Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-16 / 211. szám

4 fíFintUmrr» XVII. ÉVFOLYAM. 222. SZÁM. Filozófusok nagygyüléseznek Irta: Ligeti Ernő A bölcsészei Prágában kongresszus óztak Nem akar összehasonlítás lenni, de Spinoza, Kant, Des Car­tes, Schopenhauer, Nietzsche, meg voltak éneikül Is. felséges magánjukban gondolkozva véges és végtelen dolgokról, megépítették rendszereiket, gyertyafény mellett föl is jegyezték álláspontjukat és azután hiva­tásukhoz méltóan, a természetben tettek zavartalan sétákat, könyveik sorsával nem törődtek. Bizonyára akadtak a múltban olyan gondolkodók is, akik csak kimódolták sizsztémáikat, de senkivel se közölve, ma­gukkal vitték le a sirba. Minden bölcselmi munka tu­lajdonképpen állásfoglalás a nagy mindenséggel szem­ben. Sem több, sem kevesebb. A legszemélyesebb ügye az embernek. Mostanáan azonban a filozófusnak is „mozogni“ kell, Kant még várhatott akár évekig is, amig el me­ni öve elérkezik mindazokhoz, akiket érdekel, de a ma gondokodöja telefonra, rádióra rendezkedik be, nehogy elkéssen. Nem elégszik meg, hogy könyvek és folyó­iratok terjesztik eszméit, neki élőszóval is be kell szá­molni, lehetőleg nagyszámú auditorium előtt, hogy minő újabb felfedezései vannak a logikával, megisme­réssel, erkölcsi imperatívuszok átértékelésével és más hasonlókkal kapcsolatosan. Ha ő nem siet, siet más: nagy a versengés. Hogy egyszerre érkezzenek be, ta­lán arra jó a kongresszus. Ha az ember látja ezt a nagy sürgést-forgást, szinte az az érzése, hogy biizo- nyos alapvető bölcselmi kérdések tisztázása a legha­laszthatatlanabb ügyek közé tartozik és ezek nélkül nem megy előre a világ. * A prágai bölcsész kongresszust Benes külügymi­niszter nyitotta meg és ez a megnyitó kissé blaszfémia számba megy egy olyan férfiú ajakéról, aki politikus. Benes üdvözli Európa minden tájékáról összegyűlt gondolkodó urakat és kijelenti nekik: legyenek önök a mi vezetőink! A világnak szüksége van filozófiai eszmékre, normákra, amelyekhez igazodjék, mutassák meg önök az utat. Mintha a politikát egyáltalában ér­dekelné a bölcselet. A politika is megy a maga utján és a bölcselet is. Ez a két ut párhuzamosan szalad egymás mellett és amint ezt Euklidcsz ötödik postula- túnrn is feltételezi, legfeljebb a végtelenben találkozik. Noha úgy emlékszem, Bolyai ezt a tételt is megdön­tötte. Bizonyára Bolyait is megcáfolta valaki, A filo­zófusok rendszerint elkövetik azt a fejedelmien szép játékot, hogy egymás építményeit rombolják össze, de ni építmények mégis megmaradnak. Nos, Bencs kül­ügyminiszter meginvitálja a bölcsészeket, hogy adja­nak eszméket; Írják elő a helyesen cselekvés törvé­nyeit; Itassák át a közgondolkozást mély értelmi gon­dolatsorokkal. Ejnye, látszólag milyen tudásszomj gyötrl az államférfiakat, az államélet ügyvivőit és a tömegek hangos elöljáróit. Nem elégszenek meg azzal, amit Arisztotelésztől Henri Bergsonig a bölcsészet már megállapított, több szellemet akarnak bevinni tevé­kenységükbe, újra meg akarják tölteni benzintartá- l.yaíkat, hogy magasabbra repülhessenek. És erre * bölcsészek szolgálatkészen összeállnak és elhatározzák, hogy ám legyen, most az egyszer még segítünk a ká­tyúba jutott emberiségen. * Csehország aránylag demokratikus ország, Öénes is aránylag eszes, okos filozofikusan kltcnyész- tett, Masaryk köztársasági elnök könyvtárnyi filozó­fiád munkássága is némi auroleát kölcsönöz Prága »sellemi életének, a filozófusok is a r á n y 1 a g jó helyre jutottak, mert megtörténhetett volna, hogy ezt a nemzetközi filozófiai kongresszust nem Prágában, hanem mondjuk Berlinben, Kómában, vagy Belgrad- ban, valamelyik diktatórikus állam fővárosában hív­ják össze, azzal a polástoiutlan szándékkal, hogy „esz­méket kovácsoljanak“ a politikának. Prága nem