A vallásom zsidó, de magyar az anyanyelvem, diákköri, ifjúsági emlékeim minden szála, első irodalmi próbálkozásaim, aztán egész életem a magyarsághoz láncol. A lutheránus iskolában, úgy érzem, otthon lenne. Meg aztán megtanul németül. nem azt a kanosszajárást, amit a lutheránus iskola felvételi bizonyítványáért rohant végig, végeredményben teljes sikertelenséggel. Mint apa együtt szoktam izgulni a fiammal az osztály minden szenzációja fölött. Lelkes bámulója vagyok D.-nek, a legjobb tanulónak, tisztában vagyok azzal, hogy K. csak azért jő tanuló, mert mindent szóról-szóra bemagol, P. hiába jeles diák, mert tegnap csütörtököt mondott tudása a történelemben, az osztálynak három zsidóvallásu tanulója van, akik négy éven keresztül évről-évre kiharcolták Bukarestben a felvételi engedélyt és büszkén tűzték a mellükre a kis érettségi érdemrendjét is. A szülőiket is ismerem. Az egyiknek a papája velem egy évben, majdnem egy napon házasodott meg, magyar színész, tehát a magyar nyelv a kenyeret jelenti számára. A másik két gyerek vegyes házasságból született, édesanyjuk keresztény. A két fiú apjának magyar volt az anyanyelve, a változott viszonyok ellenére is büszkén, felemelt fővel vallják magukat magyarnak. Pedig ez „üzletnek“ sem. a legkitűnőbb. A magyar-zsidó duplán ki sebbségi. Jogában áll szenvedni azért is, mert zsidó, azért is, mert magyar*. Négy éven keresztül átestek a kultusz- minisztériumi szűrőn. De most Angheleseu az ur, nála nincs kegyelem. Abba belemegy gon( Kolozsvár, szeptember 15.) A vasútnál is ugylátszik, nagyobb gondot fordítanak a tisztviselők és munkások nyelvvizsgájára, mint a közönség kiszolgálására. Lehet, hogy a túlzó nacionalizmusnak fontosabb, hogy Nagy János váltóőr inkább román irodalmi nyelven felezgessen irodalmi és történelmi kérdésekre, mint az utasok kérdéseire, pedig a súlyos deficitektől csak az mentheti meg a vasutat, ha minden eszközzel az utazási kedvet fokozza. Nem mindennapi eset történt Medgyesen a szombat déli személyvonat indulásánál. A gyakorlott pénztáros helyett egy gyakorlatlan tisztviselő látta el a pénztári teendőket. Teljesen járatlan volt a jegyek kiadásában s igy történt meg az, hogy félóra alatt mindössze néhány utasnak adta ki a jegj^et. Egy katonának a szabadjegyét teljes negyedóráig állította ki. Medgyes nagy forgalmú iparváros a közeli Bázna-fürdőnek is Medgyes az állomása s igy érthető, hogy nagyon sok utas szorongott az állomáson. Legnagyobb része nem kapott jegyet s igy lemaradt a pár órával később induló gyorsvonatra, vagy pedig autóbuszra iilt. A dolog érdekességéhez tartozik az is, hogy amikor at utasok panaszkodni akartak dolkodás nélkül, hogy a magyar apa és román anya gyermeke román legyen, de magyarzsidót nem ismer. Én láttam sirni az egyik kis fiú édesanyját és az én szivembe éppúgy belesajdult Angheleseu rideg parancsa, a tilalomfa engem is szivén ütött. Négy évig megengedték, hogy, ott sütkérezzenek az anyanyelv melegében ezek a fiuk — már változik a hangjuk, kész fiatalemberek, mindenről önálló Ítélettel és cél« tudatos gondolkodással — és most elveszik előlük a napot. Mint amikor a fenyőt lehozzák a sziklaoromról és a homokba dugják. Lehet, hogy meggyökeresedik, de élénkzöld szine lekopik, dereka meghajlik, sárgul és kornya- dozik. Aztán egy unitárius fiúról is hallottam, Ős benszülött kolozsvári család sarja, a neve azonban német. Talán három-négy évszázaddal ezelőtt kerültek ide német földről és ma ma- gyarabbak talán nálam is. És kitiltották őket magyar felekezetűk iskolájából, végigjárták az összes többi magyar intézeteket is, de persze hiába. Menjen németnek! — Genfben pedig ez alatt az idő alatt Barthon, Simon és társai dithirambusokat zengenek a kisebbségi jogokról, mint a békeszerződések talapzatáról. Azt mondják, hogy összedől a világ, hogyha Lengyelország megmarad makacs álláspontja mellett. De azt kérdem ezektől a diplomata uraktól, micsoda voltaképpen az a kisebbségi jog? Titok, amelynek csak neve van, de senkinek sem szabad tudni a tartalmáról? Milyen érdekes volna, hogyha Angheleseu meghívást kapna Genf be és mint népszövetségi delegátusnak neki kellene előadást tartania a kisebbségi jogok szentségéről .és sérthetetlen ségéről. (sz.) Amikor pedig a panaszkönyvbe akarták bejegyezni a dolgot, azzal utasították el őket, hogy nem érdemes az ilyesmit beírni, mert „úgyis ritkán fordul elő“. Az is ritkán fordul elő, hogy nálunk külföldiek utaznak — tesszük mr hozzá —, de ha egyszer ilyesmit látnak, elmegy a kedvük attól, hogy a romániai idegen- forgalmat elősegítsék. MÓRA FEREKC REGÉHVE» Ének a búzamezőkről A magyar földnek, a, magyar parasztnak és a magyar erőnek halha. tatlan éposza ez a mü, melyhez foghatónem jelent meg irodalmunkban A két kötet egészvászonkötésbe. egybekötve 171— lej. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Popu. 5. Vidékieknek a pénz és 10 lej portóköltség előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk. — Három kötetnek (bármilyen könyv) egyszerre történő megren delés esetén, ha az a 200 léjét meghaladja, portómentesen szállitjju£ Szeptemberben pedig végig kellett uézaiign»fiSiiiiBi8HfiiiiHji[^8iiiHiiiiiiBiiiiiiiMtii{giii[iiiüi»aiiiiiiiiinHS!iHíiHHift{aiiiiiiH!iiaiiHHiitiintsiiiiiiii»»{^iii8i[iiínMiiHiiimg}i8»iiiiiiiiígi?ímmimfíg t~í „ *§ „ i -O ,íí ^ 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Az Erzsébet pincében Lrzsebet Királyné Szálló "ÄX Budapest, IV., Egyetem ucca 5. ban minden este szalonzene, MT Menü; 1-60 S». I Elővigyázatos SF CZÎSkFâETI A vasúti pénztárost felcserélték, de az utasok viszont lemaradnak a vonatról az állomásfőnöknél, bezárták az ajtót előttük.