rossz hely ahhoz, hogy egy oxfordi kifejthesse a logikai ana­lízis jelentőségét a megismerésnél, egy elkésett német a norma és a valóságosság kölcsönhatásait fejtegesse, sőt arra se, hogy Petrovici dassiból nyugodtan megál­lapíthassa a filozófia küldetését. Prága levegője nieg­birja azt Is, hogy ankétot rendezzenek a demokrácia válságáról, ha a filozófia levegője nem is nagyon birja el, mert a filozófiának igazán nem az a célja, hogy a napi politika hangszerére szerelje át azokat az elvi eszményeket, amelyekhez hosszú gondolatsorokon ke­resztül more goemotric« vagy más módszerek igénybevételével jutott. Az eszméknek a gyakorlati életbe való átültetését nem filozófusoknak kell elvé­gezniük, aminthogy az orvosságokat sem azok fo­gyasztják el, akik gyártják. A filozófia már régtől rég megadta azokat a kereteket, amelyek a helyes élet és igazságos élet leéiésének a kellékei, ezek egészen egyszerű szabályok, amelyek akár a tízparancsolatban is megtalálhatók, vagy hogy emberi alkotásokat ve­gyünk figyelembe, nehány közmondásban és példabe­szédben, amelyeket a népek évezredes tapasztalata szűrt át. A szellem tábora bizonnyal Igen szeretné, ht* gondolkodási eredményeit nem csupán a könyvtárak mélyéből kellene elöhalászni, de ha azok áthatnák a cselekvések minden elképzelhető munkaterületét. An­nak a filozófiának, amely nem az élet szolgálatában áll és központjába nem az embert helyezi be, sok ét. telnie nincs. A filozófusok nem is idegenkedhetnek te­hát attól, hogy gondolataik az emberiség közkincsévé és a közcselekvés szünetlen rádiumforrásává vállja- nak. De a filozófusok már reges rég tisztában vannak azzal is, hogy őket nem engedik oda, ahol cselekszenek, ma még kevésbé, mint a történelem bármelyik szaka­szában. Ez az én dolgom, a másik meg a te dolgod — között a határvonalat élesebben húzzák meg, mint va­laha és bár a bölcsészek is naivak, mint azok az albat­ros madarak, amelyek csak repülni tudnak, de rövid lábaikkal sután mozognak a földön, annyira még sem naivak, hogy elképzeljék: valóban szükség van reánk, még a közgazdászoknál is nagyobb mértékben és ha mi egyszer elzárkóznánk előletek, akkor igazás a fal­nak mehettek valamennyien. Nem akarjuk lebecsülni a politikát. A* emberisé­get valóban nem tudná kormányozni egy Comte vagy egy Leibnitz. Legtöbbször Igen nagy bajok származ­nak abbót, ha elvont és hajiithatatlan gondolkodók kezdenek el kormányozni, amint az az arassi ügyvéd­nek és magánbölcsésznek, Kobespiercnek a példája is mutaatja. A politika az egzigentlák tudománya, a poli­tika csak egy kicsit filozófiai, nagyobb arányban lé­lektani tudomány, de jaj volna neki, ha tiszt a, tudomány véna volna, a félelmetes és megfellebbez­hetetlen igazság minden kritériumával. A politikának van köze a tudományhoz, a művészethez is, amint­hogy minden tzeliemi tevékenységhez köze van: az .írszaglás: szintetikus művészet. Hogy mennyire nem nélkülözheti meg a legvadabb politika sem a szelle­met. bizonyltja, hogy itündén forradalom azonnal ideológiával igyekszik igazolni magát és siet legsürgő­sebben kiít-u,veszteni úgy visszafelé a múltban, mint a jelenben a maga filozófusait. A politika minden idő­ben szolgálatába igyekezett állítani a szellemet és még jo, hogy egy olyan „auík'áríMa“ agy keres fegy­vertársakat a filozófusok között, mint Bene«, és nem engedi át a teret kardesapás nélkül az u j államböl- esészeknek és világnézeti szakértőknek, De ha, mon­dom, rokonszenves is. hogy egy i llám megvendégeli a filozófusokat, beilleszti őket idegenforgalmi statisztiká­jába, kopott zakköikban fölsorakoztatja őket auden- Ciára a hradzsini spanyoJteremben, vagy kevésbé irő- rlkusan: alkalmat ad nekik, hogy abban a hitben rin­gassák magukat; mi is itt vágyunk, nem vagyunk mu­zeális tárgyak, részesei vágyunk a mai életnek, még akkor is szigorúan meg kell állapítani, hogy a függet­len szellemnek semmi köze sincs a napi politikához és csak abban az esetben lehet köze, ha nem csipegetnek az egyes neki tetsző megállapításokból hanem az elme­pap vera mozfgásmüvészeti iskolájában beiratkozás megkezdődött, gyermek és baby, valamint esti tisztviselő kurzusok, tanerőképzes, gyógytorna, egyéni oktatás, egyes és csoportos táncok betanítása, kombinált mensendieck — lábán— szenípál-módszer. értekezni naponta 12—3-ig és d. U. 6— 8-ig. — rnörsfítitnt tandíj, cluj, calea victoriei 27, telefon 4—13. rnrnmmammimmmmwmmuwwmmmiiam, leteket, divatos szóval élve, » maguk totalitásá­ban alkalmazzák. Két irányzat áll szemhen egymással: a szellem ei- politikásitása és a politika elszel'rmisltése. A politikusok az előbbit szeretnék, a filozófusok az utóbbit. Vitán felül áll, bogy ésszerűen csak erről az utóbbiról lehet szó. Több szellemet tevinni a politikába, azaz: több becsületességet, több szabadságot, több emelkedettsé­get, Amit a politika clszrllemesitése alatt érthetünk, az nem világmegváltó princípiumoknak megafonba ordt- tasa, nem folytonos ula'ás i, teoretikusok megállapítá­saira, hanem a politikai eszközök megszelidltése. Több emberiességet bevinni a kormányzási rendszerekbe, fo­kozottabb tiszteletét a minden emberben lappangó mél- tosagór-ésnek, több erkölcsi eltökéltséget az egyén anyagi színvonalának emelésére. Minden bölcsészet középpontja: az ember és minden politika középpontja ugyancsak az ember. A szellemnek örök kötelessége hogy mindig figyelmeztesse a politikát erre a con- grnenciára, akár nemzetközi kongresszusokra mozgósít­ják, akár magára hagyják fütetlen padlássaobájában. Öl venezer fonloi Itináíl egy angol ín dós a fakirmulalvAny fitbáért (London, szeptember 14.) Az angol fővá­rosban nagy érdeklődés mellett lép fel egy am» rikai fakir, akinek Dunninger József a neve. Dunninger valahol megtanulta az összes fa- kirmutatványokat és olyan produkciókkal szolgál az ámuló közönségnek, hogy olykor még a hátuk is beleborsózik a nézőknek. Leghíresebb mutatványa, amikor feldob egy kötelet a levegőbe és az eltűnik hirtelen a nézők szeme elől. A láthatatlan kötélen fel­mászik egy kisfiú, aki a nézők szeme láttára ugyanúgy eltűnik a semmiségben, mint előbb a kötél. A fakir erre visszahívja a kisfiút, dé az nem jelentkezik- Most maga a fakir má­szik a láthatatlan kötélen, de ebben a pillanat­ban a magasból velőtrázó sikoltás hallatszik és pár pillanat múlva a kisgyermek véres hul­lavészei esnek le a magasból- A nézők megbor zadnak a szörnyű látványtól, de a fakir né­hány gesztust csinál és a szétdarabolt tagok pillanatok alatt összeállnak a közönség szemé láttára és a kisfiú élve, mosolyogva áll ismét a közönség előtt. Dr. Alexander Connon, az ismertnévü angol tudós ötvenezer fontot kínált Dunningernek, Dunninger azonban visszautasította az aján­latot és csak annyit árult el, hogy a „vérfa­gyasztó“ mutatvány optikai csalódáson alapul Felszabadulva köszönti az egész emberiség PR, VEREBÉLY TIBOR egyetemi tanár A rákbetegségről irt most megjelent müvét Mindnyájun­kat egyformán fenyeget ez a retteget betegség! VéVakazzünk As «főz­zük mag m vaszélyt Idáiéban ! ! A tartalomjegyzékből; A rákos meg­betegedések lényege, fajtái. Fertőző-e a rák ? Rákos és nem rákos daganatok. A betegség tünetei. — A gyógykezelés módjai: sugaras kezelések, operációk, a rák életfeltételeinek megvonása. — Megelőzés és védekezés stb. Hogy e nagyfontosiágu mű mindenki számára könnyen beszerezhető legyen, Ara 24 laj. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Kivár,Baron L. Pop u.5. Vídékíekneka pénz és 3 lej portó előzetes beküldése esetén azonnal szállítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom